Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1916-10-11 / 41. szám

2 Független Budapest reperálni. Ha ártatlan és legföljebb csak apró ellenőrzési hibákban részes, akkor olyan mél­tánytalanság történt vele, amit sem a tanács, sem a közgyűlés nem tud jóvá tenni. Úgy van odaállítva a közönség elé, mint oka és kútfeje a főváros rossz gazdálkodásának s ha a napnál fényesebben is kiderül az ártatlansága, azokért a hetekért, amelyeket e vizsgálat tartama alatt átélt, senki sem tudja őt kárpótolni. A műszerüzem ellen indított vizsgálat ered­ményéről nem tudunk semmit. Úgy halljuk, hogy a városházi vizsgálat mint kárt állapította meg azt az összeget, amennyivel a magáncégek­nek eladott árú értéke az eladástól számítva egészen mostanáig növekedett, az azonban tisz­tára jogi kérdés, vájjon ezt kárnak lehet-e meg­ítélni . Az ügyészség vizsgálatának eredményét még a legutóbbi napokig nem közölte a polgár- mesterrel. A polgármester hosszabb beszédéhez, melyet ebben az ügyben fog mondani, Bódy Tivadar dr. alpolgármester is csatolni fogja a maga meg­jegyzéseit. Bódy Tivadar dr. alpolgármester volt az, aki a közegészségügyi osztályt huzamosabb időn át ellenőrizte és a vádaskodók már az ő személye ellen is törtek. Meg kell állapítanunk, hogy ha a műszerüzemben volt visszaélés, semmiesetre sem lehet azért az alpolgármestert felelősségre vonni, hiszen nem az ő dolga, hogy egy üzem apróbb üzleti ügyeivel foglalkozzék. A műszerüzem ügyében hosszabb beszédet fog mondani Vázsonyi Vilmos is, és valószínű, hogy e beszédeket még hosszabb ideig tartó vita fogja követni. Ezzel az üggyel kapcsolatban be kell számol­nunk arról is, hogy a főváros polgárságának hangulata alaposan megváltozott a legutóbbi héten. A fővárost vakmerő visszaélésekkel vá­dolták és a városházán nem volt senkisem, aki ki mert volna állani a vádaskodók ellen. El­hagyták magukat és félénk hallgatásuk a közön­ség nagyrészében azt a benyomást keltette, hogy a vádaskodóknak igazuk van. Most, amikor a főváros közönségének nemcsak egy­oldalú információ áll rendelkezésére, mindenki tisztábban látja az eseményeket, de különösen azt, hogy egy tisztviselő visszaéléseiért semmi­esetre sem lehet felelőssé tenni a tanácsot, a közgyűlést, szóval az egész rendszert. Egészen más színben látják már a városházi eseménye­ket, hiszen nem kell másra visszaemlékeznünk, mint arra, hogy az élelmiszerellátás terén tör­tént bajokért is a legvéresebb szájjal a fővárost tették felelőssé, amikor minden intézkedés joga a kormány kezében volt. A kormány félhiva­talosai, amelyeknek meg van kötve a kezük a kormánnyal szemben, kénytelenek a városházát okolni mindenért, hiszen a tájékozatlan közön­ségnek okvetlen szüksége van egy olyan ható­ságra, amelyet jogos fölháborodásának szidjon és gyalázzon. Ez az oka annak, hogy mindenért a fővárost teszik felelőssé és hogy amikor nem érkeznek érdekes harctéri hírek a városházi frontról, közölnek hajmeresztő tudósításokat. A közgyűlésnek szerdán módjában lesz az egész ország szin előtt tiltakozni az ilyen beállítások ellen és ha nem teszi meg, méltó arra, hogy széjjelszedjék és elpusztítsák. A főváros köz­gyűlésének nem szabad tűrnie azt a hangot, amelyet vele szemben általában használnak, hiszen a közgyűlés végre is nem rablóbanda, amely Budapest kifosztására alakult. Ma már szégyen bizottsági tagnak lenni, — mondotta a legutóbbi pénzügyi bizottsági ülésen’ Vázsonyi, — de a bizottsági tagokon múlik, hogy ezt a mai szégyent elismeréssé és tiszteletté változ­tassák. Legyen bennük elég bátorság szembe- szállani a vad és erkölcstelen terrorral, legyen bennük energia visszautasítani minden vádat, amely méltánytalan és igazságtalan. Hallani fog­ják a polgármestertől a vizsgálat eredményét: ehez képest cselekedjenek. De cselekedjenek végre, mert hallgatásuk nemcsak önmagukkal szemben bűn, hanem a főváros egész lakossá­gával szemben is. Mit tárgyal a közgyűlés? A főváros szerdai közgyűlésének negyven- nyolc pontból álló napirendje van. E negyven- nyolc pont közül kétségtelenül az a legérdeke­sebb, amely nincs a napirenden : a Zita-kórház és a Műszerüzem ügye. Erről lapunk más he­lyén írunk. A többi nem igen fog nagy érdek­lődést kelteni. Szerepel a napirenden a bor- és a husfogyasztási adóknak az 1917 — 19. évekre való biztosítása, a tanács előtev;esztése a szé­kesfőváros népjóléti igazgatásnak szervezésire vonatkozó belügyminiszteri rendelet tárgyában, a családi_ pótlék ügye, a fővárosi alkalmazottak újabb háborús segítsége, azonkívül számos fölebbezés és költségfedezet ügye. E közgyűlésnek tesz előterjesztést a polgármester a ferencvá­rosi plébániai javadalom betöltése ügyében. A választás, mely a jövő közgyűlésen lesz, meg­lehetősen izgalmas lesz, mert mind a két jelölt­nek, Sipos Ágostnak és Hunkár Gézának nagy pártja van. A szerdai közgyűlés elé kerül Magyarevűs Mladen dr. tiszti főorvos nyugdijázása iránt való kérelme is. A tanács azt javasolja, hogy a köz­gyűlés Magyarevitsnek hosszú és felelősségtel­jes közszolgálatban teljesített fáradhatatlan és kiváló munkásságáért nyilvánítsa teljes elisme­rését és köszönetét. Magyarevits érdemeiről, amelyet a fővaros szolgálatában 39 éves mun­kájával szerzett, a közgyűlés tagjai is meg fognak emlékezni. Ez a közgyűlés fogja tárgyalni a bérkocsisok­nak ama kérelmét, hogy tarifájukat újból föl­emelhessék. Tudvalevő, hogy a főkapitányság a bérkocsisok kérelméről azt a véleményt adta, hogy emeljék föl a tarifát a mai harmadik díj­szabás másfélszeresére, azonkívül kettőnél több utas után szedjenek negyven fillér pótdijat. A közlekedési ügyosztály hozzájárult a főkapitány­ságnak e javaslatához, de azt a kívánságát fejezte ki, hogy az uj. tarifát ne a közönség vagy a kocsis számítsák ki, hanem tüntesse föl azt a taksamérő. A közlekedési bizottság kíván­ságát magáévá tette a tanács is és igy kétség­telen, hogy a közgyűlés azt el is fogja fogadni. A magunk részéről természetesen helyesen tart­juk, hogy a taksamérő a teljes tarifát mutassa, ehhez azonban a taksamérő átalakítása szük­séges. Félünk attól, hogy ha a taksamérőt egy­szer átalakítják a magasabb díjszabásra, nem lesz hatalom többé, akármennyire béke is lesz, amely visszaigazitsa a régi kisebb tarifára. Erről kellene valami klauzulában gondoskodni. KRISTÁLY forrás ásványvíz az első magyar asztalviz, mely a külföldön is elterjedt. Végnélküli huzavona a kereskedelmi kikötő körül. (A partbiztositási előmunkálatok jelentéktelen technikai okokból szünetelnek. — Csak az elő­munkálatokra még két év kellene. — Kisstílű pénz­ügyi politika. — Agrárius befolyások a dunai for­galom fejlesztése ellen. — Bécs előbb építi ki ki­kötőjét. — Elesünk a dunai centrumtól. — Hosz- pótzky miniszteri tanácsos nyilatkozata a kikötő építéséről.) A főváros legutóbb tartott értekezletén tudvalé­vőén elhatározta, hogy a Duna-konferencia határo­zatai alapján felterjesztést intéz a kormányhoz és abban kifejti, hogy melyek a magyar részről meg­valósítandó feladatok. A szükséges műszaki munkála tok közt első helyen áll a medermélyitések foganato­sítása. Értesülésünk s7erint a konferencián történt megállapodáshoz híven a felterjesztésben a meder­nek mindenütt 3 méterre való kimélyitését javasolják. Ez jelentékeny munkát ró a vizügyi hatóságokra. A Középdunán és az Aldunán, kivált a moldova —turn- szeverini zuhatagos szakaszon, nagy és költséges munkálatok várnak elvégzésre. Ezenkívül hangsúlyozni fogja a felterjesztés annak a szükségét is, hogy mindenütt, ahol a vasút vízzel találkozik, megfelelő kikötő- és rakodóberendezések létesítendők. Nagy fon­tosságot tulajdonítanak a pozsonyi téli kikötő további kiépítésének és Komáromot is vizi forgalmi csomó­ponttá akarják emelni. És tér r észetesen a budapesti kereskedelmi kikötő megépítésének sürgősségét is kel­lően kifejezésre fogják juttatni. Ma, amikor még a felterjesztés sem készült el, igazán korai kombinációkba bocsátkozni afelől, hogy a benne kijelölendő feladatok közül melyeket fogja megvalósítani a kormány és mely időpontban. A Duna-kérdést a háború vihara vetette felszínre, de sajnos, tartani kell attól, hogy ugyancsak a háború miatt financiális okokból csak nagysokára válthatják valóra e munkálatok terveit. Különösen a budapesti kereskedelmi kikötő ügye fogja erősen megsinyleni a szűkös anyagi viszonyokat. A kikötő, mint ismere­tes, két részből fog állani. Az egyik rész a soroksári Duna-ág balpartján épül városi pénzen ; itt csak a partbiztositási munkálatok elvégzése hárul a kor­mányra. A másik és nagyobb kikötőrész a Csepel- sziget felső csúcsán fog épülni és ez tisztán állami pénzen létesül. A főváros és a pénzügyminisztérium takarékossági politikája mellett csak nehezen remél­hető, hogy a két kikötőrész a közel jövőben meg­épülhessen. A fővárosi kikötörész megépítését az is gátolja, hogy a paribiztosítási munkák technikai okok­ból megrekedtek és úgy tudjuk, hogy e munkálatok elvégzése az eddigi munkakeretek közt legalább két évet vesz igénybe. Tehát a mai helyzetben anyagi és technikai okok hátráltatják a kikötő létesülését. A kormány ugyan törekszik méltányolni azt a tendenciát, hogy a ki- kötőépitésre feltétlenül kell pénz, mert a gyors meg­épüléshez hatalmas gazdasági érdekek fűződnek, de igy is kétséges, vájjon rászánja-e magát arra, hogy meghozza az áldozatokat a bécsi dunai centrum meg­előzésére. A kormány nem szívesen huzna ujjat Bécs- csel, azonkívül akad olyan hir is, hogy bizonyos agrárius befolyások érvényesülnek a dunai kérdé­seknek és igy legelsőbben a kereskedelmi kikötő ügyének elposványositása céljából. A Független Budapest munkatársa a kikötő épí­tése ügyében kérdést intézett Hoszpótzky Alajos, ke­reskedelmi miniszteri tanácsoshoz, aki több mint két évtizede foglalkozik a kikötő tervével. A miniszteri tanácsos úr a következőket mondotta nekünk: — A budapesti kereskedelmi kikötő ügye jelenleg abban a stádiumban van, hogy az KOVÁI П FEST, TISZTIT ! Budapest, VII., Szövetség-utca 35—37. ■ * w W Л Lel# Gyüjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék legtöbb városában. Telefon 58—45, 128—13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom