Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-03-26 / 15. szám
Veszprém, 1887. Hetedik évfolyam. 15. sz. Szombat, márczius 26. Előfizetési árak: Egész évre ..............................6 ű't kr. Fé lévre...................................3 írt kr. Ne gyedévre..............................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. Zbv£egrjelen. minden szombaton. — Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. __ HX EnETÉSEK ÉS iT-EIIL.I’TEXEasaiC a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között.______ Sz erkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a ,Petőfi“-könyvnyomdában ; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kézir.atok vissza nem adatnak. Hírlapunk t. olvasóihoz! Az uj évnegyed közeledtével tisztelettel kérjük t. előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítani — illetőleg az uj évuegvedre való előfizetési összegeket a kiadóhivatalhoz, April 1-éig beküldeni szíveskedjenek. Kérjük ezt annyival inkább, kogy ezúttal, tekintettel a rohamosan váltakozó bel- s külföldi viszonyokra, hírlapunkra vonatkozólag oly intézkedéseket kelle tennünk —- miszerint a fontosabb események alkalmából, közvetlen távirati összeköttetésben legyünk a külföld távirati-ügynökségeivel s azonnal kiadandó rendkívüli lapjaink által, a budapesti napilapok közléseivel egyidejűleg Veszprémben is lépést tarthassunk. Nem szorulhat bővebb magyarázatra, hogy ily szélesterjü intézkedésünk rendkívüli kiadásainkat okozta, de ez előzetes beruházások mindenesetre azon helyzetbe hozzák a „ Veszprémi Független Hirlap“-ot, hogy az események nem találják készületlenül s olvasóink bizton számíthatnak reá, miszerint válságos fordulat beálltakor — még azon órában, külön kiadású lapjaink által, azonnal értesítést veendnek azokról. Számtalan esetben adtunk bizonyságot arról, j hogy nagy áldozatok árán is fösulyt fektetünk a gyors értesülésre. S ha erre valaha szűk- j ség volt, ma még inkább szükségessé vált így intézkednünk: mikor minden ember örökös aggáhjlyal küzd, mely perezben csap le a háború villáma közzénk ? ! Meg fogjuk tenni a nehéz időkben is nehéz kötelességünket.. Be fogjuk tölteni hivatásunkat erélglyel, gyorsan és habozástalan. Olvasóink bizonyára méltányolni fogják törekvéseinket s támaszunkra lesznek azáltal — hogy eleget tesznek irányunkban való csekély kötelezettségüknek is viszonos lojalitással. Veszprém, tnárez. 19. 1S87. A szerkesztő- s kiadóhivatalért: Kompolthy Tivadar. A veszprémmegyei 48-49-es honvédek ügye. Veszprém, márcz. 22. A -Veszprémi Független Hírlap“ f. évi márczius 19-ikén megjelent, számában „A veszprémmegyei 48—49-es honvédek ügye“ cziinen B. jegy alatt Budapestről közlőit czikk írója gáncsolva a veszprémmegyei hon- védsegélyző-egvlet lSGl-ik évi alapszabályait, az egylet vagyonának kezelését; — azon következtetést és indítványt vonja le, hogy leghelyesebb lenne a segélyzendőket a Vesz- prémvárosában tán még ez év folytán felállítható szegényházban 80 frt évi dij fizetés mellett helyezni el. Nincs kedvem meglebbenteni a múlt fátyolét. de miután a czikk írója érvelési adatait csak a múltból meríti, akár nem volt alkalma a jelenlegi kezelés adataihoz jutni, akár nem tartotta szükségesnek azokat megszerezni; — önkénytelenül azon gyanúnak kell támadni az emberben, hogy tán legtöbb gáncsolni való van a múltban ?! Én azon táblázatos kimutatásból, melyre czikkiró ur hivatkozik, más következtetést vonok le, s azt hiszem, nem veszi rossz ; néven tőlem meggyőződésem azon kijelentését, hogy azon következtetést, melyet én vonok le, — a tényleges valósággal egyezőbbnek tartom, annál fogva is, mivel alig van a most élő 48-as honvédek közül, ki az egylet múltjából több adatnak tudomásával j bírna, mint amennyihez jutnom azon viszonynál fogva kellett, melyben az egylettel 1883. végéig állottam ; s hogy felszóllalásomban óbb részletre nem terjeszkedem ki, a czikk enyegére vonatkozó észrevételem keretébe ' tartozónak nem tartom. I 1861-ik évben, igaz hogy 8226 frt 61 kr. folyt be az aláírásokból, de ezen év 6998 frt 72 kr. pénztármaradványnyal lett bezárva; ez volt azon alapösszeg, melyből a segélyző- egylet választmánya kiindulva, 23 évi működése alatt, a czikkiró szerint, segélyekre 123S6 frtot kiadott, s mégis 19268 frt tőkével számolt be, — holott az csak papíron, és puszta aláírásokban szereplő alapítványok összege tökében 34557 frtot, -- 1874. végéig felszaporodott és be nem fizetett kamatokban 20144 frtnyi hátralékot tett. Megemlítem röviden, hogy az aláirt alapítványi tőkékből csupán 3682 frt 04 kr. lett befizetve, a 34557 frt ma is csak papíron szerepel. Nem állítom én azt, hogy az 1861-ik évi alapszabályok hézagosak nem voltak, és hogy azok átdolgozása égető szükség nem volna; de mert azok hiányosak, s hozzá azon 5 évi I cyclus alatt, melyről czikkiró ur egyszerűen i csak azt említi meg, hogy az egyleti élet és i segélyezés szünetelt, én pedig hozzá teszem, hogy az akkori időben martalékra vágyó jelenségekkel szembén nem csekéty bátorság — és önfeláldozás kellett az alap megtartásához ; — megérdemli-e azon választmány, mely ha nem is modern fonnák között, de annál több jószándékkal sáfárkodva, ily eredménynyel számolt be, — azt a gáncsolást, mely a közönségben a gyanú magvát elhinteni nagyon is alkalmas ?! Hibáztatja czikkiró ur, hogy nem tartatott rendszer és egyenletesség a segélyezésekben ; — megemlíti, hogy évi átlagra 41 egyén segélyezése jut! Akkor járt volna a segélyző-választmány helytelenül, ha sem az évi jövedelem egyenlőtlen voltára, sem a segélyt kérők számára és illetékes voltuk mérlegelésére, sem a rendelkezés alá eső évi összeg mennyiségére, és még sok más mellékes körülményre tekintettel nem lett volna, s biztosíthatom a t. czikkiró urat, hogy ma nem volna alkalma indítványával fellépni. — Egyébiránt azokkal szemben, kik részére az alapítványok rovására, évdijak lettek megszavazva, — a pénzalap a mellett, hogy minden évben, évnegve- denkint beváltotta a fizetési kötelezettséget, az évdijak fedezetére szükséges tőkét is megszerezte, hogy ne kelljen az évdijasokat azzal utasítani el, hogy mivel az alapítók nem fizetnek, menjenek el üres kézzel. A segélyzettek átlagos évi számára nézve én a fentebb említett 5 évi cyclust nem tartom számításba vehetőnek, — egyedül azon éveket, melyeken a választmány működésképes volt, s ezen esetben az évi átlag nem 41, hanem 52 leend. Ha a czikkiró ur, a megyebeli összes 48-as agg és keresetképtelen honvédek közül legalább is 52 egyénnek — megfelelő számarányban, e megyében akárhol felállítandó szegényház- báni biztosított elhelyezésére módot nyújt, örök hálára kötelezendi azokat is, az egyletet is; én legalább szívesen adnám szavazatomat arra, hogy az egylet vagyona ily czélra áldoztassék; de hogy csak 10—12 egyénnek nyujtassék kilátás az elhelyezésre; — a többi és mindinkább szaporodó keresetképtelenektől még azon csekély segély is, melyben eddig legalább alkalmuk volt részesülhetni, — megvonassék, — ez sem az egylet vagyonának rendeltetésével egyező, sem azok inten- tiójának, kik ezen vagyonhoz hazafiui áldozatukkal járultak, és akik azt megtartották, — megfelelő nem lenne. Paál Dénes. A megyei 1848-49. honvéd-egylet közgyűlése. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjének.) Veszprém, márcz. 20. A helyi, úgy a „Pápai Lapok “-ban is oly meleg hévvel vitatott megyei honvédsegélyezési-iigy, pénzalapjának kezelése és hovaforditása érdekében — az oly sokak által várvu-várt — honvédegyleti közgyűlés f. hó 20-án a megyeház nagytermében tekintélyes számmal megjelent érdekeltek élénk részvéte mellett tartatott meg. Valóban rendkívül érdekes látvány volt a sok őszbeborult, részben már görnyedt s a sir széle felé tekintő régi félisteneket együtt szemlélni, akik a magyar névnek a harezok mezején dicsősséget és tiszteletet szereztek, és akik most is — mintha magukat vissza képzelnék a bár gyászos, de mégis dicső korszakba — oly nemes és meleg hévvel sorakoztak az egykoron magasztos és szent eszmének most már csak foszlánya — a munka- képtelenné vált agg harezosok segélyezési ügye körül. Dr. Hal assy Vilmos elnök az ülést megnyitván, valóban megható szavakkal üdvözölte a szép számmal megjelent bajtársakat; rövid visszapillantást vetett az egylet keletkezése óta lefolyt időszakokra, megemlítvén, hogy 1861-ben a megye jelesei és jobbjai a függetlenségi harezban küzdött és elaggott bajnokok félsegélyezésére közel 43 ezer frtot jegyeztek ; de mert a magyar ég ismét csakhamar beborult, — midőn a hazafiság ebbeli nyilvánulása bűnnek tekintetett — csupán néhány ezer forint folyt be; mígnem 1867-ik évben— amidőn alkotmányunk napja egész fényében ragyogni kezdett — megyénk ama jobbjai, kik a tiltott időben is a már begyült tőkét őrizték s a nyomorultakat titkon, — de folyton segélyezték — újra hozzá láttak a tőke megteremtéséhez s ezek önzetlen és fáradhatlan működésük eredményezte azt, hogy 1861. óta 23,385 forint fordittathatott segélyekre és vegyes kiadásokra, s mindemellett az alaptőke, — mely 10 ezer forint volt — nem hogy fogyott, hanem máig 19.389 frt 88 krra szaporodott. Azután bemutatva az 1886-ik évről vezetett számadást és mérleget, melynek végeredménye a 19,389 frt 88 kr. — miután az ezen számadás felülvizsgálatára vonatkozó választmányi ülés jegyzőkönyvének illető pontja felolvastatott, a közgyűlés azt tudomásul vette, a számadást és mérleget helybenhagyta s a működő tisztikar és választmánynak jegyzőkönyvileg köszönetét nyilvánította. Ezek után az elnök a saját, mint a tiszti kar és választmány nevében a bennök helyezett bizalmat megköszönvén, a lejárt mandátumokat a közgyűlés kezébe tette le, s a közgyűlést uj választás megej- tésére kérte fel; mire korelnökül a tiszteletet parancsoló alak Cserny László közfelkiáltással megválasztatván, az elnökségre újból d r. H a 1 a s s y Vilmost jelölte ki; ki is egykangn éljenzések közt az elnöki széket újból elfoglalván, az általa nyilvánított kijelölések folytán alel nőkké Kovács Imre (polgármester), jegyzővé Kasé neki J án o s, pénztárossá Kegle vies Mátyás; választmányi tagokul: Cserny László, Dittmayer György, Farkas Lajos, Garay Mihály, dr. Keren yi Károly, Keresztes Pál, Kovács Ignácz, Kurcz Rudolf, Páál Dénes, dr. Per laky József és Vargha Lajos; póttagokul: Barát b Károly, Baue r Sándor és Kovács Antal egyhangúlag megválasztattak. A választás befejeztével a választmány által kidolgozott alapszabályok olvastattak fel, némi módosításokkal elfogadtattak, s az országos központi honvédegylet utján a ni. ministeriumhoz felterjesztetni határoztalak. Végre felolvastatott a „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztője Kompolthy Tivadar urnák az egylet választmányához intézett, s ez által a közgyűlés elé terjesztett megkereső levele, melyben az általa gyűjtések utján az aradi vértanuk emlékére 1881. óta október 6-án Veszprémben tartatni szokott gyász istentisztelet alaptőkéjéül összehozott 102 forintot kétszáz forintra kiegészíttetni kéri; mire a közgyűlés a kért 98 frtot 'egyhangúlag megszavazta s kifizetését elrendelte. Most pedig, midőn az alapszabályok és számadási mérlegnek, melyek a volt, úgy a nem volt honvéd közönséget is annyira érdeklik, közlésével adósok maradunk, mert mind a tiszti kar, mind e választmány tagjainak egyéb elfoglaltságaik is vannak — Ígérjük, hogy azokkal a legközelebbi jövőben szolgálunk. Tek. szerk. urnák stb. Kasencki János. IPARÜGYEK. Pápa. márcz. 16. Az „Orsz. ipartestületi értekezlet“ elé a pápai ipartestület elnöksége a következő indítványt nyújtotta be. Tekintettel arra, bogy a jelenleg életben levő ipar- törvény 82. §-a szerint az iparostanoncz mindazon ideig, mig tanideje tart, tanoncziskolába járni köteles, s a tanításra hetenként a vasárnapon felül még két munkanapon 4 óra is igénybe vehető, s igy ennek következtében ez idő alatt a mesterek a tanonezo- kat nélkülözni kénytelenek : Tekintve továbbá, hogy ez időszerint a tanonezok nagyrésze tanonczczá léteink alkalmával még Írni, olvasni sem tud, s igy az oktatás terén még a legelemibb ismeretekkel sem bir, továbbá mivel a munkanapokon iskolába menő tanoncz az előzőleg teljesített műhelybeli szolgálatok következtében sok esetben annyira kifárad, hogy e miatt az iskolában az elméleti oktatásra szükségleudő lelki és szellemi ru- gékonyság és felfogással nemcsak hogy nem bir, de egyáltalában nem is bírhat, s igy mindezek következtében a jelenlegi rendszer szerinti tanoncziskolák a tapasztalat szerint a föntartásukkal járó nagymérvű, sőt sokszor felette terhes költségekkel arányban álló eredményt felmutatni nem képesek, ez okból indítványom oda terjed: Hasson oda az országos ipartestületi értekezlet, hogy iparostanonczczá csak oly gyermekek legyenek fölvehetők, kik legalább 4 eíemi osztályt sikerrel elvégeztek, s azt hiteltérdemlőleg igazolni tudják, továbbá, hogy ebből kifolyólag a mostani rendszer szerint fönnálló, fölötte költséges, s mégis czéljuknak meg nem felelő alsóbb fokú ipar- illetve tanoncziskolák további fentartása mielőbb beszüntettessék s jövőre a tanonezokra nézve csupán a vasárnapi ismétlőiskolába járás legyen kötelező, annyival is inkább, mivel tapasztalat szerint a kőműves, cserepes, ács, szobafestő stb. iparostanonezok, különösen a nyári hónapokban, sokszor beteken át lakhelyüktől távoleső helyeken vannak munkával elfoglalva, s ez okból munkanapokon iskolába a legjobb szándék mellett sem mehetnek. Ezek után tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Kelt Pápán, 1887. márczius hó 8-án. Koczka László, a pápai ipartestület elnöke. VIDÉK. B.-Fökajár, márcz. 17. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.) A magyar nemzet ujjáébredésének 39-ik évfordulójáról, márcz. 15-ről mi is megemlékeztünk. Szalay József polgártársunk házához többen összejöttünk, és ott alólirott röviden előadta, az 1848. márcz. 15-én Budapesten történteket, és annak következményeit.. Felköszöntések mondattak a hazára, s hazánk nagy fiára Kossuth Lajosra, szeretett képviselőnk dr. Matkovich Tivadarra és azokra a hon véd baj társakra, a kik még életben vannak, a kik közül hárman köztünk jelen is voltak. Aztán elénekeltük az „Isten áld meg a magyart“, a „Hazádnak rendületlenül*-t, a „Kossuth Lajos azt izente“ stb. mig végre szétoszlottunk. CT CT 1848. márcz. 15-én eső esett, mintha a természet már előre azokat siratta volna, a kik a hazáért olyan gyászos véget értek ! Most 39 évvel utána az idő is megváltozott. Márt. 15-én bő esett, mintha a természet is azt mutatná : hogy a milyen szép tiszta fehér ez a föld, olyan tisztára meg fogjuk hazánkat tisztítani, azon gazoktól, a kik a magyar hazának ellenségei. És majd akkor teljesedik be az, a mit a nagy Széchenyi mondott: „Hogy Magyarország nem volt, hanem én azt szeretem hinni, hogy Magyarország lesz.“ Adja Isten, hogy úgy legyen! Hazafias üdvözlettel stb. Márk János. Teás, márczius 23. (A „Veszprémi Független Hírlap“ tek. szerkesztőjéhez.) Sok hasznos dolgokról s intézkedésekről olvastam évek óta b. lapjában, de a községi faiskolákról annál kevesebbet. Van ugyan ezekre vonatkozó elég érettséggel irt szabály-rendelet, vagy utasitás, s ha a községi faiskola-kezelő a szerint működik, elérhetné a kívánt sikert, ha nem volna egy igen nagy baj; t. illik, hogy a községi faiskolák többnyire a községeken kívül vannak, hol a nvulak szabadon garázdálkodhatnak még akkor is, ha a faiskolatelep körül van árkolva, meg akkor is, ha körül van véve sövénykeritéssel, mert télen a hó elfödi az árkot és töviskeritést s a nyulak bejárása könnyű. Nálunk ugyan dróttal van kerítve a faiskola, mi a legczélszerübb volna, ha oly ritkák nem volnának a drótok, hogy azok között a nyulak kényök-kedvök szerint mindenhol bemehetnek s igy majd minden télen tönkre teszik a faiskola vadonczait s nemesített csemetéit. Igaz ugyan, hogy a nemesitett fákat belebet zsúppal kötözni s karókhoz erősíteni, de ez eljárás sok dolgot s költséget szül, mégis a magágyban levő apró fácskákat földig lerágják, a puska hiányában annyira elszaporodott nyulak. Szerintem úgy lehetne a faiskolában gazdag sikert felmutatni, ha a községek derekán valamely polgár, vagy a tanító bázikertjével kicserélné a község a faiskolának kimért telepet és a kertet alakítaná át faiskolának, hol a viz is közel van, hová azután a járó-kelők, de leginkább a kutyák miatt még éjjel sem merészelnének a nyulak bemenni. így lenne faiskoláinkban elég nemesitett fa, melyeket nem is kellene zsúppal befödni, csak karókhoz kötözni, hogy egyenesen nöjjenek, és hogy a reájuk fagyott zúz miatt le ne törjenek. Végre, ha a község megbirja az eddig rámért kiadást, talán nem halna bele, ha a községi faiskola
