Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-03-19 / 11. szám

2 Független Budapest Budapest, 1930 március 19. Gallérokat csak a Király gőzmosoda tisztít kifogástalanul IV. , Magyar-u. 6. VII., Kírály-u. 20 V. ,Bálvány<u.23. VII., Dohány-u. 15 lévén 'a. Duna vize maga internacionális és i komphajóval ezen a nemzetközi vizen lehet át­rakodni. Ha például a Dunán rendes uszályok­kal vontatnánk le az árut Brailáig éis ott rak­nánk át egy tengerjáró hajóra, akkor minden­esetre igénybe kellene vennünk a román kikötő- berendezéseket és olyan kikötőilletékeket kel­lene fizetnünk, amely illetékek megállapítása önkényesen és egyoldalúkig a román kormány­tól függne. Helyes tehát a Kormányzó úrnak az az el­gondolása, hogy egyedül és kizárólag a komp­hajóban rejlő új eszme adja meg a lehetőséget, hogy minden szomszédos állam tarifapolitiká­jától függetlenül érjük el a szabad tengeri for­galmat. További nagy közgazdasági előnye a komp­hajónak az, hogy a magyar ipar és kereskede­i lem számára új, olcsó utakat és új piacokat te­remt. Ha a magyar árucikkeket olcsón tudjuk elvinni a Keleti tengeri kikötőkbe, akkor a csepeli kikötő olyan hatalmas ténye­zője lesz a magyar közgazdasági életnek és annyira fellendítheti a magyar export-ipart és kereskedelmet, hogy ez a szép álom és ez a nagyszabású terv igazán méltó egy államfő fantáziájához. Telefon: 1# IP II *f 'Telefon: József 393 - 73. W I ■ József 393—73. BOSCH AKKUMULÁTOROK javítása és eladása. szönhetik, hogy követeléseiket annakidején í Habsburgok teljesítették. A hála nem a politika és nem a népek tulajdonsága! A bécsi forradalom híre március tizenhar madikán Pozsonyban volt. Metternich bukása Apponyi lemondása még az események napjái tudomásul jutott az ülésező rendeknek, kíván ságaikat újból írásba foglalták s elhatározták hogy március tizenötödikén 72 tagú küldöttség viszi azokat a királyhoz. Igen ám, de nemcsak a pozsonyi diéta, ha­nem Budapest polgársága és főleg ifjúsága is foglal kozott a nemzet sorsával, és míg a politi­záló elemek az akkori Ellenzéki Körben készít- gették elő a nemzet jobb sorsát, addig a haladó szellemű fiatalság a nyugati kultúra vívmá­nyaival és ahhoz hasonlóan serkentették új vér­keringésre a nemzeti erőket. Mialatt a pozsonyi diétán, a tanácskozások folytak, Irinyi József elkészítette, illetve meg­szövegezte az Ellenzéki Kör híres tizenkét pontját. Ezek a száraz történeti tények, amelyek 1848 mátreius tizenötödikére vonat koznak. Megállapítható mint kétségtelen tény az, hogy a régi monarchia népei közül, a magyar nemzet volt az, amely a népjogokat, a közszabadságot, mint az egészséges fejlődés kri­tériumát a központi hatalomtól kisürgette. A magyar nemzet soha el nem hoiná- lyosítható dicsősége az, hogy nemcsak a saját részére, hanem a vele közös sorsban élő népek részére is megindí­totta és lehetővé tette az alkotmányos demokrácia kivívását! Hogy ezért a velünk együtt élt népek a tör­ténelmi hálátlanság legrútabb formájában fi­zettek, az ugyan meg nem bocsátható, de ért­hető. Van a nemzetközi szolidaritásnál hatalma­sabb társadalmi erő, és ez a legszentebb értel­mű nemzeti önzés! De hogy a magyar nemzet történetében jö­hetett idő, amikor saját erejéből, saját elhatá­rozásából korlátozza a. népjogolmt, amikor tör­vénybe iktatja március tizenötödike emlékét és ugyanakkor bilincsekben tartja a szabad sajtó eszméjét, korlátokat szab a polgári jogegyenlő­ségnek. Hivatalosan elrendeli az ünneplést, és ugyanakkor fekete lepellel borítja be a demo­kratikus fejlődés gondolatát, azt semmiféle nemzeti okból fakadó önzéssel magyarázni nem lehet! Annak egyetlen magyarázata van csupán, amit ugyancsak a történelem és ugyancsak a márciusi napok eseményei tanítanak, hogy a hatalom legtöbb esetben vak, a magáénál böl- csebb előrelátást el nem ismer, a saját erejénél nagyobb erő létezésében nem hisz. és -abban a tévhitben, hogy az eseményeket ő irányítja, be­várja, míg az események elsodorják! A másik történeti tény az, hogy egyedül Magyarországnak volt meg az a politikai éles­látása, mely azokat a veszélyeket meglátta, amelyek a népek elnyomatásából a trónra és az uralkodóházra leselkednek Mi volt ezért iaz uralkodóház, a magyar trón birtokosainak a hálája? A pragmatikus történetírás bizonyítja, hogy a Habsburgház megérdemelt drámája ott kez­dődik a negyvennyolcadiki márciusi napokban, amikor a hozzá egyedül hűséges és népei közül egyedül bölcs politikai érzékkel bíró magyar nemzetet magától elrúgta és hitványul meg­csalta! Vájjon nem furcsa alakulása a történe­lemnek az, hogy ez a ház most bukása után újból a magyar nemzet háza-, táján kopogtat? A márciusi nagy napok emlékeiből annak a pozitívumnak sem szabad hiányoznia, hogy a Habsburgház hogyan fizetett a magyarok trón­ment ő szándékaiért! A negyvennyolcadiki márciusi napol,- har­madik pozitívuma az a tény, hogy a népjogok, a közszabadságok kivívását a magyar ifjúság lelkesedése és tettrekészségc érlelte meg. Idegen népek fontak glóriát ezért a ma­gyar ifjúság homlokára, hogy hervadhatat­lanná tegyék a magyar nők virágait, amelyek a márciusi if jakat ékesítették. Nem tarlom bűnösnek a mai magyar ifjú­ságot, az ifjúság bűnös nem lehet, de vájjon tiszta a mai március idusának az eszméje, nem fonlak-e bűnös lélekkel szúrós bogáncsokat lel­ketlen vezetők a nyolcvankét év elölt szerzett hír koszorúba? A mag, amelyet a magyar Kossuth Lajos elvetett és a magyar ifjúság forró lelke meg­növelt, dús gyümölcsöket érlelt idegen né­peknek! A nyugati demokráciáit aratlak, nekünk a tarló maradi! Nyolcra ükéi év óla nemcsak egyesek, az egész magyar nemzet szenvedi a történelem korbácsütéseit. Az egyesek sebére kenegetctl ír nem gyó­gyítja az egész nemzet kínjait. -1 négy ven n.yol- eadiki márciusi napok eredményei tanítják. Március 15-ihc a VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkörben Posta SésiíSor dr. hatalmas ünnepi Deszéde — P. Átírattam Dezső dr.: „A kishitűségnek nincs léfíogosnllsága r — a VII. kerület polgárságának hatalmas összefogása a szabadság eszméiének legyében Szombaton március 15-én tartotta a VII. kerületi függetlenségi és 48-as párt 25-ik ren­des évi kögyűlését,- B. Virágh Géza elnöklete mellett. Az ülés megnyitása után B. Virágh Géza üdvözölte a nagy számban megjelent, ta­gokat, megemlékezvén a -pártkör 25 éves küz­delmes és dicsőséges múltjáról. Ladányi Miksa dr. főtitkár rendkívül érdekes titkári jelentc- séten beszámolt a pátrkör negyedszázados tör­ténetéről. A kormányzó tízesztendős jubileu­máról való megemlékezést felállva hallgatta, meg a közgyűlés. Ezután Szántó Mór pémztá- ros felolvasta a pénztári jelentést, amit a köz­gyűlés tudomásul vett. Ezután a tisztikar meg­választása következett dr. Bonyhárd Mór kör­einek vezetésével. A közgyűlés egyhangúan az 1930. évre is ügyvezető elnökül B. Virágh Gé­zát, igazgatósági tagokul Ladányi Miksa dr.-t, Bonyhárd Mór dr.-t, Schwartz Vilmos dr.-t és Szántó Mórt választotta meg. Elnöki tanács­tagok lettek: Beck Gyula, Fiola Ernő, dr. Győry Ernő, Grossmann Ödön, Goldberger Füllöp, Löfkovits Izidor, Mészáros Adolf és Steiner Márkus. Fő­titkár: dr. Ladányi Miksa. Pénztáros: Szántó Mór. .Ügyész: dr. Aszódi Adolf. Háznagyok: dr. Győry Ernő és Mar kavics Kálmán. Jegyzők: Virágh István éis Wiesinger Jenő. Ellenőrök: Guthy József, Hidász Benő és Havas Sándor. Könyvtáros: Bálint Ottó. Ezután megválasz­tott k a választmányt, majd IL Virágh Géza elnök a maga ős az újonnan megválasztott titsztikar nevében köszönetét mondott a köz­gyűlésnek a kör eddigi és új funkcionáriusai részére nyilvánított bizalomért. A közgyűlés befejezése után következett a kör március J5-i lakomája, amelyen a kör tag- min és családtagjain kívül megjelent a VII. kerület polgárságának szí ne-java. élén Ham- vassy István VII. kerületi elöljáróval. Az ünnepi beszédet Dr. POSTA SÁNDOR mondta el. A gyönyörű és nagy hatást keltett beszédet, helyszűke miatt, sajnos, nem adhat­juk egész terjedelmében, csupán kivonatosan ismertetjük. Március ti zen ötödilke törvénybe iktatott ünnepe a magyar nemzetnek — kezdte- beszé- d i Posta Sándor, — mégsem a törvények iránti köteles polgári tisztelet az, amely minden magyar lelket ünnepi hangulattal tölti el, ha­rrm az a f orii ifjúsáuiunklól belénk oltott áhi­(IL apuinktól^örökül kapott benső érzés, amely nun et us idusában a magyar nemzet történel- rueuck legszebb, legdicsöségescbb napját látja es tudja. Nyolcvankét esztendő ködéből nem sokkal in cl1].* ci dl meg* a közt ii dal bein a negyven- nyolcadik márciusi nagy napról, mint néhány tele d iád ellen név, Petőfi csodás verse és a ti­zenkét pont. Nem csoda. Hiszen az örömmámor perceit egy nemzeti életünkért ránkkónvSz,ürí­tett harc váltotta fel, ezt pedig a bosszúért li­hegő önkény kegyetlen gyilkolása és elnyo­mása követte. ~ í)a " mtírciusi ünnep jelentősége oly idi'./.h rS (ll'rHIk uagyszerűségc (l magyar nép ' ? I*. ni, hogy annak., aki nem­uí<Íl/J'Fm rni -nereJÍ és boldogulásán egész leiekkel munkálkodik, nem lehel szebb fel­adata, mint az nagy ezt a történelmi ideáll az idol, es. opportunisták salakjától megtisztítva abba a magasságba emelje, amelyet 'az törté­nelmi. ténycinél fogva megérdemel, és abból a. zászlóiéngetéscs. tálpramagyáros és frázisoktól cicomás, de élettelen ködképből valóságos, po­zitív nemzeti ideált alkosson. Élő ideált, amelyre nemcsak emlékezni szo­kás és előírásos, hanem, amelyet követni keli, ha aizt akarjuk,, hogy nemzetünk fejlődjék! Ezután a 48-i március előzményeit ismer­tette és így folytatta: —• Kossuth Lajos politikai éleslátása ekkor nyilatkozott meg a legjobban. Az ő véleménye az volt, hogy az eseményeket bevárni nem szabad, azokat meg kell előzni. Meggyőződése volt. hogy a monarchia minden központi ereje som képes megakadályozni a bomlást, ha a forradalom hullámai elérik, vi­szont, ha a központi hatidom önként megadja mindazokat a jogokat, melyeket az alkotó né­pei annyi idő óta csendben, vagy hangosan kővel elvek, akkor erőről tesz tanúságot egy­felől és erőt nyer másfelől, a felszabadított né­pek odaadáséiban, hálájában és munkaközössé­gében! Ezt a felfogását március 3-kán hatalmas beszédben fejtette ki és fölirati javaslatot nyújtott be, amelyben a királyt alkotmányos reformok megvalósítására hívta fel.- Becsben persze nagy volt a riadalom, tanakodtak, végül Apponyinak az indítvá­nyára azt határozták, hogy leírnak az ország­gyűléshez. melyben a rendeket a királyi elő­adások tárgyalására, s a hallgatóság megféke­zésére utasítják, ellenkező esetben az ország- gyűlést feloszlatják. Ez voll a válasz! Közben, ahogy Kossuth jól látta, Becs­ben egyre nőtt a forrongás, főleg a polgárság es az ifjúság köréiben.- Március tizenharmadikán az alsóauszt­riai rendek ülésterme elé óriási néptömeg vo­nult és ki kényszer í tette azt, hogy egy küldött­ség vigye a császár elé a nép kívánságait. A tüntetők ellen katonaságot vezényellek ki. amely a népre mrtüzet adott. A hatás termé­szetesen nem maradt el, mert a tömeg fegyvert követelve, jóformán megszállta a Burgot. A fenyegető hangulat hatásai alatt végül is, hosszas lmza-yona után, a nép összes kívánsá­gait teljesítették. Elbocsátották Metternichet, a hatalmas kancellárt, a tanulóifjúságot és a pol­gárságát március tizennegyedikén főt fegyve­rezték, eltörülték a. cenzúrát., március tizenötö­dikén pedig a császár az örökös tartományok­nak alkotmányt adott! A bécsi forradalom te­hát elsöpörte a központi hatalmat. Hogy ebben Kossuthnak mennyire igaza volt, bizonyítja az a tény, hogy az; ő március harmadikán Po­zsonyban tartott beszédét kinyomatták a bécsi­ek és osztogatták! Hogy az uraik odóház csak annyira volt há­lás Kossuthnak, amennyire hálásak általában az emberek azoknak, akik a kellemetlen igaz­ságot előre megmondják, és iakik még azonfelül, azzal is kellemetlenkednek, hogy a bekövetkező események bizonyítják is., hogy igazuk volt, az szinte természetes! Érdekes, hogy a Habsburgok a lázadó ma­gyaroknak köszönhetik az egyetlen kormány­zati gondolatot, amely b irodai inukat megment­hette. A volt monarchia népei, elsősorban aa osztrákok, magyaroknak köszönhetik, hogy al­kotmányt kaptak, a csehek a magyaroknak kö­

Next

/
Oldalképek
Tartalom