Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-05-11 / 19. szám

8. OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, May 11, 1967 Képeslap a nagyvilágból • Meg akarják vásárolni a nagy Johnson elnököt RÁBÁUL, New Guinea. — A nagy sziget ausztráliai kor­mányzat alatt álló részében egy pápua törzs — amelynek korábbi generációi emberevők voltak — mindenáron meg akarja vásárolni Johnson el­nököt. Furcsa dolog, de nem puszta fantázia; komoly el­gondolást árul el. A pápuák elhanyagolt embereknek tart­ják magukat, és joggal. Úgy vélekednek tehát, hogy ha fe­hér elnökük lesz, olyan jó életnek örvendhetnek, mint a fehér emberek. És ha fehér elnökük lehet, hát legyen az a legnagyobb fehér ember: Lyndon B. Johnson, az Ame­rikai Egyesült Államok elnö­ke. A vásárlási kampány a bé­kesség jegyében folyik. A Johnson tábor tagjai egysze­rűen megtagadják az adófize­tést, hivatkozva ai*ra, hogy minden nélkülözhető pénzüket a vásárlási alapba fizetik be, tehát nem jut adóra. Rendza­varásra csak akkor kerül sor, amikor a rendőrök benszü­­lötteket az adófizetés megta­gadása miatt lecsuknak. De még ezt is kedélyesen fogják fel. A napokban dárda pár­bajt vívott egy pápua egy fe­hér rendőrrel s a rendőr győ­zött, jutalmat kapott. A Jöhnson-ikultusz a kis Ha­nover szigeten kezdődött 1964- ben, ahol amerikai néger ka­tonák állomásoztak akkor. A pápuák elragadtatással hall­gatták az amerikai katonák dicsérő szavait a nagy elnök­ről, aki pártfogásába vette az amerikai négereket. V V V • Pisztolyos asszonyság RIO DE JANEIRO, Brazí­lia. — Elbio dós Santos Reis taxisofför 35-ik születésnap­ját ünnepelte. Jó kedvben volt, egész nap rádió muzsikát hall­gatott. A rádiótól egy percre sem volt hajlandó elmozdulni, bár­mennyire kérlelte is a fele­sége, a 29 éves Ecila. De Eei­­lának tudnia kellett a pontos időt s mert óra nem volt a házban,a rádió időjelzését sze­rette volna lehallgatni, hogy idejében küldhesse a gyereke­ket az iskolába. Elbio nem tá­gított, születésnapján azt te­szi, ami jól esik neki — mond­ta. Egy percre sem engedte át a rádiót feleségének, hogy az beállítsa az időjelzést. A perpatvar egyre hevesebb lett. Az asszony kiszaladt a kony­hába, egy tállal jött be a szo­bába, azzal fenyegetőzött, hogy a férje fejéhez vágja, ha nem mozdul el a rádiótól. A férje fejéhez vágta a tá­lat, a tál darabokra tört, de a férj sértetlen maradt. És szólt: “Ha meg akarsz ölni engem, vedd a pisztolyt és lőj j le, végezzél velem egyszers­­mindenkorra.” Ecila asszony engedelmes­kedett, vette a pisztolyt és le­­őtte a férjét. Elbio haslövést kapott, a kórházban meghalt. Ecilát gyilkosság címén őrizetbe vet­te a rendőrség. S= * # • Mindenki lehet a Rothschild bankház ügyfele PÁRIS. — Rothschild Fre­­res, a Rothschild nemzetközi bankárcsalád francia ága, megalapításának 150-ik évét ünnepelte a napokban. Ez al­kalommal Guy de Rothschild báró, a francia bankház feje, bejelentette, hogy a bankház, amely eddig kevésszámú ki­választottak pénzügyeiben se­gédkezett, ezentúl olyan bank lesz, mint a többi, takarékbe­téteket elfogad bárkitől, csekkszámlát nyit bárkinek. Banque Rothschild lesz a ne­ve, főirodája Párisban lesz és fiókjai az ország sok részében. Polgári rangra léptek le a pénzvilág arisztokratái. * * * • Az orosz birodalom — matuzsálemek hazája NEWTON, Connecticut. — Az állami egyetem “Geronto­logist” című folyóirata, amely az öregek és az öregedés prob­lémáival foglalkozik, érdekes összehasonlitó értekezést kö­zöl az amerikai és az orosz­­országi öreg-problémáról. A cikk írója, Dr. Walter C. Mc- Kain professzor, néprajzi sta­tisztika alapján közli, hogy Amerikában többen vannak 80 éves és idősebb emberek, mint a Szovjetunióban, viszont a szovjet vezet a 100 évesek és idősebbek listáján. McKain beszélt egy tucat oroszországi matuzsálemmel Georgiában és Aszerbejdzsánban. Ezek közt csak egyet talált, egy 130 esz­tendőst, aki gyenge és bete­ges volt. A többiek egészsége­sek, aktivak voltak. És inkább a jelen és a jövő, mint a múlt foglalkoztatja ezeket a ma­tuzsálemeket. “Öten cigarettáztak jelenlé­temben — jelentette be a pro­fesszor — a legtöbben mérsék­­letesen ittak, főleg bort.” A Szovjetuniónak az 1959. évi népszámlálás szerint 22 ezer 100-on felüli lakosa volt. Eredetileg 28,000 matuzsále­met számoltak, de ezt a szá­mot később alapos vizsgálat után 22,000-re redukálták. Az életkor megállapítása az orosz birodalom egyes részeiben ne­hézkes, nem könnyű kiszámí­tani. Azokban az országrészek­ben az életéveket ciklusokban számítják. Első az egér cik­lusa, ezt követi a tehén, cik­lusa, és igy tovább. Az, hogy valaki a ló ciklusában szüle­tett, jelentheti ezeket a szüle­tési éveket: 1846, 1858, 1870 vagy 1882-Az öregeket tisztelik Orosz­országban. Az autóbuszban átadják nekik a helyet, sorba­állásnál előre engedik őket, ha nehéz csomagot cipelnek, azt átveszik tőlük. Az osztrák kancellár Pesten BUDAPEST — Josef Klaus osztrák kancellár, a magyar fővárosba érkezett hivatalos látogatásra. L á t o g atásának célja: uj osztrák-magyar ha­tár-egyezményt kötni és javí­tani a két ország kapcsolatát. Kutyakaland Amikor 1756-ban bemutat­ták Vadász-szimfónia cimü müvét, Leopold Mozart — a nagy Mozart apja — úgy ren­delkezett, hogy az első tétel­nél vadászkutyákat vonultass son fel a pódiumra. A Festi­val Orchestra karmestere, Thomas Dunn a szerző uta­sításának megfelelően a fő­próbán 22 vadásztacskót állí­tott be, s azok tisztességtudó kutyákhoz illően csaholással válaszoltak a vadászkürtök szavára. Annál kevésbé sikerült azon­ban az előadás. A tacskók itt már megfeledkeztek a parti­túráról, s hiába hívogatták őket a kürtök, a kutyák vadul megugatták — a hegedűsö­ket, végignyaldosták fényes lakkcipőjüket, randalíroztak a színpadon, majd lerohantak a nézőtérre. Az előadás félbe­szakadt, mert jóidéig eltar­tott, amig a szeliditőknek a nézők segítségével sikerült összeterelni a renitens “sze­replőket”. CSÁVOSSY LEÓ: HIRDESSÉTEK HARANGOK TÖRTÉNELMI REGÉNY — Nézd atya, ezek mind gyarló emberi cselekedetek, de mégis kihatással vannak az ország sorsára ... Én már mindent megkiséreltem, hogy kibékitsem egymással az ország nagy­jait. De még az evégből kitervelt házassági kapcsolatok sem sikerültek. A nyolcéves Hunyadi Mátyáskával eljegyeztet­tük a négyéves Ciliéi Katát. Szerencsétlenségre, a Hunyadi várban vendégeskedő kislányt feketehimlő ragadta el. A po­zsonyi gróffá kinevezett, pelyhedző állu Hunyadi Lászlót Ga­­rai nádor leányával, Annával akartuk összeboronálni. Ebből se lett semmi. Ellenben annál nagyobb felfordulást okozott Cil­iéi házassága, aki apósa, Brankovics segitségével, minden áron Bosznia királya akart lenni és titokban Magyarországot árul­­gatta a szultánnál . . . Közben beérkeztek Váradra. A püspök megvendégelte a halálból kimentett jobbágyokat és az állatgondozókhoz osz­totta be őket. — Köszönjük püspök atyánk — hálálkodtak azok, — hogy óvást adott nékünk, mert bizony kiitatták volna vélünk a Körös vizét. — Örülök — felelte a püspök, — hogy felétek hajlíthat­tam az igazságot, a ti hitetek pedig maradjon mindig ilyen tiszta! Másnap, alig pitymallott, Kapisztrán ismét lóra pattant. Bejárta Erdély egyéb részeit is és megismerkedett a magyar népiélek számos sajátosságával, Meghívták egy székely esküvőre is, amelyet azonban sem a kitűzött napon, sem másnapon nem lehetett megtartani. Csak a következő héten. Akkor derült ki, hogy milyen fortélyosság késleltette az esküvő megtartását. Előzőleg ugyanis Csobányosi Andris udvarolt évekig Bükkös Borbálának. A szép rakottyási lány azonban végül is kikosarazta, hogy Bóth Dániellel menjen a mennyegzőre. A volt vőlegény bánatában megbosszulta a la­kodalmas párt. Előzőén farkasbőrt csempészett a hid alá, ame­lyen a lakodalmas menetnek kell áthaladnia. A lovak megbok­rosodtak és semmi erőltetés sem tudta rávenni őket arra, hogy keresztülmenjenek a hídon. Nagy kerülőt tett a násznép és három faluval arrébb kísérelte meg az át jutást. De a cserben­hagyott legény ott is elrejtett egy megnyuzott ordast a közeli bokorban. Egy hétbe tellett, mire a mátkapár eljuthatott a csik­­somlyói kegyhely oltára elé és a hűtlen Borbála főkötő alá kerülhetett. A nép kedélyének egészséges, pillangós és pajkos szesz­­szenései vidámsága, egyszerű, józan, reális, de szeretetremél­tó észjárása fel-felderitette János barát szentségretörekvő lel­két, amelyet a természetesség, a világosság bája font körül. Gyönyörködő mosollyal szemlélte a kézifaragásos székelyka­pukat. . . s a favödrös, sajtáros gémeskutakat. Ellátogatott a/ háromszéki árvízkárosultakhoz is. Azok elpanaszolták neki szív­fájdalmukat. Ahol az előző évben még búzát arattak, a tava­szi áryiz után csukákat és pontyokat halászhattak. De már sem gabona, sem hal! A jószág nem talál harapnivalót, a legelőket leperzselte az aszály. És János barát reverendájából előkerültek a segélyössze­gek s aranyszavával vigaszt nyújtott a vergődő sziveknek. Sokfelé hallotta felhangzani az ősi székely népdalt: Kiszáradt a tóbul mind a sár, mind a viz A szeginy barom is csak gazdára niz, Istenem, Teremtőm, adj egy csendes esőt, Ártatlan baromnak jólegelő mezőt. Gyergyócsomafalván mély megilletődéssel és ámulattal nézett végig Kapisztrán egy székely temetést. A halottat hat­ökrös szekér vitte fel a hegytetőn lévő kopjafás temetőbe. Az ökrök szarván gyászfátyol lengett. Kapisztrán szivébe zárta a magyar népet. S a magyar nép őt. Eleinte nehezen értették meg. De a ferencesek gárdája gyors ütemben kitermelte a tolmácsok százait s a toborzás­ban a cseri barátok is nagy lelkesedéssel vettek részt Kapisz­trán oldalán. Az ő lángoló beszédei lázbahozták egész Erdélyt, felgyújtották a néphangulatot. A lelkét ragadta meg a magyar népnek! > — Ha Hunyadi vezérünk megfujatja a kürtöt, azonnal megyünk! — ígérték a székely falvak. S amit a székely megígér, azt élete árán is teljesíti. A becsület mindenek felett! Az oláhlakta vidékeken nem ilyen rózsás ut várta János barátot. A keleti tartományokból beszivárgott szektát kel­lett ott leszerelnie a pápa külön megbízatásából. Ez a szekta, amely az adamiták szélsőséges csoportjához tartozott, megta­gadott minden társadalmi rendet és az első ember életmódjá­hoz akart visszatérni. A vad oláh és szláv törzsek még nem ismerkedtek meg a krisztusi tanokkal, a pogányság sötétsége borította bárdolatlan lelkűket. A Szereth és a Pruth ingóványaiban éltek és halálra kínozták őket kígyók, legyek, bögölyök, mérges szúnyogok. Egy részük megunta a bölényekkel, őstulkokkal, vaddisznó falkákkal vívott harcot a mocsaras, sürü erdőkben, elővette job­bik eszét és felhagyott az első ember paradicsomi életének hety­ke utánzásával. A magas pojánákon keresztül, a füves lankák­ra ereszkedtek le és fenyőboronás, szalmazsupos kalyibákban húzódtak meg. János barát sokakat téritett meg közülük. Azok el is in­dultak a crucifer-táborokba. Az agg szerzetes azonban elgon­dolkodott a kirívó különbségen. Nagy eüzes melegséget érzett szivében a magyarság iránt. Egy éjjel gyötrő szendergésből ébredt. Álmát megírta János vezérnek, majd hozzáfűzte: “Ez az oláh nép sunyi, tüskéslelkü faj. Úgy szitkozódik, hogy még az ördög is elpirulna attól, ha nem volna fekete . . . Vigyázzatok, mert félelmetesen terjeszkedik és amint a sás­kahad, megeszi javaitokat. Szaporasága szolgává teheti a gaz­dát és úrrá a jövevényt. S a vendég egykoron fanyar mosoly­­lyal fogja üdvözölni lenézett uj urát ...” Erdély után a Duna-Tisza közének falvait, pusztáit jár­ta. Szónoklataiból mennyei hang áradt. A serkentés harsonája. Féktelen tűz lobogott a szavaiból. Úgy hatott, mint a szökőkút, amelyet megcsillogtat a napsugár. Magyar sziveket dobogta­tó, nyájas hangját mohó szomjuhozással hallgatták a tömegek. Ó, hány magyar lélek keservét málasztotta szét és hány ma­gyar szív elszunnyadt örömét verte fel. Boldog, amikor lépten-nyomon azt tapasztalta, hogy a nép bizalma és szeretete teljes Hunyadi iránt. És mi a titka e ra­gyogó népszerűségnek? Semmi boszorkányság! Egyszerűen csak az, hogy a had­vezér birtokain a jobbágyok sorsa hasonlíthatatlanul jobb és emberségesebb, mint más földesuraknál. János vezér huma­nitása példátlan. Bár ő az ország legnagyobb feudális birto­kosa, jobbágyait munkatársainak tekinti és a legmesszebbme­­nően tiszteletben tartja emberi jogaikat. Nem gátolja őket szabad költözködésükben sem . . . S óriási vagyonát hazája megmentésére áldozza fel! A né£> országszerte látja és érzi, hogy Hunyadi milyen erőt fejtett ki a hatalmaskodó főurak lefékezésére és milyen kemé­nyen szállt síkra a népen esett jogsérelmek miatt nádorral, or­szágbíróval szemben. A nép atyjaként szerette János vezért és hálával tölti el, hogy egész életét a népet sanyargató török el­leni küzdelmekben senyveszti . A hálából jutni fog még gyer­mekeinek is . . . Jellemének hősi vonásai lángra lobbantották a kétségbe­esett tömegek lelkét. A magyar nép szemében a fővezér való­ságos szent, a szent királyok szellemét öröklő, tüneményes had­vezér. És mikor Kapisztrán ajkáról leszálltak a török elleni harcra serkentő szavak, a nép ajkán Istenhez esengett a har­cok tündöklő vezéért zengő ének: Te a tatároknak nagy megtörője, Magokat szaggatád a havasokra, Te pogányoknak vagy rettenetül?, Törökök mondanak föld félelmének. , Te kivagdalád az eretnekeket, Elszaggatád, mind kigyomláltad, Nincs ezidőben gonoszul tevő, Mert híredet mindenek rettegék . . . A nép nem felejtette el a fővezérnek, hogy a törököt már harmincnyolc hadjáratban győzte le Balkán havasain, az eretnek cseh huszitákat kiszorította az országból és megtorlt minden erőszakot, gazságot németen, csehen, besenyőn, szara­­cénon, törökön, tatáron, szerben, bosnyákon, oláhon . . . Uton­­utfélen, erdőn-mezőn szájról-szájra röppent a dal: ‘ fffeST? j Y-' • , . Amennyi fűszál van a tarka mezőbe, V Amennyi csepp viz van Balaton medribe, Annyi áldás szálljék Hunyadi fejire! Szívesen kévánom ... ,A két János a hátai búcsú járó helyen találkozott ismét. A hadvezér és a szellem fejedelme. Tizenöt évvel ezelőtt, ott szórta szét Hunyadi a pártoskodó Garai László seregét . . . Az­óta a fővezér családja különös kegyelettel övezte e hires bú­csú járó-hely et. Amikor Kapisztrán megérkezett a kegyhelyre, a fővezér már elvégezte havi gyónását és áldozását, amelyet háborúsko­dásai közeppette sem hanyagolt el. Buzgó, mély vallásosságá­val ragyogó példát állított katonái elé. Ütközetei előtt soha el nem mulasztotta a könyörgő istentisztelet tartását, győzelmei után pedig tábori misén mondott hálát, vitézeivel együtt, a magyarok Istenének. A Szüzanya oltára előtt térdelt buzgó imába merülten. Mögötte, a templomot betöltő ezernyi tömeg. Átszellemült áhitat, mély csend a hatalmas boltivek alatt. Aztán Hunyadi ajkáról az ég felé szállt az ősi fohász: Óh, Mária, hazánk reménye, Bus nemzeted zokogva esd, A távoli falvakból, tanyákról, pusztákról összesereglett nép könnyes szemmel énekelte vele: Magyarországról, romlott hazánkról, Ne feledkezzél meg szegény magyarokról. János atya is térdre borult az oltár előtt. — Isten Atyám, miért nem ajándékoztál meg azzal a keggyel, hogy magyarnak szülessek? — sóhajtotta. — Ez a nép megérdemli a Te különös segedelmedet. Évszázadok óta bástyája a kereszténységnek. Ne hagyd elveszni! Óvd meg az ellenségtől s engedd diadalra vezetni seregeit! . . . A futár aznap egyenesen Rómából hozott örvendetes hirt: a pápa kiadta az “Imádságok bulláját”. Isten segítségét és ir­galma elnyerését csak a bünbánat, Istenheztérés hozhatja meg. Bünbánattal és imával kell kegyelmet nyerni a harcokhoz. Megkondultak a harangok ... Az ércnyelvü égi hang­szerek. “Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango”, sza­vak vésetével súlyos fémköpenyükön. Igen, ezek a harangok valóban hívják az élőket, siratják a holtakat és elűzik a villá­mokat, amelyek oly borzongató félelmetességgel cikáznak át a magyar égboltozaton. Elhessegetik az omló sziklák dübörgé­sével érkező orkánt, amely zúz, pusztít mindent, amit útjá­ban talál. És ezek a harangok zúgtak, kongtak Rómától Budáig, Bécs­­től Kolozsvárig, Frankfurttól Krakkóig ... A Karszton, az Al­pokon, a Kárpátokon, a Pireneusokon keresztül mindenütt, ahol Jézus nevével ébredtek és nyugodtak le az emberek. A pápa elrendelte azt is, hogy amikor delelőjére hág a nap, a világ minden templomában háromszor konditsák meg a ha­rangokat. A földi hatalmakban már nem lehet bízni .... Csak az Istenben! . . . (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom