Független Budapest, 1916 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-11 / 41. szám
Független Budapest 3 ahhoz szükséges mintegy 1 millió négyzet- ölnyi terület kisajátítása, amely már két év óta folyamatban van, most befejezéséhez közeledik. Az ezen kisajátítás alapjául szolgáló tervek szerint a Csepelsziget felső csúcsa vétetnék igénybe. A soroksári Duna-ág felső torkolati részében nagy hajóforgalom lévén várható, a hajóutnak létesitése végett egy 120 m. széles és 21 /-a m. mély vezérárok kotrása szükséges. Az ezen kotrás által nyert anyaggal az összekötő hídtól egészen a gubacsi gátig elvonuló és még ma is többnyire Duna-medret képező területnek feltöltése van folyamatban. A feltöltés által egy 5 m. magas és 120 katasz- trális hold nagyságú terület képződik, amely átrakodásra kiválóan alkalmas, . mert egyfelől a Dunaparton van, másrészről pedig vasúti vágányokkal is könnyen megközelíthető. Az 1914. évi julius havában tartott fővárosi közgyűlés határozata szerint a főváros hajlandó lenne ezt a feltöltést, mihelyt elkészült, átvenni és azt a saját költségén átrakodó berendezésekkel, nevezetesen tárházakkal, raktárakkal, vágányokkal és darukkal ellátni. Ez eddig azért nem történhetett meg, mivel a kotrási munkák vállalkozója, a Magyar Építő Részvénytársaság kénytelen volt a hadvezetőségnek rendelkezésre bocsátani kotrógépeit és egyelőre alig is van kilátás, hogy azokkal teljes üzemben dolgozhassák. Amint azonban a terület felkotrási munkálatai elkészülnek, a főváros akadály nélkül megkezdheti az említett építkezéseket. A kotrási munkák befejezésére, amig a háború tart, határidőt nem lehet jósolni. ■ Remélem egyébként, hogy a dunai konferencia a kikötő eszméjének megvalósulását siettetni fogja és végkép megérleli. Hogy a csepelszigeti nagy épitőmunkáit mikor kezdhetjük meg, arról ma még semmi konkrétummal nem rendelkezem. De a megépítés annál sürgősebb, mert különben Bécsben megelőznek és ha Bécsben teljesen berendezett, tökéletes kikötő fog rendelkezésre állni, akkor mi már hiába erőlködünk. A miniszteri tanácsos űr nyilatkozatából tisztán kiolvasható, mennyire megfeneklett a kikötő ügye és hogy nálunk, ahol gazdaságpolitikai téren oly nagy a koncepció-szegénység és érzéketlenség, mennyire nem képes érvényesülni az aktuális gazdasági érdekeknek az a nagy követelménye, hogy a kikötő a lehető leggyorsabban megépüljön. Néhány kotrógép, amelyet a hadvezetőség rekvirált, már akadálya lehet egy ilyen nagy gazdasági fejlődést Ígérő intézmény létesítésének. Ez az érv annyira kisszerű, hogy utána alig reménykedhetünk a kökötő ügyében. Hoszpótzky miniszteri tanácsos nyilatkozatának végén maga is rámutat a késlekedés rendkívül káros voltára, szívleljék meg ezt és hozza meg a kormány és a főváros a szükséges anyagi áldozatokat, amelyek a jövő gazdasági eredményeiben busásan fognak gyümölcsözni. És ha a kikötőt tényeg gyorsan akarják megépíteni, lássanak hozzá azzal az eltökéltséggel, hogy a fontos cél mellett technikai akadályt egyáltalán nem ismernek. Stílust és lendületet kell végre belevinni ennek az ügynek a kezelésébe s akkor nem rekedhet meg sem pénzügyi, sem technikai zátonyokon. Felidézték a magyar Duna gazdasági nagyságának szellemét s igazán nevetséges, hogy kicsinyes okokból nem bírnak most vele. Ha a dunai centrum Bécsben lesz, ne Weisskirchnert, hanem csak saját hanyagságukat és tehetségtelenségüket okolják érte ! kötvények a legelőnyösebbek élet-, tűz-, baleset-, szavatossági-, betöréseslopás elleni, üveg-, jég-és állatbiztosításoknálFelvilágosításokkal, prospektusokkal és díjajánlattal szívesen szolgál a Általános Biztosító R.-T. igazgatósága Budapest, VII. kerület, Károly-körút 3. szám és a társaság képviselőségei az ország minden részében. Összes biztosítékok 22 millió korona. — Kartellen kívül. Részvénytőke 6,000.000 korona. Telefon: 153—98, 2—11, 2—12. A főváros és az élelmezési központ. Milyen szerep vár a fővárosra ? — Nyilatkozatok és bírálatok. Mit várnak a főváros vezető köreiben az élelmezési központtól ? A frontmögötti Magyarországnak, igy elsősorban a háborús Budapestnek is a közélel- mézés ma a legfontosabb és legaktuálisabb problémája. A háború eddigi hosszú tartama alatt egyáltalán nem sikerült ezt a kérdést rendezni és különösen a fővárosban állandó a panasz a közélelmezés bajai miatt, sürü és folytonos támadások érik a főváros vezetőségét, néha méltatlanul is, mert a főváros nem rendelkezik azokkal a korlátlan hatalmi eszközökkel, melyek nélkül a közélelmezést energikusan megszervezni nem lehet és emiatt a fővárosnál alaposabb munka is csak félmunka maradhat. Mint ismeretes, a kormány most olyan országos intézmény felállítását tervezi, amelyet a közélelmezés kérdésében korlátlan hatáskörrel kíván felruházni. A Független Budapest kikérte a székesfővárosi törvényhatóság több előkelő tagjának véleményét arra nézve, hogy a főváros szempontjából milyen jelentőséget és hatást tulajdonítanak a készülő élelmezési diktatúrának. A nyilatkozatok igy hangzanak : Dr. Feleki Béla : — A tervezett élelmezési központtól én akkor várok eredményt, ha az nem akar villámhárító lenni a felmerült panaszok ellen, hanem tényleg ezt a nagy háborús kérdést, a népélelmezést kívánja megoldani a rendelkezésre álló eszközökkel. Értem ezt akkép, amint azt megoldották Németországban, vagyis hogy mindenkinek le kell mondania feleslegeiről és mindenkit egyformán kell ellátni azokból a készletekből, amelyek az itthonmar adottak részére rendelkezésre állnak. Kíméletlenül kell tehát eljárni a gazdával szem ben, aki elrejti az élelmi cikket, a kereskedővel szemben, aki raktározza s a közvetítővel szemben, aki azokat összevásárolja és az árakat felhajtja. Az egész közigazgatásnak ez intézmény szolgálatába kell állnia. Meg kell először is állapítani azt, hogy minden élelmi cikkből mennyi van és egyformán kell juttatni belőlük az egész országnak, tekintet nélkül arra, hogy a gazda termesztette, hogy a kereskedő összevásárolta és hogy a bank vagy az ügynök felhalmozta. Egyforma elbánás alá kell venni mindenkit ebben az országban és az élelmi cikkek felosztását és árusítását akkép kell berendezni, hogy azokért ne kelljen harcokat vívni. A munkás tehát ne töltse idejének egy részét az élelmiszerek beszerzésével és könnyen jusson hozzá mindenki. Az élelmiszereknek a különböző vidékekre való elküldése pedig képezze az ország terhét vagy esetleg az egyes törvényhatóságok költségét, nehogy vidékenként és helyenként különböző árak merüljenek fel. Röviden tehát: megállapítani a készleteket, rekvirálni az árúkat, maximálni azok árát és állandó ellenőrzéssel és intézkedéssel odahatni, hogy minden helyre egyforma arányban jusson az árú! — A fővárosnak akkor csak az lesz a feladata, hogy ezen nagy állami gépezetbe kellő módon illeszkedjék bele az ő közegeivel. Az élelmezési központba kiküldött képviselői pedig elsősorban azt tekintsék feladatul, hogy ne úgy, mint a múltban, a főváros lakossága, mert nem termelő törvényhatóság, más elbánásban részesüljön, mint a vidék. — A jövő fogja megmutatni azt, hogy ezekben a nagy és nehéz időkben el tudják-e majd feledni azt, hogy most sem pártról, sem választásokról, sem osztályokról nincsen szó és hogy közigazgatásunk emberei meg tudnak-e majd felelni feladatuknak úgy, mint közkatonáink a harctéren. j — Ha ez úgy lesz, amint óhajtjuk s amint a kormánytól és a közigazgatástól egyaránt el kell várnunk, akkor fel fog ébredni az itthon1 lakosságban is az önérzet és le fog mondani arról, amiről le kell mondania. Akkor kitartással és önfegyelmezéssel fogják elviselni a bajt, tudva azt, hogy az különbség nélkül mindenkit egyformán ér és akkor a mi budapesti lakosságunk példát fog adni arra, mint kell kitartani és a nehéz napokban önzésünket a köznek alárendelni. Dr. Glücksthal Samu: A fővárosnak eddigelé a közélelmezés terén lényegbevágó rendelkezési joga nem volt. Az összes rendelkezéseket a kormány eszközölte és a fővárosnak kötelessége volt azokat végrehajtani. A helyi maximálás eszközében volt ugyan parciális rendelkezési joga a fővárosnak, ez azonban egy teljesen értéktelen jog volt, mert az ármaximálásnak csak úgy van értéke, ha azt legalább is országosan eszközük. A helyi maximálás csak arra vezet, hogy azon városból, amelyben maximálás van, az áruk elvándorolnak olyan vidékekre, ahol nincs maximálás. A főváros ennek következtében a helyi maximálás eszközével csak igen szórványosan élhetett. A főváros tevékenysége voltaképen egy igen nagy terjedelmű ipari és kereskedelmi üzem képét mutatja. A főváros igen nagy mértékben vásárolta és állította elő az élelmiszereket és a vásárolt, illetve előállított árutömegeket szétosztotta közönségének. A hús, zsir, bab, rizs, burgonya és zöldségnem üekkel való ellátás nyújtja ennek a nagyarányú tevékenységnek képét. Óriási tőkék szükségeltettek ehhez, nag}^ körültekintést kellett kifejteni és meg kellett küzdeni temérdek nehézséggel, de a főváros mindezektől nem riadt vissza és a legközelebbi hónapok ellátásánál a közönség tapasztalni fogja, hogy ha nem is jár simán az élelmiszer beszerzése és az árak magasak is, de katasztrofális fejleményektől a főváros lakosságának nem kell tartania. Igazságtalanul Ítélkeznek azok, akik a főváros ebbeli ténykedését lesújtó kritika alá veszik, mert Budapest a legjobban ellátott város a kontinens valamennyi városa között és ezt kizárólag a főváros előbb ismertetett ténykedésének köszönhetjük. A tervbevett országos közélelmezési központot nagy bizalommal várom, mert a főváros tevékenységét bénította az a körülmény, hogy a belügyi, kereskedelmi és földmívelésügyi kormányokkal kellett tárgyalnia és hogy a döntés igen lassít volt. Ha az élelmezési központot tényleg korlátlan hatalommal ruházzák fel, úgy azt várom tőle, hogy az elhatározások gyorsabbak lesznek és követni fogják a pillanatnyilag váltakozó közélelmezési szükségleteket. Azt az egyet tartom szükségesnek, hogy a központ ne hátráltassa a főváros autonom tevékenységét és felterjesztéseit bölcs és gyors elintézés tárgyává tegye. Paksy Béla: A világháború, mely immár harmadik éve dühöng, soha nem képzelt méretekben pusztítva életet, vagyont és értéket, lehámozta az emberekről a kultúra vékony rétegét és a szenvedély, gyűlölet és irigységtől elvakitva, törnek egymás megsemmisítésére. Az ántánt fegyveres erővel célt nem érve, a központi hatalmakat gazdaságilag izolálni és kiéheztetni törekszik. Természetes következménye ezen törekvésnek, hogy a külföldi forrásoktól elzárva, saját produkciónkra utalva, az élelmiszerekben a kereslet mindinkább növekedik, a másik oka egyrészt szövetségeseink és Ausztria kötelességszerü kisegítése, valamint hadseregünk óriási szük- j ségíetének fedezése, másrészt a kedvezőtlen j időjárás és a munkáskezek hiánya folytán a \ normálison alul maradt termésünkben rejlik. 1 Az igy előállott aránytalanság a kereslet és I kínálat között hozta létre az élelmiszerekkel
