Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)
Adatok a megtorláshoz
nem működtek ebben az országban. Nem kellett demokráciára oktatni a munkásokat akkor, amikor a régi üzemi szervek, egy bukott politika kiszolgáló szervei összeomlanak a forradalom tüzében. Velük bukott egész sor sztálinista-rákosista politikai és gazdasági vezető. S a munkások titkosan megválasztották saját soraikból a saját vezetőiket. Van ezek között a régiekből is, hiszen aki becsületesen, a munkásosztály, a nép oldalán küzdötte végig a hírhedt Rákosi-korszakot, azt ma is megbecsüli a munkásság, de a munkástanácstagok zöme új, friss erő, a demokrácia, a szocializmus talaján áll. Ma és holnap ezek az emberek találkoznak és tanácskoznak. Nem kétséges, hogy az országos jelentőségű eszmecsere középpontjában az ország, a nemzet függetlensége áll majd. Mert ennél életbevágóbb kérdése nincs ma a magyarságnak. Ettől függ az is, hogy valóban a népnek tetsző módon, a nép akarata szerint rendezzük-e be országunkat. Olyanná, amelyben élni jó, amelyben minden becsületes magyar ember megtalálja a boldogulását és a boldogságát. Valóban a dolgozó nép okos gyülekezete 3 lesz ez a tanácskozás, amely bár óriási véráldozatok árán, de mégis arról határoz majd: hogyan tovább? Bizonyára képviselteti magát a tanácskozáson a kormány is. A szórványos tárgyalásokat felváltja egy hatalmas kollektív megbeszélés, amelyen nem „bólogató Jánosok", nem is „kiskirályok", hanem a dolgozó nép igaz fiai nyilvánítják ki saját és munkástársaik, értelmiségi munkatársaik akaratát. Éppen ezért döntő jelentőségű a kibontakozás érdekében ez a találkozó. Szívünk minden melegével üdvözöljük a csepeli munkásokat, akik most az ország színe előtt nyilvánítják ki állásfoglalásukat. Köszöntjük a hős bányászokat, akiktől egy ország várja az ipar kenyerét, a szenet, és biztosak vagyunk benne, hogy nem is fognak fukarkodni. Ózd, Diósgyőr, Dunapentele 4 munkásküldöttei között elsősorban köszöntjük a győri üzemek 25, köztük a Magyar Vagon- és Gépgyár 18 küldöttjét, akik valamenynyien egy célért küzdöttek a forradalom napjaiban, és Győrnek az ország valamennyi üzemi dolgozójával együtt dobban a szívük ezekben a napokban, amikor nem túlzás azt mondani: az ország sorsáról határoznak. Egyértelmű: a cikkíró parlamentnek tekinti a munkások országos gyűlését. Ma Dunaújváros.
