Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-10-27 / 43. szám
Veszprém, 1883. r' '■ v • '.I • . i ■ .: I ’ ■, i. T ' III. évfolyam. — 43-dik szám. mm Szombat, október 27. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre..................................................6 frt — kr. » Fél évre .................................................3 frt — kr. Neg yedévre.............................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzeli a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. üird-etésels: és ^T^iltterefe kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICéziratoIs: -vissza, rxex». &d.a,tn.a!l£< Az aradi vértanuk emlékére Veszprémben évenkint megtartandó október 6-ki gyászünnepély alapja javára szerkesztőségünknél a múlt héten adakoztak ismét: Dr. Halassy Vilmos ... 2 frt. Steiner Sámuel .... 1 frt. Gergely Károly . . . .-------21 kr. Bal ogh Károly ur beküldte a felajánlt........................25 frtot. Öss zesen . 28 frt 21 kr. Előző lapunkban kimutattunk 14 frtot, Tesz eddigi gyűjtésünk . . 42 frt 21 krt, mely összeget a már kimutatottal együtt, mai napon a helyi takarékpénztárban, „Október 6-iki gyász-alap“ czimü külön könyvecskével helyeztük el, gyümölcsöztetés végett. Raszl József ur felajánlt újabban 10 frtot, mely összegnek általa leendő beküldésével gyűjtésünk tenni fog 52 frt 21 krt. Fogadják a nemesszivü adományozók hálás köszönetünket! Kérjük a t. közönség további szives adakozását, s munkatársaink hazafias gyűjtését a megyében. A szerkesztőség. Egy szó a kormányhoz s a napisajtóhoz. Veszprém, okt. 24. Pár évvel ezelőtt már emlékeztünk e helyen a herendi porczellán-gyár ügyeiről.— Felhívtuk akkor a kormány figyelmét reá, hogy segitse elő erkölcsileg s anyagi támogatással, hanem a kormány — nem csodáljuk — elfelejtett erről is tudomást venni. Pedig országos bűn ezt a gyárat pusztulni hagyni. A herendi gyárat, jó hirét ismeri az egész világ. Európa összes tárlatain bámulatot keltettek a chinai stylnél is finomabb (igaz, hogy drága) gyártmányai, az összes most uralkodó királyok, császárok asztalait, etagereit, trummeauit a herendi gyár ékesíti föl csodás-finom service-eivel s bár minden művelt magyar ember tudja, hogy Herend Magyarországban van, alig jő ide egy-egy megrendelés. Felhozzák, hogy a gyár gyártmányai rendkívül drágák. Hát tény, hogy ez a gyár rendkívüli lelkiismeretességgel dolgozik. Drága színezést és kizárólag tiszta aranyat olvaszt fel az aranyozáshoz; hanem ez az aranyozás aztán fel is múlja a hires sevres-i (franczia) s a khina-japáni aranyozást tartósságában. Aztán nem gondolja meg a laikus ember, hogy mig egy-egy papirvékonyságu csésze vagy váza az égető kemenczéből repedés és bajlás, meg formahiba nélkül kikerül, a gyáros tiz—tizenöt darab kész, színezett, aranyozott s égetett darabot eldobni kénytelen, csakhogy a gyár jóhire megmaradjon. Ez szüli a hibátlan darabok drágaságát s e drágaság mellett azt, hogy a gyár (mely anyagait a világ minden részéből drágán kénytelen szállitatni) anyagilag nem viszi semmire. Es a világ hires porczellán-gyárai, a sanghai-i, peddói s sevresi (Francziaország) ily lelkiismeretes eljárás mellett csakis úgy állhatnak fönn, hogy illető hazafias s hírnevükre büszke kormányaik nevezetes évi do- tátióval segélyezik őket, igy pl. a franczia kormány a serves-i gyárat tudtunkkal évi 100,000 frank segélyben részelteti. Hátha nálunk telik milliószámra sugár- utakra, lóverseny-alapokra, horvát bocsko- rokra: joggal megkívánhatja a nemzet, hogy ily ipari műtelepét, mely önerejéből felküzdötte ugyan magát az egész művelt világ elismerésére, hírére, de saját honfiai részvétlensége folytán a bukás felé közeleg évről évre, hogy — mondjuk — a kormány segítő kezet nyújtson annak. Segitse a kormány segélye legalább annyira, hogy Budapesten egy állandó kiállítást állíthasson fel gyártmányaiból. — Mert hisszük, hogy ha az ország megismeri e műremekeket, melyek közt aránylag igen olcsókat is találand, meg vagyunk győződve, hogy a hírneves gyár sorsa nyomban jobbra fordul s úgy a főnemesség, mint az intelligensebb középosztály részéről is hathatós támogatásban s számos megrendelésben fog részesülni. Hanem tegye meg immár e nemzeti ügyben hazafias kötelességét a fővárosi sajtó is. — A mi veszprémmegyei sajtónk számos ízben szólalt már föl ez irányban kevés, vagy épen sikertelenül, kell végre, hogy panaszát viszhangozza a főváros napisajtója is, felhiván a nemzet figyelmét e veszőfélben levő világhírű műipar-telepünkre. Ha a kormány s a napisajtó megteendi hazafias kötelességét, a gyár uj erőre éled, s a nemzet megmenti magát a szégyentől, hogy hires Herend mihamar letün a műipar világszinpadáról! K o m p o 11 h y Tivadar. EGY UJ MEZŐGAZDASÁGI IPARÁG. Budapest, okt. 25. Dr. Wágner László, a mezőgazdaságtan nyilv. rendes tanára a kir. Józsefműegyetemen, fölöttébb fontos és különösen hazai viszonyainkra való tekintettel vitális érdekű uj iparágat: a kukoriczából való keményítőgyártást fejtegető szakközleményt közöl a Jföldinivelési Érdekeink“ legutóbbi számában. Abból indulva ki, hogy bizonyos iparágak a mezőgazdasággal való szoros kapcsolatuk folytán ez utóbbinak úgyszólván létföltételét képezik, ameny- nyiben a rósz talaj és hiányos trágyaerő által előidézett pangást csakis a mezőgazdasági iparok — melyek közvetlenül takarmányt és közvetve trágyát szolgáltatnak — képesek az egyensúly helyreállítása utján eloszlatni, érdekesen fejti ki, hogy mi lehet igazi mérve annak, hogy valamely ipar tökéletesen felel meg a mezőgazdaság igényeinek. — Jelesül kimutatván azt, hogy a mezőgazdaságban az állatok sikeres táplálására és a jó trágyának elég nagy mennyiségben való előállítására első sorban és kétségtelenül a fehérnye anyagok szolgálnak, ez alapon a kukoriczából való keményítőgyártást állítja par excellence mezőgazdasági iparnak, miután ez szolgáltatja a létező iparok között a legtöbb fehéranyagot, mint mellékterményt illetőleg hulladékot. Ezen a legújabb időben teremtett ipar lényege az, hogy a tengeri keményítővé dolgoztatván fel, a ku- koriczában tartalmazott 8—15°/0 fehérnye változatlanul marad a mezőgazdaság czéljaira és pedig nem hig moslék alakjában, hanem mint összeálló, köny- nyen eltartható sürü tömeg, mely helyes arányokban keverve szalmaszecskával, felapritott tengeri csutkával stb. Kitűnő takarmányt szolgáltat sértések, hizó- ökrök, igás- és tejelő marha, lovak és juhok, tehát az összes mezőgazdasági haszon- és igásjószág számára. Wágner tanár ur érdekesen fejti ki, hogy észszerű alapon induló mezőgazdának mai nap elsőrangú feladata a takarmány- és trágyatermelés, mivel a mezőgazdaság legjövedelmezőbb ága ma a hústermelés és mert az intenzív biztatással foglalkozó gazda földbirtokának jövedelmezőségét ez alapon az elérhető netovábbjáig emelheti, amennyiben ez utón a piaczi termények — búza stb. — termelése — amint azt Anglia példája is mutatja, rendkívül fokozható lesz, a kiterjedt állattenyésztés és hústermelés tevén lehetővé azt, hogy a trágyaerő és ezzel együtt a talaj termőképessége az elérhető tetőpontjáig emeltethessék. A tudós tanár ur ezen alapon pontos és érdekes számvetéssel bizonyítja be a hústermelésnek a kukoriczából való keményítőgyártással kapTÄRCZA. Drága könyek. Ha csak sejtenétek, Hogy minő hiába Biztatgattok engem; Vigasztaló szóval Alig bántanátok Naponként a lelkem. Sivár ez a lélek, Egyedüli kincsét Bánatában birja ; A nagy mindenségben Egyedüli otthon: Kedvesének sírja. Gyászfátyolát lelkem Dehogy váltaná fel, Dehogy cserélné el A csábitó élet örömeinek a Virágfüzérével. Hagyjátok magára, ügy sein találnátok Vigaszt bánatának, .... A letűnt álmák, hajh, Miket úgy sirat, oly Gyönyörük valának. Hadd sirassa őket, Nem akarom én, hogy Feledje a múltat: Legjobb balzsamcsöpp a Fájó szív sebére — A könny, melyet hullat. Hetes sy D á ni el. A zsandárvilágból. — Veszprémmegyei képek. — Most, midőn oly közel állunk, a csendőri intézmény életbeléptetéséhez, számtalan emberben föléled a kétely, hogy vájjon üdvösebb lesz-e az, mint a mostani csöndes pandurvilág ? Az igaz, hogy ezek a mi szelídségben megöregedett pandúrjaink, kiket egy ismerősöm igen elmésen nevezett el a szivarvéggyüjtő-egyesület tagjainak, — nem sok vizet zavartak föl a Dunában, de mindamellett, hogy néha a közigazgatásnak is hasznára voltak, mindenidőben tiszteletben tárták a családi szentélyt és vad katonai brutalitással nem dúlták fel egyesek családi tűzhelyét. A régebbi zsandárságról egészen mást tudunk, igaz, hogy akkor más idők is jártak és azoknak a szomorú napoknak lehet egyrészről betudni az akkori brutalitásokat. Ezek az emberek amellett, hogy — mint aféle német — rettenes gyávák is voltak; ott a hol félniök nem kellett, a védtelen nők, gyermekek és aggok között a legnagyobb kegyetlenséget tudták elkövetni. Nem hajthatta le nyugodtan egyetlen családapa sem fejet, mert nyugtalanná tette ezen időben az a tudat, hogy reggelre kelve a rend- és csendnek őrei valami képzelt bűnért megtámadják védtelen családját és sötét börtönbe hurczolják a ken.yérke- reső apát. Ily tapasztalatok után, bizony nem igen lehet csodálni, hogy a magyar ember nem igen lelkesül ezért az uj intézményért, kivált akkor, midőn erről a legújabb zsandárvilág embereiről is csak oly épületes dolgokat olvashat az ember a lapokban, mint a régiekről. Ezek is megtették már, hogy a mulató nép közé tüzeltek csupa passzióból, mert hát ok katonák, nekik nem számit egy rongy czivil élete. De hát nem erről van itt most szó, hanem arról, hogy vájjon használhatóbb közegei lesznek-e a zsandárok a közigazgatásnak, mint pandúrjaink? Mi, daczára a régi zsandárság gyáva voltának, azt hisszük, hogy az uj csendőrség nagyobb eredménynyel működik, mint pandúrjaink, mert a régi zsandárság német katona volt, az uj csendőr pedig magyar honvéd. A régi zsandárvilág vitézi bátorságáról tanúskodik ez a néhány példa is: Az ötvenes években történt meg egyik megyénkbeli mezőföldi faluban, hol még most is sokan emlékeznek arra az esetre. Horváth Pali, mint aféle fiatal gyerek fölcsapott honvédnek a szabadságharcz alatt. Mikor Görgey eladta a hazát, öt is besorozták német bakának, daczára, hogy ezelőtt huszár volt. A Pali gyereket bántotta ez szörnyen, de meg a német szót, német prófuntot sem tudta megszokni sehogysem — hát dezertált! Mi lehetett volna ezután belőle más, mint lett szegény legény, olyan szegény legény, mint abban az időben számtalan volt, aki nem bántott senkit, csak kért attól, akinek sok volt. Ezen közben falujába is ellátogatott s mint aféle szegény, huzattá a csárdában hurszakadtáig. Egyszer a zsandárhadnagy Zsebrák megtudta, hogy a Pali ott mulat a korcsmában a szeretőjével. Hat zsandárt küldött az elfogatására. A zsandárok odaérve fölverték a bírót meg a fölvigyázót és azokkal együtt megindultak a korcsma felé. Már messziről hallattszott a Pali nótája; Sárga csikó sárga, Be sáros a lába! Hejh Kapósba be van zárva, A sárgának a gazdája, Nincs ki vakarkálja! Az ablak alá érve, a zsandárok biztatták a bírót, meg a fölvigyázót, hogy menjenek be, fogják el a betyárt. Volt jó dolguk, hogy be nem mentek. A Pali neszét vette a dolognak s a zsandárok erra annyira megijedtek, hogy levették csákójukat és asszonymódra kendővel kötötték be a fejüket, hogy az ablakon át rájuk ne ismerjenek. A betyár kiszólt az ablakon: „Biró uram, fölvigyázó uram be ne jöjjön kérem az atyafiságra, az a zsandár bejöhet, ha van benne kurázsi!“ De biz azokba nem volt kurázsi, várták mig a betyár magától kijön! Reggelig szólt a muzsika, de már hajnalba csak a szegény legény szeretőjének éneke hallott ki, amint czifrázta nagy csúfosan: „Komáromi csárda ki van föstve, Ide jár a rózsám minden este! Hunczfut az a zsandár, Fújja föl a császár ü fölsége!“ Ekkor bement a bíró, fölvigyázó, utánuk a zsandárok. Minden ott volt csak a Horváth Pali hiányzott! Mintha a föld nyelte volna el! Városlőd tájékán 1860-ban Patkó Pista a hires betyár elfogatására egy század német katonát küldtek ki. Patkó akkortájban rabolta ki Ajkán az öreg Puzdornét. A betyár egyszer beizent a városlődi gyároshoz, meg az öreg öspöröshöz és a Buchwald zsidóhoz, hogy tartsák készen a pénzüket, mert látogatást tesznek náluk. Ettől a percztől kezdve a három házat egész sereg zsandár őrizte. Daczára ennek egyszer fényes délben beállít a gyártulajdonoshoz (aki véletlenül az én édesapám volt) három fegyveres zsivány és ennivalót kérnek. Az apám adatott nekik három frissensült kenyeret meg két sonkát és tiz forintot, azután elmentek, a hajuk szála sem görbült meg. A zsandár meg ott állt posztot az ablak alatt. Mikor azután hajtóvadászatot tartottak a sűrűben a zsiványcsapatra, egyet agyonlőttek a betyárok közül s azoknak volt idejük nyom nélkül eltemetni társukat. Patkót soh’sem fogták el. Egy hajmáskéri molnárnak elhajtották három disznaját. Jelentést tett és elment maga is az állatok kerésésére a Bakonyba, mert nagy volt a gyanú, hogy Kalán Pista, az akkori bakonyi betyár hajtotta el az állatokat. Menetközben beszált a Kökényesi csárdába, ott egy zsandár őrjáratot talált. Elmondta nekik mi járatban van. A zsandárok ígértek mindent, azután ettek és ittak. A friss disznópecsenyéből még a károst is megkínálták.
