Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-10-11 / 42. szám
Veszprém, 1890. Veszprémi Független Hírlap Szombat, okt. 11. iskolájukban, a tanítás folyamán* szemközt állottam már valamennyivel. Az oktatás nyelve, az 57 népiskola közül teljesen magyar volt 20 népiskolában, magyar-német 22-ben, túlnyomóan német volt 15 népiskolában; de ezekben is előadatott magyarul az olvasás, beszéd- és értelemgyakorlat, magyar nyelv, hit- és erkölcstan, számolás. Az iskolából kikerült növendékek teljesen jól elsajátították a magyar nyelvet 22 népiskolában; fele a növendékeknek jól megtanult magyarul 18 népiskolában, a másik fele is ért jól, de nem beszél teljesen jól; feles számban ért magyarul, de beszélni nem tud 17 népiskola növendéksége. Vonjuk meg most már a Bakony magyarosodására nézve a tíz évi eredményből a következtetést. Tekintve, hogy az 1880-diki népszámlálás alkalmával a Bakony 52 községében s a hozzájuk tartozó pusztákon a német és tótajku lakosok a lakosságnak 65 százalékát képe- ték, a magyarajkuak pedig 35 százalékát, ezen arány most a népiskolák által a magyar nyelv előnyére éppen megfordítva áll. Vagyis a Bakony népiskoláiból kikerült növendékeknek 65 ssázaléka teljesen ért és beszél magyarul s 35 százaléka nem beszél jól, de nagyrészt ezek is értenek magyarul. Ez elég szép eredmény tiz év alatt. Ezen eredmény létesítéséhez nagyban hozzájárult Veszprém vármegye törvényhatósága, amely a magyar nyelv sikeres tanítása körül kiválóan buzgólkodó néptanítók között a járási föszolgabirák véleményezése és a megyei tanfelügyelő javaslata alapján éven kint nagyobb összegekre rugó aranyjutalmakat szokott kiosztani. A megyei közigazgatási bizottság pedig elismerő oklevéllel tisztelte meg a magyar nyelv terjesztése körül érdemesült lelkészeket s a magyar nyelvet sikerrel oktató összes néptanítókat. Azon hazafias ügybuzgóság, melyet a lelkészek és tanítók részéről általán mindenütt tapasztaltam, jogos reményt ad arra, hogy még egy évtized alatt az uj nemzedék a Bakony minden népiskolájában teljesen magyar nyelven tanul minden tantárgyat s ur lesz teljesen a magyar nyelv ott, a hol eddig csak — zsellérszámba ment. Vargyas Endre. Kit válasszunk ? adtunk kifejezést, mert a tapasztalat fényesen beigazolta, bogy szavunk csakugyan a közvélemény szava volt, úgy hisszük, ezúttal sem csalódunk, midőn a titkári állásra Szávay Gyula tb. főjegyzőt jelöljük. Benue feltalálhatok mindama tulajdonságok, melyek feljogosítanak bennünket, remélni, hogy titkársága alatt a győri kamara virágozni fog, s ha szerzett érdemeit tekintjük, minden habuzás nélkül őt kell választanunk. Eddigi működésében is mindenütt ott láttuk, hol az ipar, kereskedelem ügyeiről vöt szó. Az első győri iparos- tanoncz kiállításában mint a kiállítási bizottság jegyzője törhetlen buzgalommal vett részt, s neki nem egy érdeme vau anuak fényes sikerében. Írói tollának remeke „A munka“ tárgyát nem-e ounét, a tisztes iparból merité ? S érdemeinek elismeréséül, csak az imént tünteté ki a czizmadia-egve- sület disztagságával. A kamara megalakulásának előmunkálataiban a Győr- város részéről kiküldött bizottság működését, mint a bizottság jegyzője, rendkívül ügy buzgalom mai támogatta, sőt az alakuló