Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-11-08 / 46. szám

Veszprém, 1890. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, nov. 8. — Te, Franczi, te vagy az a csoda- gyermek ? — Micsoda csodagyermek ? Ugyan mi jut eszedbe? — Hát nem te orgon zol az apáczák templomában? — De igen. — Nohát akkor te vagy, mert az apám azt mondta, hogy az a fiú, ki ott orgonázik, az egy valóságos csodagyerek . . . A kis Ferenczre, ki még akkor maga sem tudta, ügyvédnek vagy orvosnak készül-e, e szavak mély benyomást tettek, felköltötték benne az ambicziót és e naptól kezdve még több lelkesedéssel, még szilajabb hév­vel forgatta a kezeügyébe került kottákat. Néhány év múlva Pozsonyból Nagyvá­radra és innen Kolozsvárra került már mint zongoramester. A kolozsvári magáncsaládok csaknem tenyereiken hordozták az alig húsz éves tehetséges ifjút s úgy elhalmozták zene- leczkékkel, hogy egyik helyről a másikra fogatokon, sőt néha lóháton ment. Ez a kolozsári tartózkodás képezte életének valódi fordulópontját. Itt ismerkedett meg ugyani» Brassai Sámuellel, kihez ma is hatvan évnek változatlan baráti vonzalma fűzi. Brassai, ki maga is szenvedélyes muzsikus, volt az első, ki felismerte Erkel Ferenczben a nagytehetségü zenészt s valódi szeuve- délylyel nógatta, hogy menjen a színpadhoz, mert csakis ott érvényesülhet tehetsége. Erkel megszívlelte e tanácsot s már a jövő évben az akkor Kolozsvártt működött kas­sai színtársulathoz szegődött s azzal néhány évig a vidéken utazott. Itt ismerkedett meg Erkel először a színpad alakos életével, a hatások titkaival és a színpadi zene saját­ságaival. 1837-ben Budára került az akkori magyar szintársulathoz, de itt nem lévén tere, az Erzsébet-téri német színtársulat kötelékébe lépett, hol azonban csak néhány hónapig maradt, mint karnagy, mert a karmester­kollegák féltékenykedtek reá és csak apró vaudeville-ok és bohózatokban engedték dirigálni. Fra Diavolo operát nem engedték vezényelni, a faképnél hagyta a német miizsahajlókot és az akkor még fiatal, alig három hónapos nemzeti színházhoz ajánlko­zott. 1838-ban január havában szerződtette őt nemes Pestvármegye mint karmestert a nemzeti színházhoz, hol csaknem egy félszá­zadot töltött, miközben teremtöje lett a ma­gyar drámai zeneirásnak. Legbensóbb barátja itt Egressy Béni volt, a korán elhunyt zseniális zeneszerző (a Szó­zat megzenésitője) és tehetséges iró. Ez irta három nagy operájának szövegét: Báthory Máriát, Hunyadi Lászlót és Bánk bánt. Erkel alkotásai előtt csak egyetlenegy magyar opera létezett: Ruzitska Venczel József »Béla futása* czimü operája. Ezt kel­lett neki, mint fiatal karmesternek betaní­tani és dirigálni. Erkel, úgy is mint alföldi fiú, úgy is mint magyar muzsikus ismerte a magyar dalok szivreható, költészettel teli motívumait és fájt lelkének, hogy ez operá­ban az idegen elem mint preponderál s csak egy részében érvényesül a nemzeti elem, amely lelkesitőleg hatott is a magyar közönségre. E részlet egy kar, melynek ismert sorai igy kezdődnek: Bánnia nyög letiporva, Sírnak a bús magyarok . . • Az egyetlen magyar operának ez egyetlen szép része éjjel-nappal fülébe zsongott a fiatal karmesternek : bántotta lelkét, hogy e nagy operában csak ez az egy ária magyar, mig a többi mind idegen motívumból fakad. Nehány nap múlva a színház udvarán Eg­ressy Bénivel közölte ebbeli gondolatait s egyúttal azt is, hogy szeretne egy valódi magyar operát alkotni, mely minden izében a magyar szív, a magyar dal forrásából lenne meritve. Egressy könnyen gyúlékony szive hamar fellelkesedett s ott nyomban elhatározták, hogy együtt teremtik meg az első valódi magyar operát. Az elhatározást csakhamar tett követte s néhány hónap múlva kész volt Báthory Mária, mely­nek szövegét Egressy Béni, zenéjét Erkel Ferencz irta. Leírhatatlan a lelkesedés, melylyel a ma­gyar közönség ez eredeti magyar dalmüvet fogadta, a fényes sikert legkeve'sbbé sem mérsékelte az, hogy a czimszerepet apró primadonnái szeszélyből (azok már akkor is dühöngtek) a szép S c h o d e 1 n é nem akarta eljátszani. Mikor azonban látta a fényes sikert, maga kérte a szerzőt, hogy adná neki e szerepet, melyet azután számtalanszor énekelt nagy dicsőséggel. Érdekes kis zenetörténelmi rajzot képez az. hogy a K ö 1 c s e y-h y m n u s minő körül­mények közt lett Erkel Ferencz által meg­zenésítve. De itt hagyjuk magát az agg mestert beszélni. Mikorában a pályázat ki lett Írva — beszéli mosolyogva — én úgy el voltam fog­lalva egyik operám hangszerelésével, hogy nem is gondolhattam rá, hogy a pályázaton résztvegyek. E pályázat feltételei a követke­zők voltak: a beérkezett zenemüveket egy biráló-bizottság átnézi s a jobbakat kivá­lasztja azokat, a nemzeti színház zenekarával előadatja s a közönség tetszésnyilvánítása dönti el a pályázatot, melyet egy másik bizottság ellenőriz a színpadról L e n d v a y Márton elnöklete alatt. Égy délután a jelzett időben Egressy (lépi azt kérdezte tőlem, hogy részt veszek-e a pályázaton. En tagadplag válaszoltam, Utalva bokros elfoglaltságomra. E választ később kötelezőnek tekintettem magamra ppzve, apiint hogy tollhoz se nvpltam egészen a pályázat lejárta előtti papig. Ekkor azonban egy inczidens történt, mely megváltoztatta elhatározásomat. Bart buy a pemzeti színház igazgatója az utolsó nap kora délutánján találkozik velem a színház udvarán és egész desperátusan igy szól- lit meg: — Ferencz! A bírálók krudélis dolgokat beszélnek a beérkezett pályaművek silánysá­gáról . . . irtál-e te valamit? — Nem én. — Hát miért nem Írtál te szerencsétlen? — Mert megígértem Egressynek, hogy nem veszek részt a pályázaton . . . — Lárifári ... az nem ok. Ez egy nem­zeti ügy, a színház ambicziója van kérdés­ben. Neked okvetetlenül Írnod kell . . . érted . . . okvetetlenül. És azzal karon fogott, felvonszolt a zon­gora-terembe, elémbe tett egy csomó üres kottát s rámparancsolt, hogy Írjak. Nagyobb nyomatékosság kedvéért ram zárta az ajtót s félig tréfásan, félig komolyan azt kiáltotta kívülről: — Innen ugyan ki nem jösz, -mig vala­mit nem teremtesz! Nos, én hozzá fogtam s bárha zárt ajtók mögött, kényszerítés formán történt is, szivem szerinti munkát végeztem. Hisz bymnuszról volt szó, imáról, egy nemzet imájáról s nekem csak gyermekkori emlékeimbe kellett vissza mólyed- nem hogy megtaláljam a szent adatokat, melyek­kel lelkem már zsenge korában tele szívta szomját. Estig készen voltam vele, éjszaka még javítgat­tam rajta és a bevezető négy taktust, melyre legbüszkébb vagyok, mely az imához a harang­szót jelképezi zeneileg, az utolsó pillanatban vetettem papirosra. Három pályamű lett a bírálók által bemuta­tásra ajánlva : Egressy Bénié, Sailer esztergomi primási karnagyé és az enyém. Mint a színház karmestere én dirigáltam mindhármat és L e n d- v a y a felzuduló tapsokból nekem ítélte az oroszlánrészt, én lettem a győztes. Midőn kibontotta a jeligés levelet, harsány hangon kikiáltotta: Erkel Ferencz! és mosolyogva felém mutatott: Ez itt . . ! Censor. ÚJDONSÁGOK. — Mltsgos Hornig Károly báró me­gyés püspök úr, ft. Rada István tit­kárja kíséretében múlt szerdán Buda­pestre utazott.-- Kanonokok fölavatása. Br. Hor­n i g Károly veszprémi megyés püspök ő mltga Mindenszentek napján áldotta meg házi kápolnájában az újabban kine­vezett Magyar Jánoa, dr. F e h é r- v á r y József és Szabó György ka­nonokokat. Délben a püspök diszlako- mát adott. — Herman Ottó Veszprémben. Az országos állatvédő-egyesületnek Buda­pesten tartott közelebbi üléséből H e r- m a n Ottó orsz. képviselő küldetett ki, a veszprémi fiókegyesület szervezésére, xkz alakidó értekezlet falragaszok utján fog egybehivatni. Eleve is üdvözöljük a jeles tudóst falaink között ! — Halottak estéjét városunk ezidén is nagy kegyeletáel ülte meg. A teme­tői sirok feldiszitettek, ki világíttattak. A Csermák-sirnál az ünnepély Vs 7 órakor volt s itt Kiss Jancsi zenekara Csermák gyászdallamait játszotta el. Másnap a székesegyházban a megyés püspök ur mondott requiemet a meg­haltak lelki üdvéért. Ezúttal felhívjuk a rendőrség figyelmét arra, hogy jövőre ez estre külön rendszabályt léptessen életbe, hogy a tolongás el kér ültessék. Legyen pl. a belépés a főkapun, a kilépés a mellékkapun, a temetőőri lakon át. Így aztán nem lesz tolongás, mint volt a főkapunál, a Csermák-ün­nepély alatt. Jövőre egyébkint a Cser- mák-ünepélyt 5 órakor fogja szerkesz­tőségünk rendezni. — Heltay Nándor színtársulata e hó 6-án megérkezett. Az első előadás hol­nap, vasárnap lesz. Színre kerül ..Felhő Klári.“ Itt van a kedves Bényeiné is! — Afrikai szerecsen hittéritó van ezidén városunkban. Sorur Phanim Den Dániel a neve a becsületes mis- sionáriusnak, ki Geyer nevű német pap kíséretében járja be most hazán­kat, egy Afrikában építendő tem­plomra kolDdálván. Itt mts. Pribék István püspök ur vendégei, kihez Budapestről ajánItattak.-- Dunántúli kulturegyesület. A du­nántúli közművelődési egyesület e hó 20-án tártandó nagy díszközgyűlése iráni a duuántuli megyékben nagy ér­deklődés és mozgalom mutatkozik. A vármegyék legtöbejét nagyszáma depu- táezió fogja a közgyűlésen képviselni. Az előértekezlet által kiküldött szer­vező-bizottság szombaton állapítja meg az alapszabálytervezetét, hogy a disz^ gyűlés tárgyalás alá vehesse. — Névnapi ovácziók. Vaszary Kolos pannonhalmi főapátot Szentmar- tonban sokan üdvözölték névünnepe alkalmából; — L é v a y Imre, fögymn, igazgatót névnapján igen szép ünnep­ségekkel tisztelte meg az ifjúság s a tanári kar, Az iskola dísztermében sikerült hangversenyt rendeztek, me­lyen az ünnepelt is jelen volt. — A Katalin-bál. mely ma, e hó 8-án lesz, sikerültnek ígérkezik, ügy városunkban, mint a vidéken sokan ké­szültek reá. — Fenyvessy Ferencz dr. a csorna- pápa-bakonybéli uj vasút ügyében Sop­ronba utazott, hogy ott a megyének a Veszprém megyeiéhez hasonló segé­lyét kieszközölhesse. — Ms. Hornig Károly báró megyés püspök ur a sümeglii urodalmához tar­tozó Deák i-pusztán uj iskolát és tanítói lakot építtetett. 0 viselte az iskola felszerelési költségeit is s a tanitó fize­tését 300 írtban állapította meg. Gon­doskodott egyúttal arról, hogy a tanulók az iskola megnyitása alkalmával a szük­séges tanszerekkel és tankönyvekkel ingyen láttassanak el. Az uj iskola felszentelését és megnyitását, a megyés püspök megbízásából dr. Ealotay Fe­rencz apátkanonok, veszprémi egyház- megyei főtanfelügyelő e hó 4-én vé­gezte. — Klöszl Antal honvéd alezredes városunkba érkezeit s a telet itt tölti. — A balatoni két propeller már el­készülő félben van az újpesti Scliöni- clien és Hartmann-féle hajógyárban. A két propeller nagyságban alig külön­bözik a „Kelén“-tői, mert csak 2 láb­bal rövidebbek amannál. Fedélzeti te­rem és kormányliid mindeniken lesz, épiígy, mint a „Kelén“-en. A két pro- pe’ler a bolt Balatont fogja járni Ti- lianytd, illetve Füredtől Badacsonyig s innen csak lietenkint egyszer megy egy hajó Keszthelyre. A Kelén ezen­túl is Siófok-Füred Balaton-Almádi s Kenese közt fog közlekedni. — A dunántúli közművelődési egye­sület alakuló közgyűlésén a vármegye alispánjának vezetése alatt megjelenésre kérettek tői a megyei közgyűlés által: Ányos László, Andre Gyula, dr. Beze- rédj Viktor, Bezerédj Lajos, Bezerédj Iván, Barthalos István, Bibó Dénes, Bőim Gyula, gr. Esterházy Ferencz, Fischer Károly, Horváth Lajos, Hun- kár Dezső, Heidinger Gusztáv, Ihász Lajos, dr. Jánossy Ágoston, Koritscho- ner Lipót, Kemény Andor, Kolessváry Kálmán, Kovács Imre, Kemenes Fe­rencz, Lakat Mihály, Néger Ágoston, dr. Ováry Ferencz, Pados Lajos, dr. Purgly Sándor, Pongrác/. Jenő, Reé Jenő, Ruttner Sándor, Szabadhegyi Kálmán, Szalatkay István, Tóth Ede, Valla Gyula, Wertlieim Armin és gr, Zichy István megyei bizottsági tagok, valamint a vármegye országgyűlési képviselői, hogy az értekezleten és ala­kuló ülésen Veszprém vármegye közön­ségét képviseljék. — A kertesei kikötő építése iránt vettük e héten ismét, a már talán hu­szadik kérdő inter pellátiót. Jelezzük, hogy az alispáni hivatat eleve minden intézkedést megtett aiTa nézve, hogy kora tavaszszal a kikötő épitése azon­nal megkezdethessék. — A közvágóhíd ügye most már bonyolódottabb kezd lenni, mint azt csak képzelni is lehetett volna. A régi vágóhíd tulajdonosai ugyanis meg­fellebbezték a képviselő-testület abbeli határozatát, mely vágóhidjukat bezárja. Fellebbezésüket azzal indokolják, hogy ha egészségellenes volt a vágóhidjuk, miért parancsolt rájuk a város, hogy több ezer frtnyi beruházást tegyenek ? Ez persze olyau dilemma, amelyből a város pernyertesként sohse keveredhe­tik ki, még akkor sem, ha a régi vágóhíd tulajdonjogi perét meg is nyernék, me t ez uj beruházások kár- kompensatiójaért a város köteles sza­vatolni. Hát csak kár volt elhirte- lenkedni az új vágóhid építését, mig a régi iránt tisztába n^m jöttek. Majd feleljen érte — a biz.ottság.-- Benkö vasúti skandaluma nem­csak Veszprémben, de Győrben is nagy port vert fel. Ott ugyanis az a bir járt a múlt héten, hogy miután nem a veszprémi helyettes polgármesterrel történt a skandalum, bizonyosan a győri helyettes polgármester volt, a tettes. Több képviselő már a fegyelmi vizsgálat elrendelését is sürgette, mire kiderült, hogy a skandalumot B e n k ő István nevű veszprémi ember követte el. A győriek igy óvják reputációjukat. — A botrányra vonatkozólag Győr­ből, a legilletékesebb hiva­talos helyről egyébkint azt a tudósítást vesszük, hogy P o s g a y urnák tévednie kellett, mert Benkö csakugyan helyettes pol­gármesternek adta. ki magát, az ellene a veszprémi törvényszékhez beadott kriminális feljelentés is igy szól, a téuy pedig szór ól-szóra úgy van leírva hivatalosan, mint azt a „Veszprémi Független Hírlap“ közölte. A közleményben értesitnek minket, hogy a vádfeljelentés nemcsak kihágás, de hatóság elleni erő­szakkal is vádolja Benkőt s hogy — miután a skandalum Parndorf- n á 1 történt, ez ügyben a győri tör­vényszék illetékes s igy az iratok valószínűleg a győri királyi ügyész­séghez fognak áttétetni. Rendkivül mulatságos dolog e város komprommit- táló botrányban az, hogy micsoda svind- livel akarta Benkő élét venni a Vesz­prémben esetleg hírre kapó skandalum­nak. Említettük, hogy a skandalum tuda­tában, 3-ad napra, volt elég arcza, Sz. helyi előkelő polgárhoz ebédre menni. Ott előadja, hogy egész ártatlanul mint keveredik az ember bajba. Vele ugyanis az történt a vasúton, hogy 2, a külföldre eladni szándékozott ma­gyar leányt ki akart szabadítani a leánykereskedő kezéből, miből skan­dalum lett s csepp híja volt, hogy ő, Benkő, áldozata nem lett erényvédő hazafiságának — mert majdnem be­kísérték. Sz. ur s vendégei egészen elérzékenyiiltek az előadás fölött; most aztán iszonyúan röstellik a svindlér általi rászedetésüket. Az embertelen arczátlauság netovábbja mindenesetre az, hogy ez az ember, ki városunk tisztességét ily csúfosan sárba rántotta — azóta is részt vett egy tanácsülésben. Úgy halljuk egyéb­iránt, hogy ha[:a polgármester nem rendeli el most sem, mikor már itt van a törvényszéknél a kriminá­lis feljelentés, Benkö ellen a fegyelmi eljárást: a képviselők töme­gesen be fogják adni lemon­dásukat. Tisztességes ember, ki az önérzet csak parányi mérvét is bírja magában, nem is tehet egyebet. — Német recitátor Veszprémben. Riakosch német recitátor jelzi iro­dánknak, hogy legközelebb Veszprémbe jön recitálni. A közönség intentióinak kívántunk megfelelni azzal, hogy tüs­tént visszaírtunk neki — miszerint ne váltsa be fenyegetését! — Az uj lőportorony a f. hó 7-iki éjjeli vihar alatt összedőlt. A benne felhalmazott nagymeunyiségü robbanó anyagok, dinamit, lőpor és töltények, hogy fel nem robbantak, az Istenigondviselésnek köszön­hető; mert ha az bekövetkezik, a toronyhoz közel fekvő laká­sok elpusztultak volna. — Az uj lőpor-torony helyét, Brenner Lőrincz ur, mint a szépitő-bizottság el nőké tudta és beleegyezése nélkül Benkő István kijelölte és felépítette önhatalmúlag — minden szaktudomány nélkül. Ennek tudható be a torony összedőlése. Brenner Lőrincz szépitő-bizottsági elnök ezen önkéuykedés ellen már a kellő lépé­seket megtette. — A balatonvidéki telepítés ügye uj és kedvező stádiumba lépett. Bethlen András gróf, főldmivelési miniszter közvetlen érintkezésbe lépett a bala­tonvidéki nagybirtokosok egynémelyi- kével s a legnagyobb birtokos, Feste- tich Tasziló gróf szives készséggel ígérte meg a homokpart átengedését. Bethlen András gróf a balatoni tele­pítés kormánybiztosává ifj. Széchenyi Imre grófot nevezte ki. — A győri kér. és iparkamra vég­leg megalakult, működését 1891. évi ja­nuár hó 1-én megkezdi. Elnöke csonaki Jerffy Antal, alelnökök Valdman Adolf és Schlichter Lajos győri lakosok. — A községi közigazgatás reformja tárgyában a jegyzők országos központi egylete „Emlékirat“- ot nyújtott át kiil- döttségileg gróf Szapáry Gyula belügy­miniszternek. A küldöttségben követke­zők vettek részt: Radimeczky Ferencz egyleti főjegyző (Bács), Kovács Gyula, Jamriska Lajos, Bicskey Gyula (Bpest), Csizmadia László (Komárom), Lázár Jó­zsef (Jásznagykunszolnok), Morvái János (Borsod), Heiszler Győző (Fejér), Bruck­ner Ferencz (Hont), Schill János (Pad- ragh, Veszprémin.) A belügyminiszter szívélyesen megköszönte az „Emlékirat“ átadását s ez alkalommal szószerint a következőket mondta : Figyelemmel ki­sértem az önök tanácskozmányait, tudom, hogy a közigazgatás fejlődésén fáradoz­nak. Önök vannak hivatva a gyakorlati közigatás tekintetében véleményt adni. Köszönöm a memorandumot, azt tanul­mányom tárgyává fogom tenni. A kül­döttség Szalavszky Gyula belügyministeri államtitkár és dr. B ezeré d j Viktor belügyminiszteri tanácsosnál tisztelgett. Mindkét helyen kiváló szivély ességgel fo­gadtatott. Dr. Bezerédj miniszteri taná­csos hosszas barátságos beszélgetésbe bo­o O csátkozott a küldöttséggel. Felemlítette azt a sajátságos, visszaesést, mely egyes rendezett tanácsú városok azon törekvé­seiben észlelhető, hogy nagyközségekké akarnak visszafejlődni. E tliéma fölött közte és a küldöttség között élénk esz­mecsere folyt. Végre a miniszteri ta­nácsos hangsúlyozta annak szükségét, hogy a jegyzői kar igvekezzék a köz­ségi közigazgatásra nézve contemplált eszméinek a politikai sajtó utján is propagandát csiná'ni s a közvéleményt tájékoztatni. Az iránt, hogy mit tervez a kormány a községekre nézve, sem az államtitkár, sem a miniszteri taná­csosok nem nyilatkoztak. — A veszprémi korcsolyázó-egye­sület vasárnap d. e. ll órakor tartotta közgyűlését Pongrácz Jenő kir. ügyész elnöklete alatt a városház kistermében. Ez alkalommal az egylet elnökévé egyhangú­lag Pongrácz Jenő kir ügyész választa­tott meg, alelnökké : Koller Sándor, ügyész- szé: dr. Csete Antal, pénztárossá: dr. Ováry Ferencz, titkárrá : Hegedűs János, légmesterekké: Szalatkay István és Só- tyomi Pista, választmányi tagokká: dr. Levatich Kálmán, Sz. Horváth Pál, Laczkó Dezső, dr. Vadnay Béla, Szilágyi Ger­gely, Várady József, Csomasz Béla, He­rényi Endre és Véghely Kálmán. Ezen életrevaló egyesületről hírlapunk jövő szá­mában bővebb értesítést hozunk. — Időjárásunk egész héten esős volt. Az őszi szárazságot teljesen pa- ralyzálta a sok eső. Az utak kriminális rosszak mindenfelé. — Méhészetünk. A statisztikai adatuk szerint, a dunántúli megyéket osztályozva, a méhészet mikénti állásáról, első helyen áll Fej er megy e ; utána jönnek sorrend­ben Tolna, Vas, Sopron, Baranya, V e s z- p r é m, Győr, Mosony, Zala s legvégül Somogy. — Esküvő. Özv. Pintér Istváunét múlt kedden vezette oltárhoz Kazó Imre b.-udvarii ref. tanitó. Legyen fri­gyük szerencsés, boldog! — Római emlékek a Balaton part­ján. A tihanyi régiségek és a Bala- tonvidék régiségeinek szorgalmas kuta­tója : Récsey Viktor tanár, a tihanyi apátság könyvtárának őre, ismét két igen érdekes római feliratú emlékkövet talált. Az egyikre a fülöpi révben akadt, mig a másikat a tihanyi apát­ság szőlősi birtokán, Aszófő és Vázsony között lelte. Récseyt ezen újabb fel­fedezés csak buzdítja további szorgal­mas kutatásaira. — Egy amerikai nőorvos Veszprém­ben. A rendőri hivatal közti velünk a következő érdekes esetet. Buenos-Airesből Kiss Jancsi zenekarával egy dr. is jött, ki előbb Budapestre s onnan Veszprémbe utazott. A város neki nagyon megtetszett kies fekvésénél fogva s itt maradni óhajt. Azonban hatóságunk, hol tudakozódott a letelepedés felől, kijelenté, hogy tudori ok­levele nem érvényes, s itt nem gyakorol­hatja, a mennyiben a magyar állam terü­letén nőorvosok nem működhetnek. Az i legen nő, ki jól beszél németül, igen csinos, 28 éves, magas termetű barna hölgy, sajnálatát fejezte ki felettünk. — Teli iparos-tanfolyam. A hely­beli iparos-iskola ki lesz bővítve téli tanfolyammal, amelybe azon tanonezok járnak, kik a tavaszi és nyári idő alatt rendesen a városon kívül dol­goznak, mint: az ácsok, kőművesek stb. A téli tanfolyamban legnagyobb súly a rajz tanításra fektettetik, ame­lyen kívül tanulnak reáltárgyakat is. A mintázó rajziskolára külön terem lesz berendezve. — A szegény gyermekek nevében. A város rendőrkapitánya a módosabb pol­gárság figyelmét felhívja azon körülményre, hogy a tél küszöbén számtalan félmezite- len szegény árva gyermek részére viselt ruha és lábbelinemüekel beküldeni kegyes­kednének. —- Ritka szerencse. Folyó hó 6-án, csütörtökön történt, hogy a városi alsó-erdőben egy 3 tagból álló kis vadásztársaság, kik csakis foglyot vagy nyalat szándékoztak lőni, egy szép vadkanra bukkantak. Mindhárman rá­dupláztak s el is ejtették a fenevadat szerencsésen. A vad súlya 120 kiló volt. Volt is nagy áldomás. — Meghaltak Veszprémben a múlt héten: Tóth József ács fia, Ferencz, 4Vs éves, r. kah., kanyaró. Viktor György, gombkötő, 72 éves, r. kath., ggkór. Czekker Lina leánya, Mari, 7 éves, kanyaró. Igonda József csapó leánya, Erzse, 13/l éves r. kath., ka­nyaró. Keserű Lajos börtönőr fia, Jó­zsef, 3 éves, r. kath., tüdőlob. Hor­váth Sándor czipész leánya, Tera, 4 hónapos, r. kath., veleszül. gyengeség. Naap Gyula lakatos, nős, 36 éves, r. kath., gümőkór. Homoki Istvánné, sz. Galambos Erzse. 72 éves, r. kath., aggkor. Fejes János ács leánya, Erzse, 1V» éves, r. kath., görcsök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom