Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 4. szám
Fradi műsorlap Az FTC BARÁTI KÖR LAPJA ^ iooc/qc ne mtMv a C7Ám áda- r 7n ft 1985/86-OS IDÉNY 4. SZÁM. ÁRA: 5,70 FT Pusztai: Még egy jó évre van szükség, hogy a csapat kilépjen a középszerűségből Félidejéhez érkezett az 1985-86- os bajnoki év a labdarúgó NB I-ben. Ami a Ferencváros félévi „bizonyítványát” illeti, abban szinte minden „érdemjegy” megtalálható a kitűnőtől a gyengéig. Az év elején úgy tűnt, a Fradi az osztály egyik eminens „tanulója” lesz, ugyanis az első nehéz feladatot remekül oldotta meg a korábbi kétszeres bajnok Rába ETO-t otthonában leckéztette, majd egy újabb nehéz vidéki összecsapásból, Tatabányáról hozott el pontot. A kezdeti jó kalkulusok mellé később már be-becsúsztak gyengébb osztályzatok. Romlott a vidéki mérleg (Zalaegerszeg 2-3, Siófok 0-2) a népstadionbeli rangadókon sem igen ment (Ú. Dózsa 0-1, Bp. Honvéd 0-2), sőt még az Üllői úton is értékes pontokat veszített az együttes (Békéscsaba 1-1, MTK-VM 1-1, Videoton 0-1). Bár még így is tartotta a lépést a mezőny első felével, a patinás klubhoz illő nagy csapat születése egyelőre még várat magára. Arról, hogy mit szóltak „otthon” a ferencvárosi futballisták félévi eredményeihez, Pusztai Lászlóval a labdarúgó-szakosztály vezetőjével beszélgettem. — Milyennek ítéli a csapat őszi szereplését? — tértem rögtön a lényegre. • Felemásnak. Láttam biztató játékot is, meg kínkeserves erőlködést, szenvedést is a pályán a mieinktől. S bár az ideálistól még messze vagyunk, de bizonyos előrelépés történt a korábbi időszakhoz képest. Meglátszik a csapaton Dalnoki Jenő keze- munkája. Alakul, formálódik a társaság, de hogy igazán jó csapat váljék belőle, ahhoz még sok minden kell. Emberek egyes posztokra, no meg idő. Véleményem szerint még egy jó évre van szükség, hogy összeálljon, összeérjen az együttes s kilépjen a középszerűségből. — Jól kezdett a Fradi, szép reményekre jogosítóan, aztán mindinkább elszürkült a játéka, győzelmeit is jobbára kiszenvedte. Miben látja ennek okát? • Összefüggéseiben kell vizsgálni a dolgot. Mint ismeretes, a bajnoki nyitány után nem sokkal nyolc játékosunk elment három hétre az ifi vb- re. Addig a csapat nem játszott, amikor pedig újra kezdte, hamar kiderült, megtört jócskán a kezdeti lendület. A vb-n járt fiatalok teljesítménye látványosan visszaesett, valamennyien gyengén játszottak. A kudarc miatt? Esetleg más egyéb okok játszottak közre? Nos, ezek szakmai problémák, eredőiket nem kutatjuk, visszafelé nem nézünk, csak előre. A sűrű program közepette aztán túl sok idő nem maradt a képzésre, inkább csak karbantartásra futotta, emiatt lassan formálódott csak a csapat játéka. Mindez persze csak részben menti a játékosokat. Futni ugyanis azért lehet ... S volt eset, amikor egyes labdarúgóinknál az igyekezettel s a lelkesedéssel is bajok voltak. — Azt sem lehet állítani, hogy a zöld-fehér csatárok hétről hétre gólzáport zúdítottak ellenfelükre. A FradiSajtófigyelő Bállá 1. Reggel a lelátón. Egyedül ül, magába meredten. — Szia ... — Szia. — Jól vagy? — Jól. — Milyen volt a lengyel? — Sós. — Tényleg megharaptad az ujját, amikor mutatta? — Tényleg. — Mert...? — A szájamba dugta. — Milyen az iráni? — Egyszer megvert. Jó. 2. Délelőtt az öltözőben. Liheg, csapzott, sántít, de nagyon boldog. — És most? — Én vertem meg. — Hitted, hogy tudsz nyerni 3 pontos hátrányból? — Nem megmondtam előtte, hogy nyerni fogok? — Igen, de ... Tényleg menekült az iráni, amikor leléptették? — Te nem léptetted volna le? — Azt hiszem nem. Úgy láttam, te toltad ki... — Muszáj volt. — Szóval...? — Igen. Ez volt az egyetlen sanszom. Nemcsak, hogy vezetett, alig tudtam moccanni. A bokám kifordult, a térdem meg van roppanva, az egyik ujjam elrepedt, a vállam még mindig be van dagadva ... — Különben jól vagy? — Egyébként mint a makk. Ezért gondoltam, megpróbálom elkapni az egyik lábát és kivezetni. Ha van olyan mafla, hogy nem veti magát hasra, és ha a bírók beveszik. Nincs igazam? — De, tökéletesen. Ha a szabályok ezt lehetővé teszik, akkor a világ legtermészetesebb dolga, hogy ki kell használni. Nem te csináltad a szabályt, és nem te ítéltél. négyszer Gobedjisvili és Balia a nehézsúlyú döntőben — Egyébként is rosszul ment. Nagyon nyomott a tudat, hogy döntőbe kell kerülnöm. Normális ésszel ilyen állapotban indulni sem szabadott volna, csak nagyon akartam idehaza egy világbajnoki döntőn birkózni. 3. Délután, az öltözőben. Rémes a hangulat. Orbán Jóska a sarokban zokog. Imént vettek el tőle egy bronzérmet a bírók. Düh, keserűség, tehetetlenség az arcokon. Balia a falnál Robotkával melegít. Feltűnően nyugodtnak látszik. — Rendbe jöttél valamelyest? — Csudát. A jobb térdem már nem is hajlik. Úgy járok, mint Pinocchio. — Az EB-t is leszakadt vállal nyerted ... — Tudtam, hogy Zlatevet úgy is megverem. Ez a szovjet srác azonban sokkal keményebb. Gyors, és jól megy lábra ... — Gondolod, egyáltalán lehet esélyed? — Talán, ha dulakszom vele ... akkor úgy húsz százaléknyi... na jó, látom, mit akarsz mondani, legyen tizenöt. Ha tudnék mozogni... 4. Este, a tribün alatt. Egykedvűen veszi fel a melegítőt. — Ez tényleg fantasztikusan gyors volt! — Meg ki is bökte, hogy nem tudom a lábamat elvenni. Megmondtam, hogy most nincs sok esélyem. Az a másfél perc vergődés volt. — A most alatt mit értesz? — Ilyen állapotban. — Egyébként? — Most egy kicsit generáloztatom magamat, mert közel vagyok a totálkárhoz, aztán nekikezdek. Hegedűs Csabával kidolgoztunk egy speciális felkészülési Tervet. Jövőre megint itt lesz a vb. így értettem, hogy most. Eddig még a vb-ezüst hiányzott a kollekciómból. Most már csupán az arany. Részlet: Szegő Andrásnak a Képes Sportban megjelent Varázs a szőnyegen című riportjából. gólokhoz sok esetben védői segítség (Szántó, Pintér) vagy éppenséggel az ellenfelek gálánssága szükségeltetett. Lásd a csepeli Szabó és a békéscsabai Ottlakán találata saját kapujába. Egy szó mint száz, a Ferencváros támadójátékát nem lehet ma még az ütőképes címszó alatt regisztrálni. • Sajnos ez a valóság. A csapat jóformán csatársor nélkül játszik. A legnagyobb hiánycikk egy lendületes, gólerős középcsatár, de balszélsőnk sincs. Minden ballábas játékos kidőlt a sorból. így aztán nem is lehet csodálkozni a vészes gólszegénységen. Noha az átigazolási időszakban is nagyon jól tudtuk, mennyire égető, hogy szerezzünk egy jó középcsatárt, ez végül is nem sikerült. László II. megszerzésére tett erőfeszítéseink kudarcot vallottak, másik jelöltünk, a Ganz-MÁVAG-os Oroszki bevetéséről is le kellett mondanunk. Legalábbis egy ideig. Őt már korábban leigazoltuk volna, de a fiú kérte, hogy még maradhasson csapatában. Véleménye szerint sok lett volna számára még az NB L, szeretett volna egy kicsit edződni a második vonalban. Szerencsétlenségére még mielőtt belekóstolt volna az NB II-be, a lábát törte. Lehet, ha mindjárt hozzánk jön, másként alakult volna pályafutása. A történteken viszont már nem lehet változtatni. Nagyon sajnáltuk a labdarúgót, már-már egy kicsit a miénknek is éreztük. Meglátogattuk a kórházban, s reméljük, mielőbb talpraáll, s úgy játszik ismét, hogy méltó lesz a ferencvárosi mezre. — Dalnoki Jenő az őszi hajrában javaslatot tett arra, hogy az FTC örökös bajnoka mellett írják ki a klub örökös sérültje címet is, célozva ezzel arra a nagyon is valós helyzetre, hogy az együttes fél csapatra való labdarúgóját nélkülözi hosszú hónapokon át. Mi a helyzet a „maródiakkal"? • Kezdeném a sort Kincses Sándorral, akit úgy hoztunk ide, hogy majd lendítője lesz a csapatjátéknak s mihamarább egyik vezéregyéniséggé növi ki magát. Nos, a fiatalember egyelőre még nem tudta bizonyítani képességét, ugyanis jórészt a beteglistát gyarapította. Mint az alapos orvosi vizsgálat kimutatta, egy régi sérülés nyomán keletkezett mészlera- kódás okozza az állandó visszatérő fájdalmat a lábában. Ha a fizikoterápiás kezelés nem jár eredménnyel, műtétre lesz szükség a gyógyulásához. Keller Siófokon szenvedett izomszakadást, már edzésbe állt, s remélhetően mihamarább harcképes lesz. Ami a három operált emberünket illeti, Pogány szalag- és porcműtétjét követően erősíti már a lábát, Pölöskei sérvműtétje után lábadozik, együtt úszik, kocog Pogány Lacival. Ók ketten, úgy fest, igyekeznek mindent megtenni azért, hogy mihamarább visszatérhessenek a játéktérre. Ami Koch Robit illeti, ő Achilles-ín- műtéten esett át. Az NSZK-ban operálták, állapotáról, terveiről keveset tudni, mivel erről nem informál bennünket. Bár tagadja, de híre járt, hogy Győrben jelentkezett. Mi most arra várunk, hogy nálunk is jelentkezik, s elmondja, hogyan képzeli sportbeli jövőjét. Rab bokaszalagszakadás után van, úgy tűnik helyettesét mielőbb meg kell találnunk. — Van több ügyes, tehetséges fiatal labdarúgó az FTC-ben, akik ha kellő alázattal és szorgalommal készülnek hétről hétre, még sokra vihetik. Am úgy hírlik, nem egy közülük herdálja a tehetségét, s közel sem úgy él, dolgozik, ahogy kellene. • A szóbeszédnek van alapja. Mi ezekkel a játékosokkal türelmesek voltunk, adtunk időt arra, hogy rendbe tegyék dolgaikat. Azt hiszem, ez az időszak most ért a végéhez. Aki beáll a sorba, az előtt minden lehetőség adott, aki viszont továbbra is kilóg, azokat elküldjük. S mindezzel nem várjuk meg a bajnoki év végét. — Ejtsünk szót a szakosztály többi csapatáról is. Kezdjük a sort a juniorokkal. Ez a gárda a tavalyi évhez képest meglepően jól szerepelt. Dörömböl hát az utánpótlás a nagyok öltözőajtaján ? • Bár dörömbölne s a juniorban játszó fiatalok fognák már az „egyben” játszók mezét, hogy alkalmasint lehúzzák róluk. Sajnos a kép még nem ennyire rózsás. Bár minden dicséretet megérdemel ez az együttes, Novemberi bajnoki mérkőzések LABDARÚGÁS november 2. Üllői út: FTC—Rába ETO november 9. Üllői út: FTC—Tatabánya november 17. Czabán Samu tér: Volán-FTC november 23. Pécs: PMSC-FTC JÉGKORONG november 5. Ú. Dózsa—FTC november 7. FTC—Kohász november 11. FTC—KSI november 13. Lehel —FTC november 15. FTC—Miskolc november 17. Volán—FTC VÍZILABDA november 2. FTC—Szentes november 9. Ú. Dózsa—FTC november 13. FTC—BVSC november 23. Tungsram—FTC november 30. FTC—Szolnok igazán lelkes, csupaszív játékot nyújtott zömmel, de úgy érzem, az eredmények egyelőre jobbak, mint a csapat, s elsősorban az igyekezet, a szív diadala volt az, amit elértek. Az eredmények mellett még nem nőttek fel azok a játékosok, akiket nyugodt szívvel be lehetne tenni a feínőttek közé — erősítésnek. Persze lehet, hogy megcáfol egy-két fiatalember, de ha így alakul, én leszek a legboldogabb. Mucha Jóska, úgy tűnik, garancia arra, hogy a fiatalokból a maximumot kihozza s arra is, hogy fanatizálja a társaságot. Mindebből pedig csak valami jó dolog kerekedik ki. — Milyen az ifikorosztály? Várha- tó-e, hogy közülük mihamarább berobban valaki a nagyok közé? • Jó átlagos ez a korosztály. Ha nem is beszélhetek itt kirobbanó tehetségekről, azért egy-két gyerekben benne van az a bizonyos isteni szikra. A feladat: ezeket a fiúkat nem szabad hagyni elkallódni. Azt hiszem az alapbaj úgy nálunk, mint a legtöbb klubnál, hogy minden gyereket versenyeztetünk, s minden csapatból eredményt akarunk kicsikarni. A serdülő V.-től az ifi egyig bezárólag. A versenyeztetés és az eredményhaj- hászás között pedig elsikkad a legfontosabb. A képzés. A másik alapbaj, hogy akiben egy kis tehetség mocorog, azt meg elviszik valamelyik válogatott keretbe. Jönnek a hosszú edzőtábprok, ilyen torna, olyan meccs. És ha valaki minden másnap mérkőzést játszik, azt elfelejtjük megtanítani egy csomó dologra, s mire felnő, amolyan félkész játékos válik belőle. — Hogyan foglalkoznak ma a legkisebbekkel a Ferencvárosnál? Ma is megtöltik a pályákat a gyerekek s szakavatott kezek vezetik be a focitudományokba ? • Labdarúgó-palántákban ugyanúgy nincs hiány, mint a régi időkben, s a kiválasztásra és az okításra is nagy gondot fordít a klub. Tanfolyamrendszerben foglalkozunk a legkisebbekkel, a gyerekek tandíjat fizetnek, edzőink pedig fizikailag megalapozzák őket, sokat játszatják az apró emberkéket, s a legügyesebbek, a legtehetségesebbek lépnek feljebb. Őket igazoljuk le. De nem csupán az edzői szubjektivitás dönt, a TF két szakcsoportja vizsgálja a növendékeket, így képet kapunk arról is, mivé fejlődnek felnőttkorban. Szálfatermetűek lesznek, vagy maradnak 150 centis „óriások”. Akivel foglalkozni kell, arra külön gondunk van, akiből viszont aligha lehet jó futballistát faragni, azt sem küldjük el, hanem valamelyik más szakosztályhoz irányítjuk. Mert lehet, hogy jó atléta, tornász vagy vízilabdás válik belőle. Ennyit a labdarúgó-szakosztály félévi bizonyítványáról. A jó osztályzatok önmagukért beszélnek, a javításra szorulókért viszont tenni kell. És nem is keveset... í A
