Független Budapest, 1929 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-10 / 28. szám
Egyes szám ára 50 fillér HUSZONNEGYEDIK évfolyam. 1929. július 10. Rf.T ■v 28. szám. Várospolitikai és közgazdasági lap. Megjelenik minden héten. ELŐFIZETÉSI ÁRA a Nagy Budapest melléklettel együtt Egész évre 24 pengő. Fél évre 12 pengő. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Szövetség-utca 22. Felelős szerkesztő: LIPPAY GYULA dr. Telefon: József 31(5—82. Postatakarékpénztári csekkszámla : 45.476. na Elmaradt egy hír. Már stereotíp újsághírré vált, hogy mennyivel növekedett Budapest adóbevétele. Amikor körülöttünk minden recseg-ropog, amikor mindenki tele van sírással és panaszkodással, amikor az utcákon gondterhelt fővel jár a pesti polgár és azon töpreng, hogy sikkasszon-e inkább, vagy pedig öngyilkos legyen-e, akkor mint valami ártatlan, rózsaszínű bárányfel- hőcske, úgy jelent meg a hivatálosan kiadott jelentés: Budapest adóbevétele az elmúlt hónapban ennyi meg ennyi millióval emelkedett. Csak a milliók számában volt változatosság, az emelkedés állandóságában nem. Évek, hosszú évek sora óta. Az emberek csodálkoztak. a politikusok pedig természetesnek, rendbenlévőnek találták. Az emberek nem értették, honnan származik ez az állandó emelkedés, amikor az „adózó alany“ pusztul és a magángazdaság teljesen elsorvad, de a politikus felállt a szószékre és optimizmust hirdetett. Hirdethetett is, mert túlontúl megtelt az államkassza és a főváros zárszámadása is ontotta a felesleges milliókat. Hát jó: legyünk optimisták. Ne higyjünk a szemünknek, ne a fülünknek, higyjünk a politikusnak. A szemünk és fülünk megcsalhat bennünket, de a politikus!... ki van zárva, lehetetlen: ha ő mondja, hát akkor az úgy is van. És csupa optimizmus volt mindenki, miközben a veronálos dobozzal játszadozott, amelyet ebben az optimista világban mégsem árt kéznél tartania az embernek. Most új hír jelent meg. A Független Budapest egyik tudósítása azt a csodát jelenti, hogy júniusban az adóbevétel — szinte hihetetlen — nem emelkedett. Januártól júniusig pontosan és engedelmesen szállt, egyre szállt felfelé az adóbevétel Zeppelinje, míg most, a legutolsó hónapban, váratlanul, minden előzetes bejelentés nélkül — zuhanni kezdett. Itt valami motorhibának kell lenni, máskülönben érthetetlen a dolog. Hát nem motorhiba. És mégis érthető. Váratlan és mégis régóta vártuk. A belénk diktált optimizmus mögött ott rejtőzött állandóan ez a lehetőség, amely most komor sötétséggel borította el a rózsaszínű íelhőcskét. Júniusban megváltozott a világ: az emberek határtalan optimizmusuk mellett sem voltak képesek kiizzadni az adót, megbukott a stereotíp hírecske. Hosz- szú hónapok, évek óta először. A politikus, akinek keblét és szemét optimizmus duzzasztja, nem látja meg, mi történt júniusban. De az ember, a figyelő, reszkető, minden fuvallattól remegő pária, kezdi veszteni a beléje szuggerált optimizmust. Az ember elolvassa az ügyosztályok jövő évi költségelőirányzatait, a sok-sok deficites siránkozást és aztán ... aztán ... csodálkozva tekint a politikus felé. Nem, még annyira nem jutott el, hogy kételkedni merjen, de már csodálkozik, már nem érti, mi történik körülötte. Nem is lehet megérteni. A kereskedelem elpusztult. A legrégibb, legbecsületesebb cégek egymásután adják fel a harcot: nem bírják, nem érdemes. Az ipar már régóta csak agonizál. Ha szabad ezt a szót használni, már csak „tetsz-élő“. Olyan, mintha még élne, pedig már lég meghalt. A diplomás ember kezében a diploma csak verejtéktörlőkendő, amellyel eltakarja orcáját, hogy ne lássák rajta a szégyent, a szegénység és kétségbeesés szemérmes könnyét. Egyedül a tisztviselő mosolyog: ő, aki éhbérért dolgozik, a robotoló, kínlódó hivatalnok, akiről drámát írtak a boldog békében, a nyomorúságos „hivatalnok úr“ ma nagy ember: az éhbére biztos, nyomorult kis napszáma úrrá teszi a mai fuldokló társadalomban. Kevés, de biztos, — mondja irigykedve a kereskedő, iparos és diplomás lielota: a tisztviselő irigyelt helyzete mindennél jobban elmondja, hogy mi történt a ina gyár társadalommal, amikor elérkezett 1929. júniusáig. De idáig rendben volt minden, az adóbevétel állandóan A fővárosi törvény most már komolyan készül és mint a múlt heti események tanúsítják, ea a kérdés a felelős kormányzati tényezők legaktuálisabb problémájává lett. Azokról a tanácskozásokról, amelyeket a fővárosi törvény ügyében a miniszter- elnök, a belügyminiszter, a lépőig ár mester és egyes ismert politikusok egymással folytattak, nőm szivárog ki semmi hír, egyetlen konkrétum sem, csak az a rövid közlés foglalja össze a nagyfontosságú megbeszéléseket, hogy a miniszterelnök demokratikus irányban kívánja az új fővárosi törvény alapjait lefektetni. Hogy mi lesz ez a demokratikus irányzat, miben áli majd annak lényege, arról a beavatottak nem akar nak. a kívülállók pedig nem tudnak nyilatkozni. Találgatásokban merül ki a politikai körök véleménye és leginkább a községi választójog kiterjesztéséről és az önkormányzati csorbítatlanságáról beszélnek. Hír szerint elejtették azt a tervet, hogy a bizottsági tagok számát csökkentsék, ellenben a választott tagok rovására a képviseleti tagok számát fogják szaporítani. Az egyes képviseleti joggal felruházott testületek minden tagsági helyre 3 jelöltet választanak és a kormányzó a három jelölt közül fogja kinevezni a közgyűlésbe jutó tagot. A nyári szünet alatt minden bizonnyal véglegesen megszövegezik a törvénytervezetet, maBBaaaaroroa n mi.i m* títihwihh Hwvmmf. A Független Budapestben sorozatosan ismertettük az eddig nyilvánosságra került költségvetesterveze- teket, amelyek szomorú perspektívát nyújtanak a teljes költségvetés alakulását illetően. Mindenütt deficittel számolnak és ahol az előző években még feleslegeket tudtak biztosítani, ott örülnek, ha hiány nélkül képesek fenntartani az egyensúlyt. A pénzügyi ügyosztályra óriási felaáat hárul az új költségvetés összeállításánál. Kétségtelen, hogy deficites költséigivetést nem lehet előterjeszteni, viszont a bevételek emelésére sem lehet számítani, hogy ilyen módon tüntessék cl az egyre nagyobb arányokkal fenyegető hiányt. így tehát nem marad más hátra, mint a benyújtott ügyosztályi költségvetéseket alapos revízió alá emelkedett: hogy lehet az, hogy most egyszerre nemcsak hogy megállt az emelkedés, hanem váratlan zuhanás állt be? ... Nem értjük. Nem is érthetjük, mivel mi mindnyájan lojális és tekintélytisztelő emberek vagyunk, akik kötelezőnek tartjuk magunkra nézve azt az optimizmust, amelyet ránkparancsoltak. Optimisták vagyunk a végsőkig, hiszünk rendíthetetlenül a szószéknek: csak csodálkozunk. Mi ez? Reméljük: csodálkozni csak szabad?... — Scitovszky Béla belügyminiszter most vasárnap még azt mondotta, — úgyhogy szeptember-október folyamán a városi pártok és az illetékes fővárosi tényezők is abban a helyzetben lesznek, hogy a tervezethez hozzászóljanak. A parlament állítólag az őszi sztzón legelején foglalkozik a fővárosi törvénynyel. Tekintve azonban, hogy a javaslat előreláthatólag rég nem látott, kimerítő vitát fog provokálni, a törvénytervezet letárgyalása heteket vesz majd igénybe és nem valószínű, hogy ebben az évben törvényerőre emelkedhessék e tervezet. Ezett a kilátások szükségessé teszik, hogy a lejáró mandátumokat további félévvel, esetleg egy teljes évvel meghosszabbítsák. Abban az esetben ugyanis, ha a most készült névjegyzék alapján tartják meg a választásokat, a jövő tavasszal le is lehet folytatni azokat és így elegendő, ha a bizottsági tagok mandátumát néhány hónappal kitolják. Viszont ha új névjegyzéket kell készíteni, ami valószínű, úgy félévig is eltart ez a munka és a községi választásokra csak jövő ősszel kerülhet a sor. Ettől az eshetőségtől függ a városházi lisztújitás időpontja is. Ha tavasszal alakítják újjá a közgyűlést, akkor a nyári szünet előtt meg lehet tartam a tisztújítást, ellenben őszi választások esetén csak újév után választhatják meg Budapest új vezetőségét. A költségvetési tárgyalásokat ugyanis nem lehet megzavarni a tisztújítás izgalmaival. I venni és a kiadási tételeket a lehetőség szerint megnyirbálni. Csakhogy ez a lehetőség; szinte a lehetetlenséggel határos. Az ügyosztályok olyan elővigyázatosan és olyan leredukált igénnyel készítették elő új előirányzatukat, hogy ott már csökkenteni alig lehet valamit. Hogy egy kis áttekintésünk legyen a költségvetés jelenlegi alakulásáról, illusztrálásképen közöljük az alábbi számadatokat: A szociálpolitikai ügyosztály jövő évre ^előirányzott kiadásainak összege 16,143,881 pengő, amivel szemben bevételei csak 8,566,048 pengőt tesznek ki. Az ügyosztály előirányzott deficitje több mint 7~5 millió pengő. A közoktatásügyi ügyosztály kiadásai Ismét meghosszabbítják a törvényhatósági bizottság mandátumát. A fővárosi törvény előkészítésével most már komolyan foglalkozik a kormány. — „Demokratikus*1 alapon készül a törvénytervezet, amelyet titokzatosan kezelnek még mindig és ezért a legellentétesebb hírek kerülnek forgalomba. 150 milliós hiányt kell pótolni a jövő évi költségvetésben. Súlyos gondokat okoz a költségvetés összeállítása. — Nehezen lesz elkerülhető a deficit. Legmodernebb gyógyintézet sebészi és bel- betegek részére Dr. PAJOR-SANATORIUM BUDAPEST, Vili. Idegbetegek, üdülők gyógyVAS-UTCA 17. sz. helye, vlzgyógyintézet, nap8ZIV- És érbetegeknek ttj osztály _________és légfürdők.