közgyűlés jegyzői tollát iső vezette. Szóval őt hajlama vonzotta mindenkor a kereskedelmi és ipari ügyek közelségébe s eme hajlam párosulva sokoldalú képzettséggel, prse- destiuálja öt a kamara titkári állására. Kereskedelmi és iparkamaránk szélesebb körű teendőinek végzésére egy ember képteleu volna. Ugyanazért, mint halljuk, tervben van egy 2-od titkári, vagy fogalmazói állás szervezése is. Ezen állásra pedig Boros Antal, az „Adria“ bizt. társaság gyöti ügynökségének titkárát ajánljuk, a ki a mióta a jogot elvégezte, majdnem szakadatlanul a kereskedelem terén működött s kiben a tetterő és képesség szintén nem fog hiányozni, hogy egyesült akarattal és törhetlen igyekezettel nagyra nőjjön a Győri kereskedelmi és iparkama zsengéje. kára neveltettek, de műveltségűknek megfelelő munkát nem kapnak. A középiskolákból évenkint kikerül sok ezer ifjú, ki letette a vizsgát; az egyetemekből és akadémiákból évenkint kikerülnek ezerszámra a fiatal emberek, kik diplomát szereztek vagy akarnak szerezni; ezeket szüleik nem tanították meg rálátni mesterségre, ők nem tudnak kapálni- kaszálni, mert testűk nem szokott hozzá, ők nem lehetnek napszámosok a város utcza- kövezeten, téglát, zsákot nem hordhatnak, már csak azért sem, mert álszégyenből restellenék, ha rokonok és ismerősök igy látnak őket dolgozni, tehát — inkább éheznek. Eljárnak munkát keresni az ügyvédi irodákba, a hivatalokba, könyörögve, fogadják be őket ügyvédi kvalifikácziójukkal napidijasoknak, azaz egy forintos szellemi napszámosoknak, lec/.két adnak, ha kapnak helyet, kínálkoznak a szerkesztőségeknek, a bankok küszöbeit tapossák, hogyha ügynökökül alkalmaztatnak, kik technikát végeztek, építészekhez, vasutakhoz folyamodnak, ha valahol . pályázat hirdettetik tanári, tanítói, jegyzői vagy segédjegyzői állomásokra, százankint rohannak rá folyamodványaikkal: s mind e szerencsétlenek közül csak egy csekély kisebbségnek sikerül oly álláshoz jutni, melyből tisztességesen meg lehet élni. Ezeket sem tehetség és érdem, hanem többnyire protekció segíti akkora falat kenyérhez, hogy feleségének és gyermekeinek is metszhet belőle. Müveit fiatal embereink tehát nem, vagy csak későn házasodhatnak, s lea- Dyaink, ha szépségük és hozományuk nincs, mugukban hervadnak el. S minő sorsa van a szegény leánynak, ha megöregszik és férjhez nem megy! A fiatal emberek pedig vagy már nem is fiatalok, kik a szellemi proletariátust képezik, nagy erkölcsi erővel rendelkezzenek, hogy sanyarú helyzetüknek ue essenek áldozatul. A zugirkászok törvény- s/.ékileg ismeretes válfaja s az elzüllött úri fiuk rendőri felügyelet alatt tartott osztálya a szellemi proletariátusból ujonezoz. Kétségkívül társadalmunk betegsége ez, mely komoly aggodalmakra adhat okot. A bajnak komoly kutforrása mindig az, hogy nevelési rendszerünkben, minden mentői ma- asubb műveltségre törekszünk s hirdetjük a nemzet közművelődésének s minél magasabb tudományos képzettségének szükségét, a kvalifikációt magasra szabjuk, a tanulmányokat nyújtjuk és drága tandijakkal és vizsgadijakkal megnehezítjük, minek következtében igen sokan lépnek a tudományos pályákra, vagyonként vagy szüleik akaratából, kik fiuknak nagyobb előmenetelt igy remélnek, de aztán sokan félúton kimaradnak vagy diplomáikat megnem szerezhetik pénztelenségük miatt mert keresetre szert tenni nem tudnak; s akik igy elmaradnak, azok már mind szellemi proletárok s elveszett exisztencziák. Mert akár tehetségesek, akár kevésbbé azok, a kézimunkához vissza már nem térnek, magasabb műveltségűk, hiúságuk, testi gyöngeségük és társadalmi előítéleteik folytán. De nemcsak ők, a társadalom is igazságtalan irántuk, mert megköveteli tőlük, urak legyenek, de megtagadja hozzá a módot és eszközöket. S azok is, kik szerencsésen iskoláikat elvégezték s kezükben van az ilyen vagy amolyan bizonyítvány, mely őket szakmájukban munkára képesnek nyilvánítja, munkát azért igen gyakran még sem kapnak, mert nincs Magyarországon annyi szellemi munka, mint munkás. Innét a hivatalok túlságos száma és tultömöttsége, hogy egyéb jövedelmező szellemi foglalkozások, melyek önálló kerse- tet nyújthatnának, gyéren lévén, öregek és ifjak tömegesen a hivatalos pályákat keresik és elárasztják, Ám csak kevesen jutnak a lajtorján fel, a legtöbben egész életükön át nyomorult fizetés mellett családjaikkal együtt tengődnek s panaszkodnak tévesztett életük fölött. A gazdagok fiai itt is élvezik mindamaz előnyöket, melyekkel a vagyon általában bir a szegénység felett, hogy t. i. mindazt tehetség, fáradság és érdem nélkül szerezheti meg magának könnyen, amit a szegénység csak nagy nehezen, vagy éppen nem érhet el. A gazdag emberek tehetséges fiai természetesen ugyanazzal a joggal törekesz- nek előre a tudományos pályákon, mint a szegény szülők tehetséges gyermekei, mert az észben és tanulásban a vagyon nem határoz ; hanem a tehetségtelen gazdag gyermekek versenye leszorítja a vagyontalan tehetséges ifjakat úgy az iskolában, mint az élet pályáján, felesleges megmagyaráznunk, hogy azért, mert amazok a vagyon eszközeivel rendelkeznek,, emezek nem. így gyakran találkozunk kiváló tehetségekkel, és tudományosan képzett emberekkel, kik leszorítva a létért való küzdelemben, szerencsésebb társaik által félretolatnak, elfelejtetnek és elkeserednek. Mindezt, a miket itt leirtunk, összevéve nevezik szellemi proletariátusnak. Ez a szellemi 8zocziálizmus. Ez is, mint a szocziál- demokráczia, lényegében munkás kérdés ; a szellemi munka képesítetteknek munkával ellátása. Hogy vagyonra szert tehessenek, az nem szükséges; hogy keresethez jussanak : az kell. A boldogság egyéni, a gazdaság szerencse, de a munka és kereset, az emberi kötelesség és kénytelenség. Ha a munkások szocziálizmusa államveszélyes és forradalmi, a szellemi szocziáliz- mus mérgesebb amannál. A dolog egyszerű: müveit emberek elégületlensége nagyobb ragály, mint kevésbbé művelt embereké. Hiszen a szocziáldemokrata izgatok is többnyire szellemi proletárok. Azt mondják, hogy lejárt a forradalmak ideje. Én azt mondom, hogy csak ezután következik. A legközelebbi a szocziális kérdést fogja eldönteni, ez lesz a szocziális forradalom, a jövő forradalma. ÚJDONSÁGOK. — Az uj évnegyed alkalmából felírniuk t. vidéki előfizetőinket, hagy előfizetéseiket mielőbb megujitani s illetve hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek. — Az aradi vértannk emlékünnepét városunk polgársága ezúttal is, mint 10 év óta (mióta szerkesztőségünk