Fradi műsorlap (1985/86)

1985-1986 / 9. szám

1985/86-OS IDÉNY 9. SZÁM Fradi műsorlap 3 Ötven kérdés Dalnoki Jenőhöz A neve hosszú évtizedek óta elvá­laszthatatlan a Ferencvárostól. Játé­kosként legendává, fogalommá vált lelkesedése. A csupaszív Fradi-men- talitás megtestesítője, s így természe­tesen a közönség egyik kedvence. Ugyanakkor az ellenfél szélsőinek pedig lázálma. Edzőként is tovább viszi játékos­erényeit, de most már a kősziklake­ménységet, kérlelhetetlen maximaliz- must, a munkában való hitet, az ön­becsülést, a lehetőség megragadását katedráról oktatja, méghozzá nem csak középiskolás fokon. Egyénisége korszakot teremtett labdarúgóként és edzőként is, mi több, ma már a Fe­rencváros történetének több fejezete kötődik a nevéhez. Sorozatunkban most neki tettünk fel ötven kérdést. 1. Hol és mikor született? — 1932. december 12-én, Buda­pesten. 2. Élete legfelejthetetlenebb pilla­nata? — Az 1952-es helsinki olimpiai bajnokság. Csodálatos érzés volt húszévesen átvenni az aranycsapat tagjaként az aranyérmet. 3. Mi a legnagyobb bánata? — Nagyon korán elvesztettem az édesanyámat, és a húgomat is Fiata­lon temettem el. 4. Kitől örökölte a könyvgyűjtés szenvedélyét? — Anyukámtól. 5. Körülbelül hány kötetből áll a könyvtára? — Jelenleg úgy háromezer darab­ból áll. 6. Mióta gyűjti az autogramokat? — Gyerekkoromtól. 7. Kinek az aláírására a legbüsz­kébb? — Mind a tizenhárom aradi vérta­nú kézírása a birtokomban van. E hős tábornokok aláírásai a legfél­tettebb kincseim. 8. Ki a kedvenc írója? — Jókai Mór. 9. A gyerekeit érdekli ez a kincske­resés? — Azt hiszem, igen. 10. Gyűjti a sportemlékeket is? — Igen. Valamennyi válogatott labdarúgó kézjegyét megszereztem, aki szerepel az Alberttól — Zsákig című könyvben. Úgy érzem, ez is egy egyedülálló sporttörténeti érték, mi­vel, sajnos, már nagy részük azóta nincs köztünk, eltávozott. 11. A személyes sporttörténeti ereklyék közül, melyiket tartja a leg­kedvesebbnek? — A helsinki aranyérmet, a Fe­rencvárossal elért valamennyi bajno­ki plakettet, na, és azt a futballcipőt, amelyikben utoljára játszottam: 1966-ban az FTC csapatában. 12. Térjünk vissza az aláírások gyűjtéséhez. Gyerekként kinek az autogramját szerezte meg elsőként? — Lehet, hogy pont egy labdarúgó volt, valamelyik sztár az Üllői útról, de már ötven év távlatában nem mer­nék megesküdni, hogy ki volt. 13. Hány tárgyat adott már az FTC múzeumának? — Szerintem nagyon sokat, de Nagy Béla egészen biztos, hogy ezt is kevesli. 14. A felesége pártfogolja ezt a gyűjtőhobbiját? — Igen, de ő könyvek helyett he­rendi és Hummel-figurákat gyűjt. 15. Nem gondolt soha arra, hogy a szenvedélyhez illene művészettörténe­tet tanulni? — Nem. Nekem ez hobbim, szere­tem, de nem értek hozzá. 16. Mennyire ismeri a könyvek, aláírások eredetét, történelmi hátte­rét? — Általában igyekszem megismer­ni. 17. Gyermekei mivel foglalkoz­nak? — Ildikó lányom testnevelést ta­nít, Jenci fiam pedig második gimna­zista és a BVSC ifjúsági csapatában pólózik. A lányomról azt hiszem, fe­lesleges mondanom, hogy sokszoros válogatott volt kosárlabdában. 18. S milyen sportágat nézett ki az unokájának? — Csaba még csak ötéves, de na­gyon szereti a labdát. Remélem, be­lőle már focista lesz. 19. Ha esetleg a Ferencváros siker­telen bajnoki mérkőzést játszik, mi az, ami megnyugtatja? — A bizakodás a jövőben. Pusztán attól tudok kiborulni, ha néhány já­tékosom szív nélkül játszott. 20. Melyik Fradi-botlást röstelli legjobban ebben a bajnokságban? — Amikor Siófokon 2-0-ra meg­vertek bennünket. Valósággal leisko­lázták a csapatomat, és még san­szunk sem volt a győzelemre, sőt a döntetlenre sem. 21. Sokan azt mondják, hogy ala­posan lehiggadt, nyoma sincs már a régi lobbanékonyságának, igaz ez? — Ötvennégy éves korra illik, hogy benőjön az ember feje lágya. Engem is meggyötört az élet, s két­ségtelenül tapasztaltabb, megfontol­tabb lettem. Egy dolog azonban nem veszett ki belőlem, a tűz, a tenni aka­rás. 22. Hogyan értékeli közel egyéves tevékenységét a csapatnál? — Úgy ítélem meg, hogy nagyot léptünk előre, hiszen sok vonatkozás­ban a mínuszról indultunk. 23. Ki az a játékosa, aki, vélemé­nye szerint, a legtöbbet fejlődött? — Több nevet is felsorolhatok, így Hámorit, Szántót, Pintért, Kvasztát és Takácsot. 24. S ki az, aki bizonyos értelem­ben csalódást okozott? — Szabadi, Zsinka és Keller. 25. A bajnokság előtt milyen helye­zést tűzött ki célként a csapat elé? — Azt, hogy a negyedik és nyolca­dik hely valamelyikét szerezzük meg, és az MNK-ban jussunk be a legjobb négy csapat közé. 26. Most már hogyan módosítaná a bajnoki helyezés korábbi tervét? — Nem módosítanék rajta. Szá­munkra már a negyedik-ötödik hely elérése is méltó befejezés lenne. 27. Mikor lenne maradéktalanul boldog? — Ha megnyernénk a Magyar Népköztársasági Kupát. 28. Hány poszton kell új játékost szerződtetni ahhoz, hogy őszre már egy nemzetközileg is ütőképes FTC le­gyen? — Legalább három-négy NB I-es tudású labdarúgót kellene ehhez sze­reznünk. 29. A juniorcsapatból kik léphet­nek feljebb a nyáron? — Több jelöltünk is van. Minde­nekelőtt Bús, Simon, Limperger, Ba­tári és Dukon. 30. Ki lehet a következő évek Fra­dijának vezéregyénisége? — Én Kincsesre tippelek. 31. Kik azok a játékosok, akiket nyugodt szívvel merne ajánlani a vb- keretbe? — Szántó, Pintér és Kincses. 32. A szezon végén hány játékostól köszön el? — Konkrét neveken még nem tör­tem a fejem. Egy-kettő biztos lesz. 33. Játékosként ki volt a példa­képe? — Kispéter Mihály. 34. Mit tart az élet értelmének? — A munkát. 35. Véleménye szerint mi kell a boldogsághoz? — Kiegyensúlyozott családi élet. 36. Az emberiség legnagyobb talál­mánya? — A kerék. 37. Az emberiség legnagyobb tra­gédiája? — A háborúskodás és az irigyke­dés. 38. Nyert-e már szerencsejátékon? — Az egyetlen nyereségem a fe­leségem, de lottón, totón vagy tombo­lán mindig elkerült engem Fortuna. 39. Ki a legjobb barátja? — Joanovics Péter. Körülbelül harmincöt-negyven éve vagyunk ha­verok. Ráadásul MTK-drukker. 40. Vannak-e ellenségei? — Magától értetődő, hogy vannak. Ez a világ legtermészetesebb dolga. 41. Melyik labdarúgóval volt a leg­jobb viszonyban játékos korában? — A Dózsából Várhidi Palival. 42. Később edzőként melyik játé­kosával volt a legjobb viszonyban? — Vépivel, Muchával és Meggye­sivei. 43. S kivel volt a legrosszabb kap­csolata? — Bálint Lászlóval. 44. Hogyan gondol vissza az 1978-as edzői bukására? — Törvényszerűen következett be. 45. Ha holnaptól nem edzősködne, mihez kezdene? — Most már lassan abban a kor­ban vagyok, hogy elmehetek nyugdíj­ba. 46. Milyen helyezést vár a mexikói Mundialon a magyar együttestől? — Szerintem a legjobb nyolc közé jutunk. 47. Az elmúlt tíz év legjobb ferenc­városi csapata? — Az 1976-os bajnokcsapat, vagy­is: Hajdú — Martos, Bálint, Rab, Vépi — Ebedli, Nyilasi, Mucha — Pusztai, Szabó, Magyar. 48. Amióta visszatért az Üllői útra, szidták-e a zöld-fehér szurkolók? — Gondolom, igen. 49. Mi a legszebb üdvözlés a Fradi- pályán? — Jenő bácsi, köszönjük. Ez igazi zene a fülemnek. 50. Mi a három kívánsága? — A családom boldog legyen, apám minél tovább éljen és évek múltán újra bajnokságot ünnepelhes­sen a Ferencváros. (gyenes) A Fiatal Fradisták Klubjáról Az ötlet, hogy össze kell fogni egy szervezetbe az FTC fiatal szur­kolóit, már tavaly ősszel megfogalmazódott. Magyar Zoltán, a Baráti Kör titkára angliai tapasztalatai alapján kezdte meg a szervezést. A hi­vatalos alakuló ülésre szűk körben még novemberben sor került. Az egyesület vezetői és ismert újságírók is részt vettek a megbeszélésen. Többen hangoztatták, hogy a Fradi a legnépszerűbb magyar egye­sület. Ezért aztán szurkolói között is több a renitens, csak a botrányt ke­reső fiatal. Az alapítandó klub feladata lenne ezeknek az elemeknek a visszaszorítása, sportszerű szurkolással. Valamennyien reményüket fe­jezték ki, hogy az FFK meg tudja valósítani ezt az elképzelést. A Fiatal Fradisák Klubjának hivatalos színrelépését tavaszra ter­vezték a szervezők. A Fradi Műsorlapban megjelent felhívásra közel félszázan jelentkeztek. A február 27-i megbeszélésen illusztris vendégek fogadták a Fiatalokat. Hargitai Károly ügyvezető elnök, Havasi Mihály technikai vezető, Pusztai László szakosztályvezető és Dalnoki Jenő ve­zető edző válaszolt az egyesületet és a labdarúgó-szakosztályt érintő kérdésekre. Ezután ünnepélyes aktus következett. Néhány idősebb törzsszur­koló bemutatta azt, a játékosok által dedikált zászlót, amelyet az 1929-es dél-amerikai túrára vitt magával a csapat. Mellette a gyönyörű­en hímzett selyemzászló — amely a Fiatal Fradisták Klubja tulajdona lesz — nagyon szépen festett. A program második felében, a beiratkozási formaságok elintézése után, az FTC-múzeumot tekintették meg a jelenlevők. Az ünnepélyes zászlóátadásra a ZTE elleni győztes (!) mérkőzés előtt került sor. A klub vezetője és néhány klubtag vette át a lobogót a Baráti Kör titkárától és Takács László csapatkapitánytól. Az első fog­lalkozáson a klubtagok résztvettek a kézi- és vízilabda-szakosztály kö­zös szurkolói ankétján. Megismerkedhettünk olyan kiváló sportolók­kal, mint dr. Szívós István, dr. Kemény Dénes és Fodor János. Azóta a társaság megtekintette a csepeli és a Siófok elleni hazai mérkőzést. A klub zászlaja pedig ez utóbbi találkozón talán már jótékony hatást is gyakorolt, mert a tábla alatti szurkolótábor szomorúan, de csendben tá­vozott. A klubtagoknak természetesen nemcsak a mérkőzéseken kell helytállniuk. A klubfoglalkozásokon megismerkedhetnek az egyesület vezetőivel, ismert sportolóival. Mivel Fiatalokról van szó, Fradi-szívű zenészek meghívását is tervezzük. Az igényeknek és az érdeklődésnek megfelelően a tagsági igazolvánnyal rendelkezők összejöhetnek a Bará­ti Kör házában beszélgetni, videózni, sakkozni, egyszóval a közösségi szellem létrehozása a cél. A Fiatal Fradisták Klubja természetesen nem zárt szervezet. További érdeklődők jelentkezését is várjuk az egyesület címén. Gréczy Zsolt Fiatal Fradisták Klubja vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom