Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-10-11 / 42. szám
Veszprém, 1890. XI. évfolyam. 42. szám. Szombat, okt. 11. Megjelen minden szombaton. - A lap ára : egész évre 6 irt; negyedévre 1 írt 50 ki.; egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések petitsora 6 kr ; nyilttér petit-tere 20 kr.. 30 kr., kincstár illeték.—A hírlap irodája : „Petöfi“-intézet Veszprém (városház-tér.) Előfizetési felhivás a „VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP" 1890. (tizenegyedik) évfolyama 4-ik évnegyedére. Az októberi uj évnegyed alkalmából, tisztelettel kérjük szives olvasóinkat, hogy előfizetéseiket megújítani s illetve hátralékaikat kiegyenlíteni szíveskedjenek. Az évzáró évnegyeddel a hírlapnak is ki kell egyenlitnie terheit s igy azon kell lennie, hogy követelései befolyjanak. Regienket nem Írhatjuk nyílt számlalapokra, mert sem a kincstár, sem a posta nem ismerik a függd hitel-üzletet, s minden ilyes kísérletre a végrehajtóval felelnek. A papirmalmok, betüöntödék s a nyomdásznép sem érik be a remény ideális eszméjével s a megszolgált munka árát kérik. Ez a kényszerhelyzet az, mely bennünket is, kiinlevd követeléseink beki- vánásáva utal. A hírlap is megtette elvállalt kötelezettségét s jogunk van e szerint a viszonos méltánylatra. Meg fogjuk tenni ezután is kötelességünket s betöltjük olvasóink szellemi igényeit, melyeket a vármegye legnagyobb s legelterjedtebb lapja ellenében joggal támasztanak. Változatos bötartalmu; híreiben gyors, irályában tiszta, könnyed, magyaros a lap. Nyílt, őszinte minden izében. Nem befolyásolja semmi hivatalos klikk; összes szellemi erejével védelmezi a polgárság minden érdekét s ostorozza a sunyi dolgokat és suuyi embereket. Tíz év számos üdvös eredménye bizonyít e nyílt irány jogosultsága mellett. S bizonyltja főkint az, hogy e hírlap oly elterjedést nyert, mely a vidéki hírlapirodalomban páratlan. Törekvésünk volt miudenha a támogatást megszolgálni s olvasóink bét- ről-hétre tanúi annak, hogy e törekvésünket hivatottsággal, szorgalommal emeljük érvényre. Beígérjük ezt a jövőre is s ezzel megnyitjuk az uj évnegyedet, Veszprém, 1890, szept, 26, A hírlap irodája. Előfizetési árak: Negyedévre , . , 1 frt 50 kr, Félévre , , . , 3 frt — kr. Egész évre . . 6 frt — kr. Habemus — Pápám! Veszprém, okt. 10. A „ Pápai Lapok“ meny dörögnek. Az a jámbor újság, melytől fejbólintó áradozást és zengzetes dicsériádá- kat ball a vármegye mindig, most egyszerre teleszíjja a tüdejét harczi szuszszal s akkorát szól, mint — egy Öt/ pukkadt hólyag. A Veszprém város életérdekét képezd új gyor-zircz-veszprémi vasút ellen tüzel, oldalt is bök a szintén létkérdésünket képezd veszprém-enying-dom- bovári vonalra: összes attakját pedig intézi a „Veszprém“ ellen, amiért a pápa-zircz-veszprémi vasút ellen irt s rémitően felháborodik azon, hogy a megye „hivatalos“ lapja hogy mer ilyen hangon írni, holott annak szol- g á 1 n i kell, szolgálni a vármegyét, a szó ismételt értelmében. Hogy miként szolgálja ez a hivatalos újság a vármegyét, ahoz nekünk se, a „Pápai Lapok“-nak se, de ebben a vármegyében senkinek se lehet köze. Mert mindenki úgy szolgál, amilyen érte a fizetés. A hivatalos újságnak pedig semmi hivatalos fizetése nincs a vármegyétől, hát a hivatalos szolgálat is — semmi. „Hivatalos“ czime van, hivatalos vállveregetéseket kap egy-egy félhivatalos kirohanásért a megye uraitól, ingyenpéldányokra prenumerálnak tőle — a többi pedig a kiadó zsebén, meg a szerkesztő rövidlátó jóhiszeműségén múlik. Hát különben, ugv véljük, majd jobban megmagyarázza azt a „Pápai Lapokénak, az érdekelt újság maga. Csak konstatálnunk kellett, hogy szolgál a t o t követelni a hivatalos laptól senkinek jussa nincs. Ha nem tet- , szik a szolgálat — tessék csendesen | maradni és meggyőződve lenni, hogy j a haragjuk nélkül is elég csapás arra az újságra, hogy rajta van a hivatalos stempl i. Mert így nem igen hisznek neki s még a legjobb intentiójára is joggal fogják rá, hogy hátha csak „hivatalos“ ez is. Nem is ez irodalmi attakra akarunk reflektálni. De arra — amely az egész vármegyének szól, ebben a czikkben. Nem röstelli ugyanis, pápai laptársunk előhozakodni azzal, hogy ők, kik nem a Balaton mellett érdeklettek, mégis mily szívesen szavazták meg a balatoni gőzhajózási subventiót „az Almádiban érdeklett veszprémiek“ javára. Hát nekünk szavazták ezt meg ? Hát a Balaton-ku Unsz fejlesztésének nemzeti kötelessége nem egyaránt terhűnk mindnyájunknak, e hazában ? Hát tisztesség-e az önzés gyanúját kimondani nyíltan reánk, kik a Balaton mellékét lakjuk s birjuk, azért, mert szívvel-lélekkel azon vagyunk. bogy a koldussá lett partokat uj virágzásra, — magát az évezred óta elhanyagolt kincses Balatont a nemzet pénzforrásává, Európa legszebb tavává emelni akarjuk ? Hát ez a missió nem-e a mienk ? Avagy a szepesiek, vagy a székelyek fizessék, kérjék a Balatonra a subventiót ? S azon felül, hogy koczkáztatott jövőbe vetett bizalommal évente ezreket fektetünk be a puszta partvidékbe s százezrek befektetésébe vonjuk bele az egész partvidéki birtokosságot: a mellett nem-e egyformán fizetjük mi is azt a felorrolt, arezunkba vágott, visszasírt subventiót ? Szégyen, gyalázat, hogy a megye egyik részének tisztességes újságja ilyen uyomoruságos fegyverrel támad ellenünk. Az az újság, amelynek szerkesztője egyszersmind a „Balaton- egylet“ elnöke. Aztán fenyeget a ezikk, hogy ha mégis sikerül összehozni a győr-zircz- veszprémi vasútra a többséget, akkor ők, a pápaiak elszakadnak Veszprémvármegyétől, s vagy Győr-, vagy Sopron-, vagy Vasmegyébe kebeleztetik be magukat. Ha ez, az ő szokott mindenható akaratuk mellett sikerül: adieu ! Isten velünk ! Se füled, se hozzád ! Hanem akkor vigyék el jó főispánunkat is. Od’adjuk megsiratatlan ráadásnak, bár tekintve a nagyhírűén virágzó pápai z ö 1 d s é g-termést: mindenesetre kevesebb hagyni á v a 1 és kevesebb zöldséggel fogunk élni ezután Hanem derék dolog az, hogy a ezikk végén — ihlett látnoki szemmel a többséget mégis a győr-zircz-vesz- prémi vasútra látván, igy kiált fel: „Egyúttal megmondjuk azt is, hogy semmiféle maiorizálásnak nincs helye, amely csakis az által válnék lehetségessé, hogy a veszprémiek minden idő és pénzáldozat nélkül jöhetnek a szavazásra, a vidékiek pedig nem, mert kétségtelen, hogy a megye nagytöbbsége a vasútvonalak ellen van.“ TÁRCZA. Lutri. Mikor ez a szó eszembe jut, vagy mikor egy-egy közleményt olvasok a legközelebb újra tárgyalandó lutris-pörről, vagy mikor a főtőzsde előtt elmenve, látom a keretből kikandikáló fekete és piros számokat, mely utóbbiak egy-egy extratót vagy ambót, vagy ha a szerencse egy-egy szegény halandónak különösen kedvezett, ternót jelentenek, sok mindenfélére emlékezem vissza, amely visszaemlékezések egy-egy adatot képesek szolgáltatni a lutri történetéhez. Pedig akkor, mikor ezek megtörténtek, nem látszottak magamnak sem oly fontosaknak s nem hittem volna, amint később a tapasztalás reá vitt, hogy ethikai szempontból is számot tesznek a lutri megítéléséhez. Hadd mondjak el néhányat ezekből, talán elég érdekesek arra, hogy a lutri áldásainak vagy átkainak jobb megítéléséhez szolgáljanak. Gyermekkoromban történt; meglehetős kora reggel volt, mikor iskolába menve, reggelim maradékát, a kiflit ropogtattam fogaim között s mellette a második latin declinátiót ismételtem fejben, mikor látom, hogy egy trafika előtt, ahol lutris bolt is volt, nagy embercsoport tolong, a körülállók beszédeiből annyit vehettem ki, hogy valamelyik ember megtett 5 forintot 3 számra és a közfelfogás szerint igen nagy összeg pénzt nyert. Hogy mit néz tulajdonkóp az a közönség a más által megtett és nyert három számon, azt én akkor elképzelni nem birtam, annyi bizonyos, hogy folytatván utamat, azon gondolkoztam, hogy milyen jó dolga van annak az embernek, ki oly nagy összeget nyert most, s pénze soha sem fogy el, akár mindennap pecsenyét és kalácsot egyék. Később tudtam meg azután, hogy nem valami irigylésre méltó sorsa lehet annak az embernek P. városában, mert heten- j kint legalább 40—50 frtot rak a lutrira s ha hébe-hóba néhány száz vagy ezer forintot nyer is, azt diís kamatokkal visszaszolgáltatja ismét a kincstárnak. S a mint évtizedek után hallottam, az illető nagy szegénységben balt meg s a rescontók után Ítélve, melyek nála találtattak, az általa a kis lutrin rakott összeg meghaladhatta az 50000 forintot s azzal szemben 5—6000 forint nyeresége volt. Nagyon órdeklett engem ez a dolog, s mert hallám, hogy ez az ember a számokat mielőtt megrakja, kombinálja, ismerősei körében tudakozódtam az eljárás iránt s a következőket hallottam : A kijött számokat ő rendesen följegyezte magának, a 90 számjegy pedig tömérdek variáló sorokban voltak meg egy jegyzékbeu. Ha már most például az öt szám jött ki, teszem szept. 29 : 8, 12, 35, 6, 11, akkor ö végig nézte a jegyzéket s a kijött számokkal véletlenül correspondeáló számokat tette meg. És ebben a játékban ment el a pénze és nyugalma. Egy másik ember is volt ugyan abban a városban, aki consequenter 25 éven át ezeket a számokat tette meg: 23, 41, 58, kijöttek némelykor, de ez is elvesztette rendesen pénzét, amit nehéz munkával szerzett magának. Én sohasem voltam barátja a lutrinak, s minden krajezárt, melyet oda raknak, határozott veszteségnek tartok nemcsak anyagi, hanem erkölcsi tekintetben is. De mikor Győrbe kerültem diáknak,, volt egyszer egy fölösleges piezulám; rágondoltam erre a p. . . i emberre s megtettem a 3 számot: 23, 41, 58, s kijött 23, 41, 59; j akkor nyertem ámbót, ugyanezeket a számokat mégegy8zer megraktam Kanizsán is, és csodálatos véletlen, győri tartózkodásom óta 30 esztendő múlt el és ismét kijött 23, 41, 59. Némely helyen, legalább azelőtt, egész lutri-rakó consortiumok alakultak, a kik közösen vesztették el pénzüket. A lutrit nagyban támogatta és támogatja az egyiptomi álmoskönyv-irodalom s különösen a szegény földmivelő nép körében. Az a szegény parasztasszony, aki csinosab viga- nóban járó szomszédnőjét irigyli, s hamar szeretne meggazdagodni, szentül meg van győződve róla, hogy raknia kell a lutrit, s ha következetesen veszt, azt hiszi, hogy ez az ördög játéka, melyet neki azáltal kell elrontania, hogy mégis csak oda viszi a lut- risboltba legutolsó krajezárját is. A nyereség reménye azután, melyet semmiféle pél- dálózás nem képes kiirtani kebeléből, még a pazarlás hajlamát is fölkelti benne, s igy úszik el mindene, s lesz az egész család boldogtalanná, földönfutóvá. Tolnay Lajos egy gyönyörű népies elbeszélésben festi azt a nyomort, melyet a szenvedélyesen űzött lutrijátók okoz, de hát ki olvassa az ilyent s ha olvassa is, becsapja a könyvet s megy — utolsó hatosával szerencsét próbálni, s mikor aztán a számok nem jönnek ki, a szerenosétlen nem bírja felfogni, hogyan történt ez. A haladó kor azt is el fogja söpörni, mint olyan intézményt, mely több kárt tett, mint hasznot, s a köznép meg fog szabadulni tőle. Senki sem fogja siratni, sőt sokan örülni fognak neki, s végre is az a belátás fog érvényre jutni, hogy a legbiztosabb vagyon nem az, amit az ember a szerencse véletlen közbenjárásától nyer, hanem amelyet a szorgalmas munkával párosult takarékossággal szerez meg magának. Ezt nevezik, kérem szívesen, specialis pápai észjárásnak. Magyarország összes vármegyéiben például szintén az a szokás, hogy a megye székhelyén lakó megyebizottsági tagoknak a lakásukról gyalog szabad feljárni a megyeházra szavazni s e czélra nem kell fizetett vagy i n- gyenes négyes fogatot hasz- n á 1 n i. A többieknek pedig szabad a székhelyre bejönni gyalog, szekéren vagy vasúton. Azonban, pápai észjárás szerbit, az ily utón való máj orizálásnak nincs helye. Az összes többi vármegyékben van, nálunk nincs. tr Mert ők a hangadók. Ok a rettentők. Övék a főispán, a Fenyvessy, a Horváth, a Láng — és a rabbi. Nec asqera terrent. Ékes jelenség, hogy ezt az észjárást, ezt a sok mamelukszagu erőszakosságot, szintén egy mameluk, .Szabó Imre csépülte tönkre. Denique összejött a többség. A győr- zircz-veszprémi vasut robogni fog; viszi- hozza előre a vármegye érdekeit, Veszprém-székhely felvirágozása mag- vát; az enying-dombovári vasútról pedig kárpótlásául az elveszendő pápai zöldségnek — Mezőföld és Tolna termékeit. Sok szóból — szósz lesz. Mint a „Y apai L a p o k“ ezikke. Egy szó annyi, mint száz. P á p a próbálkozzék meg az egyszer a Mór icz-íillérekkel. A megye Péter- fillérei okosabb, hazafiasabb dolgokra, kellenek most. Veszprémmegye közgyűlése. (1890. okt. 6-án s következő napjain.) Olyan népes, látogatott közgyűlés, amilyen az október 6-iki közgyűlés volt, régen volt e vármegyében. E tekintetben túltett az izgatott restaurá- tiónális közgyűléseken is. Az uj vasúti politika terelte igy össze a vármegye bizottsági tagjait. Megjöttek a mezőföldiek, pártolandó az enying-dombóvári vasutat; megjöttek a zirezvidékiek, a győr-zirczi vonal érdekében, de megjöttek a pápavidékiek is (demonstrálandó a győr-zirczi ellen) s a pápa-zircz-veszprémi mellett. Gyors lefolyású, erős volt a liarcz. Fenyvessynek rósz napja volt. Meglátszott rajta, hogy tudja, miszerint rósz ügyet szolgál s maga sem hiszi, amit védelmez. Máskor szokva volt hozzá, hogy folyton éljenezzék — most minden szavát „Eláll“ kiáltásokkal fogadták. A legizgatottabb jelenet azonban akkor fejlődött ki, mikor beszédében arra utalt, hogy akik megszavazzák a győr-zirczi vasutat — azok a pápaiak ellenségei. „Hadd lássuk hát — úgymond — kik a mi ellenségeink ?“ Erre feláll egymásután Festetich Andor gróf s Szabó Imre s satyri- kus cynismussnl bemutatták magukat ilyen ellenségeknek. Óriási lialiota fogadta szavaikat s Krisztinkovich zavarba jött, hogy neki már nem akad semmi kifigurázni való. Szavazásra került a dolog. Leszavazott 193 bizottsági tag s ezek 71 szótöbbséggel megszavazták a győr- zirczi vonalra 200.000 frtnyi törzsrész- vényt s az enying-dombovárira ugyanannyit, az utóbbi vonalat kötelezvén, bogy a Mezőföldre szükséges fedanyagot regie-költségen köteles szállítani a vármegyének. A vasúti harezot megelőzőleg1 a fő- ispán gróf kinevezte közigazgatási gyakornokokul V é g b e 1 y Kálmánt s B i b ó Károlyt, kik az esküt nyomban le is tették. Napirend előtt pedig Szilágyi József pápai főgymn. tanár tett, emelkedett szellemű indítványt aziránt, hogy a közgyüiés, táviratilag fejezze ki az Aradon ünneplő nemzet-testvéreknek, kegyeletes együttérzésünket. Az indít- vány7 éljenzéssel elfogadtatván, a főispán nyom han az alábbi táviratot küldte Aradra ; „Együtt ülő közgyűlésünkben, nemzeti vértanúink megdicsőülése alkalmából, általatok rendezett ünnepen, a honfiúi kegyelet s hála érzetével részt veszünk és benneteket, a honfi kegyelet-szülte nemzeti ünnepnek sikeres létrehozataláért hálás elismeréssel üdvözlünk /“ Ezután V é g b e 1 y Dezső alispán olvasta fel terjedelmes évnegyedi jelentését , mely kinyomatni rendeltetvén, általunk is reprodukáltatni fog. A közmunka-ügy került ezután tárgyalás alá s ennek adója 8%-ban állapíttatott meg. A közigazgatási bizottsági tagságról leköszönt ms. dr. Bezerédj Viktor helyére, ezután B i b ó Károly választatott meg. Ezek voltak az első nap nevezetes!) határozatai; a kisebb érdekű ügyeket tér- szűkén, jövő hírlapunkban közlendjiik. Yeszprémmegyei ifjaink Budapesten. — Eredeti tudósításunk. — Budapest, okt. 9. Az újjáalakult ,V eszprémmegyei k ö r* az e hó 4-én tartott közgyűlésén a következő tisztikart bízta meg ügyeinek vezetésével: elnök: Eötvös Bálint, alelnöki Klet zár Miksa, titkár: Biró István, Il-od titkár: Hercz Emil, főjegyző: Cseresnyés József, aljegyző: Cseh Gyula, pénztárnok: Wertheim Pál, alpénztárnok: Benkő Károly, ellenőr: Tausz Jakab, bizottsági tagok: Billitz Antal, Eszterhay Jenő, Hercz Dezső, Perlaky Lajos, Spitzer Lajos. Október 6-ikán a kör az aradi vértanuk emlékét ünnepelte látogatott diszgyülésen a következő programmal: elnöki megnyitó beszéd tartotta Kletzár Miksa. Mikor az akasztófákat faragták, költemény Tóth Kálmántól, előadta Hercz Dezső. Alkalmi beszéd, tartotta Veisz Aladár. Az aradi vértanuk, költemény Palágyi Lajostól, előadta Kenessey Aladár. A vértanuk emlékezete, irta és felolvasta Biró István. A kör a létrejöttekor kitűzött program- mot az idén is, úgy mind eddig, igyekezni fog megvalósítani s erejéhez képest a kör tagjainak előnyére működni. Bíró István, a veszprémin, kör titkára. A magyarosodó Bakony. Ily czim alatt irt Vargyas Endre kir. tanfelügyelőnk érdekes tanulmáuy- czikket a „Budapesti Hírlap“, múlt csütörtöki számában. Az érdekes ezikkből a következő adatokat vesszük át: A puszta valóság az. hogy nyelvi tekintetben a Bakony lakossága túlnyomóan németajkú. A tulajdonképpeni Bakonynak összesen 52 községe van. Csupa jéhangzásu magyar nevek! Ezen községek közül a legutóbbi népszámlálás adatai szerint, a németajkú lakosok tetemesen túlnyomó számban vannak 40 községben, feles számban vannak 5-ben s nevezetesebb számmal vannak német- és részben tótajkuak 7 községben. A Bakony 52 községében és 5 pusztáján a lakosság aránya nyelvi tekintetben igy áll: Németajkú . . . 28.283. Magyarajku . . . 16.012. Tótajku .... 1.388. Vagyis a Bakonyban az idegenajku lakosok száma 65 százalék, a magyarajku lakosok száma csak 35 százalék. Az a kérdés szemben ezen tiz év előtti aránynyal, hogyan állunk az uj nemzedék magyarságával ? Kerek tiz éve annak, hogy az 1879. évi XIII. törvényezikk elrendelte a népiskolákban a magyar nyelv tanítását. Számoljunk be az eredménynyel. Megjegyeztem, hogy közvetlen, személyes tapasztalat s hivatalos, hiteles adatok alapján írom, amit irok. A Bakony 52 községének 57 népiskolájában összesen 68 néptanító működik. Az összes bakonyi néptanítók közül a magyar nyelvet teljesen jól beszéli 67 néptanító, nem egészen jól egy öregebb néptanító. Ismerem őket, mert kettőt kivéve, saját
