Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1883-11-03 / 44. szám

hallottam mikor az óriási lángoktól megvilágított roppant néptümegben többen — különösen a gyen- gédebb nem közül — fájdalmasan felsóhajtottak Istenem! Most már nem mehetünk circusba!...

No de azt hiszem, hamar meg fog vigasztalódni a pesti közönség s nem fogja igen észrevenni a tömegesen kínálkozó egyéb élvezetek közt ennek hiányát.

Lángtengerben úszik a temető, a Deák-mauso- leum kupolájának lángnyelve hosszan benyúlik a sürü homályba, mintáz alatta nyugvó porhüvely halhatatlan szelleme a késő századokba.

— Aztán kialszik a fény, csendes lesz a holtak birodalma, s az ember kisirt szemekkel siet vissza otthonába, s holnap — fojtatja ott, a hol tegnapelőtt elhagyta . . .

Folytassuk mi is, beszéljünk a múlt hét nem legutolsó eseményéről, a „princz“, a trónörökös lakodalmáról. Elismert dolog ugyanis, hogy az öreg Rácz Pali bácsi a magyar „nagy-idai'-ak ez idő szerinti fejedelme, királya és a múlt héten ő fejedelemségének négy feleségétől származó 34 (mond harmincznégy) gyermeke közül még élő 22 fiának legidősbike, a legkedvesebb hajtotta bele nyakát abba az igába, amit házaséletnek neveznek, s a hova ő már oly sok ifjú párt kisért be hegedüszóval.

A „Grand Hotel“ terme még soha sem látott ily közönséget s megvallom, mi, a kik Pali bácsi hiúságának következtében a lakodalmon részt venni szerencsések voltunk, még — mondom — mi sem láttunk.

Büszke is volt az „Öreg.“ Egyre mondogatta: „Aztán majd szépen megírják ám tekintetes ur, az újságba az egészet!“ „Meg lesz Pali bácsi“, modorú, s egyrészt ez az oka, hogy itt ilyen bőven emlékezem meg róla.

De látni is kellett volna ám a barna fiukat frakkban, lackczipőben, hófehér nyakkendőkkel, a mint egészen kifogástalan manier-rel morogtak a parketten. Hogy a menu első fogását, a kis csészékben felhordott marhabusleve^t hifivel mártogatták, vagy abban a kifejezett hitben, hogy thea szürcsölgetni kezdték, s a compott-kanállal meritgették nagy élvezettel, vagy hogy az asztalra üveg-tálakban felállított czukorkák — édességek már a pecsenye előtt megfoghatatlan módon eltűntek részint a sorrendre nem kényes gyomorba, részint a frakk zsebébe; ez mind mellékes dolog.

A legeredetibb alak volt a gömbölyű kis-bőgős Balogh Bandi, aki egyre azzal ostromolt, hogy az ő nevét aztán „jól ki kell ám csörditeni az újságban!“ Minő mély megvetéssel nézett a körülhordott „fagyott tejszínhabra“, s homloka redői csak akkor simultak el, akkor nyílott mosolyra ajaka, mikor rátekintett az előtte nyújtózkodó hosszunyaku „magya- rádi*-ra, meg „sashegyi“-re.

De hát a hölgykoszoru ?! Itt már kalapott kell emelnünk. Nem bánom, ha meg is haragusznak rám a kedves kis olvasónők, de ki kell hogy jelentsem, hogy szenvedélyesebb csárdás-tánczosnőket még nem láttam. Amint hogy csak a czigány tud csárdást huzni, úgy azt tánczolni csak czigány lány képes.

Most sem tudom elfeledni azt a bogárszemü tüzes lánykát a piros selyem derékban, akit mikor reportőri vakmerőséggel interpelláltam, (nem pesti volt) hogy: „fog-e gondolni erre a csárdásra?“ — Vállamra hajtotta barnafürtös kis fejét s édesen susogá: örökre . . . Pali bácsi meg annyi érzéssel húzta, hogy:

„Csalfa vagy te magad is,

Csalfa a te hitegető Csalogató szavad is .. .*

Yén bakkancsos.

Poor Fellows! Beh rövid ideig tartott liliputi dicsőségtek. Mert hát nehéz ám ott és azok közül rendezőséget választani, a hol és a kik közül senki sem akar rendező lenni, vagy ha igen, — mellette absolute semmit sem tenni. De hát ilyennek is csak kell lenni; legalább már csak a formájáért s igy azután megtették per analogiam rendezőségi elnöknek, határozott ellenzése daczára, de végre kényszerítés után, phlegmaticus beleegyezésével a megye leginpozánsabb termetű egyéniségét, — mert hát a ranggal jár a méltóság.

Két másik rendezőért vidékre kellett indulni s hosszadalmas sürgöny váltás után akadt is egy Csetényről, a másik pedig Kőszegről, — lévén ezen két helységben igen vállalkozó fiatalság. — így tehát szép csendesen meg volt alakítva az elöljáróság, csak jegyzőkönyvet kellett felvenni, melyet az együttlevő „hét“ alá is irt, már hogy e nevezetes eseményt illően megörökítse, — s azután mint egy muszka ukazt, kiadta a rendezőségnek.

Még egy czigarette s Isten vele kis házi gazdánk, — a viszontlátásig a kikericsi casino fényes báltermének sikamlós padlózatán.

Másnap hamar a nyomdába, hogy a meghívók minél előbb elkészüljenek; az igaz hogy háromszáz meghívó egy kis lelkiismeretesség mellett elkelt volna, hanem azért elég volt százötvenet megrendelni — ha több kell, majd lehet utána rendelni. A 150 meghívót czimzés végett Csetényre kellett küldeni, mert Kikericsen vagy nem érnek rá írni, vagy nem tudnak írni. — És bámulj türelmes olvasó! ez utóbbi kis hiba lett, úgyszólván halált okozó betegsége azon mulatságnak, melynek sírkövére kitörölhetlen betűkkel lesz majdan rávésve:

f November 7.

Ezután beszédtárgyát képezte ez estély az egész városban és sokan voltak, kik örömmel vették e hirt,

Csak egy kis jellemvonás.

Veszprém, 1883. nov. 1.

Egy hosszú éve annak már, hogy ez történt. Le sem imám már, ha nem volnék kénytelen vele.

1882. évi szept. utolsó napjaiban egy kis bajom esett valami Varázséji Gusztáv nevű egyénnel, aki a „ Váczi Közlöny*-t szerkesztette.

A dolog úgy esett, hogy a lapok utján tudomásomra jött az, miszerint a váczi polgármestert Réthy Ignáczot fegyelmi eljárás alá vették a szegedi arviz- károsultak részére gyűjtött könyör adományok hova kezelése miatt.

E lapok szerkesztője Komp olthy Tivadar ur, akkor sajtó fogságban volt. Én mint helyettese megírtam akkor azt, hogy arra a szegedi könyörado- mány pénzek váczi kezelésére Ko mp olthy Tivadar ur, mint a „ Váczi Közlöny“ szerkesztője már egyszer rámutatott és ennek eredménye lett az, hogy Réthy Ignácz polgármester ellen, akinek neve a büntető bíróságoknál már többször szerepelt, a fegyelmi eljárás elrendeltetett.

Ennek a következménye az lett, hogy Kompolthy Tivadar urat, aki sajtó fogságban volt a „ Váczi Közlöny* irodalmi csutakjai megtámadták.

Én erre a megtámadásra a „Függetlenség“ nyílt-terében siettem kinyilatkoztatni azt, hogy a kérdéses közleményt én irtani, tehát, ha valaki megtámadható ezért, úgy az ismét csak én vagyok.

A sajtófogságból azon napon visszatért Kompolthy Tivadar ur is válaszolt megtámadtatására ugyancsak a „Függetlenség*-ben.

Énre viszon válasz következett október hó elsejéről keltezve ugyancsak a nevezett lapban, mely viszon válaszban a váczi irodalmi bodobácsok ellenemben egy távirat alapján támadtak, mely távirat a mellett, hogy „Elzüllött emberke* czimmel illetett, telve volt alávaló gyanúsításokkal is.

Ekkor én Győrben voltam már, katona képen, és én Győrből választ küldék ezen támadásra a „Függetlenség*-hez, de annak kiadatását hiába vártam. El lett küldve ezen védelmi válasz másodízben is, de ekkor sem jelent meg, mint illett volna a nevezett lapban, hanem e helyett Verhovay Gyula napok múltán egy levelet intézett szerkesztőségünkhöz, melyben okadatolja okozat nélküli okokkal a közlemény ki nem adását.

Védelmi válaszom ki nem adták, a távirat, mely ellenemben Veszprémből feladatott „névtele n*-ül volt feladva, orvtámadás volt, melynek szerzője magát megnevezni elég lelki bátorsággal nem birt, hanem birt gyávaságában erkölcsi orvtámadást intézni ellenem, oly támadást, mely ellen — miután nem tudtam honnét jön — magamat sem nem védhettem, sem a sérelmet a névtelenség leple alá rejtezett, gyáva támadón, meg nem torolhattam.

Katonaságom, sajtófogságom tartama alatt s azóta is kutattam a távirat küldőjét és szerzőjét, de sokáig nem sikerült azt megismernem, mig végre a napokban értésemre jutott ezen egyén becses neve.

Es ez nem más, mint Lévay Imre, kegyesrendi áldozár, a veszprémi gymnásium igazgatója és a helyi hivatalos lap szerkesztője!

Nem vádolom én ezek után Lévay urat a nyilvánosság előtt azzal, hogy része lett volna abban, hogy védelmi válaszom a „Függetlenség*-nél ki nem adták; nem vádolom azzal, daczára annak, hogy ez időtől kezdve a nevezett lapnak levelezett s a nevezett lapnak küldte be az általa gyűjtött csángó könyör- adományokat, nem vádolom azért, mert nem akarom, hogy egy egyházi öltönytviselő egyénnek, egy keresztény áldozárnak, a veszprémi gymnasium igazgatójának neve csak távolról is összefüggésben hozzassék

de akadtak nehányan, kik a mulatság ellen határozottan állást foglaltak; de legyünk azonban őszinték, ez álláspontjukat kellően nem tudták indokolni. — Még olyanok is akadtak, kik a karácsonyi ünnepekre való tekintettel nem találták kivihetőnek e mulatság rendezését, azt mondván hogy karácsony után kellene ez ügyben intézkedni. — Már igaz, ez egy kissé furcsa kívánság volt, mert utóvégre mit nekünk Hecuba ? és mi nekünk Karácsony ?

De im, — e nagy vitatkozások közepette, mint derült tiszta égből egy villámcsapás, visszaérkeztek Csetényről a meghívók és oh szörnyűség! megirat- lanul. — Volt mellettük egy rövid, de határozott tartalmú levél, melyben a mi jó csetényi rendezőnk állásáról és rangjáról, megköszönve a megtiszteltetést, — kellő indoklás mellett szépen leköszön. —• így csalódtak azután azon hires botanicusok is, a kik esetét könnyen megemészhető gyümölcsnek declarálták.

Ennyi sok csapás és ily hirtelenül mérve, még a nagy Kristófot is megingatná szilárd álláspontjában, nem csoda tehát, ha az oly szomorú hírnévre vergődött kikericsi bál elnökség kénytelen volt ennyi viszontagságos küzdés után beadni a kulcsot.

Az e szerint gyászos sorsra került meghívók pedig koszorúk gyanánt tündököltek halottak napján valamely fővárosi nyomdász tartozási főkönyvében s november 7-ke ez idén bár még csak lesz, — mégis szomorúan mondogatják Kikericsen, — hogy már volt.

1. Mi ebből a tanulság? Erre felelni nehéz feladat, — eltalálni gondolom azonban, ha azt mondom, hogy a morál e két szóban találja magyarázatát : egyenlőség és egyetértés!

