Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
2. Forradalmi napok Csornán (október 26. - november 3.)
szobrát, megtiporták a vörös zászlókat.139 Szétverték a főtéren lévő munkaversenytáblát is, melyen a jól és rosszul teljesítő gazdák nevét tették közzé. A tüntetők a Szent Antal temetőben is megjelentek, ahol megrongálták a szovjet katonai sírokat. Tekler Antal nemzeti színű zászlót helyezett az 1919-es vörösterror áldozatainak emlékművére, mondván: „ezek megérdemlik, mert 1919-ben életüket adták a kommunisták ellen”.140 A korábbi években a síremlék domborművét elfalazták, minthogy azon olvasható volt a kivégzettek neve, és a „de szabadíts meg a gonosztól” latin szövege. A domborművet kiszabadították a vakolat fogságából. A temetőből kifelé jövő csoport egyik tagja, Krekó Imréné, (sz. Bősze Magdolna), a kórházban dolgozó szülészorvos neje lapáttal a kezében rákiabált a rendőrökre, akik ezután maguk vették le a falról és a sapkájukról is a vörös csillagot. A legnagyobb és legemlékezetesebb tett mégis a hivatalos nevén, a Szovjet Hősi Emlékmű ledöntése volt. A község központi fekvésű, és a hetipiacoknak is helyet adó terén felállított alkotást 1950. november 7-én adták át,141 és ettől kezdve itt rendezték a pártállami ünnepségeket.142 A fertőrákosi homokkő lapokkal borított alkotást Fellegi Mihály készítette közel fél évig.143 (5-6. kép) Mivel a tér déli oldala ezen a napon szinte üres volt, a Palotasoron állók is jól láthatták az eseményeket. Köztük volt az emlékmű alkotója Fellegi Mihály is, aki tudta, hogy a beton-obeliszket a benne lévő vasalások miatt nehéz lesz ledönteni. Előbb egy tejszállításra használt Csepel teherautó próbálkozott, melyet egy magyarkeresztúri férfi vezetett. Mivel a drótkötelet túlságosan alacsonyan rögzítették, és a teherautó kerekei is folyamatosan kipörögtek, ezért többször is sikertelenül próbálták ledönteni az emlékművet. Bár felvetődött, hogy lovakkal is megpróbálják lehúzni az obeliszket, de végül nem kísérelték meg.144 Egy visszaemlékezés szerint ekkor Ronge Alajos, Ronge Vince fia elkerékpározott a gépállomásra egy traktorért.145 Más beszámoló szerint egy új Varsava gépkocsi fordult be a gépállomásra, és a belőle kiszálló négy géppisztolyos, nem helyi férfi arra utasította az akkor tizenhat esztendős Márkus Lászlót, hogy szerezzen drótkötelet és a traktorral kövesse autójukat. A harmincöt lóerős, egyhengeres gumikerekes Hofherr traktort rákötötték a 350-es Csepelre, majd rövid idő alatt a Márkus László vezette traktor maga után húzva a teherautót is, lerántotta az emlékművet.146 Sokan ekkor végre szabad utat engedtek megaláztatásaiknak, és kalapáccsal estek neki a maradványoknak. Gulyás Imre csákánnyal ütötte a törmeléket, és azt kiabálta: „széjjel kell verni, hogy pora se maradjon”. Az eseményről lelkes hangon a Szabad Győri Rádió is 139 GyMSM GyL, Csorna községi pártbizottsági ülések jegyzőkönyvei 1957. július 14. -1969. november 25., felszólalás az 1957. július 14-i ülésen 140 ÁBTL 3.1.5.0-18810/2. 290. p. 141 Csornán szovjet hősi emlékművet avattak. In: GySMH, 1950. november 9. 142 Díszőrség a csornai Szovjet Hősi Emlékmű előtt. In: GySMH, 1951. május 3. 143 Fellegi Gábor (1943) visszaemlékezése, 2006. augusztus 10. 144 Németh Vince (1928) visszaemlékezése, 2012. március 23. 145 Halmos Lászlóné (sz. Ronge Katalin, 1927) visszaemlékezése, 2006. augusztus 11. 146 Márkus László (1940) visszaemlékezése, 2006. október 31. 30
