Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1885-10-10 / 41. szám
Ez 1877-beii történt s e nevezetes aktus 29587/1877 sz. a. kelt. Akkor a kormány leküldötte Veszprémbe Kossuth Péter közalap, ügyész urat s ez a miniszter s a közalapítvány nevében odakinálta e letéti 45.000 irtot a _Koroná“-ban tartott hitelezőgy ülésben az iparosoknak, hogy ezen magukat egyezségiig végkielégitsék. Alikor aztán az iparosok ez ajánlatot el nem fogadták, mert köztök néhány dubiozus követelés akkor még bírósági megállapításra várt s az összes 120.000 í'rtnyi követelés később lmóilag valóban 45.000 írtra szállíttatott le; az igy három fórumon át törvénvitéletilog konstatált hitelezők pénzüket az adóhivatalból kiutaltatni kérnék, akkor a k o r m á n y ugyanazon pénz t, m e 1 y- ró 1 már egyszer javukra lemondott, elsőbbségi i g é n y k e r e s e 11 e 1 magának vissz a vindikálj a. Ha ilyent tesz magán pörösfél, azt legalább is tisztességtelennek tartja a világ. De minek nevezzük az ilyen skanda- lózus eljárást, lia azt egy országos kormány inscenierozza saját- adózó polgárainak b ir ói 1 ag megítélt vagyona ellen?! S aztán még ha a miniszter s a közalapítvány keresete valóban jogosult lenne! Ám hogy történtek itt akkoriban a püs- pökségi uradalmakon fölvett kármegállapítások?! Tudjuk, bogy a tagosítás folytán az uradalmak igen nagy része más magánosok tulajdonába ment át, mikért a püspökség másutt nyert birtokokat. A volt régi birtokokon lévő s már használatlanul pusztuló épületeket, miknek többé a volt gazda, a püspökség, soha hasznukat nem veheté, azokat a pusztuló elhagyott, épületeket mind fölvették javítandó kárnak s kihoztak százezernyi károkat .... melyeket természetesen meg- téritni, javitni sohse kelletett s az épületek telkeit biró uj gazdák beleegyezése nélkül nem is lett volna szabad. Az uradalmi bérépületeken, korcsmákon, malmokon lévő külső hiányokat szintén fölvették károkul, összesen mintegy 80.000 forintban, holott mindenki tudja, hogy azokért a bérlők szerződésileg szavatosak s tényleg minden bérletváltozáskor a bérlett épületek teljesen jókarban adatnak át az uradalomnak. S ilyen mondva-esinált, biróilag soha meg nem állapított kártérítési igénynyel támadja meg a kormány az elhunyt püspök legszegényebb magánhitelezőit, kik asztalára adták az élelmet s föntarták háztaztását, kik közül e botrányos por alatt hárman csődbe kerültek, tönkrejutottak s e pör nélkül megmenthették volna magukat; kik közül egy öngyilkos leli kétségbeesésében, két elhaltnak az árvái pedig segélytelenül élődnek itt polgártársaink kegyelemkenyerén! S most ennyi zaklatás után a kormány elsőbbségi igénypere a Curia előtt van. Nem szólunk ahhoz s nem keressük, mint dől el az. Csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy ha netalán — mi nem hisszük — a kormány részére dőlne el az elsőbbség mégis, volna-e a kormányban az immoralitásnak annyi ereje, hogy az egyszer már átengedett pénztől csakugyan megfossza azokat a szegény embereket, kiknek követelési jogosultságát nemcsak minden hazai bírósági fórum, de maga a kormány is elismerte. Annyi mindenesetre áll, hogy a kormány Yeszprémmegyében — mint a választások eléggé bizonyítják azóta — az ö népszerűségét főképen e tíz év óta folyó botránynyal játszotta el! Az iparoktatás Magyarországon. Ali" vau Európában ország, mely az iparos oktatás különböző irányú intézeteit oly sokáig nélkülözte volna, mint Magyarország. Az ó()-es évek óta állottak ugyan fenn úgynevezett vasárnapi iskolák az iparos és kereskedő tanonczok számára, de azokban a tanítást senki sem vette komolyan s a tananyag sem felelt meg az iparoktatás fogalmának. Az iparoktatás terén az úttörő szerep az orsz. iparegyesilletnek jutott. Ezen egyesület a felejthetetlen emlékű báró Eötvös József elnöklete alatti, megalakulása után (1867) első feladatának tekintette az iparoktatás felkarolását; de ebbeli tevékenysége csak a fővárosra szorítkozhatott. Az első alsófoku ipartanoda Budán 1869-ben nyittatott meg, melyet azután a később egyesitett főváros területének különböző részeiben rövid egymásutánban még más hat tanoda is követett. E tanodák a kormány és a főváros segélyével létesültek és kezdetben csak a legszerényebb igényeknek felelhettek meg, amennyiben csak az iparos tanonczok hiányzó elemi ismereteit igyekeztek pótolni; azonban a viszonyok javultával fokozatosan fejlesztettek. így néhány évi fennállás után lehetővé vált a puszta elemi tantárgyakat némi szaktanitá8sal (III. osztály) is kiegészíteni s a rajz- tanitást az első (előkészítő) osztályba is bevezetni; majd ezen legfontosabb ipari tantárgyat, mely kezdetben minden határozott irány nélküli volt, az ipari igényekhez idomítani és fokozatosan fejleszteni. A fővárosi elsőfokú iparoktatás egy további fejleményét képezte az úgynevezett ismétlő iskoláknak előkészítő ipariskolákká történt átalakítása (1882) mehr intézkedéssel kapcsolatban az orsz. iparegyesület vezetése alatti tanodák is teljesen újjászerveztelek és magasabb színvonalra emeltettek. Időközbeu (1873) e tanodák nyomán Erdélyben a szászok lakta városokban hasonló tanodák létesültek. a melyek az ottani kedvező közoktatási viszonyok alapján szintén örvendetes fejlődésnek indultak. Ezeken kivíll elszórtan az országban még egy-két más helyen is létesültek egyes hasonló tanodák, többnyire azonban igen korlátolt tanidővel és tananyaggal. Az iparoktatás többi irányzatainak megkezdése az 1873-ki bécsi világkiállításra vezethető vissza. Az orsz. iparegyesület kérelme folytán az országgyűlés iparmuzeumi tárgyak vásárlására 50,000 irtot szavazván meg, e tárgyakból megvettetett az iparművészeti múzeum alapja; ugyancsak a bécsi kiállítás alkalmával jutott a kormány kezébe egy nagyobb adomány azon czéllal, hogy ebből ipartaumühelyek létesittesenek. Ez képezte kiindulási pontját azon mozgalomnak, mely a házi-ipar fejlesztését tűzvén czélul, házi-ipari egyletek utján különféle ipari tanműhelyek létesítésére törekedett. E tanműhelyek egy része nem bizonyult ugyan életrevalónak, de többi része a mostan is feuálló tanműhelyeknek alapját képezte. Ami a középfokú iparoktatást illeti, az első ebbeli intézet, a kassai gépészeti tanoda, magán kezdemény eredménye volt, azonbau a kormány által mihamar átvétetvén, állami kezelésbe jött. Sokkul terjedtebb hatáskörű és hivatásu ennél a csak néhány év óta működő budapesti állami középipartanoda. Középfokú ipartanoda jellegével bir végre a fővárosi felsőbb iparrajztanoda is, mely szintén csak néhány év óta működik. Az iparoktatás mindezen tényezői egymástól függetlenül és minden egységes irányelv nélkül működtek. Az 1881-ben szervezett .házi-ipar és iparoktatási országos bizottság* feladata volt ezen összevisszaságba rendszert, összefüggést hozni és általában a hazai iparoktatás országos szervezését előmozdítani. E bizottság rövid fennállása óta e feladatnak nagy részben megfelelt s különösen az ipar- tanmilhelyek czéltudatos szervezésében figyelemreméltó eredményeket ért el. Sem hallgathatjuk el, ügye egészben Teve éppen a leg öze ine|y ez fejlődésnek ismét uj stádiuméba J ’ edTezó „Ívben úgyszólván fordnlé [mntot k^ezend^ Kedv ^ előzmény volt erre nezve 1883-ban £Mny azon ajánlata, melyszennt ®* a“2 (,00 frtot ajáunek mielőbbi foganatba vehette. — vezése lett fel » . tanodák »»áperte végett „ kormány “cf“‘‘j"'t, lepésoket megtette, varosaiban a szükséges eiokcs/.n r , az ui A tulnjdonképeni fordulópontot ^zzo^^ ^ ipartörveny meghozatala (IN 4.) b , czélra az iparos-oktatásról behatóan g01" , v ,, ^rí(:ny bizonyos jövedelmi forrásokat is 'ti' '1 • -■ g alapján az egész iparos-oktatas 1 o>,1" ..jnkitása szervezése és a régibb eféle intézeteknek atalakitasa most vau folyamatban, j- ^ VIDÉK. Devecser, októberhó 9. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) ^ Végre valahára egy régi vágyunk teljesült; éji időben is életveszély nélkül járhatunk, kelhetünk - czáinkban. Eddig bölcs városatyáink azon nézetben voltak, hogy nem illendő dolog a jo isten bo cs végzései ellen cselekedni. Már pedig mindenki tudja, hogy az Ur a teremtés negyedik napjan gondoskodott arról, hogy éjjel a hold és a csillagok uralkodjanak. Vannak ugyan időszakok, melyekben ezen uralkodás minden látható fény nélkül marad; de miután ez is Isten rendelése és ő az o bolcsesegeben tudta mit cselekszik; azért minden tisztesseges ember sötét időben 7 óra után otthon marad szépén ülve. Hisz nem nyújthat a város elöljárósága segédkezet az éjjeli tivornyára és nem mozdíthatja elő az éjjeli kóborlást! Ki azonban daczolni meine a teremtő végzésével és 7 óra után künn jár, az hadd lakoljon. liadd törje be fejét, orrát; majd észre teríti a leczke. . , Igv gondolkoztak eddig városunk oszlopai es koromsötétségbe burkolódzott még a lőtér is. Lámpáknak se Ilire, se hamva. Minél nagyobb volt indiguatiónk az ily gondolkozás fölött, annál nagyobb hálára kötelezett bennünket városunk érdemes birája Steuer József ur intézkedése. ki e hó elején véget vetett az egyptomi sötétségnek ; lámpákat állíttatott föl szerteszét a városban és daczolva a természet rendjével, ezen lámpák minden éjjel a legszebb fénynyel világítják be utczáinkat és lehetővé teszik azt, hogy előzetes végrendelet hátrahagyása nélkül hagyhassuk el hajlékunkat. Ha már egyszer benne vagyok szivem hálaérzetének kifejezésében, enged,e meg tek. szerkesztő ur, hogy még egyröl-másról Írhassak és pedig bírónk oly intézkedéseiről, melyek megérdemlik, hogy róluk szóljunk. Nem teszem ezt azért, hogy magamat behizelegjem, — hisz álnév alatt irok; — de teszem azért, mert a legbensőbb öröm fogja el lelkemet, ha városunkról szépet, jót irhatok. Vau Devecserben egy vár, mint mondják régi idők, hires csaták és hőstettek maradandó emléke. Ezen régi várat emberemlékezet óta egy mély és igen széles árok vette körül; bizonyára védő sáncz ellenséges támadások ellen a régi korban; — de támadó ellenségünk az uj korban; mert nem tekintve azon körülményt, hogy egy ily gizgazzal benőtt árok a város kellő közepén, még ha tán kegyelet tartja is fenn, nem szolgáltat épenséggel kellemes benyomást szépészeti és aestheticai érzületünkre, — mondom, eltekintve ettől, veszedelmessé lön hygeniai szempontból. Általánosan ismert dolog, hogy ily árok mindenütt a levegőt fertőző dögök és hulladékok kedvelt lerakóhelyévé szokott válni és nálunk is igy lett a szó szoros értelmében, mig Steuer biró lett. Hivatalos működésének első teendői közé tartotta ezen ázsiai állapotnak véget vetni. A századok emléke eltűnt, eltemettetett és helyén a legszebb teret nyeré a város. Az idegen, ki ezelőtt Devecserben már megfordult, bámulva áll meg, nem ismerve meg a város ezen részét, annyira megváltozott alakja. Nem kevesebb érdemet szerzett magának vá- rosbirónk egy másik intézkedésével, melylyel a természet alkotását igyekezett reperálni. Városunk talaja ugyanis gidrös-gödrös, domb és a főtér a u. n. templom- és piacztér nem igen í ragadó képet nyujtá, minthogy domb, völgy, vízmosás nem épen simetnkusan váltakozott ran ’ Steuer ur mindig munkálkodó, törekvő lelke ezen nemcsak segíteni igyekezett, hanem erélye és kitartása segített is. Ma a dombok levágva, a gödrök és völgyet kitöltve, a vízmosások csatornává átalakítva hirdetik az emberi ész erejét és a munkáskéz áldását. Annyi szép teret nyert városunk ezen a természet f0,rV.,'t kozásainak reperálásán, hogy az egyik sűrű fasorók' kai beültetett sétatért képez ma és szép reményekre' jogosít. Egy éve múlt el csak annak, hogy Steuer ur biró lett és valóban önéizettel nézheti e rövid idő eredményeit. Hacsak felényi buzgalommal és kitartással folytatja is a megkezdett munkát, úgy alkotásai örök emlékei maradnak azon nagy szexetetének melylyel városunkon csiigg. Egy polgár. ’ újdonságok! — [ 1849. oki 6. I Az aradi vértanuk gyászos emlék-ünnepét, múlt kedden, október (i-án, ezidén is szomorú kegyelettel ülte meg hazafias polgárságunk. Délelőtt 10 órakor ünnepélyes gyászrequiem tartatott a helyi ftdő Ferenczrend zárdatemplomában, melyre a következő tartalmú gyászlap hivta meg a közönséget: „1849. október 6. Az 1849. évi október havának 6-án martyr-halált szenvedett tizenhárom aradi vértanú kiszenvedésének emléknapján folyó évi október 6-án, holnap, a helyi szt. Ferenczrend zárda-templomában ünnepélyes gyászistenitisztelet tarta- tik. Ezen gyászistenitiszteletre Veszprém városának kegyeletes polgársága hazafias tisztelettel meghivatik. A nemzeti nagyság és hazaszeretet üdvözült bajnokai a magas egekben az Isten csillagtrónusánál imádkoznak sokat szenvedett, szegény hazánkért. Egyesítsük szent ajkukról elszállt) igéikkel lelkünk fohászait, s kérjük, hogy a magyarok Istene Árpád földjét isteni erejével tartsa föu az évezredek viharai közt: azoknak pedig, kik vérük hullásával szerezték meg szabadságunkat, adjon örök boldogságot a csillagok fölött!“ A templom ezúttal is egészen megtelt kegyeletes polgárokkal; többnyire őszbeborult veteránjai a nagy időknek, kik most fájó kegyelettel járultak martyrhalált szenvedett bajnoktársaik ravatalához. A ravatal számtalan viaszláng között volt fölállítva, feketével egészen bevonva, elől meztelen kardok között Batthányi s a 13 vértanú koszoruzott képeivel diszitve. A nagy requie- men maga a derék zárdafőnök ftdő Tamasko Antal quardián celebrált, mig a chórus magyar nyelven énekelte a requiem oratóriumát. Amint a mise végével a „Requiescant in pace“ zendült, a choruson fölhangzott a „Hazádnak rendületlenül“ s a honfidalt az ájtatoskodó közönség is, könnyező szemmel, utánénekelte. Valóban megható, szivetrázó, magasztos ünnepély volt ez! — A gyászünnepélyt évről- évre tudvalevőleg a „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége rendezi, mely e czélra már állandó alapot is gyűjtött, hogy e gyászünnepély évről-évre mindig megtartható legyen. — Megyés püspökünk ő exlljának jótékonyságáról a távol Amerikából is hirt veszünk. Amerikában van egy „Amerikai Nemzetőr“ czimü lap, mely derekasan és sikerrel igyekszik előmozdítani az ottani magyarok érdekeit. Minthogy azonban a magyarországi kivándorlottak jó nagy része idegen, ' Tudja fiatal barátom, mért hívtam ide? szólít meg az öreg, nagy darab beaf-et nyomva le öblös gégéjén. — Nincs szerencsém . . . — Nos, nézzen maga mellé balra! — Látom ! — Mit lát ? — Egy csinos barna férfit s egy gyönyörű creolnőt, milyent még nem láttam soha. — S egyebet nem vesz észre ? — Nem . . . — Szörnyűség! Hát nem veszi észre, hogy szerelmeteskednek, hogy búgnak egymás fülébe, mint a téveteg erdei gerlék ...- S hát mi rosszat talál ebben, sir ? Én sőt inkább . . . — Ön sőt inkább ?! Ön ezt nem találja illetlennek, nem szeméremsértőnek, ön nem botránkozik meg, ön sőt inkább . . . — Úgy van, sir, részemről mi csudálatost sem látok abban, ha két boldog ember szereti egymást s épen nem botrányos, ha ezt nem titkolják a világ előtt. — Bah! szólt az öreg, egy megvető pillantással sújtva le engem, miközben iszonyú öklével óriási pofont csapott a saját térdére, úgy látszik ön sem járt messze a párisi denri-monde-tól. — Nincs szerencsém sir az ön nézetén lenni; ez azonban nem jogosítja még fel önt engem megsérteni . . . — Mit? Nem vagyok feljogosítva . . . Hisz akkor mért adtam helyet ? — De uram . . . Fölkelteni helyemről. Jobbra s balra az utasok érdekkel néztek e jelenetre. — Sir, hangzott e pillanatban hátam mögött, miközben erőteljes férfi kezét érzem vállamon, ne törődjék ez öreg bolond hóbortságaival. Az a fiatal ember beszélt igy, ki a creolnő mellett ült. E perezben szemei haragos tűzben égtek. Az öreg ur dühösen ugrott föl helyéről, fölkapott egy nagy üveg portért az asztalról, borzasztó pillantást vetett rám s az ifjúra . . . aztán nagy- hirtelen letilt s óriásit húzott az üvegből. — Én meg részemről az olyan .... olyan rebellis népséggel nem törődöm. Szólt s fenékig nyakalta ki a portért. Aztán mintha mi sem történt volna, egy darab bagódobányt tömött a bal szájttre- gébe s méltóságteljesen kitopogott a födözetre. Csodálkozva tekinték titánná. — Bolond öreg, jegyzé meg a szép creolnő kísérője, már a kiállításon bosszantott. Minduntalan elémbe került. — \ enezuela-ból való, szólt közbe egy vörös szakállu úri ember. Ismerem. Állatokat szállít európai menageriáknak. Az altonai Hageubeck-czéggel van összeköttetésben. — Úgy látszik lassankint ő is vad majommá változik s eladhatja magát gorillo-nak. Egy kis francia ember mondta ezt s általános liahota támadt. — Leon vagyok. A Delavigne-nemzetségből! Mutatá be magát nekem a creolnő kísérője s mellém ült az öreg ur elhagyott helyére. (Folyt, köv.) Petőfi és Kossuth. Csak a múlt napokban jelent meg a „Magyar Salon* szeptemberi füzetében több érdekes adat Klapka tábornoktól, melyek éles világításba helyezik Petőfi különczködő természetét. Szabad, független lelke nem tűrt semmi korlátot, innen származott ösz- szeütközése Mészáros hadügyminiszterrel s később a hadügy miniszteri helyettessel: Klapkával. Petőfi lelke egész szeretetével ragaszkodott Bem tábornokhoz s ez is őt, mint fiát szerette, de ugylátszik, a hatalomnak — amelyet ö rendesen zsarnokságnak tekintett és nevezett — bármily törvényes volt is az, nem igen tudta magát alávetni, még ha a szabadság kivívásáról volt is szó. Klapkán, mivel ez őt rendreutasitotta, mert a Vécsey tábornok ellen Bem által irt német levelet a „Honvéd* czimü lapban közölte s igy a függetlenségi harcz férfiúi között a megliasonlást előmozdíthatta s jogtalanul élt az őrnagyi czimmel s ruhával, mondom Klapkán az „Egy goromba tábornokhoz* czimü verssel boszulta meg magát, akinek azt ajánlja, beszéljen vele emberségesen: Mert én ugyan non tartom magamat, Nagy embernél'; de akkorácska csak Vagyok, hogy oly parányók aminő ön, Levett kalappal szóljanak velem ! Petőfi azonban Kossuthtal sem volt jó viszonyban. Ezt már abból is láthatjuk, hogy Petőfi, az a Petőfi, aki xígy rajongott a szabadságért, egyetlen szóval sem dicsőiti Kossuthot, Magyarország függetlenségének kivivóját, Viszont Kossuth sem igen nagyra becsülte Petőfit, illetőleg, hogy jobban megmondjuk, nem igen méltányolta Petőfi költői értékét s azon hatást, a melyet a nép költője nemzetére gyakorolt. S talán épen ez volt az egyik ok, amiért Petőfi Kossuthoz nem vonzódott. De vannak ezenkívül egyéb okok is, amelyeket Gyulai Pál Petőfiről tartott egyetemi előadásaiban fejtett ki. Petőfi, a természet vadvirága, az egyszerűségekben bájos népdalok költője nem lehetett kedvelője Kossuthnak az ő ragyogó, pompázó szónoklataiért. Később, midőn Petőfi költészetében a politikai elem túlnyomóvá kezdett lenni, magát nagyobb demokratának tartotta Kossuthnál; különben Ás a költő mindig őszinte'bb lehetvén, mint a szónok és államférfin, politikai eszmék tekintetében némi ellentétben állottak egymással. Petőfinek nem kellett pusztán a magyar nemzet szabadsága, ő a világszabadságért lelkesedett s az azért kivívott csata terén óhajtotta halálát. Kossuthnak nem lehetett egyéb czélja a magyar nemzet szabadságának kivívásánál. Tudjuk, hogy Kossuth nem maradt volna a köztársaságnál, önálló magyar királyság volt az eszménye; Petőfinek pedi" minden királyság csak zsarnokság volt. A politikai okokon kívül Petőfit és Kossuthot elválasztották egymástól még személyes okok is. A személyes okok a következők: az ellenzék hogy a nagyközönségre necsak a politikai lapok ut- ján hasson, közlönyévé választotta Frankenbur" szép- irodalmi heti közlönyét, az „Életképek*-et. ° F Az ellenzék kitüuőbb férfiai megígérték szellemi támogatásukat s így került Kossuth neve is a munkatársak közé, a ki ezt megtudván, utry nyilatkozott. hogy nem örömest látja nevét egy sorban oly katona és vándorszínész emberrel, mint Petőfi Természetes, hogy Petőfire Kossuth e nyilatkozata nem a legkellemesebben hatott. Mily máskép viselte magát a nemeslelkü Eötvös báró, ki nemcsak gyámolította Petőfit, hanem nyíltan is fellépett mellette, midőn a kritikusok megtámadták s ő volt az első, a ki Petőfi költészetének irodalomtörténeti fontosságát is felismerte s a Petőfi mellett irt védelem folyamán mondta ki azt az elvet: „Ha a magyarnak egykor nagy irói leendenek, azok nem a külföldi nagy példák utánzása által, hanem csak úgy fognak támadni, ha a lehetőségig önállóan lépnek fel s nemzetük sajátságait tartják szemük előtt.“ De még más is történt Kossuth részéről, a mi nem kevésbbé hatott arra, hogy Petőfi öt ne szeresse. 1849-dik év elején, a midőn Petőfi honvédnek állva, Bem táborába ment, levélben kérte fel Kossuthot, hogy miután nőt és gyermeket hagyott hátra, hogy rajtuk segíthessen, adja ki költeményeit. A levél azonban, ug.y látszik, válasz és eredmény nélkül maradt. 1849. év julius havában, midőn a muszkák jöttek a főváros felé, Kossuth felkérte Aranyt, Petőfit, Egressyt és másokat, hogy rendezzenek nép- gyüléseket s bátorítsák a csüggedni kezdő népet. Arany a természetéhez nem férő vállalatba nem avatkozott, de Petőfi s Egressy örömest hozzáfogtak volna a buzdításhoz, de másnap arról értesültek, kogy Kossuth a kormánynyal együtt Szegedre utazott, a nélkül, hogy ezt a költővel sejtette volna. Ez is csak azt mutaja, hogy Petőfit Kossuth legfeljebb csak eszközként becsülte — pályája végén. „ Nem is képzelhetnek Petőfit, a forradalom költőjét s Kossuthot, a forradalom vezérét, máskép, mint olyanokat, a kik egymáshoz nagy rokonszenvvel viseltettek; pedig látjuk, mily nagy tévedés volna ez. Petőfinek sokat hajlandók vagyunk megbocsáj- j 8 minden különczködése s mindazon fellobbanasok daczára, a melyekkel gyakran jótevőit, pl. Vörös| m®gHci'tette, költészetének egyszerűségével. kedélyének őszinte melegségével mindig meg fog I hódítani. De a történelmi tények kérlelhetlen szava s ítélete eignem némitható s teljes világításba fogja elyezm előbb-utóbb az embereket, cselekvéseik in- i o okaival, a midőn részrehajlattanul Ítélhetjük meg a nagy korok nagy férfiait; nem kápráztatva szemünket a fény, s nem téve vakokká az árnyék. _i -1.
