Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-11-10 / 45. szám
Veszprém, 1883. I. évfolyam. — 45-dik szám. Szombat, november 10. MEGYEI- HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .................................................6 frt — kr. Fél évre.................................................3 frt — kr. Neg yedévre............................................1 frt 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEL MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. ZEíird-etésels és iTyiltterek a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICézira/tolc vissza nem adatnak. Az aradi vértanuk emlékére Veszprémben évenkint megtartandó október 6-ki gyászünnepély alapja javára szerkesztőségünknél a múlt héten adakoztak ismét: Kovács Imre. . • Spitzer Mór .... Tauszig Sándor . . Összesen Előző lapokban kimutattak 5 frt. 1 frt. 1 frt. . 7 frt. 48 frt 96 krt, Tesz eddigi gyűjtésünk . 50 frt 96 krt, mely összeget a már kimutatottal együtt, mai napon a helyi takarékpénztárban „Október 6-iki gyász-alap“ czimű külön könyvecskével helyeztük el, gyümölcsöztetés végett. Raszl József ur felajánlt 10 frtot, mely összegnek általa leendő beküldésével gyűjtésünk tenni fog 60 frt 96 krt. Fogadják a nemesszivü adományozók hálás köszönetünket! Kérjük a t. közönség további szives adakozását, s munkatársaink hazafias gyűjtését a megyében. A szerkesztőség. A tisztujitás. Veszprémmegye t. bizottsági tagjaihoz! Csekély személyem több tisztelt barátaim által f. é. October 2 7-érői érdemtelenül azon irányban szólittatott fel, hogy azon indokból, mikép Veszprémvármegye területén a tisztujitásra nézve egészséges mozgalom megindítása mellett a megye közönsége körében egy minden tekintetben alkalmas tisztikar megalakítása végett előleges megállapodások jönnének létre, egy megyei értekezletet összehívni feladatomnak ismerjem. Ismerve csekély tehetségemet, és ös- merve ezen tárgy több irányban kiterjedett fontosságát, mely magában foglalja a köz- igazgatás kifogástalanságát, — az egész megye közönségének nyugodalmát, — másrészt fölkarolja a tisztviselők jövendő sorsát, és igy ily nagy feladat megoldására nem mertem volna vállalkozni, ha a barátaim iránti viszonyból és az általuk ajánlott barátság iránti pietásból kifolyólag nem győződtem volna meg azon tudatban, hogy a czél, melyet elérni óhajtanak, nem lehet más, mint egészséges, pontos, érdektelen közigazgatás által a rend és igy a közjó elérése. Kötelességemnek tartottam tehát egyedül tisztelt barátaim felhívásának engedve, ezen feladatnak sikert szerezni, és felkérni alázattal a t. bizottsági tag urakat, hogy f. é. November 26-án, Veszprémben, reggeli 10 órakor, — a megyeház nagy termében, minden párt színezet és személyes érdek nélküli előleges tisztujitási értekezletre megjelenni méltóztassék. Szolgagyőr, 1883. évi november hó 7-én. llazafiui üdvözlettel H u n k á r Sándor, s. k. A megye a restaurátió előtt. Veszprém, nov. 9. Szellő se mozdul, levél se zördül; csendes, zajtalan a tisztujitásra készülő vármegye. Hajdanában már ilyenkor izgultak voltak a kedélyek; forrt a szenvedélyek láza . . . . ostromra készültek a pártok; tollas ko- kárdás égő arczu, borvirágos orrú kortesek rekedt orditozása hallszott a községekben; benn a városban egy-egy nagy képű alamuszi ember házánál sunyiskodva kotyvasztották a klikk-emberek a restauráczió étlapját — azonkívül folyt a potyabor .... hegyenvölgyön dinom-dánom! Ma ez nincs úgy. A vármegye népe józanul, szenvedélyte- len marad s nem a potyabor mámorát, de becsületes, tiszta meggyőződését hozza majd el a választásra. A klikk-uralom lehetetlenné vált. Lehetetlenné vált pedig azáltal, hogy az egykor alig számbavett középosztály uralja ma a helyzetet. Ahová nem veti szava súlyát, nagy döntő erejét a középosztály, az a vállalkozás halvaszületett. íme a legutolsó klikk-próbálkozás! Azaz úgynevezett „megyei kör!“ Csak egyetlen egy emberének erkölcsi halála elég volt arra, hogy utána dűljön a gyönyörű kártyavár. Nem volt annak egy talpalatnyi egészséges jóravaló alapja. Hát szétomlott. S hogy nem is volt rá semmi szükség, bizonyítja az, hogy a hiányát sehogy se veszszük észre; a bukásától nem esett hányát a vármegye. Requiescat! A pártélet szünetel. A kormánypárt akcziái meglehetősen állanak. Meg kell adni, hogy Tisza-Eszlár hatalmas róbachot biztosított a kormánypártnak, s a bosnyák-horvát kártyák keverését is úgy intézte Tisza ur, hogy nemcsak a vizikasszát, de az országot is behúzta. Szóval erősebben áll, mint valaha. S ha ő igy, mért kellene a veszprémmegyei ma- melukoknak valami nagyon megrökönyödni? Mig Tisza ur nem ijjed meg — addig itt sincs félelemre szükség. így gondolkodtanak, s hagyták magukra a dolgok folyását. Mondjuk ki nyíltan, hogy okosan cselekedtek. Másként áll a megyei függetlenségi párt ügye. Két év előtt szervezkedni akart s máig sincs szervezve. A pártnak nincs vezére; azon múlott akkor is, ma is a párt szervezkedése. S ez bizony szánalmas dolog. Hogy egyetlen ember miatt (aki pláne nincs is) e megye óriási többsége, 8/i0-ed része nem bir kompakt párttá egyesülni. Az antiszemitizmus — valljuk be — országszerte épen ezt a mi pártunkat sújtotta legjobban. — Társadalmilag két részre vágta azt. A párt országos vezérei egymás ellen foglaltak állást a budapesti s vidéki független hírlapok két ellentétes táborba sorakoztak Budapesten is s szerte az országban, s elmondhatni, hogy ez a két tábor válságosb harczot vívott egymással, mint egyéb politikai válságok idején a kormánypárttal szemben. Az antiszemitizmus kérdése kezd csen- desb mederbe folyni; a vak fanatizmust kezdi felváltani a nyugodtabb, hideg gondolkozás. TÁRCZA. Hanyatló nép. Magyarom, kedves jó magyarom! Van-e még számodra oltalom? El-e még a régi istened, Ki egykor fenntartott, ihletett? Ha él még, nem ismer rád, tudom, Miattad de nem is gyötri gond; Elhagy ő, ha még el nem hagyott, Magadat mert te is elhagyod. Meglátott egykor a félvilág, Büszke volt az egész föld reád, A népek elsője te valál, Vitézebb, bölcsebb mindannyinál. Odavan a régi szép hired! Közelről se lát most senki meg. Magyar vagy! lelket még ez adott; Utóbb már ezt is eltagadod. Kétségbeesem a sorsodon! Nem is a tied már ez a hon, Nem is te szabdd meg: mi szabad! Másoké a szó és akarat. Ha zúg a zivatar s omlik a Felhőből az isten tüznyila, Vigyázz, ne forditsa ellened . . . Meg nem ment a mai istened. Dalmady Győző. Dél-tiroli levelek. (A „Veszpr. Fiigg. HM.“ szerkesztőjéhez.) Merán, nov. 5. Szobám kis ablakán bekacsingat a nap, hogy erős sugaraival felébreszszen. De most az egyszer nem sikerült terve. Régen talpon vagyok én már. Ma vasárnap van és ilyenkor idő előtt felrázzák a harangok az embert édes almaiból. Szokásos reggelimet elköltöttem, miközben a levélhordó is kopogtatott ajtómon a magyar lapokkal. — Természetesen igen várva-várt vendég az ilyen helyen, siettem tehát kiáltani egy „szabadi* De mily nagy Ion boszusá- gom, midőn nem lép be, még egyszer kiálték, ismét nem jön. Ejnye, mi a manó lelhette ezt, s fel akartam kelni, hogy meg nézzem mit csinál az ajtónál, de szerencsére eltaláltam a dolog nyitját. „Heroint* kellett kiabálnom. — Erren csakugyan belépett. — Magától értetődik, hogy az előfizetési áraktól egész addig, hogy nyomatott ebben és ebben a könyvnyomdában, elolvastam Volkmann Róbert impozáns temetését, meg a czirkusz égését kétszer is. De aztán iparkodtam elhagyni szobámat, mert hisz ma vasárnap van, a mikor az egész város népsége együtt látható, s látni néhány egészséges piros-pozsgás arczot is, nem mindig azokat a beesett képeket, reménytelen bágyadt csillogásu szemekkel, s hogy szemem is kárpótlást nyerjen, a mely annyira káprázik a sok czifra toillettek szemlélésétől, egy tiroli asszonykának csinos, de egyszerű öltözetén. Nem sokáig kellett várakoznom. Alig hogy elhagytam szobámat, egész egy sereg hajadon szép, szabályos ránczu szoknyákban, kezökben imakönyvekkel, . ájtatosan tartott a templom felé. — Hátuk megett a férfiak csúcsos kalapokkal, szájokban pipával. Széles, zöld nadrág- tartójokhoz olyan jól illett a piros hajtókás, rövid kabát. — Ejnye, gondoltam magamban, csak még a fehér hiányzik, aztán a magyar nemzeti szin lesz. — Alább t. i. a lábakon a fehér is megtalálható, ott ékeskedik óriási kapcza alakjában, a mely pótolja a pantallót. Ilyenkor mindenkin uj, tiszta ruha, még a hordárokon is, de ezek már czivilizáltabbak és hosszú nadrágot viselnek. Nem is olyan szentesek, mint a többiek, kalapjaikat a harangozáskor nem kapják le. Jó fizetésért még nagy pénteken is akárhova elmennének. — Sőt ha valaki előttök megáll, összefutnak körülötte, mint a kenyérmorzsáért a halak és egyik a másik markáról igyekszik elcsapni a „gseftet.* Hát már ezek közt is lettünk volna, menjünk pár lépéssel tovább. — Ni, ni! Egy legalább is száz lélekből álló csoport áll körül egy asszonyt, a ki fennen hangoztatja, hogy az ő gépe segélyével a planétákból jövendöl szerencsét, házasságot, meg tudja isten mit nem. „Nur zehn Kreuzer.“ Természetesen szavait élénk hahota kiséri, de ő azzal nem sokat törődik, csak pénzt kereshessen. Az éltes asszonyok tátott szájjal bámulják, férjeik pedig nyugodtan eregetik porczellán pipáikból a bodor füstöket, s azt morogják: „nur Schwindel.“ Majd a nemes iparossegédeken akad meg tekintetünk, a kik vékony pál- czáikat lábukhoz verdesve, óriási füstöt csinálnak két krajczáros rövid szivarjaikkal. — A kereskedősegédek ilyenkor a fürdővendég szerepét játszszák, és orrukra zwickert csiptetve azt akarják mutatni, hogy ők is méssze vidékekről jöttek. A zene 12 órakor szólal meg, hogy a nyolcz „kitűnő“ darabokból álló programmot eljátszák. — Ilyenkor aztán örege, apraja oda özönlik és a muzsikások körül egy védfalat képezve, elejétől végig meghallgatják a nekik oly bájos darabokat. Aztán, ha egy sebes polkát húznak, akkor mind mozgatják egy kicsit lábaikat. Ilyenkor eszökbe sem jutna haza menni ebédelni, — nem ám, mert ezek már tizenegy órakor elköltik a köménylevest, galuskát meg a sajtot. — Reggel kilencz órakor is esznek, amit ők félebédnek neveznek, a mely „száraz kolbászból“, meg hosszúkás lapos kenyérből áll, de a melynek megrágásá- hoz jó erős fog szükségeltetik. A kinek nincs kolbásza, az megelégszik „olcsó sajttal“ és a mely mint neve mutatja, igen olcsón kapható. Vasárnap vannak kivételek is, mert ahelyett, hogy kolbászt vagy sajtot egyenek, beülnek a kávéházba, a hol még a vezér- czikkeit is elolvassák az újságoknak, s valami kávéfélét parancsolnak. Vagy a korcsmákba ülnek, a hol árpalé vagy tiroli bor mellett barátságosan elbeszélgetnek. Ha a jóból többet találnak hörpenteni, be is csípnek, akkor aztán potyog a falakról a vakolat, amint hozzá surlódnak, —• gyakran össze is kapnak, akkor meg a kocsi-lécznek van dolga. Mikor a zenének vége volt, akkor mindinkább gyérülni kezdett a tömeg, ki erre, ki arra ment. — Az élet egy hétre ismét eltűnt onnan, s csak beesett képű fürdővendégek maradtak ott, a kik búsan hajtják le fejeiket, s némán bámulnak maguk elé . . . Vessel Károly. Hermin haragszik. KARCZOLAT. — Ajánlva a nőgyü1ö1őknok! — — Isten látja lelkemet, nem akartam önt megbántani ! — „Jól van jó! Csak beszérljen !* — De az Istenre kérem kisasszony^ ne haragudjék ! — „Haragszom . . . Tízszer . . . százszor . . . ezerszer is haragszom!“ — No de mikor mondom, mikor kérem: ne haragudjék!“ — „Azért is haragszom, most már igazán haragszom ! Ajánlom magamat !* — Ajánlja magát ?! No jó van no! Nekem bizony ne ajánlgassa magát, ha haragszik! Megtörtént! Hermin megharagudott minden ok nélkül. Oh! pedig ha tudná mennyire becsülöm, . . . tisztelem, . . . szeretem, . . . imádom — — — a nőket, tudom nem haragudott volna meg. Nőgyülölő leszek ! Az ! Nőgyülölő !!. . . Hermin haragja mindenre képessé tesz . . . A nap hanyatló félben volt. Künt voltunk a kert árnyas fái alatt. Vidáman csevegtünk. — Igen jól éreztük magunkat! A társaság csak tizenhárom tagból állott. Szerencsétlen szám! Hat szép leány is volt, a kik közül egyiknek-másiknak arcza rózsás pírban égett. Volt a hat leány között halvány arczu is; de egy különösen halvány volt . . . nagyon halvány ! Azonban az a halvány arcz szép vonásokkal és kifejezéssel birt. Az egész arcz csupa szellemességet árult el. A szellemesség naivsággal volt párosulva, a mi nekem mind felett tetszett. — Ezen szellemdús halvány leánynál a tapintatosság karöltve járt az egyszerűséggel, a mely nagyon emelé elegan- tiáját. Oh! de szép leány is volt. Még sem leszek nőgyülölő! Oh! a nőket gyűlölni nem, csak szeretni, imádni tudom! Tehát a kertben, a hűs fák alatt vagyunk. — Pompás kedvünk volt. A bor, a bor csak jó kedvet ad. — Társalogtunk szellemesen, — beszélgettünk
