Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-11-08 / 46. szám
Veszprém, 1890. 40.000 forintunkat fogja felemészteni“, meg kell jegyeznem, hogy az uj zsilipet, ha építeni kell, a déli vasúti társulat 13464 frt, a Somogy-balatoni társulat 11220 frt, a zalaviz- és kiskomáromi társulatok 2246 frt, a sióberki társulat 4488 frt és a nádor-csa- tornai társulat 2246 írttal fogják építeni; Veszprémvármegye egy krajczárral sem járul hozzá, igy hát megyénknek semmi pénzébe sem fájt és fáj a Sió-zsilip. Veszprémvármegye közgyűlési határoz a- tára nézve megjegyzem, hogy a zsilipnek felemelése vagy lezárása 20 embernek félnapi nehéz foglalkozását veszi igénybe; a zsilipet tehát suttyomban megnyitni, sem elzárni nem lehet; azon körülmény tehát, hogy a zsilip kulcsai nem zárt helyen tartatnak, csak akkor engedné a visszaélések lehetőségét, hogyha a kulcsokat egyes ember kezébe véve a zsilipet kinyithatná. Az alispán jelentése nem érinti az el nem hallgathatott, sőt büntetendő azon körülményt, hogy 10 cftn. viz jelzés mellett, 75 ctm. viz leeresztést tapasztalt, nohát akkor ez nem is igaz; — de mert az alispán nem tett javaslatot azoknak a költségeknek a megye házipénztárából fedezéséről, melyek az enyingi főszolgabirónak, számtalanszor »Siófokra utazásával, és a zsilipnek felnyitása és lezárásánál alkalmazandó napszámdijakkal, esetleg járatlan emberek kezelése által a zsilipben okozandó .rongálások helyreállításával felmerülnek, — a megye határozata amint van, felsőbb helyen tekintetbe vehető nem lesz, mely felsőbbség nem a kereskedelemügyi-, hanem a földmivelésügyi minisztérium. Megyei és községi utók. Tihany, nov. 3A közlekedés biztossága, könnyűsége és gyorsasága a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem virágzásnak, következéskép az államok jólétének egyik legszükségesebb és legelengedhetlenebb feltétele. Ezt elvitatni ép oly lehetetlen, mint kétségbe vonni azt, hogy ez irányban az állam részéről rendkívül sok üdvös és hasznos intézkedés történt, különössen jelenlegi közlekedési miniszterünk hazafias, bölcs és tapintatos kormányzása alatt; a miért is elismerésre és hálára köteiezte e hon összes polgárait. Egészen máskép áll a dolog a megyei és községi utakkal, a melyek közvetlen hatáskörén kívül esnek: pedig a költségelőirányzatok szerint nem csekély összeget képviselnek azon tételek, a melyek az utak fentartására és tatarozására évenkint tordittatnak, de még ennél is több aránylag a természetben leszolgált igás- és kézimunka; mégis az eredmény az, hogy a felhasznált költség és munka épen nincs arányban az utak állapotával, daczára helyenkint a sok és kitűnő anyagnak. Nem szabad itt szem elől téveszteni azon körülményt, hogy egyáltalán van-e helyenkint és milyen utépitészeti és fentartási anyag ? Mert nagy igaztalan- ság volna például a kőszegény Somogy hoz és még csak legelőnek sincs bérbeadva, j hanem elliczitálják a kaszálás ideje előtt J 30—40—50 krért holdankinti haszonvételért. Tudnánk hosszabban irni a Deliblátról, de sem terünk, sem pedig időnk ezt most e helyen ném engedi. Foglalkozzunk azzal a kérdsssel, hogy hogyan lehetne tulajdonképen itt a telepi- • tést keresztülvinni és ez által egy nagy területet adni a kultúrának általánosságban és ! első sorban is a szőlőtermelésnek. Az egész uradalom a régi katonai határőrvidék területébe esik. A közeli környéken az összes községek a legprimitívebb gazdasági szakértelemmel se rendelkeznek, többnyire idegen nemzetiségűek és eltekintve a németektől, mindennel, csak jó iudulattal nem viseltetve irántunk. Midőn tehát a Deliblát kihisználá- sáról van szó, ezt úgy kell eszközölni, hogy ez odalent nemcsak a gazdasági haladásnak, hanem nemzeti erősbödésünknek is egyik aziluma legyen. Oda magyarokat kell telepíteni, még pedig nem csupán szegény embereket, mert tűig azok ott egyrészt megélni nem fognak tudni, addig elnyeli a szerb és bunyevácz elem és mint erre sok szomorú példánk van már, a tiszta magyar nevű oláh falvakban elfelejtik lassan anyanyelvűket, hasonulnak a vidékhez. A régi határőrvidék természeténél fogva hiányzik a délvidéken a magyar nemzetnek első fentartó eleme: a középbirtokos-osztáiy. a gentry. »Sehol egy önálló birtokost vagy birtokot nem lehet találni, természetesen ezzel együtt hiányzik azután az intelligent is. Midőn tehát a Deliblát fölhasználásáról van szó, ne csupán arra gondoljunk, hogy oda birtokosokat vigyünk le, hanem ki kell hasítanunk belőle néhány középbirtokot, bízva szakavatott kezekre, hogy először is az intelligen- tiát biztosítsuk az uj telepitvényeseknek. Ezekkel együtt lehet levinni azután a parasztot is. Amint hallottuk, az állam eddigi számitá- I sai szerint körülbelül 3 millióba kerülne eset- j Veszprémi Független Hírlap. Szombat, nov. 8. vármegyétől olyan utakat várni, mint a kőben bővelkedő Zalától. A köve- telményekuek tehát helyes arányban kell álla ni a helyi viszonyokkal, Miudezeknek figyelembe vételével azt tapasztaljuk, hogy bizony megyei és községi utaink nagy általánosságban messze állanak az államiak mögött és helvlyekközzel ugyancsak sok kívánni valót hagynak hátra. Az a kérdés merül fel tehát, hogy mi lebet ennek az oka? A felelet erre — nagyon természetesen — a kezelés hiányossága; a mely abban áll 1-ször, hogy a megyei összes utak építését és fen- tartását csak egy-két szakszerű hivatalnok rendezi, kiknek hatásköre némelykor több megyére is kiterjed, s a kik ezenkívül még rengetek állam- épitészeti teendőkkel vannak túlhalmozva, a melyeket elősorolni is sok volna. 2-szor a főok az, hogy a jelenlegi megyei, öukormányzat folytán, a megyei és községi utak mibenléte feletti felügyelet és az előbbiekre vonatkozólag az építészeti hivatal által tett intézkedés végrehajtása a járási főszolgabirákra van bízva, a kiket — eltekintve attól, hogy nem is szakmájukba vág — a. rendkívüli sok köz- igazgatási teendő a hivatalban visz- szatart s annyi idővel épen nem rendelkeznek, hogy járásukban az utak feletti ellenőrködő felügyeletet lelki- ismeretessen gyakorolhatnák ; ehez járul még 3-ik ok alakjában az a körülmény, hogy járásonkint oly utbiztosok neveztetnek ki, akiknek az utépitészet- ről és fentartásáról helyes fogalmuk sincs, erre vezethető vissza azután az a szomorú tapasztalat, mely szerint az utak meghordása és a fedanyag eltere- getése minden czélszerűség kizárásával aképen történik, hogy évről-évre csak az útvonal közepe tatarozik egy kocsi nyomszélességben, a széleire pedig gond épen nem forditattatik, mintha az már nem is ahhoz tartozó volna, miáltal a kerülés nagyon megvan nehezitve, sőt némely helyen veszélylyel is jár. Ezen anomálián az 1890-ik évi I-ső t.-cz. sem változotat, a mennyiben annak 17. §-sa az utbiztosok minősítésére vonatkozólag alkalmazkodik az 1873-ik évi 11-ik t.-czikkhez, a mely szakmába vágólag kvalifikácziót nem kíván. A bajok tudatával bírva, foglalkoznunk kell a gyógymóddal, a mely által megyei és egyébb utaink az államiaknak megfelelőleg, hazánk tekintélyét és jólétét emeljék. Az 1890-ik évi 1-ső t.-cz. 21. §-sa megengedi, hogy a vármegyék törvény- hatóságai, a melyeknek viszonyai ezt szükségessé teszik, külön tövényható- sági mérnöki hivatalt állítsanak fel, vagy eziránt a szomszéd törvényhatóságokkal szövetkezzenek. Ez igen helyes és tapintatos intézkedés, a mely a nélkül, hogy valamit a törvényhatóságokra oktroyálna, alkalmat nyújt azoknak ez irányban mutatkozó válságos helyzetükből való kimenekülésre; csak az a sajnos, hogy ezen uj hivatal leg három falunak a letelepítése. A telepítést vállalkozók eszközölnék. A létesítendő községek házai a felvidéken összeállítva és a Dunán levive, építtetnék fel. Azért a házért, berendezésért stb.-ért kötelesek volnának az uj telepitvényesek, mondjuk, 20 éven át termésük felét meghatározott árban adni át a vállalkozóknak. Lehet, hogy sikerülni fog a teletés e módja, de Tamások vagyunk benne; úgy járunk majd, mint csángókkal, a kiknek szomorú sorsát Gyorokon és Pan- csova vidékén, inás helyen fogjuk leírni. Az a 20 évi előre lekötött termés alkalmas lesz arra, hogy a telepitvényeseket elkeserítse, elszegényítse és talán csak azért, hogy a vállalkozóknak busás nyeremény jusson osztályrészül. Ne akarjuk egyszerre az egész Deliblátot betelepíteni, haladjunk a munkával fokozatosan és okvetlenül néhány évtized múlva meg fog hódolni a kultúrának. Vagy pedig menjen bele az állam maga egyszerre néhány millióval, vegye föl maga a pénzt, de ne bízza egy vállalkozóra. Mint már említettük, okvetlen szükségét látjuk azonban azon fenforogni, hogy erre a vidékre ne csak földmives nép, hanem azokkal együtt bizonyos mennyiségű intelligentia is telepíttessék le. Az útközben folytatott megbeszélések alapján a következőkben újuk le annak módját. Nézzen utána az állam olyan gazdaembereknek, akik rendelkeznek bizonyos tőkével, aminek tulnagynak nem is kellene lenui, határozzon meg holdankint egy bizonyos minimumot, mondjuk 25—30 frtot, vagy esetleg csak 20 frtot is, a mivel az illetőnek, aki Delibláton letelepedni akar, rendelkeznie kell. Határozza meg a maximális átveendő területet is, ez lehet 1000, vagy 2000 hold. A területet adja át az állam, ötös százalékkal tőkésítve a mostani évi bért, (ami ugyancsak képzelt jövedelem, mert az egész uradalom kezelése 50—60000 frtot emészt meg évenkint) vagyis 10—20 írtért katasztrális holdját. Az illető vállalkozó, ki köteles szakképzettségét bebizonyifelállitásának szükségességét •— tekintve'az ezzel járó terhek nyagyob- bodását — egyik törvényhatóság- sem fogja szivessen és önkéDytesseu elismerni ; fenroarad tehát a status quo az állami mérnökök és tőszolgabirák túlterhelésére. A jelenlegi megyei viszonyok mellet is, de különösen a küszöbön álló államosítás alkalmával, volna egy expe- dieus, a mely által az állapotokon gyökeresen javítani lehetne, ha ugyanis a jelenlegi utbiztosok helyett szakértő mérnökök neveztetnének ki az állam- épitészeti főmérnök fönhatósága és rendelkezése alá. Ez ellen csupán a látszólag nagyobbodó teher szólna; mert — igen természetesen — az ilyen diplomás egyéneknek nagyobb fizetést kellene adni, mint a mai minősítés nélküli utbiztosnak; de aránylag nem sokkal, mert ha e hivatal akképen rendszeresittetnék, hogy az ilyen mér- nök-utbiztosok felhalmaztatnának arra, hogy illetékes járásukban előforduló határkérdéseket és rendezéseket rendes dij mellett, alapos mérés lolytán megoldhatnak illetőleg végrehajthatnak ; továbbá quasi kötelességükké tétetnék hatósági pressió mellett oda hatni, hogy vad patakok szabályozhassanak, viz- öntötte területek ármentesittessenek, esetleg mesterséges rétöntözések léte sittessenek, szóval a gazdaságok értékét és jövedelmét növelő telkesitési munkálatok létesittessenei, természetesen hatósági s végérvénesen kormányi jóváhagyással: agy tekintve azt, hogy ez irányban ugyancsak sok tenni való van, különösen községek és kis birtokosoknál; továbbá, hogy halálozás, örökösödés, adás-vevés folytán a birtoktestek folytonos változásnak vannak alávetve; mindezekből befolyó mellék- jövedelmek a járási mérnök-utbiztosok rendes fizetést, miként a járási orvosok és állatorvosokéit, jelentékenyen csökkentenék és igy a megyei, illetőleg az állampénztárnál számba vehető difierencziákat nem okoznának, a melyek különben is az elérendő mező- dazdasági kulturális előnyök mellett szóba sem jöhetnek. Ez értelemben tétetett is indítvány az egyik gazdasági egyesület keblében, a mely megérdemli, hogy méltó pártolásban részesüljön, ne csak ott, de a legilletékesebb körök előtt is. Határvillongások által előidézett sok czivó- dásnak és sokszor veszélyes kimenetelű egyenetlenkedéseknek venné elejét ezen, úgy az eg37enesekre mint a hazára nézve föltétlenül produktiv jellegű intézkedés; mert a mai megyei úti viszonyok csak beigazolják azon szarkasztikus német mondás helyességét: Der Wegaufseher fahrt und schaut, der Wegmeister geht und schaut, der Wegwärter steht und schaut. így pedig az utak épen nem javulnak. Wenninger Mátyás, urad. gazdatiszt. tani, valamint azt is, hogy az előirt tőkével rendelkezik, vegye birtokába az 1000 vagy 2000 holdat a következő kötelezettségek mellett: Köteles évenkint 10 hold szőlőt beültetni, a melyhez az állam a vesszőket ingyen adja. E 10 hold szőlő félholdas parczellákban ül- tettetik ki úgy, hogy minden egyes parczella között még 4 és 1/i hold szőlőnek alkalmas terület maradjon. Ugyancsak köteles a vállalkozó éveükint 100 hold földet venni gazdasági művelés alá. A második évben már a kultúra alá vett területeken 20 parasztházat állít fel, azt berendezi, körülkeríti stb. Minden évben a 20 parasztházba hoz azután le 20 családot, a 10 hold beültetett szőlőből minden család kap egy félholdat és azonkívül 5 hold már gazdasági kultúra alá vett szántóföldet. Minden egyes család kötelezve van az egyes szölö- parczellák közötti fennhagyott 4 és l/2 holdat szőlővel telepíteni be, a már kész félholdon termett vesszők segítségével. 5 hold szántóföldjének művelésében pedig esetleg | az állam által kölcsön adott vetőmag stb.- vel segélyeztetni fog. Az igy letelepített | családoknak terhet nem képezi, csak az átvett 10 hold föld területnek ára, a mi, ] mondjuk, 10—-12 frt ä hold és a fölállított ház, kerítés stb. ára 250—300 frt és a birtokosnak megtérítendő telkesitési költségek. A család összes terhe nem tenne ki többet 500—600 írtnál. E 600 frtot törleszti 30 éven át 5%"ab tehát mondjuk, 25—30 írttal évenkint, mely összeget pedig a földnek és szőlőnek jövedelméből könnyen födözhetne. E telepítés folytattatik addig, mig az illető vállalkozó betelepítette az általa átvett terű- j let felét, a másik fele pedig tulajdona marad, a miért ujbból 30 éves részletekben fizeti ki a föld árát. A fizetések stb. lebonyolítása történhetik akár közvetlenül az állampénztárakba, akár vamely bank közvetítésével, a minő bankot a mai pénzviszonyok szerint kapnánk eleget, úgy, hogy az Ä vármegye virilistái 1891-ben. Veszprém vármegye legtöbb államadót fizető inegyebizottsági tagjai 1891. évben érvénynyel birandó névjegyzékének tervezete. Gróf Esterházy Móricz 43985 frt, gróf Festetics Pál 20498 frt, báró Hornig Károly, 19455 frt, gróf Nádasdy Ferencz 12364 frt. Sapka Jeromos 11575 frt. gróf Esterházy Ferencz 9625 frt, gróf Vallis Gyula 9320 frt, Ihász Lajos 8919 frt*, ifjú gróf Esterházy Ferencz 7004 frt. gróf Draskovics József 4568 frt, Frcystádtler Antal 4555 frt, gróf Erdőy Ferencz 4482 frt, id. gróf Esterházy Imre 4146 frt, Tóth Kálmán 3939 frt*, gróf Esterházy György 3670 frt, gróf Festetics Andor 3357 frt, báró Fiáth Pál 3315 frt*, gróf Esterházy Béla 3106 frt, Puzdor Gyula 2990 frt, Tallián Lázár 3844 frt, Pribék István 2836 frt, gróf Draskovics György 2811 frt, Jankovics Bézsán József 2737 frt, gróf Bathyány Elemér 2690 frt, Kemenes Ferencz 2651 frt, id. Purgly Sándor 2460 frt*. Cseresnyés Ferdinánd 2380 frt. Lamm Miksa 2347 frt. gróf Zichy Ferraris Lajos 2098 frt, dr. Palotay Ferencz 2052 frt. Nagl Adolf 1843 frt, Wertheini Armin 1801 frt, dr. Beze- rédy Viktor 1719 frt*, báró Bornemissza Gábor 1669 frt, Vogronits Antal 1660 frt, Kenessey Móricz 1588 frt*, dr. Sárkány Miklós 1569 frt. Lamm Armin 1566 frt, Devics József 1433 frt. Pap János 1429 frt, Molnár István 1416 frt*, Kun György 1405 frt, dr. Púk Gyula 1312 frt*, Nagy Károly 1310 frt, Eötvös Károly 1198 frt, Magyar János 1280 frt, Bauer Károly 1277 frt, id. Bélák István 1269 frt, Perczel György 1294 frt, dr. Jánossy Gusztáv 1241 frt, Tóth Ede 1241 frt, Schrikker Imre 1175 frt, Lővy Adolf 1105 frt, Emresz Gyula 1091 frt, Hanauer Béla 1083 frt*, Kenessey Károly 1072 frt*, Marinczer Antal 1073 frt*, Spitzer Ignácz 1068 frt, Szabó György 1090 frt, dr. Fehéíváry József 1026 frt. (A most következők 1000 írton alól fizetnek) Weisz Sámuel, Huukár Dezső, Berger Gábor, Witmann Ignácz, Szalay Mihály, dr. Rédey Gyula, Bibó Dénes, Jerffy Adolf, Kovács Gábor. Gleischman Ignácz, Szabó Imre, Ruttner Sándor, Formm Miklós, Pick Ignácz, Hunkár Sándor, Mihályi Sángor, Bottka Mihály, Ányos László, Zarka Dénes, Pencz József. Galamb József, ifj. Schlesinger Mór, Schrikker Sándor, Pap Ferencz, Eőry Farkas Kálmán. Rikóty Ede, Pápay Kálmán, dr. Kenessey Pongrácz, ifj. Bélák István, Wohlrab János, Sörös Zoltán, Wertheim Sámuel, Néger Ágoston, báró Üchtri z Zsigmond, Barthalos István, Rothauser Sámuel, id. Berzsenyi József, Berger Vilmos, Nay Jakab, Szabadhegyi Kálmán, Eőri Szabó Sándor, Vida Antal, Kopácsy Viktor, dr. Halas8y Vilmos, Baron Jakab, Rothauser Mór, Schrikker Rudolf, dr. Bélák Sándor, dr. Szivesdy József, Auerhammer Ferencz, id. Pöscl Károly, Molnár Antal, Valla Géza, Fodor Kálmán, Púk Ign ácz, Steiner Mór, Czompó Gábor, Rainprecht Antal, Uoffner Albert, Propper Ernő, Reé Jenő, Lakat Mihály, Weisz W. Mór, Kemény Andor, Fischer Károly, Schneider Lipót. Sarlay Gyűl a, Móricz János, Hamburger Mór. Saáry Lajos, Huszár József, Békeffy Károly, Várady Lipót, Hunkár Dénes, Véghely Dezső. Kemény János. Kopácsy Árpád, Bezerédy Iván, Steiner Iván, Steiner József, Kör- mendy Béla, Horváth Kálmán, dr. Steiner József, Ploszer István, Mihályi Géza. Bohn Gyula, br. Fiáth Miklós, ifj. Csók Lajos, Steiner Jónás, Blau Adolf, Fortsner Elek. Bódog János, Kenessey Zoltán, 1 Horváth Antal, Fiissy Molnár József, Bermüller Alajos, id. Martonfalvy Elek, Fekete Károly, id. Gaál Lajos, Szili Horváth Pál, Csillag Gusztáv, Bognár Endre, Preisach Gábor, Tarczy Dezső, Baráth Ferencz. Pilitz Dávid, Sághy Gyula, Schmel- czer Mátyás, Kubay Hubert, Veisz Elek, Kovács István, Bezerédy Lajos, Csekő Gábor, Fischer Manó, Kovács Elek, Wolf Sándor. Iglauer János, Sándly István, Paál Dénes, Németh Péter, Stern Ignácz, Bruk Sámuel, Szőke Károly Stetina Vincze, Klein Jónás, Politzer Áron, Csepe’y Imre, Saáry Miklós, Répásy Mihály, Mozgay Antal, Lengyel Sándor, Margalit Lajos, Ajkai Miklós, Lőveutein Adolf, Hauptam István, Pollák Manó, Szebauer János, Obermayer József, Banvart Gusztáv, Szőke László, Lázár Lázár, összesen 201 tag, az utolsónak felvett Lázár Lázár adója 323 frt. A *-gal jelezettek adója kétszeresen számíttatott. államnak kifizetné előre az egész összeget. Megvagyunk győződve róla, bogy akad akárhány vállalkozó, aki a leirt módon a Deliblátnak kultiválásához hozzá fog kezdeni, 8 igy a telepítés nem fog bár gyorsan, de alaposan menni. Adunk a népnek intelligens vezetőt; teremtünk oda közép- birtokos-osztályt, melynek, hogy saját gazdá- szatát is művelhesse, mig egyrészt szüksége lesz oda lent a telepitvényesekre, másrészt a telépitvényesek, a kik saját földjükön az első években elegendő munkát nem fognak találni, azt kapnak a birtokosnál. A kutak kérdésére pedig a megoldást megjelöltük. A Deliblát nagy része alkalmas a szölőülte- tésre, de magában arra bazirozni a betelepítés kérdését hiú képzelődés lenne. Oda gazdasági kultúrát is kell előbb teremteni, mert a szőlő csak azzal karöltve járhat. Az egész vidéken nem értenek a gazdálkodáshoz, ott mindent elölről kell kezdeni s első sorban is arra a szakértelemre volna szükség, amit oda vinnének a vállalkozó birtokosok. De nem értenek a szőlőműveléshez sem, erre az államnak kellene példát adni. Első sorban szükséges volna az, hogy maga az állam állítson fel egy minta-szőlő- telepet, ahol kipuhatolhatnának a sajátságos futóhomokra legalkalmasabb szőlőfajok, másrészt képeztetuének munkások; egyszóval góczpontja és terjesztője volna az okszerű szőlőtermesztésnek az egész homok vidéken. Az állam pedig azt az összeget, amit a financzirozó banktól a föld ára fejében kapna, fektesse be utak kiépítése, iskolák stb. felállítására, olyan kiadás lenne ez, ami a csakhamar jómódúvá leendő lakosság adójában bőven megtérülne. Ennyit egyelőre a Deliblát vidéki homokterületek betelepítéséről. Reméljük, lesz még alkalom és mód ez ügyhöz más helyen is hozzászólani. Tanitógyülés Szent-Antalfán. Nov. 8. 1890. A zala-evang. egyházmegye tanítói egylet f. hó 1-én tartotta meg ez évi őszi közgyűlését Szent-Antalfán. Jelen volt két lelkész és 16 tanító ez alkalommal. Tisztelendő Magyari Miklós kapolcsi lelkész, ujonan választott egyházi elnök ur, zallásosos melegséggel áthatott beszéddel nyitotta meg a gyűlést. Tóth Sándor szent-antalfai tanító tartott iskolás növendékeivel gyakorlati előadást a bővített mondatukról, melyhez többeken hozzászólván, azt állapítottak meg, hogy ezen előadás mindenben helyes, összevágó s a czélnak megfelelő volt. T. Isó Dániel világi elnök ur levele olvastatván föl, melyben 12 évi elnökösködésé- ről mondott le, melyet az egylet fájdalmasan vett — jegyzőkönyvileg is — tudomásul. S helyette világi elnökké tek. Diskai S. tapolezai ügyvéd ur választatott meg. Bereczki Autal egyleti pénztáros előterjesztette pénztári számadását, melyből kitüut, hogy az egyletnek van jelenleg 42 frt s 34 krja, moly összeg szakkönyvek, folyóiratok beszerzésére s könyvek beköttetósére for- dittatik. Háromszékmegye tanitói-egylet átirata olvastatván föl, melyben arra kéri egyletünket, hogy a tanítói nyugdíj revisiója ügyében a képviselőházhoz felterjesztendő kérvényét pártolja és fogadja el. Mely fölhívás lelkesen fogadtatván, elhatároztatott, hogy egyletünk is nyújt be e tárgyban kérvényt a képviselőházhoz, mely kérvényt legközelebb fogja egy 5 tagú bizottság Yadnay Ander képviselő ur őnagyságának fölterjesztés végett átnyújtani. Bereczki Antal kis-dörgiosei tanító abbeli •indítványa, hogy készíttessenek egyletünk számára alapszábályok, melyek a non. m. kir. minisztérium által is megerősittessenek, elfogadtatván, azok elkészítésére egy háromtagú bizottság neveztetett ki. r. I. C 3 -A. 1ST O KErkel Ferencz emlékeiből. Midőn a fönti czira alatt egy hosszabb czikksorozattal lépek a közönség elé, melloz- hetetlennek tartom, hogy bevezetésképen némi tájékoztatóval ne szolgáljak a czikkek eredete, tartalma és egymáshoz való viszonyáról. Ezt annyival készségesebben teszem, mert igen röviden tehetem s az úgynevezett „Előszó“ unalmától megkímélhetem az unalmasságokkal szemben sohsem nyájas olvasót. Erkel Ferencz, a magyar drámai zene- irás megalkotója és halhatatlan mestere, kinek „Hunyady László* operája csaknem felszázad óta lelkesít és nemesit magyar sziveket (1844-ben került először színre), november hó 7-én ünntpelte meg születésének nyolcz- van éves fordulóját. Ez alkalomból szeren- , cséui volt öt meglátogatni s minthogy füldik vagyunk (békésmegyeiek) s minthogy családunk régóta folytat szívélyes baráti viszonyt, a látogatás nem maradt száraz interview, hanem, elbeszélgettünk újabb művészi eredményekről és olyanokról is, melyek ezelőtt 40—50 évvel voltak újak és szenzácziósak. Az agg mester kitünően tudja előadni érdekes élményeit s nyugodt, kontempláló modora egészen lebilincseli a hallgatót. Ekkor határoztam el, hogy előadásait híven feljegyzem és azon melegében meg is irom. Minden látogatásom egy-egy czikk, mely a hallottakat közvetlenül reprodukálja. Ennélfogva ne várjon senki rendszert, történeti egymásutánt, vagy benső összefüggést a czikkekben. Úgy adom elő, amint hallom, kerülve minden eziezomát, sallangot vagy historikus uagyképüsködést, hisz maga az elbeszélő és a tárgy sokkal érdekesebb, semhogy a rendezésben mesterfogásokra, csoportosításokra szorulna. De e mellett a czikkeknek meg lesz az az alaki előnyük, hogy mindegyik külön is egy befejezett egészet képez, A pálya kezdete és a Kölcsey-himnusz. Csak kevés halandót részesített a Gondviselés oly kedvezményekben, mint Erkel Ferenczet Pazarul megáldva teremtő erővel, biztos léptekkel, csaknem könnyedén tört utat a magyar müzenének örök szépségű és klasszikus értékű alkotásaival s igy úttörő és hóditó lett egy személyben. Több mint hatvan évnek művészi törekvései és sikerei állnak háta mögött s e hosszú ösvényen tövisek nem igen tépték, amerre járt, önkényt omoltak lábaihoz a diadalmi jelvények. Ép nyolezvan esztendeje most, hogy Gyulán, a katholikus kántoriakban megpillantó a napvilágot. 1810 november 7-én született. Atyja, Erkel József, a Wenckheim-család gazdatisztje volt és később ugyanott kántor- tanító. Az első zenei oktatást 5 nyujtá a kis Ferencznek, ki ma is büszkén emlegeti, hogy sohasem fejlett volna ki oly korán és erőteljesen taktusérzéke, ha atyja a hegedű- vonóval annyiszor tarkón nem üti, valahányszor a taktus ellen valamelyes vétséget elkövetett. Mint 10—11 éves fiú már nem egy egyházi zeneművet orgonáit egész önállóan a gyulai róm. katholikus templombau. 12 éves korában Pozsonyba küldték nagynénjéhez. hogy a régi királyi városban folytassa tappl" mányait. Itt atyja egyik barátjának protek- cziója révén a notre-damei apáczák tempi0' mában minden ünnepnapon ő orgonáit es az általános elismerésen fejül e ténykedéséért mindannyiszor egy-egy húszast kapott, mi akkoriban igen előkelő houoráriumszámba ment. Ez volt az első tiszteletdij, mit művészetével szerzett. Egy szép napon egyik tanulótársa bizonyos megilletődéssel közeledett felé s egész naivul azt kérdezi tőle : , / { \ \ _ i __*. (Ű iii.