2. És mi ennek a következménye ? az, hogy

sajnos, ezután majd mindenki úgy mulat, a hogy tud. — Pedig beh kár, — Kikericsen nagyon is jól lehetne mulatni. Amelina.

azzal a „Függetlenség*-gél, melyet a rövid múltban oly óriási erkölcsi csapás ért.

Elhallgattam volna ezt az esetet is, ha egy előfordult becsületbeli ügyem nem kívánná azt, hogy ugyanaz előtt a nyilvánosság előtt bizonyítsam be azt, a mely nyilvánosság előtt a feladott távirat által megsértettem: hogy megtámadom nem adhat nekem elégtételt, mert pap az, mert védi azt az egyházi tisztes öltözet.

Ezért tettem ezt és azt hiszem, hogy e cselekedetemnek egyébb következményei mellett az a jó követ- ménye is meg lesz, hogy azok a kik eddig önt nem ismerték teljesen uram, e kis jellemvonás ismeretével gazdagabbak. Ma gyár Gyula.

Vármegyénk virilistái.

A veszprémmegyei legtöbb állam-adót fizető m. biz. tagok 1884. évi névjegyzéke egybeállittatván az alábbi hivatalos adatokat szives közlés végett be- íüldöm :

A legtöbb állam-adót fizető m. biz. tagok száma 201.

Az első helyen álló 28,113 frt 57 kr a 201-ik 303frt62kr, adóval szerepel a kimutatásba 1000 írton felül adózók 56-an tüntettetnek elő és ezek közül 47-en tényleg 1000 írton felül fizetnek adót, az adó íétszeres számításának jogosultságával 81-en bírnak. A főrangú világ 15 taggal 12 gróf és 3 báróval van képviselve, ezek közt van 7 Eszterházy gróf, kik 51,000 frt adót fizetnek. Foglalkozás szerint következőkép oszlanak meg földbirtokos 72, haszonbérlő 25, kereskedő 24, ügyvéd 21, lelkész 20, állami livatalnok 11, iparos 8, jog- és közép-iskolái tanár 5, megyei tisztviselő 4, országgyűlési képviselő 3, orvos 4, mérnök 2, magánzó 2, kisbirtokos 250 holdon alól biró egy sem, tudóri oklevele 18-nak van.

Vallás szerint elkülönítve: róm. kath. 98, helv. litv. 34, ág, ev. 18, izr. 50, unit. 1.

Az első 24 legtöbb adótfizető:

frt.

1. Ifj. gr. Eszterházy Mór Pápa, 28,113

2. Gr. Fesztetich Pál . Dégli, 27,450

3. Dr. Kovács Zsigmond Veszprém, 16,814

4. Gr. Nádasdy Ferencz Lepsény, B.-Nána, 11,285

5. Supka Jeromos . . . Zircz, 8,814

6. Ifj. gr. Eszterházy Imre Réde, 7,503

7. Gr. Vallis Gyula . . Pápa-Kovácsi, 7,115

8. Gr. Eszterházy Jenő . Devecser, 3,558

9. Gr. Eszterházy Ferencz „ 3,558

10. Gr. Eszterházy György Borzavár, 3,399

11. Puzdor Gyula . . . Ajka, 3,029

12. Gr. Erdödy Ferencz . Dóba, 2,856

13. Br. Bésán János . . Gicz, 2,655

14. Id. gr. Eszterházy Imre B.-Szt.-László, 2,638

15. Rosos István .... Papkeszi, 2,575

16. Ányos István . . . N.-Esztergár, 2,557

17. Dr. Bezerédj Miklós . Peremarton, 2,444

18. Br. Fiáth Ferencz . . Veszprém, 2,424

19. Gr. Zichy Lajos . . Nagy-Szőllős, 2,321

20. Dr. Sárkány Miklós . Bakonybél, 2,249

21. Pap János .... Pápa, 2,232

22. Gr. Eszterházy Béla . B.-Szombathely, 2,182

23. Kisovics József . . . Rátét, 2,022

24. Tallián Lázár . . . Fok-Szabadi 2,000

Dr. Bezerédj, m. t. főjegyző.

T a n ü g y.

1883. okt. 31.

A „Somlyóvidéki evang. tanitó-egyesület“ őszi rendes közgyűlését Veszprémm. Nagy Szőllősben nov. 14-én, délelőtt 9 órakor tartja.

A közgyűlés tárgysorozata, a választmány megállapítása szerint következő:

1. Elnöki megnyitó és

2. gyakorlati előadások: a) Borbély Sándor a magyar nyelvtanból a IV. oszt.; bj Kovácsics Gyula a földrajzból a III. oszt.;

3. a gyakorlati előadások bírálata ;

4. a múlt gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása;

5. jelentés a II. orsz. képv. tanitó-gyülésről: Kovácsics Gyula képviselő által;

6. a miniszteri leirat felolvasása a tanfelügyelő levelével (Lásd e lapok 30. számát.);

7. a megerősített alapszabály bemutatása;

8. intézkedés, hogy az alapszabályok a kormány által is megerősittessenek.

9. köröztessenek-e a szerzett tankönyvek ? a múlt gyűlés jegyzőkönyvének 5. pontja e tételt is napirendre tűzi ki;

10. indítványok.

*

Hallomás szerint több fontos indítvány várakozik megvitatásra! Ilyen indítványok: „Hogyan dolgoztassanak ki a II. orsz. képv. tanitó-gyülés által kitűzött tételek?“ továbbá egyik indítvány szól: „az egyleti közlönyök eszméjének megtestesítéséről*, egy másik a „dunántúli ágost. hitv. ev. egyházkerület“ készülőiéiben levő uj népiskolai tantervéről, stb. Hogy a II. orsz. képv. tanitó-gyülés tételei hogyan dolgoztassanak ki; egy indítvány: előadó választást ajánl a tételek előadására és kidolgozására! Az egyleti közlönyök elméje épen a „Somlyóvidéki evang. tanitó-egyesület“ ügyeivel összekapcsolva hozatott a „Paedagogiai Szemle* hasábjain a nyilvánosság elé! Tehát kegyeletből is kell a Somlyóvidéki ev. tanítóknak ez ügyben valamit tenni!

Igaz, hogy egy általános tanitó-egylet alakítására megyénk területén nincsen talaj, amennyiben a felekezeti tanítók felsőbb hatóságai általános egylet alakításnak ellenségei. E lapok hasábjain tett fel- szóllalásaink igazolják állításainkat. így mivel általános tanitó-egyletet alakítani lehetetlenség, legalább alakítsanak tekintélyes felekezeti tanitó-egyesületeket. A somlyóvidéki és bakonyvidéki ev. tanítóknak is jó volna, ez ügyben egy kis mozgalmat indítani; de úgy látszik egyik vidék tanítói sem akarják a mozgalmat kezdeni. Ez baj ! No én erősen hiszem, hogy lesz reá idő, a mikor a nevezett tanítók is tenni fognak valamit, sajnáljuk, hogy a somlyóvidéki ev. tanitó-egyesület kebelében sincs ez irányban semmiféle mozgalom.

Hallomás szerint azon vidékről több reform, tanitó, tagja akar lenni nevezett egyesületnek, ami már magában igen jó jel.

A gyűlésen a tanügy barátai igen szívesen láttatnak. Közgyűlés után, társas ebéd lesz.

A „Somlyóvidéki ev. tanitó-egyesület* ezen gyűlésétől sok jót várunk. L.

Törvényszéki csarnok.

(Bűnügyi tárgyalások a Veazpr. kir. törvényszék előtt.)

1883. nov. 6-án. 1. Lopással vádolt Rehus Mihály és társai — vógtárgyalás. 2. Sikkasztás vétségéért vádolt Prikkel József elleni bűnügy — végtárgyalás.

3. Lopással vádolt Gombosi István — 2-od bir. ítélet hirdetés. 4. Tűzvész okozás miatt vádolt Molnár Ferencz — 2-od bir. ítélet hirdetés. 5. Halált okozó súlyos testi sértéssel vádolt Kenyeres Mihálynak — végtárgyalása. 6. Kis Kádi István — tárgyalása.

Nov. 7-én. 1. Hatóság elleni erőszak miatt vádolt Dani Józsefnek — végtárgyalása. 2. Lopással vádolt Kis Sándornak — tárgyalása. 3. Lopással vádolt Bende (Tapsi) István — végtárgyalás. 4. Halált okozó súlyos testi sértéssel vádolt Horváth Imre ügye — végtárgyalás.

Nov. 8-án. 1. Sikkasztással vádolt Schmideg Farkas ügye — végtárgyalás. 2. Sikkasztással vádolt Pachmán Bélának — tárgyalása.

Nov. 9-én. 1. Lopással vádolt Navratyil Antalnak — végtárgyalása.

Ä VIDÉKRŐL.

Szent-Gáll nor. 2.

A „Veszpr. Függ. Hírlap“ szerkesztőjéhez.

A szentgálli ev. ref. egyháznak 1874-ik évben egészen újból készült díszes iskolájánál a bádogos munkát egy igazán szakértő mesteremberrel újólag körülbádogoztatta az egyház. Mely munkát szerződés mellett 20 évi jótállással felvállalta Molnár István, veszprémi lakos bádogosmester ur. A munka be is fejeztetett, s szakértők által megvizsgáltatván, a legjobbnak találtatott. Úgy hiszem kötelességemet teljesítem akkor, midőn az egyház nevében elismerésemet s hálás köszönetemet nyilvánítom Molnár István bádogosmester urnák, iskolánknál teljesített tökéletes és dicséretreméltó munkájáért. Miért is a nevezett M. J. urat egyházak, községek, valamint egyesek becses pártfogásába a legmelegebben ajánlom.

Tekintetes szerkesztő urnák stb.

Id. Sza 1 ay János, gondnok.

Újdonságok.

— Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük lapunk t. olvasóit előfizetéseik szives megújítására, oly vidéki olvasóinkat pedig, kik némi előfizetési részlettel hátralékban vannak, ez összeg mielőbbi szives beküldésére.

— Méltóságos Bezerédj Miklós püspök urnák. Méltóságod ezer forintos alapítványt tett a helyi főgymnasium alapja javára s ez által örök hálára kötelezte le az összes polgárságot. Fogadja Méltóságod önzéstelen jótékonyságáért im ami részünkről is őszinte köszönetünk kifejezését azzal a biztosítással, hogy a sajtó, mely sebet üt, azt a sebet lelkiismerete szerint meg is tudja orvosolni. Áldja meg az ég Méltóságod jótettét!

Veszprém, 1883. nov. 1-én.

A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége.

— Kellemetlen meglepetés. Tamás Károly derék bándi körjegyzőt az a meglepetés érte folyó hó 2-ára virradóra, hogy kocsiját és lovát ismeretlen tettesek ellopták. Csak egyedül az fáj a károsultnak, hogy nem tudja elhinni azt, miszerint nagyobb szüksége lett volna a tolvaj uraknak az equipázsra mint neki!

— Disznó lopás. A közeli Balácza pusztán, az urodalmi cselédségnek 11 db. disznaját, lopták el a múlt hó 30-án. A gyors intézkedésnek azonban lett annyi foganatja, miszerint a tetteseket még az nap Balaton- Füreden elfogták. Most a börtönben várják megérdemlett büntetésüket.

— Brutalitás. Múlt hónap 26-án reggelre Tóth Lőrincz vámosi lakosnak két lovát a mezőn ismeretlen gazemberek agyon- szurták.

— Tiszti vizsga. Mint utólag értesülünk, a győri 19-ik gyalog ezrednél múlt évben szolgáló egyéves önkénytesek közül a tiszti vizsgát Kenessey Móricz kir. közjegyző ur jeles képzettségű fia, Kenessey Ferencz joghallgató tette le a legjobb sikerrel.