Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-10-14 / 41. szám
HIEDETESEK. ;S ! \ irt l[ |: :i í I ‘.'l ;il{; ! M 1 i\i 'V' r, m ; ’ i!1 M\ i -«. 11 . I i; ■ I ■■}, . i !■ ]p! f l K -I ' [Í■ n’i' rí:! p\ ! Il i il. i ".'I i; : I i 11 — Az 1849. okt. 6-án Aradon kivégzett 13 vértanú emlékére Veszprémben 1882. okt. 6-kán rendezett gyászünnepéi}' költségeihez hozzájárultak: Balogh Károly 1 frt, K. F. 20 kr, Nagy Sándor 50 kr, Ilováes Károly 50 kr, Scharf Alajos 50 kr, Németh Károly 20 kr, Körmendi József 1 frt, Kindl Béla 50 kr, Orbán Pál 30 kr, Kin István 30 kr, Fejes Antal 50 kr, Kovács Ignácz 50 kr, Soós Lajos 50 kr, Grencser Lajos 20 kr, Dunst Fe- rencz 50 kr, Báuer Károly 30 kr, Brenner Lőrincz 30 kr, Szabó Géza 50 kr, N. N. 50 kr, N. N. 50 kr, N. N. 20 kr. Ács Károly 50 kr, Töttössy 50 kr, K. 50 kr, Pongrácz Dániel 50 kr, Kubay Hubert 30 kr, Takács Ádám 1 frt, Mészáros Károly 30 kr, dr. Be- zerédy Viktor 1 frt, Lévay Imre 1 frt, Forintos István 1 frt, összesen 15 frt 20 kr.— Ez összeget az alábbi két nyugta szerint, a rendezés költségeire kifizettük, az aprólékosabb kiadásokat szerkesztőségünk fedezte. A t. kegyeletes adományozók fogadják hálás köszönetünket. — A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztősége. — Nyugta tizennégy osztrák forint és 30 krról, melyet alól írott az aradi vértanuk halála évforduló napján, a szentferenczieknél végzett gyász énekes szent miséért, a zárda- templom részére felvettem. Veszprém, 1882. évi okt. hó 9-én. Tamaskó Antal s. k. szent- ferenczrendi zárdafőnök. — Nyugta két o. é. írtról, mely összeget a folyó hó 6-án az aradi vértanuk emlékére rendezett gyászünnepély rendezése körüli eljárásom dijában köszönettel fölvettem. Veszprém, okt. 9-én 1882. Rigó István. — A llOrgOS-UtCZa megint olyan siralmas állapotban van, hogy némi tatarozás bizony elkelne ott. — A csatornák betömve s az utközép telve gödrökkel, lyukakkal. — Ajánljuk az illetett közegek figyelmébe! — Uj Ügyvédi irodíl nyílt meg a napokban a piaczon levő Szilágyi Mihály-féle házban. Matkovich Tivadar ügyvéd, pártunk egyik megyei vezérférfia irodája ez, ki városunkba tette át közelebb lakását. Ajánljuk közönségünk figyelmébe! — Az ajkai köszénbányák ügyében legközelebb hosszabb közleményt hozunk. — Lapunk szerkesztője a napokban személyesen tekinté meg e nagyszerű bányatelepet, mely immár 400 munkást foglalkoztat és szerzett tapasztalatait most állítja össze lapunk számára. — Yeszprémmegyét a Petőfi-szobor holnapi leleplezési ünnepélyén képviselni fogják Hunkár Sándor, Győrffy Géza, dr. Feny- vessy Ferencz, Hegedűs Károly és Kisovich József orsz. képviselők. Mi e képviseleti bizottság élén a megye alispánát óhajtottuk volna látni, mint ki a megye első választott tisztviselőjekint erre leginkább lett volna hivatott. — A rendőrkapitányságot figyelmeztetjük, ha még nem vette volna észre, hogy városszerte a falakon a zsidóságot sértő különféle trágár föliratok vannak fölpingálva. Legyen gondja az ily gyerkőcz-csőcselék ki- puhatolására s e rondaságok eltávolítására, mert biz’ azok nem válnak egy müveit város tisztességére. — Szüretünk végéhez közeleg. Gazdáink a mennyiséget illetőleg mindenesetre csalódtak reményeikben, amennyiben a várt szüret alig félét nyerték meg; a minőség azonban mi kívánni valót sem hagy fönn és átlag sokkal jobb, mint a tavalyi volt. így tehát a mi a mennyiségben elveszett, kipótolható lesz a minőségen. — Táncziskolát nyitott városunkban Lukácsy ismert táncztanitó és jelentkezéseket elfogad lakásán mindennap. Ajánljuk a szülék figyelmébe! — Végzetessé vált verekedés színhelye volt múlt vasárnap a körmendi hegyaljai vendéglő. Ugyanis Sauhammel Samu a most október 1-jén elköltözött régi korcsmáros egy kőmivest megbízott, hogy a vendéglő konyhájában lévő, és tulajdonát képező takarék- tűzhelyt bontsa le. A kőmives megjelenvén, a füstvezető kürtöket is leakarta szedni, az uj korcsmárosné felszólalt ellene és indulatba jővén, egy fazekat akart a kőmiveshez vágni, de ez azt idején kezéből kikápta, és az udvarra hajitá. Erre az asszony lármát csapott! és férjét Dobos Ferenczet behívta, ki többet magával megjelenvén, a kőművesre rohantak, ki védelmére kalapácsát fogta fel, de ezt ki- j ragadták kezéből és a lépcsőn lehurczolván, szörnyen eldöngették. — Meglátta ezt az ott levő Mészáros István nádasdi parasztlegény, a kőmivesnek segélyére sietett, de ekkor meg ő reá támadták, ki fejére oly veszélyes ütést kapott, hogy nehány pillanat múlva összerogyott és másnap a körmendi kórházban sebében meg is halt. Az eldöngetett kőmives is j nehány napig feküdt sebeiben. A vérengző j tettesek elfogattak. í — Tűz Szt.«István községben. Múlt vasárnap, f. hó 8-án éjjeli 12 órakor Lángi András oda való birtokos udvarán egy nagy szalma-kazal kigyult s daczára az elősiető községi polgárság megfeszített mentési kísérleteinek, az csakhamar el is égett. Tudósítónk megjegyzi, hogy a tűz csakis szándékos gyújtás folytán keletkezhetett, mert a szalmakazal szabad helyen állt s ily késő éjjel vigyázatlanság folytán semmi esetre sem gyelhatott volna meg. A szomszéd községek közül Sóóly, Villonya s Litér község küldték el fecskendőiket a tűzhöz. — Pompás élczet jegyezünk ide, ami bizony ritkaság a mai szomorú világban. Egy helyi ügyvéd a napokban a vasúti indó- háztól hazajövet alatt, találkozik egyik kollegájával. „Honnan jösz ?“ kérdi ez. „A vasútról. feleié, hol pompásan mulattam. Sárkányt eresztettem!“ A kollega csak elhült eleinte s nem tudta hányadán van. Később tudta meg csak, hogy geniális kollegája az anyósát kis ér te ki a vasútra. Ennek az üdvös sárkány evesztésnek a receptjét jó volna lemásolni boldog közhasználat okáért! — Az atléták, kik a nagy vásárálláson produkálták magukat a múlt héten, eltávoztak; miután nem bírtak földhöz vágni senkit. Hanem az ő világra szóló művészetüktől sem esett ám hányát senki! — Születtek városunkban szept. 29. okt. 8. Mária, Wolf Paulina leánya. Kálmán, Hitter György fia. Karolina, Nyirő István leánya. Mihály, Wolfram János fia. Mihály, Nagy Sándor fia. Róza, Horváth József leánya. László, Kis Anna fia. Mária, Ilaizer János leánya. János, Lódor Katalin fia. Jozefa, Haan Ferencz leánya. Lajos, Kosztor István fia. Margit, Sütő Szidónia leánya. Szerkesztői üzenetek. If. I. Pápa. A versekből kettőt közleni fogunk. A humoreszket lényeges átdolgozás végett visszaküldjük. „Kun László“-t még nem olvastuk el. Pápai tudósításokat betenkint csütörtökig szívesen veszünk. Győr. Üdvözlet! A csomag, levél, stb. elment. Csak nem kell búsulni! Sz. K. Debreczen. G. S. m. kir. sajtófogoly urnák üdvözletünket s szerencsés kitartást a pókhálótanulmányokhoz. „Hogy is csak? Egy kis pihenés sohse árt!“ Városlöd. Nyolcz nap múlva személyesen lesz szerencsénk ott. R. Gy. A könyv elment. Üdv! Radius. Intézkedtünk; megkapta ? Zircz ? ? ? Üdvözletünket! Cs. I. Vácz. Tudtuk. Sunyi telegramm csak sunyi embertől telhetik. Felelős szerkesztő: KompoltUy Tivadar. Nyilttér*) A napokban a városházán lévén dolgom, miután ott panaszomat Vikár István városi főjegyzőnek a legilledelmesebben előadtam, ő szokott modorával durván reám támadt s e szavakkal „Takarodjék ki!“ kiutasított, ahelyett, hogy igaz ügyemben a hatóság pártfogásában részeltetett volna, kötelessége szerint. Mely durva eljárását, a panaszttevő városi t. közönség tájékoztatása végett, köztudomásra hozni kötelességemnek tartottam. Veszprém, okt. 12. 1882. Cseh Jánosné. Nyilatkoza t.- Jellemem tisztasága soha megtámadva nem lévén — valóban szokatlan helyzetben vagyok, midőn Kálmán István felfüggesztett csernyei jegyző által e lap 39. számában ellenem intézett ocsmány rágalmazásai ellenében a közönséghez kell fordulnom ; helyzetem súlyos voltát azonban lényegesen meg- könyiti azon körülmény, hogy szép számú s tiszteletre méltó ismerőseim és jó barátaim igen jól tudják, hogy az impertinens megtámadás oly egyéntől ered, a ki előtt semmi sem szent, a ki mindent koczkáztat épen azért, mert nincs többé mit elvesztenie. Aljasságnak nevezi K. I. azt, hogy én őt e lap 38. számában közzétett nyilatkozatban a jegyzői hivatalra méltatlannak neveztem, aljasság ez szerinte azért, mert „ő adott nekem kenyeret, ő tett csernyei pappá.“ — Badar kifejezéseire csak azt jegyzem meg, miszerint én Isten segítségével már 16 év óta magam keresem kenyeremet; volt nekem tisztességes kenyerem hántai lelkészségem idejében is. Itt Csernén —: igaz — nagyobbat lehet a kenyérből metszeni, azért fogadtam el ezen állomást, melyre rendes, tisztességes és törvényes utón 100 szavazattal 30 ellenében megválasztattam. Hogy K. I. — bár előtte teljesen ismeretlen voltam — a választás alkalmával pártomon volt és a pártot fegyelmezte : azt elismerem, csakhogy tudomásom szerint nem irántam való jóakaratból tette azt, mert ily jóakarat egy ismeretlen irányában érthetetlen — hanem azért, hogy ellenjelöltemet megbuktassa, s ez által annak itt lakó testvérét, — illetve sógorát, kinek boszut esküdött — megbo- szulja. De ha csupa önzetlenségből tett volna is jót velem megválasztásom előmozdítása által, de ha én az ismeretlen jóltevőt később mint aljas embert ismertem meg: kivánbatja-e hogy ezen szerzett tapasztalat után is csupa hálából tiszteljem és becsüljem őt, a ki semmi tiszteletet nem érdemel? Valóban különös kívánság. Hogy megválasztásom nehezen ment: annak okául K. I. azon itt elterjedt hirt hozza fel, miszerint engem egy alkalommal a kisbéri vendéglőben felpofoztak. Súlyosan com- promittáló dolog volna ez, — ha igaz volna. Elmondom tehát a hivatkozott ügy mibenlétét. — Kilencz évvel ezelőtt 1873. nov. 11-én a kisbéri egyik vendéglőnek udvar felé nyíló ajtajában álltam, várva a kocsit, melyen a vásárból haza menni akartam. E közben egy a vendéglőben mulató — előttem teljesen isme*) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a Szerk. rétién őrmester vagy szakaszvezető — mert útjában álltam, — erős karjával félrelökött, s midőn én erre azt mondtam : „micsoda szemtelenség ez ? miért taszigál engem ?“ — az altiszt dühösködött, házsártoskodott, de sem kezével, sem valami ke- zebelivel nem érintett. Hogy ez igy, és nem máskép történt, azt a jelen volt szemtanuk által kiállított s ide csatolt hiteles bizonyitvAnynya 1 bizonyítom. Hogy én ekképen teljesen ártatlanul jutottam azon kellemetlen helyzetbe; azt rósz lelkű ellenfelem igen jól tudja, s hogy az ellenpárt ezen dolgot amúgy elferdítve hiresztelte a választanál: azon nem fog csudálkozni senki, a ki már egyszer akár aktiv, akár passiv szereppel részt vett oly választásban, a hol pártok álltak egymással szemben — Hisz azon alkalommal sok egyebet is mondtak mind reám, mind az ellenjelöltre, reám egyebek közt azt is, hogy egyszer mint orvadász bekisértettem, holott soha életemben puskát nem sütöttem el.— Jellemzésemre tovább azt mondja, hogy szeretem a bort és „gugyi“-féléket. Már lelkem ! a gugyi-félékkel nagyon elvetette a sulykot, mert én affélével egyáltalán nem élek. Bort azonban házamnál állandóan tartok, asztalomon — legalább ebéd alkalmával rendesen van, tisztes baráti körben gyakran borozgatással mulatok; de azt mondja meg; mikor látott valaki engemet vendéglőben, hanem ha mint utast? vagy azt mondja meg : mikor ártott meg nekem a borivás annyira, hogy ennek következtében az illemmel és tisztességgel csak legtávolabbról is meg nem egyező szót mondtam, vágj' cselekedetet követtem volna el ? Nem én, kedves atyámfia! hanem ön adott erre példát. Avagy nem ön-e az, a ki egykor több társaival együtt teljesen ittas állapotban a bodajki vendéglőbe ment, ott a csőcselékkel összekeveredett, magát alispánnak adta ki, minek következtében a nép felzúdúlt, s önt ugj'ancsak elpáholta volna, ha a vendéglős meg nem menti, a mint ezen épületes eset a „Székesfehérvár“ czimü lap 1877. évi egyik novemberi számában megírva található. — Vagy nem ön-e az, a ki hasonló állapotban egy társával együtt éjnek idején Stierand Venczel itteni erdész ur lakásába rontott, — kinél azelőtt sohasem volt, — ott említett társával előbb dulakodott, aztán kibékült, s végül ezen szavakkal akart az erdésznó asszony szobájába rontani : „most menjünk be az asszonyhoz, és ...........(leirhatatlan szót ?) Megis mertetése czéljából — viszonzásul a nekem tett, de meg nem érdemlett szivességért legyenek még ide iktatva a következők : Ön az Kálmán ur, kinek a községházán nyilvános alkalommal Báles Pál volt csernyei biró ezen szavakat mondta : „Te kutya, te zsivánj', kiszúrom a szemedet, hogy merted a tudtom nélkül készített birői számadás alá nevemet hamisan oda írni ?“ — Ön az, ki Fábri János helybeli lakostól adóslevélre 100 frtot vett kölcsön, s midőn ez pénzét követelte, ön hetykén oda dobott neki 50 frtot s a kezében levő adóslevelet széttópte, s midőn a szegény ember a hátralevő pénz kifizetését sürgette : azzal fe- nyegetődzött, hogj' megsemmisíti Fábrinak önnél levő okmányait. Úgy e t. olvasó, igjr az utonállók szoknak tenni ? Pedig ez nem pletyka, két tanú előtt maga Fábri mondta ezt nekem, s ha jól tudom — ezen esetről hivatalos jegyzőkönyv is van fölvéve. — Továbbá: Susztek Anna, volt sánta szolgálója a szolgabiró ur előtt előadta, hogjr öntől teherbe esett, s gj'erme- ket szült, bőgj' ön a koldust még inkább koldussá tette. Lővj' Vilmosné asszony, Morgenstern József és Lővj' Samu urak és ennek neje előtt beszélte, miszerint Kálmán István — nemtelen bűnös őzéiből ellene erőszakot alkalmazott s csak a véletlennek köszönhette, hogy megmenekült; — ugj'an ily erőszakoskodó csábításról tett panaszt Schneider Károlyné és Palángi Jánosné; ez utóbbi nyilvánosan az utczán is szeme közé köpött, s itt le nem irható epithetonokkal illette. — Volt idő, mikor a menyecskék már nem mertek az irodába menni. Szép madár ! A továbbiakra nézve mindenek előtt egy veszedelmes sajtóhibát kell helyre igazitanom. — Azt olvassuk az idézett czikkben : „Egy igen derék bájos nője van...“ e helyett „sógornőjét“ kell olvasni. — Igen, sógornőmről beszól, kire — a mint mondja — egyszer megharagudtam, s felőle illetnül nyilatkoztam. Sógornőm iránti tiszteletem tiltja ezen dolgot feszegetni, e helyett csupán az olvasóra bizom megítélni, hogy mekkora elvetemültség kell ahhoz, hogy valaki egy tiszteletre méltó hajadonra vonatkozó teljesen intim családi ügyet a nyilvánosság elé hozzon ? — De ő tovább megj', azt mondja, hogy nőmmel és hozzám tartozóimmal ügy bánok, mint nem ember. — Istennek hála ! számos tiszteletre méltó családdal van ismeretségünk, mind megannyi bizonyságok arra nézve, hogy az én családi életem a legbékésebb s legboldogabb családi élet, s bi- zonj' nem olyan, mint Kálmán Istváné, kinek neje egykor hideg őszi éj idején a legnagj'obb sárban gyalog indult el a bodajki vasúthoz, hogy Hidvégen lakó szüleihez meneküljön, nem birva tovább botránkoztató életmódját és durvaságait. K. I. továbbá azt állitja rólam, miszerint hamis kártyajátékom miatt szüntette meg barátságát. Már pedig én — ha jól emlékszem, -— csak négyes tarokkot játszottam vele, s a kik értik e jáfékot, jól tudják, hogy abban teljes lehetetlenség hamisan játszani. De ha mégis másnemű kártyajátékot játszottam vele egy-egj’ apró krajezárban (mert máskép nem szoktam) és ha e közben hamis játékot vett észre: miért nem szólalt fel akkor ? Hiszen ha nálam valaki hamisan játszanék komolyon s nyereségi vágyból: én az olj’an embert azonnal kidobnám vagy kidobatnám s nem engedném, hogy valaha házam küszöbét átlépje. De ön nem igy tett, mert még 1880. augusztus 8-dikáról hozzám irt levelében is barátságomért esedezett. Igen mert jó lett volna egy lcözbecsülésben álló ember barátsága akkor, mikor már a többiek őrizkedtek öntől. Annyi áll, bőgj' ón a haza ügyeivel nem sokat bíbelődöm, politikával nem foglalkozom, nekem más dolgom van. S az is igaz, hogy a népnek széles körű autonomicus jogát nem czélszerünek ismerem.—Káromkodással vádol tovább, hogy mindent rám fogjon, a mivel csak egy lelkésznek ártani lehet. — Ez is egyszerűen rút hazugság, engem senkisem hallott káromkodni, ha csak a magyar embernél oly igen szokásos „ebatta-teremtettét“ egyszer-másszor el nem mondtam, a mi lehetséges. Különben nem volna csuda, ha K. I. társaságában rászoktam volna a káromkodásra, mert ő ugj'ancsak gyakran hangoztatja az istenit és teremtésit. Hogy Istent nem hiszek, s létét csak hivatalos kötelességemnél fogva hirdetem ; ezen vád ellen szintén nem védekezem, furcsa volna, ha — a kihez naponként imádkozom — Istenbe vetett hitemet erőszakkal bizonyítgatnom kellene. — Czikkirónak ezen vádja oly vakmerő s ölj' absurdum, hogy midőn azt olvastam, arról gondolkodtam, vájjon az én szerencsétlen emberemnek a felfüggesztés állapotában s a kicsapatás rémképe által megijesztve nem-e kezd az elméje megzavarodni ? — Az említett altanitót én nem csaptam ki, maga mondott le — fizetését megkapván — midőn ellene a tanfelügyelő jelentése s a megyei közig, bizottság felhívása folytán elmozditási kérvényt adtunk be. Elment szegény, mert nem volt tanítónak való ; reménj'lem kedves barátja és szószólója Kálmán István is nemsokára utána indul; — elmehetnek együtt peregrinálni. Végül még egyre. Azt mondja, hogy megválasztatásoin előtt a híveknek a köteles földmunkát elengedni ígértem, s fogadásomat aztán nem tartottam meg. Kópé! hiszen nálam van önnek 1879. julius 23-ról Hántáról hozzám irt levele, melj ben tudatja, hogy a hívek a minden gazdától járó két kocsi trágyát és az aratást akarják elengedtetni megfelelő váltságdíj mellett, a mely alkuba én a választás előtt bele nem ereszkedtem, csak azt Ígértem, hogy a megváltásba (nem elengedés) beleegyezni fogok a körvonalozott feltételek mellett akkor, ha majd Osernyén pap leszek, s hogy aztán ezen megkötendő szerződést helyben hagyás végett illetékes egj’házi felsőbbségeinhez fogom beterjeszteni. Ezen Ígéretem teljesítésére most is szívesen kész vagyok, de a hivek nem akarják. Hogy ez igy van, hogy földmunka elengedésre soha Ígéretet nem tettem, hogj' erről az említett bodajki értekezleten szó sem volt; ezt bizonyítja az ezen ügyről a csernyei evang. egyház 1882. május 18-án tartott közgyűlésének jegyzőkönyve, melyet a tekintetes szerkesztő urnák megtekintés végett ide csatolva küldök. — De hát érteni kell ennek a Hübnerjét.— Kálmán István volt az, a ki a tiltott alkudozásra biztatgatta a hiveket; jó lett volna neki arra hivatkozni, hogy nemcsak ő a komisz ember, van pajtása is. O t. i. csak úgy lett Csernj'én jegj'zőnek megválasztva több érdemes pályázó mellőzése után, hogy — a megye által meghatározott jegj zői díj levél ellenére, külön tit os szerződésben a földmunkát teljesen, pénzbeli fizetését pedig felerészben elengedte, az embereknek toronyépítésre 1, vágj' 200 forintot Ígért, melj'et azonban meg nem adott és e mellett az embereket két nap, két éjjel itatta. — Ily gyalázatos módon jutott ő csernyei jegyző- ségre ; hogy mikép fog innét eljutni: azt a legközelebbi jövő mutatja meg, feje felett felleg borul, a felhőből eső, — olj'kor záporeső esik, közbe a villám is leüt. — A felfüggesztés megtörtént : a kicsapatás (vagy ha úgy tetszik szökés) — hisszük — nemsokára bekövetkezik. Mert hát: „Ki mint vet, úgy arat.“ Csernyén, 1882. október 6-án. Kolbenheyer Albert a. k., csernvei lelkész. 6048/1882. sz. Árverési hirdetmény. A veszprémi kir. törvényszék, telekkönyvi tanácsa köztudomásra hozza miszerint, vagyonbukott Bernstein Adolf végrehajtást szenvedőnek Veszprém- megyébe kebelezett, a veszprémi kir. törvényszék területéhez tartozó várpalotai 1942-ik számú tjkönyv- ben A f 1. sor 693. hrsz. alatt foglalt 17. és 18. nép sor számú liáz birtokokból 508 írtra becsült fele részbeni jutaléka, úgy az A f 2 sor 694 bsz. szám alatt foglalt 19 nép sor számú bázbirtokból 590 frtra becsült jutalékai 1882. évi deczember hó 1-én d. e. 10 órakor Várpalotán a községházánál a körülményekhez képest becsáron alul is elfognak adatni. A kikiáltási ár a becsár leend. Az árverelni szándékozók kötelesek a becsárnak 10°/0 készpénzben, vagy óvadék képesnek nyilvánított értékpapírokban bánatpénz képpen a kiküldött kezéhez előre letenni. Az árverésre kitűzött egyszeri határidőben az árverés alá bocsátott birtokokboli jutalékok becsáron alul is el fognak adatni azzal, hogy az árverés napjától számított 15 napig a megtelelő bánat pénznek itt a kir. törvényszéknéli letétele mellett, ujabbi Ígéretek elfognak fogadtatni, mely esetben az 1881. évi 60. t. ez. 187-ik §-án nyerend alkalmazást. A vevő a vételárt a vétel napjától járó 6°/0 kamatával bárom egyenlő részletben, és pedig az első részletet 2 hó, a második részletet 4 hó, a harmadik részletet a bánatpénz betudásával 6 hó alatt, a veszprémi kir. adóhivatalnál a törvényszékhez czimzendő szabályszerű letéti kérvény bemutatása mellett tartozik lefizetni. Egyidejűleg felemlittetik, hogy az ezen hirdetmény kibocsájtása alkalmával megállapított árverési feltételek a hivatalos órák alatt a telekkönyvi hatóságnál, úgy Várpalotán a község elöljáróságánál megtekinthetők. Kelt Veszprémben, a kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóságnál 1882. szeptember 18-iki üléséből. Csolnoky, kir. törvszéki jegj-ző. $'£Mä te Ate' MM Ate '-síi MMi älllffisfiSK ERTESITES. Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy üzletemet a bekövetkezendő halottak estéjére dúsan fölszereltem a legfinomabb minőségű sirkoszorukkal, melyeket — minőségükhöz képest — minden konkurrentiát fölülmúló olcsósággal árusitok el. Felhívom egyszersmind a t. közönség becses figyelmét a legújabb petróleum-lámpákra, valamint az összes őszi- és téli áruezikkekre, végre pedig saját gyáramban készült fehérneműimre. Mindezen áruezikkek a legjobb minőségben és a legjutányosabb áron kaphatók. Midőn raktáramnak ezen uj czikkekkeli fölszerelése által a n. é. közönség igényeit minden irányban kielégíthetem, kérem a t. közönségnek minél tömegesebb látogatását. Tiszelettel mm. mni» mmmmm Njromatott a „Székesfehérvár és Vidéke“ könj'vnyomdájában, Székesfehérvárott.
