Független Budapest, 1930 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1930-03-19 / 11. szám

Budapest, 1930 március 19. Független Budapest 3 BUDAPEST, VI., TERÉZ-KORÚT 43. SZ. hogy egy nemzet együttérzése idegen hatalom\ .ellen is megszerzi a jogait. Lehetetlenség’ tehát az, hogy a magyar polgárság, ha együtt érez, ura ne le­gyen azoknak a jogoknak, amelyek a nemzeterő összességét, a nemzet boldo­gulásának és fejlődésének alapját je­lentik. Március idusának tiszta eszméje a történe­lem igaz erejével követeli a magyar nemzettől, hogy ne csak hódolattal emlékezzék, hanem ön­érzetes lelkesedéssel, elszánt akarattal az egyen­lőség, a testvériség és a szabadság mély értel­mével kövesse az eszmét. Járja az utat, melyet a márciusi napok je­lölnek és amelyeknek igazságát idegen nemze­tek hatalmas fejlődése igazolja és amelynek előrelátó bölcsességét egy irodalomi bukása bi­zonyította. Posta Sándor dr. nagyhatású beszédét lel­kes, szűnni nem akaró tapsok követték. Utána a közönség P. ÁBRAHÁM DEZSŐT kívánta hallani, aki rögtönzött beszédében a következőket mondta: — A történelem nagy tanítómestere szerint csak annak a népnek van létjogosultsága, amely a múltját megbecsüli, de jövője csak annak, aki a következtetéseket levonja. Az 1848-iki esemé­nyeket nem akarom újból részletezni, hiszen Posta Sándor barátom ezt ép az imént tette. — Lajos Fülöp francia király miniszterei kimondták a jelszót az egyedüli boldogulás felé: »Gazdagodjatok meg!« Ez volt mindig a hatalmon levőknek a jelszava. Ennek következ­ménye volt 1848 február 22-én a harmadik pá­rizsi forradalom, mely Lajos trónját ledöntötte, azt elégette g'únyolódás közepette s a királyi palástból bohócsipkákat csinált. A történelem meg szokta magát ismételni külön-külön meg­nyilatkozásban. A bécsi forradalom megnyilat­kozása gazdasági krízisen múlott. A pénz­infláció következménye ez. Hatmillió ércfede­zetre 200 millió bankót nyomattak. Megkezdő­dött a nép anyagi romlása. A nép levonta a konzekvenciát, hisz mindenki érezte, hogy va­lami nincs rendben. — Ami a nemzetiségek magatartását illeti, abban valami igaza volt az előttem szólónak, azonban nem szabad elfelejteni, hogy amikor, a bécsi udvar a maga bölcsességével felfogta az értelmét annak, hogy mit jelent a népek fel­szabadítása, maga hintette a konkolyt a nem­zetiségek között, ő maga igyekezett velük meg­értetni, hogy Kossuth Lajos és a magyarok .velük szemben való jóakarata nem őszinte, s így kezdődött a nemzetiségek ellenünk való uszítása, így támadt nekünk Jellasich, Hurbán és a többiek. Megkezdődött és folytatódott a Habsburgoknak a magyar nemzetet rontó mun­kája. — És ime bebizonyosodott egy nagy óin kedves és általam nagyon szeretett francia író, Anatole Francenek a »Pártütő angyalok« című művében előfordult mondata, hogy »A fejede­lem első kötelessége elsősorban hálátlannak lenni.«. Igen, hálátlan volt velünk miagyarok­kal szemben a Habshurg-ház akkor, amikor csak megaláztatásokban, amikor szabadságunk elnyomatásában részesített. Engedjék meg még, hogy idézzem nemzetünk nagy költőjének, ilía- dáchnak a szavait is, amidőn az »Ember tragé­diájában« a fáraó előtti jelenetben egy már ha­lódó, halálrakínzott rabszolga fájdalmasan fel­kiált: »Milliók egyért!« Igen, hogy 600 ember­nek meglegyen az anyagi jóléte, más 600.000 pusztul... — Be hinnünk, de bíznunk kell nekünk. A .világtörténelem mutatja és bizonyítja, hogy változnak jóra és változnak rosszra nemzetek sorsai. íme itt volt az angol-francia háború. Franciaország, a napkirály birodalma, aki azt mondta, hogy az én birodalmamban sohasem megy le a nap. Oly hatalmas volt a birodalma, hogy amikor az egyik oldalán lenyugodott a nap, már a másikon felvirradt. S ime, széthul­lott a hatalmas francia királyság, ma pedig ismét erős birodalom. Olaszországot apró kis királyságok alkották, kalandorok tanyája volt s ma Mussolini alatt eg’ységes, erős* ország. Itt van Szerbia. A török háború idején- kicsiny ország volt és ma nagy Jugoszlávia. Itt van Németország, apró kis hercegségekre volt szét­tagozol ódva s méigs egy uralom alatt világté­nyezővé lett, amelynek hatalmas fejlett ipara, erőssége kipattan tóttá a nyugati nagy nemze­tek irigységét s innen indult ki a mi romlá­sunkat okozó világháború. És ime, itt van Len­gyelország. Háromszor oszlatták fel, három­szor szüntették meg Lengyelország önállósá­gát, s most ismét önmagában álló ország... — Bebizonyosodik, hogy a kishitűségnek nincs létjogosultsága. Ha a mai március 15-e nem is olyan fényes, nem is olyan jelentős, mint egy másik március 15-ike, ne veszítsük el a hitünket, maradjon meg a reményünk, maradjon meg a hitünk, hogy amint a nagy nemzetek feltámadnak, mi is feltámadunk, nekünk is eljön egyszer az időnk, amikor megszűnik Trianon, a trianoni átok... Szűnni nem akaró taps és éljeuzés követte P. Ábrahám Dezső dr. beszédét, amely után meg sokáig maradt együtt az ünneplő közönség a fehér asztalnál. Jóval az éjféli órák után ért véget a pártkör szabadságlakomája, mely ki­törölhetetlen nyomokat hagyott hátra a lel­kekben. 1OETL ANTAL VASÖNTÖDE ÉS GÉPGVÁR R.-T. Budapest, X., Asztalos Sándor-üt 9 TELEFON: József 308—32 és József 308—31. Az állam és főváros harca a dunai hidak karbantartása és a hídjogváltság körül Az állam a fővárosra szeretné áthárítani a hidak tisztogatási és útépítési költségeit, de nem akarja megfizetni a 800.000 pengős hídjogmegváltási összeget Évtizedek óta húzódó háborúság dől el leg­közelebb a főváros és az állam között. A buda­pesti hidak tisztogatási és világítási költsé­geinek áthárítása körül folyik hosszú évek óta iratváltás a különböző minisztériumok és a főváros között. A kereskedelmi miniszter ugyanis, akinek fenhatósága alá tartoznak a hidak, a fővárostól követeli a karbantartási költségek viselését, ami évente tekintélyes ősz- szeget tesz ki. Van azután még egy nagy anyagi természetű függőkérdés, a hídjog-vált­ság kifizetéséinek rövidesen aktuális problé­mája, amit az állam szintén szeretne most va­lamilyen jó egy ességgel, idő előtt megoldani. A főváros, mint mindenkor, most is nagy enge­dékenységet tanúsít az állammal szemben és hajlandó is bizonyos áldozatokra, amelyek azonban a kormányt nem elégítik ki. Ezért a tanács legutóbbi ülésén elhatározta, hogy felterjesztéssel fordul a kereskedelmi miniszterhez és az ügy likvidálására sürgős ankét összehívását kéri. Az érdekes hídvita előzményei és jelenlegi állása a következő: A kereskedelmi miniszter még 1924-ben le­iratot intézett a fővároshoz, melyben közölte, hogy az állami hidakon gyakorolt vámszedés megszüntetése folytán az 1870. évi XXX. t.-c. alapján a fővárosnak járó 800.000 aranykorona hídjog-váltság, valamint az összes hidak tisz­tántartása és világítása tekintetében a fővá­rossal megállapodást akar kötni. Annak ide­jén ugyanis a Lánchíd építése következtében megszűnt a két várost összekötő hajóhíd, mely Budáinak és Pestnek nagy jövedelmet hajtott. Kárpótlás fejében törvénybe iktatták, hogy a Ldnchíd-társulat, illetve ennek jogutódja, a kincstár, a szabalmi idő lejárta után, 1936 no­vember 20-án, 800.000 aranykorona váltságdí­jat fizet a fővárosnak. Tekintve, hogy ez az idő rohamosan köze­ledik. az állam szeretne olyan egyességet kötni a fővárossal hogy a 800.000 arany­koronát vagy egyáltalán ne kelljen megfizetnie, vagy ennek az összegnek csak egy jelentékeny hányadát, hivat­kozással arra, hogy az állammal szem­ben 100%-os valorizációnak amúgy sin­csen helye. Az annakidején megindult tárgyalások so­rán a főváros a leghatározottabban tiltakozott az ilyen egy esség ellen, az elől azonban néni zárkózott él, hogy a hidak tisztogatási éis vilá­gítási költségeihez hozzájáruljon; a teljes költ­ségek viseléséről azonban nem akart tudni. A tanács árra az álláspontra helyezkedett, hogy a dunai hidak építése és fenntartása kereskedelmi, közbiztonsági és straté­giai országos érdek. Az állam ennek tudatában építette a hidakat, azok az állaim tulajdonában vannak, a tulaj­dontól pedig .á fenntartási kötelezettség el nem választható. Különbeni is a törvény kifejezetten kimondja, hogy a hidak fenntartási költségeit a kincs­tár viseli. Ezen elvi álláspontjának fenntartása^ mellett a tanács mégis kifejezte abbeli készségét, hogy miután a hidakat túlnyomóan Budapest la­kossága használja és közlekedési szempontból is a hidak a többi uocákkal egyenlő rendelte­téssel bírnak, hajlandó a hidak fenntartási költségeihez az egyezmény megkötésének jó­váhagyását követő hónap első napjától kezdve bizonyos mértékben hozzájárulni, követelte azonban a főváros, hogy az állam fizesse meg az Elektromosmüveknek az 1920-ig visszame­nően fennálló áramdíjtartozását, ami több mint 111.000 pengőt tesz ki. Ezen az alapon nem sikerült a megegye­zés, mert a kormány szintén visszamenő igénye­ket támasztott, ugyanis azt követelte, hogy a hídfenntartási költségeket a főváros 1921 július 1-ig visszame­nően vállalja és az azóta felmerült költségeket térítse meg. Miután egyik fél sem engedett álláspontjából, a tárgyalások megszakadtak és majd talán a most összehívandó ankéten sike­rül valamilyen közeledést teremteni. A .főváros kiszámította, hogy a hidak tisz­togatása és világítása évente 62.000 pengő ki­adást jelentene számára és ha ezt most vissza­menőleg kellene megfizetnie, több mint félmillió pengő váratlan fedezetlen kiadást jelentene. es Űgylátszik, az állam szeretne jó üzletet csinálni ebben az ügyben és szeretne megsza­badulni a hídjog-váltság 6 év mulva^ esedékes 800.000 aranykoronájának megfizetésétől is. A főváros azonban ezt az utóbbi kérdést a tár­gyalásokból most kikapcsolja, mert ragaszko­dik az őt törvény szerint megillető váltságdíj kifizetéséhez. TÓTH LAJOS PALA- ÉS CSERÉPFEDŐMESTER Eternit-cserépfedés, facement- és bőrlemezfedés, tetők jókarbantartása és tatarozása Budapest, I., Fehérvári út 106. TELEFON: Lágymányos 11—63. Flargalií Andor és Ödön ■■nnm oki. me r no építőmester, glflggyjgggl vállalkozók, vasbetonépitők fsSraffit Budapest, I , líelenhegui út 11-13. sz. Telefon : Lágymányos IS —14, 12 83 Köztisztviselők kedvező fizetési fel­tételek mellett kaphatnak nyugágyat, függőágyat, sátort és hátizsákot TELEFON : J. 415 -07. ALAPÍTVA : 1838-ban HAUSCHILD ALBERT BUDAPEST, VII., KÁROLY-KORÚT 15. SZÁ.M. Szállít hivatalok részére iratkölötioverlcrt, por- és padlótörlőruhát. E 90.000 négyszögöl teljesen felparcellázott villatelek a főváros határában Budapesttől 8 kilométernyire a Szentendrei Hév. és országút meltett részletfizetésre eladó Részletes felvilágosítást ad a tulajdonos : Bartkó János föld­birtokos parcellázási központi irodája: Budapest, V., Kádár­utca 8. II. cm. 2. Tel. : Aut. 250-83. mindennap 9-12-ig és 2-5-jg

Next

/
Oldalképek
Tartalom