erre az alapítványt összegyűjtötte) mindig szokta, kegyeletes requiemmel ülte meg. E gyászünnepélyre, a következő gyászszegélyü falragaszok függesztettek ki a vái’os falaira: Az 1849. évi október havának 6-án vertanu-ha- lált szenvedett 13 aradi vértanúnak kiszenvedésük emléknapján folyó 1890. évi október hó 6-án, délelőtt 10 órakor, a helyi szent Ferenczrendiek zárdatemplomában ünnepélyes gyász-is- tenitisztelet tartatik. Ezen gyász-istentiszteletre Veszprém 'városának kegyeletes polgársága hazafias tisztelettel meghivatik, A nemzeti nagyság és hazaszeretet üdvözölt bajnokai a magas egekben az Isten csillagtrónusánál imádkoznak sokat szenvedett, szegény hazánkért. Egyesítsük szent ajkukról elszállt utolsó imájukkal lelkünk fohászait, s , kérjük, hogy a Magyarok Istene Árpád földét isteni erejével tartsa főn az évezredek viharai közt; nékik pedig, kik vérük hullásával, mártyrhalállal szerezték meg szabadságunkat, adjon örök boldogságot a csillagok fölött T\„ A requiemre több ezernyi kegyeletes ember sereglett ös-ze, úgy, hogy nemcsak a templom s a kórus, de a folyosók is megteltek egészen. A főoltárnál a rendi quardián ttdő T a m a s k ó celebrált, a mellék- oltárokuál pedig ftdő Tölcséry Ferencz és Majoros József kegyesrendi tanárok mondottak a vértanukért gyászmiséket. A requiem végével a „Szózat“-ot énekelték az egybe- gyült kegyelettevők, mi megindító fenséges szép jelenet volt s számosán sírva fakadtak. Ott volt a polgárság szine-java, a törvényszék tisztikara s az öreg 48-as houvédek. — Az aradi küldöttség tegnap érkezett haza Aradról. Megyénk s városunk tudvalevőleg elég kegyeletien volt, magát ott hivatalosan nem képviseltetni s mégcsak koszorút sem küldtek. A megy egy ülés valahogy megre- parálta magát a távirattal, a városi kupaktanács azonban szégyenben pas- sog örökre. De a 48—49-es veszprém- niegyei honvéd-egylet kiildüttségileg jelent meg ott s vitt gyönyörű koszorút a szoborra. Ott voltak dr. H a 1 a s s y Vilmos elnöklete alatt Kovács Imre polgármester, Va r g a kir. türv. bíró és K o v á c s Ignácz városi főjegyző. — Az ünnepélyen megjelent Vendrey (Aschermaun) 1848/49-iki honvédtábornok is, (kinek ott polgári ruhát kellett öltenie) s Ve 1 e d i t s Mihály volt 48/49-iki honvéd. Az ősz tábornok felkereste ott Klapka tábornokot s a két agg hős találkozása megindító szép jelenet volt, amint könnyezve egymás nyakába borultak s a régmúlt dicsőségen merengtek, elborult érzéssel. — Eljegyzés. Kenessey Móricz veszprémi kir. közjegyző leánya: Jolán, f. bő 5-én váltott jegyet Pap Józseffel, a soproni ág. ev. tanitóképzŐ-inté- zet tanárával. Násznagyok: dr. Kenessey Pongrácz ügyvéd és az eljegyzési ünnepélyen való jelenlétben betegsége miatt gátolt Bognár Géza zala-egerszegi törvényszéki elnök he- lyetteseképen Kenessey Miklós enyingi főszolgabíró, a menyasszony nagybátyjai voltak. Legyen az ifjú pár szerencsés, boldog ! — A gönyő-györ zircz veszprémi vasút kiépítése mellett, mely ellen Pápán oly erős ellenmozgalom indult meg, a győrmegyei bizottság, mint halljuk, pártolólag fog nyilatkozni s külön bizottságot választ, hogy ez az elkészítési alapból fedezendő hozzájárulási összegre javaslatot terjesszen elő. A győri kereskedői körök nem valami jó szemmel néznek e vasúti összeköttetésre, mindazáltal mint bisz- szük szerencsésen kivitelre kerül e vállalat, melynél az egyes egyéni tekintetnek nem szabad figyelembe jönni akkor, mikor egész vidékek kereskedelmi forgalmának emeléséről van szó. — Gyászhir. Egy jó nő bunyt el a napokban hosszas sorvasztó betegség után, Sörös Gézar. lelkész neje, kit oszt- hatlan részvét kisért sírjába. A kiadott gyászlap igy hangzik: „Alulírottak a maguk s az összes rokonság nevében fájdalomtól megtelt szívvel jelentik a I felejthetetlen leány, nő, anya, testvér és sógornő nagytiszteletü Sörös Gézáné született Mórocza Lillának folyó 1890. évi október hó 7-én j este, életének 41-ik boldog házasságának 16-ik évében, hosszú szenvedés után történt gyászos elhunyták A boldogultalak hült tetemei, folyó hó 9-én délután Sl/3 órakor fognak az ev. ref. vallás szer- tartártásai szerint a szentistváni sirkert- ben örök nyugalmra tétetni. Veszprém, 1890. október 8-áo. Béke lengjen hamvai fölött!“-- Miniszteri köszönet. A vallás- és közokt. m. kir. miniszter V a s z a r y Kolos pannonhalmi főapátnak azon nagybecsű, a hazai tan- és nevelésügy érdekében tanúsított áldozatkészségéért, hogy Zala-Apáti községben a szent Vinczéről nevezett okleveles irgalmas nővérek vezetése mellett zárdát, leányiskolát és óvodát létesített, őszinte elismerő köszönetét nyilvánította. — Mi lesz a Sió-zsilippel ? A hónapok óta tartó hareznak, melyet a Sió-zsilip lelketlen kezelői ellen indi- dottunk, most már meg lesz a kívánt foganata. Veszprémmegye közgyűlése ugyanis, kedden tartott üléséből feliratot intézett a minisztériumhoz, melyben a Sió-zsilip kulcsainak őrizetét a vármegyére kéri bízatni. Vége szakad igy a Sió-zsilippel való magánspekulátiók- nak s a Balaton meg lesz mentve a parti pióczáktól ! — Halálozás. Városunk egy közbecsült agg polgárnője hunyt el tegnap, pénteken este, rövid szenvedés után. K r a u s z A r m i n n é, Krausz József helyi könyvkereskedőnek édes anyja hunyt el, nagyszámú rokonság által gyászoltatva. Az elhunyt, jótékony emberszeretetét évek óta gyakorolta a különféle humánus helyi egyletekben, melyeknek iigybuzgó, áldozatkész tagja volt s mindenütt ott volt, hol segíteni, könnyet törülni kellett. Jószívűségéért legyen iránta kegyes a Mindenható. Béke poraira!-- Dunántúli kulturegyesület. A dunántúli országgyűlési képviselők a következő levelet intézték megyénk alispánjához s a megye r. t. városainak polgármestereihez: „Tisztelt alispán (polgármester) ur! A dunántúli országos képviselők, miután a dunántúli közművelődési egylet létesítésére irányuló mozgalmat megindították, felhívást intéztek a Dunántúl társadalmához, hogy ez a megindított nemzeti mozgalmat támogassa, a szép és hazafias czélt valósítsa meg. E felhívás, mely a közművelődési egyesület czél- ját részletesen kifejtette még a nyár folyamában számos példányban megküldetetett tisztelt alispán (polgármester) úrhoz azon kérelemmel, hogy azt megyéjében (városában) szétosztássá. E szétosztás tisztelt alispán (polgár- mester) ur szives jelentése szerint meg is történt. Elérkezett tehát ideje a hazafias czél közvetlen megvalósításának. Ép ezért a Dunántúl orsz. képviselői október 2-án tartott ülésükben elhatározták, hogy a dunántúli közművelődési egyesület szervező és alakuló közgyűlését f. é. november 20-án megtartják és pedig Budapesten d. u. 4 órakor a majd annak idején hirla- pilag közzéteendő helyiségben. De a hazafias ügy sikere azt követeli, hogy e közgyűlésben a dunántúli társadalom minél több kitűnősége vegyen részt. Ép azért a Dunántúl országos képviselői felkérik tisztelt alispán (polgár- mester) urat, szíveskednék oda hatni, hogy a meghívottak a közgyűlésen téoyleg meg is jelenjenek. És hogy a közgyűlés annál impozáusabb legyen, méltóztassék a legközelebbi megyei (városi) közgyűlésben indítványozni, hogy a megye (város) külön és minél számosabb tagú küldöttség által képviseltesse magát. Hazafiul üdvözlettel: a dunántúli országos képviselők nevében Széli Kálmán s. k., elnök. Bek- sics Gusztáv s. k., előadó. — Egy iró kitüntetése. Komócsy József költőnket, kit vidékünkön is tisztel, szeret a közönség, a király nagy kitüntetésben részesítette, felruházván őt a szent István-rend lovagkeresztével. Bár nem szívesen látjuk a szellem embereit hivságos dekorá- cziókkal, Komócsy elismertetésének mégis szivünkből örülünk, mert igaz, nemes érdem méltányoltatott benne. Viselje a keresztet — ad muitos annos! — Derék főhadnagy. A veszprémi 11. honvédezred derék parancsnokát, Stein György főhadnagyot, a bon- védgyakorlatok alatt tanúsított humánus eljárásáért úgy megszerette a Kereskedelmi és iparkamaránk alakuló közgyűlését megtartotta, hasznos működésének megkezdése előtt mi sem kívánatosabb, mint jól megfontolni : miként szerveztessenek a tiszti állások s kiket válasszunk azok betöltésére. A kereskedelmi iparkamarák a szerint viszonyulnak egymáshoz, amint tiszti személyzetük jól. vagy rosszul vaD megválasztva. Az elnök széleskörű ismerete, elismert társadalmi tekintélye, szakképzetsége és erélye mellett csak úgy fog megvalósulni a kitűzött czél, s úgy képes terhes feladatának megfelelni a kamara, melyek védő szárnyaira kerületének a nemzet legféltettebb kincse: ipara és kereskedelme van bízva, ba tiszti személyzete nyitott szemmel őrködik ügyén, gyors körültekintéssel, a helyzethez alkalmazkodva tudja fölölelni a kínálkozó előnyöket. Az elnöki állás, mint pusztán tiszteleti polez, inkább arra van hivatva, hogy nagyobb conceptiók kezdeményezésénél az impulsust megadja. Neki része van a világ általános kereskedelmi és ipari alakulásaiban, s mint ilyen, a kamarának csak főbb vonásokban jelelheti ki az utat, de az, ki a kamarának lelke és éltető eleme, ki anuak legbensőbb ügyeit intézi, s ismer mindent a legapróbb rainutákig, kinek minden tette, szava, gondolata a kamarával mintegy összefor, az a titkár. A titkári állás jelentősége kétségtelen s azért, ha valamely kamara virágzik, szinvonalon áll, bátran elmondhatjuk. hogy a titkár érdeme. Mert hisz a kamara-tagok mindannyia saját külön dolgaival bíbelődik, előtte a kamara ügyei csak akkor támadnak fel, ha hébe-hóba egy-egy ülésen megjelen. Ellenben a titkár, kinek minden idejét ez tölti be, kinek minden tehetsége e körül összpontosul, ki egész élethivatást ennek szenteli, tárházát képezi a kamarának, kis ujjábán bírja összes ügyeit-bajait s mint ilyen, tőle függ: a kamara virágzása. A titkári állás szervezésénél nem szabad tehát fukarodnunk az anyagiakban. Neki tisztességes megélhetés mellett, társadalmi állásával járó terheinek elviselhetésére is módot kell nyújtanunk, szóval anyagi gondok ne homályosithassák el a szellemet, melynek folyton és folyton a kamara fényén kell csüggnie. Nem csalódtunk, midőn az elnök személyének jelölésében a közóhajnak A jövő forradalma. A szoczializmus: a szegénység és a munka. Gazdagnak lenni többnyire vak szerencse, mert munkával gazdaságot kevesen szerezhetnek. Örökség, házasság vagy spekuláczió adhatnak nagy vagyont, a munka csak keresetet adhat, melyből a takarékosság gyűjthet nélkülözésekkel egy kis tőkét. De valamint az ember meztelenül születik, azonkép nem tarthat jussot vagyonra. A szoczialis- ták is csak a munka jogát követelik az embernek. A munka joga: ez a munkáskérdés, hogy aki dolgozni tud és akar, megkeresse kenyerét a társadalomban, mely minden tagjára törvényeket szab és követelő igényekkel áll elő. A szoczializmus, mely ezelőtt forradalminak tekintett és kiátkoztatott, mely miatt gályarabságot és számkivetést szenvedtek apostolai s ezerszámra vitettek követői hajón a Csendes tenger szigeteire, nehogy romlásba döntsék Párist, Francziaországot és Európát, a szocziálisraus ma époly államférfim probléma, mint más politikai kérdések ; diplomaták és törvényhozások tanácskoznak a munkásviszonyokról s a német császár és Bismarck vitatkoztak egymással a fölött, el kell-e nyomni a szocziálizmust vagy nem s mig a volt kanczellár ma is a legnagyobb veszedelmet a szocziálizmusban látja s nem Fran- cziaországtól és Oroszországtól félti Németországot, hanem a szocziáldemokratáktól, addig II. Vilmos császár a szocziálisták királyának vallotta magát s a munkások pártját fogta, gondolkozván és gondoskodván a módokról, miképen lehessen emberi jómódot biztosítani a társadalom legalsóbb osztályainak, a vagyontalan munkásoknak, bajban, betegségben, öregségben. A munkáskérdós megoldása tehát ki van tűzve a napirendre, a pápa, a császárok, a kormányok, a páriámén ek mind ezzel foglalkoznak és szocziálistapártinak lenni ma épugy illik és szabad, mint konservativnek vagy liberálisnak lenni. A kézimunkások tehát kivívták elismertetésüket. Nagy időbe, sok fáradságba és nehéz áldozatokba került, de csakugyan elérték hogy sorsuk a legkomolyabban érdekli az állam valamennyi tényezőjét. A munkásproletárok mindenesetre szerencsésebbek a szellemi proletároknál. Magyarországon gyakran hallottuk, hogy munkáskérdés nincs és a szociálizmus nem veszélyes, mert nem vagyunk iparos állam. Ez könnyebben állittatik, mint bizonyittatik. Mert nemcsak meg kell nézni Magyarország bányásznépségének nyomorát, hogy meggyőződjünk az állítás alaptalanságáról s rosszul ismeri a fővárost, aki azt állítja, hogy itt munkáskérdés és szociálizmus nincs. Csakhogy a munkás-szociálizmus Magyarországon politikai hatalmat nem képez még ez idő szerint, mert itt sokkal nagyobb bajok vannak az államban és társadalomban a munkások bajainál. Hazánkban a szellemi proletariátus nagyobb a fizikainál s a szellemi szociálizmus veszedelmesebb a szociáldemokráciánál. Kik a szellemi proletárok ? Azok, kik kezűkkel dolgozni nem tanultak, szellemi mun
