Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

HALABUK JÓZSEF: EGY ÚRBÉRI PERBELI BÜNTETŐ ÜGY (Albertfalva, 1820-1830-as évek)

Ad. 5. Saxenfeldi tartózkodásom alatt, részegségem miatt a Prefectus Úr három napra bezáratott. Soha máskor nem voltam büntetve." Az augusztus 18-i úriszéki ítélet (bizonyára az enyhítő körülmények figyelembevétele hatására) másfélévi elzárásra szólt, amiből 1829 januárjában szabadult a nevezett személy. Egy úrbéri perbeli büntető ügy. A rövid bűnügyi áttekintésünk végén áttérünk - a címben is jelzett - ritka jellegű jogi eljárás bemutatására. Ennek eredményes megvalósításához azonban mindenekelőtt szükséges a településtörténet egyes vonulatainak rövid krónikáját megismernünk. Az úgynevezett ipari faluban az 1820-as évek elején a helybeliek - magyar és külföldi, de jórészt magyar, illetve német nyelvet beszélő telepesek - között feszültség alakult ki. Egyesek (akik ugyan kisebbségben voltak, de a falu életének meghatározó személyiségei voltak) elfogadták a település alapítási koncepciójából fakadó következményeket. Mások - a többség - arra törekedtek, hogy könnyíthesscnek sanyarú sorsukon. Azaz, az úgynevezett - hagyományos értelemben vett - kétlaki életmódot kívánták volna maguk is folytatni. Ennek hathatós eszköze lehetett volna (más kedvező hatások életre keltésén túl) az egyébként teljesen jogos igény - a helyi úrbéri szerződés megkötése. így az alapvető- és a lehetséges érdekek jelentkezésének egy rendkívül sajátos összefonódása és belső ellentmondása jött egyszerre létre. Az érintett felek közötti megegyezés hiányában, azonban úrbéri perre került sor. Az 1826 és 1839 között történtek fővonalai ma már ismertek. Az érdekek érvényesítése területén Georch Illés prefektus maga személyében tisztán látott. A falubeliek azonban inkább ösztönös, mintsem megfontolt magatartást tanúsítottak a per folyamán. Álláspontjuk a helyi tényezők által többé-kevésbé módosított változata volt az országban máshol is tapasztalhatóénak. Egyes érdembeli elemekre azonban „csak" ösztönösen éreztek rá, ami némi zavarodottságot okozott álláspontjaik megfogalmazásai során. A vármegye részéről - ügyük jogi képviseletére kirendelt szószólójuk írta a tárgyalások megkezdésekor erre a sajátos helyzetre utalva - 1826-ban - Georchnak: „Az albertfalvai lakosok közül már mind a' két nemből több rendbeli látogatókkal terheltetvén - minekutána kéréseik foglalatját 's a' T. N. Vármegye határozatát nekik az unalomig magyarázgattam volna: azt nyertem vele, hogy a' helyett ők engem alkalmasint összve zavartak. Már most czéljaikat nem tudom." A szóban forgó jogi eljárás nem mindennapi voltát jelzi az a körülmény is, hogy Georch más estekben is példaértékűnek mondta, úgymint: „valamint Albertfalvai perben - úgy itt"; „mind annyiszor e jelenvaló, valamint az Albertfalvai perben is". Az úrbéri kérdések rendezési kísérlete - kérvények formájában - az uradalom, illetve a bécsi székhelyű birtokigazgatóság hatáskörén belül zajlott. A vitatott kérdésekben - jórészt az utóbbi utasítása szerint - az uradalmi úriszék hozott ítéletet, ami, (természetszerűleg) nem elégítette ki a perlekedő falubeliek követeléseit. Ezt követően a pestvármegyei, illetve a helytartótanácsi ítélet, illetve döntés következett, miközben a felperesek több ízben és -színtéren is különféle panaszokkal éltek.