Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-09-20 / 39. szám
Szombat, szept. 20. Veszprém, 1890. Veszprémi Független Hírlap. Meghívó. Hivatalos tisztelettel felkérem a törvényhatósági bizottságnak és az állandó választmánynak t. tagjait, hogy az 1890. október hó 6-án és a következő napokon tartandó törvényhatósági rendes közgyűlésen, illetve az ezt megelőzőleg f. évi október hó 1-én délután 3 órakor és 5-én délelőtt 9 órakor esetleg a szükséghez képest 5-én délután 3 órakor tartandó állandó választmányi ülésen megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1890. szept. hó 17-én. Véghely Dezső, kir. tanácsos, alispán. Tárgysorozat: 1. A ns. kir. belügyminiszternek leirata, melylyel Mária Valeria főherczegnő ő Fensége menyegzőjének alkalmából ő császári és apostoli királyi Felsége által a magyar miniszterelnökhöz intézett legfelsőbb kéziratát közli. 2. Alispáni jelentés. 3. Dr. Bezerédj Viktor lemondása folytán a vármegye közigazgatási bizottságánál üresedésbe jött helynek választás utján leendő betöltése. 4. A vármegyei székházépitési pótadónak 1891. évre leendő kivetése. 5- A vármegyei tisztviselő-, segédkezelő- és szolgaszemélyzet nyugdíjalapjára 1% pótadónak 1891. évre leendő kivetése. 6. Veszprémvármegyének 1891. évi közigazgatási-, árva- és gyámhatósági bevételei és kiadásairól szóló költségvetési előirányzata. 7. Veszprémvármegyének a törvényhatósági utak építésére, kezelésére és fenntartására vonatkozó és 1891. és 1892. évekre szóló költség előirányzata. 8. A kereskedelemügyi m. kir. miniszternek az állami közutak építésénél és fenntartásánál közreműködő fuvarok vámmentességére vonatkozó igazolványok kiállítását tárgyazó leirata. 9. A kereskedelemügyi m. kir. miniszternek leirata, melylyel a folyó évi közmunka összeírás kiegészítését kéri. 10. A kereskedelemügyi m. kir. minisztériumnak leirata, melyben tudatja, hogy a vasúti állomásokhoz vezetó állami vagy hatósági utak kavics szállításnál kedvezményben részesülnek. 11. Özvegy gróf Andrássy Gyuláné, a vármegye közönségének — férje halála alkalmából kifejezett — részvétnyilatkozatát megköszöni. 12. A Gönyő-Győr-Zircz-Veszprém és a veszprém- dombovári helyi érdekű vasút emlékirata. 13. Sáros vármegye közönségének az olcsó marhasó behozatala esetleg a só árának általános leszállítása tárgyában az országgyűlés képviselőházához intézett felirata. 14. Arad város közönségének az aradi vértanuk szobrának leleplezését érdeklő átirata. 15. Fejérvármegye közönségének a képviselőházhoz intézett felirata, hogy a kir. bíróságok törvény által köteleztessenek a központosított árva- pénztárak kölcsöneire vonatkozó beadványok soron kívüli elintézésére. 16. Szatmár vármegye közönségének Kölcsey Ferencz születése 100 éves fordulójának megünneplése alkalmából hozzánk intézett átirata. 17. Zemplénvármegye közönségének a képviselőházhoz intézett felirata a törvényhatóságok önkormányzatának fenntartását érdeklőleg. 17. Barsvármegye közönségének a vármegye területén fekvő idegen hangzású helynevek meg- magyarcsitását érdeklő átirata. 19. A m. gazdasági egyesületnek átirata, melyben a földmives iskolára megszavazott összeget az amerikai szőlőtelep fenntartási költségeire a folyó évben is átengedni kéri. 20. A vármegye alispánjának előterjesztése az enyingi főszolgabíró hivatalos helyiségeinek szükségessé vált átal aki fásáról. 21. A vármegye alispánjának előterjesztése a rédei kavicsbánya kibérlése tárgyában. 22. A vármegye alispánjának előterjesztése a vármegyei Wertheim-szekrények 2-od példányú kulcsainak elhelyezése tárgyában. 23. A vármegye alispánja, a phylloxera elleni védekezés tárgyában Somlyó-Vásárhely, Nagy-Szol- los, Kis-Jeno és Dóba községek által alkotott szabályrendeletet bemutatja. 24. Pápa városának tüzrendészeti szabályrendelete. 25. A vármegye alispánjának előterjesztése a balaton-füredi szeretetházban üresedésbe jött két alapítványi hely betöltése tárgyában. 26. A m. árvaszéknek a borzavári árvaértékeket érdeklő előtérj esztése. 27. A m. építészeti hivatal a vármegye területén leszolgált és leszolgálhatatlan közmunkára vonatkozó főkimutatást beterjeszti. 28. A buda-gráczi államutra a vármegye által 1889. évben szállított fedanyag termelési költségeiről szerkesztett számadás. 29. A m. magánpénztárakra felügyelő választmánynak előterjesztései. 30. Az 1891. évre kivetendő nyilvános betegápolási pótadó százalékának megállapitása. 31. Az 1891. évi katonabeszánásolási pótadó kivetése. 32. Rendezett tanácsú Veszprém városának, az istállózott ökrök, tehenek és borjuk itatásra való hajtásának tilalmáról alkotott szabályrendelete. 33. Ve8zprémváros polgármesterének kérelme, hogy a vármegye a város utczái öntözésének költségeit részben fedezze. 34. Veszprémváros képviselőtestületének az ara- nyoskuti kőbánya bérletét érdeklő határozata. 35. Veszprémváros képviselőtestületének határozata, melylyel az alsóvárosi temetőnek nagyobbitá- sát kimondotta. 36. Alsó-Görzsöny községnek határozata, melylyel kimondotta, hogy a Szijmezőhöz vezető ut a község tulajdonát képezi. 37. Devecser községnek határozata, melylyel egy mértékhitelesítő hivatalnak felállítását határozta el. 38. Szilas-Balhás község képviselőtestületének az 1887. évi számadásnál megállapított és behajthat- lanná vált bevételi hátralék leírását tárgyazó határozata. 39. Bakony-Nána községnek kérvénye, melylyel az árvíz által megrongált hídjainak helyreállítására összes igás és gyalog közmunkáját átengedni kéri. 40. Kis-Jeno községnek kérvénye, melyben hídépítésre segélyt kér. 41. Suur községnek közmunka elengedés iránti kérvénye. 42. Bakony bél községnek kérvénye, melyben hídépítésre segélyt kér. 43. Városlőd község mint bérbeadó és több városlődi lakos mint bérbevevő között az italmérési jog albérletére nézve kötött szerződés. 44. Enying községnek kérvénye, melyben a község által építtetni szándékolt hídhoz 5 köbméter követ kér utalványozni. 45. Zircz községnek közmunka váltság leírás iránti kérvénye. 46. Enying községnek a közgyűlések alakjáról és megtartási módjáról alkotott szabályrendelete. 47. Nagy-Ganna községnek kérvénye, melyben a község tulajdonát képező pásztorháznak korcsmahelyiséggé leendő átalakítására engedélyt kér. 48. Bakony-Nána község képviselőtestületének határozata, melylyel kimondotta, hogy az italmérési jogot bérbeveszi. 49. Több községnek a községi kötelékbe való felvételért fizetendő dijakról alkotott szabályrendelete. 50. A zirczi járási „Erzsébeth“-kórház alapítványról szerkesztett 1888. évi számadás. 51. Több községnek a közgyűlések számáról és idejéről alkotott szabályrendelete. 52. Több községnek a vágat ási biztosok díjazásáról alkotott szabályrendelete. 53. Dr. Weisz Miksa devecseri lakosnak Deve- j c--er község képviselőtestületének azon határozata ellen, — melylyel települési dijak fizetésére köte- I leztetett — beadott fellebbezése. 54. Nagy István veszprémi lakosnak közmunka- váltság iránti kérvénye. 55. Horváth Sándor nagy-démi tanítónak kérvénye, melyben a neje által igénybe vett tápdijak fizetésének kötelezettsége alól magát főimentetni kéri. 56. Dr. Zalai Sámuel siófoki lakos orvostudori oklevelét kihirdettetni kéri. 57. Dr. Krausz Vilmos orvostudori oklevelét kihirdettetni kéri. 58 Ferenczy Mátyás dabronyi lakosnak kérvénye mélyben a halagosi hidat közmunka erővel kéri gondoztatni. 59. Községi költségvetési előirányzatok- * 60. Községi háziszámadások. 61. Községi szegényalap számadások. Az amerikai szóllöYesszők. (Felső Balatonpart,) T. Uram ! Miután a philloxera által pusztított szőllőket miként pótolni sokáig habozott, még a szakemberei több kiválóbbja is. Miután a Francziaországban csudákat mi veit szénkéneg hatását megtagadták, aki ajánlotta s mellette küzdött, annak hadat izentek! Ami több, még maga a borászati kormánybiztos is ellene volt a szénkénegezésnek (!!!) s alig másfél éve. hogy megvallják: mikép a szénkéneg a rovart pusztítani egyedüli mentőszer, midőn már szől- leink jó része elpusztult! . . Most már jó a szénkéneg, midőn egész vidéken nincs mit menteni ! Midőn a hires tudósok (?) leeresztett sisakkal háttérbe vonulnak, restelkedvén tetteik felett; mig a szénkéneg pár harczosa önérzettel áll a közönség előtt, élén Horváth Gézával: hogy az orvosságot ajánlották a tudomány és lelkiismeret minden erejével, de a betegek nem vették be! Ezen időszakban, a sötétség idején egész erővel belekaptunk itt a felső vidéken az amerikai szőlővesszók ültetésébe. Csináltunk iskolákat, hogy a rohamosan pusztuló s?ollókét megmenteni nem lehetvén, legalább amerikaival pótoljuk, habár bora messze esik is a füred-csopak-eörsi stb. boroktól. Magam is szőllőiskolát csináltam, mert szóllőmben nagy volt a pusztulás. Jónak találom tehát saját bajának tudatával felvilágosítani t. birtokos társaimat. Mindenek előtt el kell mondanom, hogy az e vidéken általunk hozatott amerikai vesszők oly vékonyak voltak, mint akár a lenszál! aztán — hihetőleg a hosszú ut folytán — jól meg is voltak viselve; tehát 100 ültetett vessőből nem eredt meg több 35 — 40 darabnál a legjobb ápolás mellett sem : ezerből 3—400 drb. Az ültetéseket alant a hegy alján a legjobb minőségű földben eszközöltük valamennyien, hogy az eredés, a fejlődés annál biztosabb legyen. A jó föld daczára, mint már em- litém, az eredés nagyon gyarló volt, tehát itt már czélt nem értünk, a mi ezután következett, az még elszomorítóbb ! nagyban hasonlított a római haruspexek hivatalához, akiknek mindennapi foglalkozása volt a népámitás. Szerepükből azonban az egész kikötött három nap alatt ki nem estek. A grófi konyha és pincze kitett magáért, Czinege uram véghetetlen örömére s ha ebbe mégis egy csepp üröm vegyült, az onnan származhatott, mert mégis gondolt a dolog kimenetelére, amely mindkettőjökre szomorú fordulatot vehetett. Mindazonáltal nem adta meg magát s a harangozónak aggodalmas megjegyzéseire csak annyit válaszolt: — Nem azért hívnak Czinegének, hogy rólam szóljon a guuyoros ének. Majd kivágom magam! * * * A harmadik nap is végéhez közeledett, de a két dáridózó csak ott vala még, ahol kutatásuk kezdetén, amit könnyű is megérteni. Azonban Czinege uram csakugyan nem azért volt kántor, hogy valaki kifoghasson rajta. Annyit ugyan a könyv útbaigazítás nélkül is gyanított, hogy itt palota-csínyről van szó s hogy több a bizonyosnál, miszerint a gyűrű a háznál van. Ez azonban csak tapogatódzás volt, minden biztosabb alap nélkül. Azonban a fuldokló a szalmaszal után is kap, mondják s ily szalmához kapott Czinege uram is, midőn a mondott nap estebédjénél az étekfogóra köszöntvén poharát, hangosan csak annyit mondott: — Megvan az első ! Ezzel természetesen azt akarta jelezni, hogy az első poharat issza, miközben jól szemügyre vette a cseléd halaványuló arczát s a reménynek egy halavány sugára világította mng fakó arczát. A bűnös lelkiismeret kérlélhetetlen biró. Az étekfogó rémülettől kikelt arczczal rohant a konyhába s a babonás, tudatlan emberek félelmével adta elő, hogy ő többet ugyan az „ördögnek ezen czimborái“ elé nem lép, mert világosan hallotta, hogy a mester öt tartja a tolvaj-szövetkezet elsejének. Jött tehát a másik szolga. Erre meg azon szóval köszöntötte meg a poharát Czinege uram, hogy: „Meg van a második!“ A már amúgy is megrémített szolga ha- nyathomlok rohant ki a szobából, hogy megvigye a vele is megtörtént szerencsétlenség hírét. Harmadiknak és utolsónak már a szakács volt kénytelen bemenni, aki látván, hogy a kelepczéből nincs menekvés, kérésre fogta a dolgot, s bevallván a házi cselédség áítal elkövetett lopást, a keresett gyűrűt az asztalra tevén, hallgatási dij gyanánt fölajánlotta a cselédeknek összekuporgatott szolgabérét. Czinege uram a nagylelkűt játszotta. Kegyelmesen beleegyezett a felajánlott „hallgatási dij“ elfogadásába s ráadásul me'g azon tanácscsal látta el a kenyeréért remegő szakácsot, hogy a gyűrűt menten csúsztassa be a legszebb pulyka-kakas bendőjébe. Meg is történt. A gróffal madarat lehetett volna fogatni, midőn a szakács Czinege uram parancsára a legdíszesebb pulykakakas fejét leüté s belsejéből a keresett gyűrűt kihúzta. Szives-örcmest lefizette a kikötött összeget s csak az fájt neki, hogy olyanért adott ki pénzt, amit előbb-utőbb „úgy is* megtalálták volna, az ördöngős mester nélkül is. Következett a „ráadásos“ megvendégelés. A jöendőmondék derekasan hozzáláttak. Zsebükben a pénz, jó hirnevök megmentve s a jövőre megállapítva. Mi kell több ? A gróf azonban titkon boszankodott a „kidobott“ pénz miatt s átsétált a kertbe, a hol a kerte’szlegények épen egy czinege madarat ejtettek foglyul. A grófnak egy eszméje támadt. Elkérte a madarat, fölment a szobájába ahonnan nemsokára egy kemény papiros dobozzal kezében kilépett s egyenesen a két „feltaláló“ szobája felé tartott. — Ez a mulatság drága volt egy kissé — dörmögé útközben — azonban próbára teszem tudományukat! E szavaknál belépett a két ur szobájába s az asztalra tevén a dobozt, azon kérdéssel fordult a harangozóhoz : — Ha már mindent tudnak az urak, mondja meg; mi van ezen dobozban? A harangozó ránczokba szedte homlokát 8 szokva lévén hozzá, hogy csak Czinege gondolkozzék és szóljon, most is csak úgy akaratlanul kiröpitette: — Czinege, beszéljen! A grófot, aki a kántor uram becses nevét nem ismerte, ezen válaszoló kérdés teljesen meggyőzte vendégei csodás tudományáról mert a dobozban csakugyan a kertészlegények által foglyul ejtett czinege volt. A hintó előállt. Czinege kántor és a harangozó a legvidámabb kedélyben siettek haza. A gyűrű feltalálásának nagy hire támadt. Mint mindig, úgy akkor is találkoztak emberek, akik egynémely dolguk elvesztését fájlalták. Czinege uram veszedelmes helyzetbe került. Seregestül jártak hozzá az emberek, tudakolván tőle elveszett dolgaik hollétét. Elfogadta az előleget s azon reménynyel bocsátotta el a kárvallottakat, hogy dolguk nemsokára megkerül. Az ügyet nem lehetett halasztani, mert találkozhatott volna oly profán ember is, aki Czinege uram tudományáról leránthatta volna a leplet. Czinege uram megint elment a harangozóhoz. Hogy mit beszélgettek együtt, az a mai napig is titok. Elég az hozzá, hogy a harangozó vityillójára nemsokára kiült a „veres kakas.“ Minden oda égett s vele együtt a fontos könyv is. Azontúl ha valaki tudakolni jött elvesztett tárgyát, Czinege uram rendesen azon válasszal bocsátotta el: — Elégett a könyv, oda a tudomány ! Pár évre, midőn már a vesszők gyökeret verve, jobban megerősödtek, kiszedtük a jó földből s felvittük a hegyoldalakra elültetni a legrendszeresebb kezelés mellett. Itt azt tapasztaltuk, hogy pár évre rá — talán a jobb földet megsínylették — ismét elveszett az ültetett gyökeres vesszőkből minden 40 szálból 5-10 db., igy hát oltás alá került 1000 db vesszőnkből 300 darab. Az oltást többnyire magunk végeztük; azért is, hogy az eredés biztos legyen ; azért is, hogy vinczelléreinket beoktassuk. Sikerült is az a legjobb eredménynyel. Hanem midőn a beoltott helybeli vastag vesszők erős bimbói megeredtek, már a zöld hajtás első stádiumában vastagabbak voltak azok, mint maga az anyavesszó! Később pedig, midőn a hajtások erősödtek, annyira túlhaladták erőben, vastagságban az amerikai alanyt, hogy sok tőkét meghajlított a hajtás és idejekorán karóhoz kellett kötözni. Ezután következett aztán nálunk az amerikai vesszők használhatlansága; mert a beoltott s már jól megnőtt tőkéink egymásután pusztulnak el ; talaji, klimatikus viszonyok is járulván hihetőleg a vészkez; de vélekedésünk szériát leginkább azért, mert a tul- gyönge amerikai vesszőkből képződött tőke nem bírta kellő nedvkeringéssel táplálni a vastag, gazdagabb hajtásokat, vesszőket. Mi tehát ma ott vagyunk, hogy a földgömb túlsó részéről egész bölcse- séggel ajánlott vesszők tanulmányozásában ismét elvesztettünk öt évet és még nincs — szőllőnk ! Köszönjük szépen a recipét, de tovább nem élünk vele. Ültetjük ismét a hazai veszszőket és már vannak vágók, hogy a legszebb reményekre jogosítanak. Ahol lehető, azután majd szénkénegezünk, ahol nem, ott a pusztulás után megint ültetünk, mert — hihetőleg e rovar is lejárja, túléli magát, mint minden e világon; s épen azért van az emberi ész, erő és akarat, hogy munka és kitartással győzedelmeskedjenek. Ez meg is fog lenni. Mi még látjuk hegyeinket zöldelni, melyek most temetők s kopárok, csak a sötét sziklák merednek ki a Balaton felé, hol egykor a munkások vig dala hangzott s a községek egyedüli kenyere termett!! B.-Füred, Arács, Aszóíő stb. határaiban ma már ismét vannak uj szőlők s az idén szüretelnek is ryluk s pedig jó sikerrel; a vésznek még eddig nyoma sincs. Uj földek, irtások, lapá- lyosabb helyek vétetnek munka alá s nagyobb mennyiségben. Harczolunk hát — ha kell — tovább, de az amerikai szőlóvesszőket szépen köszönjük. Csak öt évünkbe kerül az, hogy — nincs! . . . Egy felső parti. VIDÉK. Tűzoltók mulatsága ősiben. (A „Veszprémi Függ. Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.) Az ősi-i önkéntes tűzoltó-egylet által fel- szerelési tárgyai beszerezhetése czéljából f. hó 7-éh a kies péthi fürdőhelyen tartott zártkörű tánczmuíatság alkalmával felülfizetni szívesek voltak az alábbirtak, kiknek ehelyütt is a legforróbb köszönetét mond nemes cselekedetükért a tűzoltó-egylet parancsnoksága: Németh János (Ősi) 2 frt, Rosos Ödön (Veszprém) 2 frt, Viertl Ferencz (Ősi) 2 frt, Weisz L. (Sz.-Fehérvár) 2 frt, dr. Óváry Ferencz (Veszprém) 2 frt, Hajdekker László (Hajmáskér) 1 frt 50 kr., Haidinger Ágoston (Várpalota) 1 frt 50 kr., Nagy Károly (Ősi) 1 frt, özv. Kenessey Ferenczné (Kün- gös) 1 frt, Mild Borbála (Ősi) 1 frt, özv. Unger Sámuelné (Várpalota) 1 frt. Stein Jakab (Várpalota) 1 frt, Schmidt Lajos (Ősi) 1 frt, Kukorelly Ferencz (Ősi) 1 frt , Glazl József (Várpalota) 1 frt, Édes István (Réthi puszta) 1 frt, Kristóf Sáudor (Várpalota) 1 frt, Somogyi Gyula (MohaR 1 frt, Horváth Mihály (Ősi) 1 frt, Steiner Ádám (Várpalota) 50 kr., Vinis Fülöp (Várpalota) 50 kr., Molnár Sándor (Bpest) 60 kr., özvegy Borbély Sándorné 50 kr., Riezner Róbert (Ősi) 50 kr., Rohovszki Vilmos (Ősi) 50 kr., Hujber János (Papkeszi) 50 kr., Hável Béla (Veszprém) 50 kr-, Steiner Márton (Ősi) 50 kr., Schmidt István (Ősi) 50 kr., Schök Józsefné (Ősi) 50 kr., Csapó Ádám (Csoór) 50 kr., D. Erdélyi Mihály (Ősi) 1 frt, dr. Rutsek Pál (Várpalota) 50 kr., Peutzer Nándor (Várpalota) 50 kr., Hűbner Viktor (Várpalota) 50 kr. Rituper Péter (Berhida) 50 kr,, Csizmadia István (Ősi) 50 kr., Schmideg József (Várpalota) 1 frt, Glantz Ignácz (Ősi) 50 kr., Gőzsi József (Várpalota 20 kr., Sebestyén Sándor (Papkeszi) 20 kr., Lakat Mihály (Berhida 1 frt. Felülfizetések összege 37 frt 50 kr. Tűzoltó-egyletünk f. év nyarán alakulván, a tűzoltó-egyletek patrónusa ns. Kempelen Imre ur tb. főparancsnoksága alatt, ki egyik tüzoltó-őrparancsnokát volt kegyes az egylet kiképeztetésére kiküldeni, ki az egyletet kitünően kiképezte s folyó hó 7-én d. u. 2 órakor tek. Vida Pál fehérmegyei tűzoltó- szövetségi titkár ur s Várpalotáról ezen ünnepélyre átrándult 16 önkéntes tűzoltó jelenlétében a vizsgát jé sikerrel le is tette Ősiben, mely után Vida Pál titkár ur úgymint ns. Kempelen Imre tb. főparancsnok ur megbízottja az újon alakult tisztikart és legénységet dicsérő szavakkal halmozta el és elismerését fejezte ki küldője nevében az elért sikerek felett. Ezek után a tűzoltó-egylet erösitett tüz- őrség hátrahagyásával Péthre menetelt, megkezdvén a fesztelen tánczmulatságot. A tánczmuíatság fényét megjelenésükkel emelték a veszprémi önk. tűzoltó-egylet kiküldöttjei is. Tek. Szerkesztő urnák stb. Rendler Mátyás, Kukorelly Ferencz, titkár. h. főparancsnok. Szabályrendelet. A kereskedelemügyi m. kir. miniszternek a jelzőharanggal ellátott vasúti vonósorompóknál, valamint helyi érdekű és mellékvasutakoD „Vigyázz, ha jön a vonat“ szövegű intőtáblákkal ellátott vasúti útátjáróknál a közönség részéről követendő eljárás tárgyában kibocsátott rendelete. 1. §• Jelzőharanggal ellátott vasúti vonó- sorompoknál a jelzőharang megszólam- lásakor a sorompók előtt kell megál- lani, a sorompókon belül levőknek pedig a pályatestet mielőbb el kell hagyniok. 2. §. „Vigyázz, ha jön a vonat“ szövegű intő táblákkal ellátott vasúti útátjáróknál, az átjárás a vonat közlekedése esetében szigorúan tiltatik. 3. §. Az 1. és 2. §§-ok alatt foglalt hatá- rozmányok elleni kihágás a fennálló törvények értelmében büntettetik. i. §• Jelen rendelet a közzététel napján lép hatályba. Budapesten, 1890. évi augusztus hó 20-án. _______Baross, m. k. ÚJ DONSÁGOK. — A veszprémi r, kath. plébánia közszeretetben álló vezetője, ns. Szabó György kanonok-plébános ur e tisztéről, £ hó 6-án kelt felterjesztésével lemondott s kérelmét a püspök ur ő mltga, szept. 16-án kelt leiratával el is fogadta. A kegyes fopásztor leiratában hangsúlyozza az érdemeket, melyeket a szeretett plébános ötévi ebbeli működésében szerzett s melytől im, 65 éves kora s gyengélkedése miatt visz- szalép. A kegyes elismerés e szeretetteljes szavai, valóban az egész város méltánylatát s háláját tolmácsolják ama férfiéi iránt, ki úgy a katholikusságnak, mint az iskola-ügynek leghivatottabb legtevékenyebb s mi fő, legerélyesb vezére volt körünkben. Minden mozgalmat, melyet ő vezetett, teljes fényes siker koronázott. Rendezte az alapokat, uj életet teremtett iskola-ügyünkbe s humánus lelke a szegény gyermekekről sem feledkezett meg, mert évente közel 100 szegény iskolás fiú nyert általa ruházatot, könyvet stb. Áldó szeretete jótékonyságot gyakorolt minden téren s mint őre hívei és egyháza érdekének, bátran állta meg az elvi harczot, ha arra kényszerülve volt. Távozása biz- vást fáj mindnyájunknak, kik nyugodt szívvel, szeretettel szemlélők őt lelki ' r táborunk élén. De adja az Ég, hogy a közügy fáradalmait, bosszú kiiz4elem- mel jól kiérdemelt boldog nyugalomban pil íenje ki s legyen meggyőződve, hogy e város bálája sugáros holdként híven kisérendi mindenha — az élet csendes utján! — Kovács Imre. városi polgármester, mint örömmel vesszük hírül, teljesen felgyógyulva hagyta el a budai fürdőt, melyet egészsége helyreállítása végett több hétig használt, Tegnap, az esti vonattal érkezett vissza körünkbe, — Eljegyzés. V i k á r Lajos városi főjegyző e hó 14-én váltott jegyet városunk "egyik legkedvesebb jószivu hölgyével, Töttössy Mariska kisasszony- nyal. Legyen Istennek minden áldása e szívfrigyen ! — A fogymnasiumi templom restaurálási munkálatai gyorsan haladnak előre. A torony külső renoválását már befejezték.
