Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 3. szám
4 FRADI ÚJSÁG Még egyszer a bajnoki címről Már több mint egy hónapja véget ért az 1994-95-ös jégkorongbajnokság, de a zsinórban az ötödik bajnoki címet nyerő Ferenc- város-Whirlpool együttese még mindig gyakran szóba kerül a szurkolók között. Hiába, a szépre szívesen emlékeznek az emberek. Megkérdeztünk néhány olyan embert a jégkorongozók családjából, akik nélkül aligha ünnepelhették volna az aranyérmet a fradista hívek a BS-ben, hogy ők hogyan gondolnak vissza az idényre. Dobos Tamás Mihók Béla Dobos Tamás csapatkapitány- Nagyon kiegyenlített küzdelem volt, igencsak kapaszkodnunk kellett. Az igazi döntő szerintem az a mérkőzés volt, amikor 0—4-ről nyertünk Fehérvárott. Elsősorban akaraterőben múltuk telül ellenfeleinket. Azt hiszem, mindenhol példaértékű lehetne az a csapatszellem, ami most jellemzi a Fradit. Ennek volt köszönhető, hogy mindig fel tudtunk állni a pofonok után, meg az is, hogy közepesnél rosszabbul sohasem játszottunk. Bár voltak halványabb napjaink, de egy átlagos teljesítményre még a vesztes meccseken is képes volt a társaság. Ami engem illett, nekem jobban sikerült ez a bajnokság, mint az előző. A döntő előtt az oroszokat megelőzve én vezettem a góllövőlistát a Fradiban, és ennek nagyon örülök. A jövő? Úgy gondolom, technikailag elég képzett a mai Ferencváros, de a taktikánkat fel kellene kicsit frissíteni. Évek óta ugyanazokat a variációkat játsszuk, az ellenfelek már kiismerték ezeket, és nemegyszer ki is használták. Nem szabad ilyen esélyt adnunk a többi csapatnak, mert jobbak vagyunk náluk. Elsősorban az emberelőnyös játékban és a védekezésben kellene újítanunk. Aztán az is jó lenne, ha a fiatalok közül egy sor velünk edzhetne, hogy minél könnyebben be tudjanak épülni a csapatba. Valószínűleg így gondolják ezeket a vezetőink is, és így jövőre még jobb lesz a Fradi. A BEK-ben elkéne már végre egy kis siker. Persze, sok függ az ellenfelektől és a pillanatnyi formától. Mihók Béla szakosztályelnök- A nemrég befejeződött idényben a korábbiaknál jelentősen több pénzzel gazdálkodhattunk. Igaz, ebben az infláció is közrejátszott, de azért most már végre tudtunk valóban differenciálni a teljesítmények alapján. A Fradiban három részből tevődött össze a játékosok jövedelme. Az alapfizetés mindenkinél más és más volt, erre jött rá a meccsprémium, valamint a győzelemért járó pénz. Ezen kívül voltak olyan mérkőzések, amelyeken külön prémiumért hokiztak a fiúk. A legtöbbet természetesen a bajnoki cím érte. Bár megélni éves szinten még mindig nem lehet nálunk a jégkorongból, akik végigját- szották a szezont, nem kerestek roszszul: novembertől februárig bruttó félmilliót kaptak. Legfőbb támogatóink a Whirlpool mellett a Gázművek Rt., az adidas, a Coca-Cola, a HungaroLada és az ESMA voltak, de köszönet illeti kisebb szponzorainkat is. Nem könnyű manapság pénzt szerezni a sportra, évről évre meg kell vívnunk ugyanazokat a harcokat. Ebben a bajnokságban kilenc mérkőzésünket közvetítette a televízió, és úgy vélem, nem voltunk rossz reklámhordozók. A bajnoki döntő három mérkőzését húszezer néző izgulta végig a helyszínen és milliók a képernyők előtt - ez remélhetőleg meglágyítja a lehetséges szponzorok szívét. FHiszen ma a hoki már nálunk sem rossz üzlet. Szeretnénk megerősíteni a csapatot. Vannak kiszemeltjeink itthonról, és új orosz játékosok leigazolását is tervezzük. Be akarjuk bizonyítani, hogy nem lehet leírni a Ferencvárost, és bár bizonyára ez csípni fogja egyesek szemét, jövőre is a mi játékosaink fogják átvenni a bajnoki aranyérmeket. Sütő András technikai vezető- Hat éve dolgozom a hokiban, és azóta ez volt a legszorosabb bajnokság. Ami a Fradit illeti, máskor az alapszakaszban általában biztosan vezetett, és csak a szezon végén volt izgulnivaló. Most viszont végig stresszben voltunk, mert nem tudtunk megnyugtató előnyre szert tenni, és csak kevéssel az alapszakasz befejezése előtt dőlt el, hogy ismét ott lehetünk a döntőben. Szerintem két fordulópont volt ebben az idényben. Az egyik Paraizs Ernő sérülése. Ez lelkileg is nagyon megviselte a társaságot, viszont csakazértis hangulatot teremtett, és összerázta a csapatot. Különösen a vétkes felmentése után erősödött meg az összefogás. A másik fontos esemény az a mérkőzés volt, amelyen Fehérvárott 0—4-ről fordítottunk, és nyertünk. Úgy érzem, ott nyugodott meg a csapat, mert akkor már majdnem biztossá vált a döntőbe jutásunk. Példátlan sérüléshullám sújtotta a Ferencvárost, volt olyan időszak, amikor nyolc kezdőjátékos hiányzott a jégről. Ha nehezen is, de sikerült túllépni a nehézségeken. A csapat belső tartásának köszönhetően talpra tudtunk állni. Nemegyszer az utolsó energiatartalékaikat mozgósították a fiúk. A kiesőket gyakran olyan játékosok pótolták egészen jól, akik rendes körülmények között talán
