Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-11-03 / 44. szám
Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 44-dik szám. Szombat, november 3. MEGYEI- HELYI ÉRDEKŰ, VEGY ES TARTALMU HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egész évre.................................................. Fél évre.................................................. Negyedévre............................................. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. kiadó-hivatalban. MEG JELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. ZESIird-etéselr és SST^Ilttereüs a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. lECéziratols -vissza, nem a,d.atn.ah:. Az aradi vértanuk emlékére Veszprémben évenkint megtartandó október G-ki gyászünnepély alapja javára szerkesztőségünknél a múlt héten adakoztak ismét: Pállfi József őrmester Katona Sándor Vágó Sándor . . Csomay Károly . . Simon Lajos . . Összesen Előző lapokban kimutattak 1 frt 15 kr.- , 20 „ , 10 „ - , 10 , - , 20 , 1 frt 75 kr. 42 frt 21 krt. Tesz eddigi gyűjtésünk . 43 frt 96 krt, mely összeget a már kimutatottal együtt, mai napon a helyi takarékpénztárban „Október 6-iki gyász-alap“ czimű külön könyvecskével helyeztük el, gyümölcsöztetés végett. Raszl József ur felajánlt 10 irtot, mely összegnek általa leendő beküldésével gyűjtésünk tenni fog 53 frt 96 krt. Fogadják a nemesszivü adományozók hálás köszönetünket! Kérjük a t. közönség további szives adakozását, s munkatársaink hazafias gyűjtését a megyében. A szerkesztőség. Elismerést az érdemnek! Veszprém, 1883. nov. 1. A veszprémi róm. kath. gymnásiumi bizottság helybeli főgymnasiumunk hetedik és nyolczadik osztályának felállithatása végett a legújabb segélyg}rüjtést városunkban megindítván, először is oda fordult, hová e város polgársága minden üdvös vállalatában teljes bizalommal és eredmény dús sikerrel szokott folyamodni, értve a veszprémi róm. kath. Főpapságot, melynek minden erkölcsi fszépre és jóra szives áldozatkészségét magasztos szent hivatása sugalja és ápolja, miként azt jelenleg is főgymnasiumunk végleges megalapításához ismételve felajánlott kegy adományaival nagylelkűen bebizonyította. Legyenek ama kegyes adományok leg- hálásabb elismerésünk mellett a következő mélyen tisztelt névsor szerint e helyen is nyilvánosan megörökítve: Nagyméltóságu és főtisztelendő Kovács Zsigmond megyés püspök ő Excellentiája .................................. 5,000 frt. Ns. és főt. Tarányi Ferencz kanonok ur 1,000 frt. „ „ Forintos István „ „ 500 frt. „ „ Kemenes Ferencz „ „ 500 frt. „ „ Tallián Lázár „ „ 600 frt. „ „ Devics József „ „ 100 frt. „ „ Vogronics Antal „ „ 200 frt. „ „ Jánosi Ágoston „ „ 100 frt. „évenkint, mig Isten életemnek kedvez, és mig annak idejében az annak megfelelő alapot letehetem.“ Ns. és főt. Dr. Palotay Ferencz kanonok ur 300 frt. Méltóságos és főt. Bezerédy nagyprépost ur 1000 frtos államkötvény, melynek száma 446,326. Imént elősorolt és már előbb ugyanezen czélra szentelt adományaival a mélyen tisztelt Főpapság városunk felsőbb nevelésügyének előmozdításában oly emléket állított magának, mely előtt a hálás utókor is mindig tisztelettel fog meghajolni. Ruttner Sándor, a veszprémi róm. kath. gymn. bizottság elnöke. Főgymnasiumunk s a főpapság. Veszprém, nov. 2. Derék főpapságunk fényes bizonyítékát adta ismét nagylelkűségének, áldozatkészségének. Mint a fönnebb közlött elismerő nyilatkozatból kitűnik, püspök ur Ö exellentiája egymaga 5000 frtot, a káptalan t. tagjai 4000 frtot adományoztak a fógymnásium alapja javára. S ha e 9000 frthoz hozzáadjuk a ns. Kisovics apátkanonok ur által régebben adományozott 4000 frtot s a ns. Jánossy Gusztáv kanonok ur által jegyzett évi 100 frtot, mely 2000 frt alaptőkének felel meg; a püspökség s a derék káptalan Összes adományai e czélra tizenötezer frtot tesznek ki. Ily nemes áldozatkészség Örök időkre lekötelezi derék főpapságunk iránt az egész veszprém- megyei társadalmat, mert enélkül, ha minden erejét meg is feszíti vala a polgárság, aligha lett volna képes a fŐgymnasiumol felállítani s jövőjét biztosítani. A „holt kézu nemes példája bizonyára vonzani fog s a polgárság össze fogja tenni filléreit, hogy a még hiányzó összeget Összegyűjtse. Hiszen saját gyermekeinkért, e megye jövendő ifjú nemzedékéért lesz az áldozat meghozva s ha valaha, most van itt az ideje, hogy kiki tehetsége szerint járuljon a nemes czél érvényesítéséhez. Mi ismerjük a mi jólelkü polgárainkat s meg vagyunk győződve, hogy a még ÖsszegyüjtendŐ 12—15.000 frtot mielőbb összeteendi s ezáltal a főgymnasiumnak a jövő tanévben megnyithatását lehetővé teszi. S a kik jó szívvel, Önzéstélen, lelkesült áldozatkészséggel im előljártak a jótékonyság oltárához : derék főpapságunk nemes tett élnek emléke legyen mindenha áldott a mi szivünkben s soha nem szűnő hálánk kis ér je jót ettük Örök emlékezetét! FŐVÁROSI LEVÉL. Budapest, nov. 2. — Őszi saison. — II an gversenyek. -r Cir- cuségés — Halottak napja. — Rácz Pali. — Örökre. — Most Pest csak igazán Pest. A ki a fővárost igazán ismerni akarja, az most jöjjön ide, most nyílik a legszebb alkalom, mindenfele oldalról megismerni azt. Visszatértek mindenünnen azok az elemek, melyeket a főváros társaséletében irányadók, s a hét minden eseményén meglátszik az elemek hatása, jelenléte. Alig hogy elhangzott a turfon a nyertes jockei utolsó hopp-hopp ! kiáltása, alig hogy elhangzottak az Orczy-kertben a legügyesebben „vaspari- pázó“-t jutalmazó tapsok, már felhangzik a redoute kis- és nagytermében a legváltozatosabb programúm „hangos-versenyek“ (jó magyarul: concert) látogatóinak „bravo !“-ja. Azt sem tudod hova menj élvezni, szinházba-e, hol a két magyar színház közt egyikbe a még mindig érdekes „Ember tragoediája“ és a „Csalhatatlan“; a másikba pedig a kedves „igazgató jelölt“ az „isteni Lujza“ gyújtó dalai csalogatnak vagy az orpheuinba, hol a „csoda uszkár“ bravourjait bámulhatod, vagy ennek vetélytársa a „csoda malaer“ mutatványain gyönyörködni siess a circusba — ohó! oda ne menj! — Nem ajánlhatom eléggé, hogy őrizkedj a circustól, különösen ha fából van építve. Lám a budapestit is elérte a circusok átka, elhamvadt ez is, mint már annyi meg annyi circus a világ nagyobb városaiban. — Pedig igazán mondom, oly élvezetes, ritka estéket szerzett Herzog látogatóinak, minőt még Pesten egy lovarda-igazgató sem, ipát a hires Renzet sem véve ki. — De nem utolsó látvány volt a végjelenet sem. Borzasztó volt látni az elemek iszonyú pusztítását, mely az egész főváros felett bibor színre festé az ég fellegeit. De hiszen erről olvashattál már eleget, én csak azt akarom még felhozni az ily gyászos módon félbeszakadt előadások