Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 3. szám
FRADI ÚJSÁG nem is játszhattak volna, legfeljebb perceket. Maga a finálé csodálatos élmény volt minden hokirajongónak. Az a három mérkőzés is igazolta a bajnokság kiegyensúlyozottságát. Amit korábban elmondtam a csapat tartásáról, az energiákról, a döntőben is maximálisan érvényesnek bizonyult. Szólni kell a közönségről is, amely azok után, hogy esőben, fagyban kitartottak a csapat mellett, fantasztikus hangulatot varázsolt a BS- be. A szurkolók segítsége nagyon kellett ehhez a bajnoki címhez. Bízom benne, hogy hasonlóan szép lesz a folytatás is. A Fradi nem zsoldoscsapat, a játékosok zöme régóta itt játszik, és magáénak érzi a klubot, a zöld-fehér színeket. A jövőben is ügyelni fogunk arra, hogy a sajátnevelésű játékosok, illetve azok, akik hosszú ideje itt hokiznak, többségben legyenek. Nyilván sokan tudják, hogy én korábban Jászberényben dolgoztam. A két hely összehasonlíthatatlan. A Fradiban teljesen más a miliő, a gondolkodás - valószínűleg ez is benne van egy kicsit a bajnoki aranyérmekben. Sütő András Arkagyij Andrejev Arkagyij Andrejev, vezetőedző- Én játékosként és edzőként már évek óta fradista vagyok, és büszkén mondhatom: Árki szíve Fradi-szív! Ezért is okozott nekem nagy örömet, hogy a csapat végig megmaradt CSAPAT-nak, így, csupa nagybetűvel. Nem tudom, az ellenfelek hogyan tudták volna átvészelni, hogy ennyi sérültjük van, mint amennyi nekünk volt. Előfordult, hogy csaknem két sorra való játékos hiányzott. Ráadásul egy-egy eltiltás is nehezítette a dolgunkat. Én annak tulajdonítom az újabb sikert, hogy a Ferencvárosban olyan játékosok hokiznak, akik tele vannak ambícióval, vágynak a győzelemre, és nem utolsósorban szeretik a csapatot. Az idény elején több olyan játékos elment, akik már nem tudtak lendíteni a Fradi szekerén. Pótlásukat problémamentesen oldottuk meg, jól sikerült a csapat átépítése. A felkerülő fiatalok és az újonnan érkezettek jól illeszkedtek be, hasznára váltak a Ferencvárosnak. Sokat jelentett, hogy a kulcsjátékosok jobb teljesítményt nyújtottak, mint tavaly. Itt elsőként Dobos Tamást kell kiemelnem, aki kitűnően játszott a bajnoki mérkőzéseken, és nagyon eredményesen. A veterán Kiss Tibor a sorsdöntő meccseken a fiataloknak is példát mutatva nagyszerűen hokizott. Hátul akadtak gondjaink, különösen Paraizs Ernő kiválása után. Gyakran kényszermegoldásokat kellett alkalmaznunk, de akik pályára léptek, fel tudtak nőni a feladathoz. Az oroszok taktikailag jól vizsgáztak, a nehéz helyzetekben mindig hozták magukat. Zelencsev jó kezdés után a szezon végére kicsit leeresztett. Az orosz játékosok hatása elsősorban a taktikai felkészültségben jelentkezett. A többéves együttdolgozás eredményei nagyon jól látszanak a magyar hokisokon, akik rendkívül tanulékonyak. Egy edzőnek mindig nagy öröm, ha sikerül olyan légkört teremtenie, hogy megbízhat a játékosaiban. Én mindig bíztam a fiúkban, még akkor is, amikor a bajnoki döntőben a második mérkőzésen 0-2-re álltunk. És nem csalódtam bennük! A válságos pillanatokon sikerült túllépniük, és megmutatták, hogy egyértelműen jobbak a fehérváriaknál. Bár akadtak, akik azt mondták, hogy a végén egyenlő erők csaptak össze, azért a Volán elleni 9—1 -es győzelmi mérleg önmagáért beszél. A vezetők elégedettek a munkámmal, és folytathatom a csapatépítést. A következő szezonra felhozunk néhány fiatalt az ifiből, és új, erősebb orosz hokisok is érkeznek majd. A mag bármikor képes arra, hogy sikert érjen el. Ez a társaság kiegészítve két- három új emberrel jövőre is bajnokságot nyerhet - ez csak rajtuk múlik. Margay Sándor Kiütötte a korongot a Kisstadionból aki ki tudta ütni a korongot a Kisstadionból. Rendkívüli egyensúlyérzéke van, rendszeresen úgy utazik a villamoson, hogy nem kapaszkodik, és mégsem mozdul el. Szergej Oreskin (33) fogja össze az orosz játékosokat. Óriási küzdő, és lelkiismeretes készülő. A mérkőzések előtt aprólékosan melegít, átszelle- mülten összpontosít. A legerősebb combizomzatú hokis. Salamon Jenő (25), székely származására utalva, a Furfangos becenevet kapta. Akkora lába van, hogy a kis Polskit nem is tudja vezetni, ugyanis a pedálokon nem fér el egymás mellett a két cipője. 198 centi magas, 108 kilós, de ez a volán mögött nem látszik. Egy előzése után az egyik taxis csúnya szavakat üvöltve követelte, hogy szálljon csak ki. Amikor kiszállt, a taxis szerényen csak arra kérte, hogy legközelebb szabályosan előzzön. Dobos Tamás (26) csapat- kapitány két évig Amerikában korongozott. Nem ismer lehetetlent, legszívesebben egész nap korongozna. Űzi, hajtja a többieket, és bizony nála is könnyen felmegy a pumpa. Pindák László (23), ha annak idején focizni kezd, ott is válogatott lehetett volna. Nagy jóstehetséggel rendelkezik, nem először mondja meg a meccs előtt, hogy melyik harmadban, csapata hányadik gólját fogja lőni. A döntő előtt ezúttal is pontosan megjósolta. Dragomir György (23) Székelyföldről települt át. A döntőben valóban a vérét adta a csapatért, ugyanis három sebből is vérzett, de zokszó nélkül tűrte a fájdalmakat. A legszorgalmasabb, legjobb erőállapotban lévő hokis. Farkas András (44) szakosztályvezető egyben játékos is. Nyerő taktikai húzása volt a döntő meccsen, 2-2 után, a ritmusváltást hozó sok gyors csere. Ő még a régi nagy Fradiban is játszott, és most is megállta a helyét, pedig többnyire már csak az öregfiúknál és két fiával az ifik között edz. Kocsi Tibor (Blikk) BUDAPEST - A sportolókról többnyire a masszőrök tudnak a legtöbbet. Kiss István (43) sokszoros válogatott kerékpárversenyző a bajnok FTC- Whirlpool jégkorongozóinak a gyúrója, s néhány játékosról amolyan villámportrét skicceit fel, jellemző történetekkel. Dmitrij Tyeplakov (23) csupa ideg, lobbanékony játékos, aki több széket és botot tört már össze a meccsek alatt. Ugyanakkor otthon békés, nyugodt férj. Ö az első hokis, VERET ADTA A CSAPATÉRT