jellemzésére, hogy saját füleimmel TÁRCZA. Halottak napján. Szomorú őszi nap lialovány sugára Bucsucsókot hint a puszta, — néma tájra . . . Künn a temetőben, őszi nap lehunytéin Fény árad, fény támad holtak birodalmán . . , Nappali fényárban úsznak a sirdombok, Közöttük csüggedő kebellel bolyongok. — Látom az özvegyet bubánaios gyászba 7,okogva borulni egyszerű fej fára ; üreg, ősz szülőket reményük sirhalmán, Gyermeket szülője könnytől ázott hantján; — Szegény koldus asszonyt — büszke úri hölgyet, — Egyforma bánatok, egyformán ont könnyet Látom leborulni, hallom zokogásuk, Bánatos szivökböl fakadt sóhajtásuk. Sóhajuktól reszket, — remeg a mécs lángja: Van-e az elszakadt üdvnek folytatása ? . . . . . . Őszi szellő suttog ringatja a fákat, A ki egyszer meghalt, soha fel nem támad! . . Messze, távol innen, kis temető kertbe Ott is minden sirdomb koszorúval fedve, Ott is sir a bánat, lobog a mécs lángja, Hangzik a szeretők bánatos imája . . . Csak egy kicsi sirdomb — egyszerű kis fejfa All pusztán, sötéten, némán elhagyatva. Szerető jó anyám, te pihensz ott mélyen, S én távol bolyongok idegen ösvényen ; Sírodtól elhajtott, elűzött a végzet, Itt csak könnyeimmel áldozhatok néked . . . Oh pedig jó volna fej fádra borulni, Hogy mi fáj, hogy mi bánt, lassan elsusogni így csak lelkem száll el, sóhajaim szárnyán, S elmondja, hogy milyen elhagyatott árván, Ezer szenvedés közt él a fiad távol, Hogy csak hozzád vágyik a világ zajától, Hogy csak hozzád vágyik le a sir ölébe, A hol szenvedése, — búja véget érne . . Cs'eng-bong a harangja kis temető háznak, Hallgatom körültem mily forrón imáznak ; S tova száll sóhajom, repül niessze-méssze Hol az a kis domb áll kis temető kertbe . . . .". . Egyszerű sir dombra pereg a falombja — Tán az én sóhajom a mi reá ontja! . . . Vá rko n y i I) e z s ő. Dalok a távolból. i. A távol tengerpartokon Bolyongasz egyes-egyedid; A márványtiszta homlokon A bit fájó keserve ül. A nagyváros zajában, itt Sóhajtozom utánad én, Kihalt szivemből már a hit, Kihalt a. biztató remény. Te ott , — én itt sóhajtozunk, Eped,ve folyton szüntelen, Siratjuk sorsunk átkait, Hogy nem lehetünk egygyé sohasem ! II. Ha sokszor néma, csöndes éjszakákon, — Alidon a tengerszin nyugodt, sima — Magányos kis szobádba’ térdepelve Aj kidről égbe száll a hő ima. Ha összekulcsolt két kezedre hajtod A lázban égő, forró kis fejet, S végig peregnek arczidon a könyek: — Oh, akkor én is ott vagyok veled. Figyelj csak jól a vijjogó sirályra, Mely átsuhan a tenger árjain, Ott, — abba száll az én megtépett lelkem, Az mondja ott el siró átkaim . . . Vár konyi. | t November 7. § „Mozog a fiatalság* e sokat mondó és sokat Ígérő sorokat olvastam a múlt héten egy vidéki lapban s mondhatom sokáig tűnődtem azon, hogy miért érdemel egy egyszerű kis tánczmulatság rendezése oly előzetes hirdetést és dicséretet, mint ezen tervezett kikericsi vice-bál. Most azonban már nem tűnődöm, — most értem az egész dolgot. Nemzetünknek van egy nagy gyásznapja, melyet kegyelettel ül meg minden igaz magyar s ez október 6-ka. Az egy hó és egy nappal későbbi napot, november 7-ét ezentúl Kikericsnek fiatalsága és páratlan hölgykoszoruja külön is meg fogja gyászolni s a naptárban egy látható s talán érezhető kereszttel is megjelölni. Hogy miért ? ezt im a következő sorokban óhajtom előadni. Hol volt, hol nem volt, — csak azt tudom, hogy az egykori hét svábról hires Rátót közelében volt egy rend. tanácsú város, melynek egyik vendéglőjében, — koronája volt a többi vendéglőnek,— asztal körül ült égy kis társaság. — Ebédelt-e, vacsorált-e, az nem tartozik a dologhoz, — elég az hozzá, hogy ez alkalommal nemcsak a szokott módon, főttek és sültek fogyasztásával foglalkoztak a társaság egyes szép reményekre jogosult tagjai, hanem, oh csoda! maguk is főztek és sütöttek, — s azután kisütötték azt, hogy novemberben még is csak jó volna egy kis tánczmulatságot rendezni, — De hogyan? ez volt a fő kérdés. Mert oh szégyen! nem oly könnyű dolog ám Kikericsen tánczmulatságot rendezni. —• Végre is hosszabb fejtörés után megegyeztek abban, hogy egy eléggé ügyes, és egészséges humoráról előnyösen ismert kis doktor, mint a legalkalmasabb villámhárító majd szétbocsátja az ívet egy élőértekezletre s összegyűjti a garantirozó ívre a szükséges aláírásokat. Eddig minden jól is ment, mert 21 mond huszonegy aláírással büszkélkedett már néhány nap múlva a garantirozó ív. Tehát csak hamar még egy értekezletet a rendezőség megválasztására és a sokat ígérő nap meghatározására. Erre az értekezletre azután meg is jelentek heten; — boldog rátótiak ez a szám mindig a ti egykori Salamoni bölcsességü tetteiket hozza emlékezetembe, — Mondom megjelentek heten s ezek közül a mi kis doktorunk vitte a kolompos s a házi ur nehéz és hálátlan szerepét. Hálátlannak nevezem a szerepet, mert az ilyesmire rendesen ráfizet az ember. E kupaktanácson azután képviselve volt egy- egy küldött által: a városi gyógyszertár, hogy az esetleg szükségelhető orvosság elkészítője hamar kéznél legyen; a takarékpénztár, hogy kölcsön dolgában legyen kihez fordulni a rendezőségnek; a járásbíróság esetleges peres ügyek gyors lebonyolitha- tása végett; az árvaszék, hogy széles tapasztalataival kellően támogathassa e nemes ügyet; az árvagyámhatóság, nehogy valamely kiskorú résztvevő a kolle- rábit vadgesztenyének nézze; — végre ott volt képviselve a vidék is és pedig egy derék óvári doktor által — nem tudom magyar- vagy német-óvári volt-e ? — hogy a vidékiek érdekeit kellően védelmezhesse ; csak az a kár, hogy nem doctor medicináé volt, — mert ennek az egész ügynek első sorban is egy jó receptre lett volna szükség. A kompánia igy tehát együtt volt, a mi kis doktorunk nem kis örömére. — Sietett is mindenkit szívesen látni, — a szivarok és czigarettek ezrei csak úgy tündököltek képzeletben az asztalon s nem egyszer történt meg, hogy a házi ur azt, a ki egyátalján nem volt dohányos, — vagy kinek már is saját égő szivarja volt, szórakozottságban és az óriási drukkban, a legnagyobb szeretetreméltósággal meg kínálta szivarral, anélkül azonban, hogy ezért zavarba jött volna, mert szomorúságára észrevehette, hogy a társaság csupa nagykorúakból állván, kinálás nélkül is tele füstölték egy hétre a kis irodát és a benn levő óriási halmaz aktát. Ezután megkezdődött a nagy vita, először is a nap meghatározása felett. 3. 7. 17;-—az idei naptár november havának e három napja közül kellett egyet kiválasztani, a mi rövid vitatkozás után meg is történt. — Rátóti bölcsességgel, miután a tanácskozók is heten voltak, kiválasztották az ominosus hetest és igy lett a mulatságból: f November 7. Most azután következett az érdemes rendezői kar megválasztása.
