Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 4. szám
Ötven kérdés Szántó Gáborhoz á Ezen az őszön a kitűnő védő hétről hétre nagyszerűen játszik, igazi húzóembere a csapatnak. Nemcsak a rábízott csatárokat semlegesíti, de gólokra is futja az erejéből. Végre olyan teljesítményt nyújt, amit tudása alapján joggal el is lehet várni a csupaszív, lelkes labdarúgótól. Sorozatunkban most őt kerestük fel ötven kérdésünkkel. 1. Mikor született és hol? — 1958. január 31-én, Miskolcon. 2. Eddigi klubjai? — A miskolci MTE, a Hejőcsaba, a DVTK és 1980 óta az FTC. 3. Családi állapota? — Nős. 4. Gyermekeinek száma? — Pillanatnyilag még nincs srácom, de már útban van. A feleségem negyedik hónapos terhes. 5. Iskolai végzettsége? — Magasépítő üzemmérnök. 6. Válogatottságainak száma? — Eddig tizenkétszer szerepeltem címeres mezben. 7. Melyik volt a legjobb szezonja? — Az 1981 -es, amikora Ferencvárosban a bajnokcsapat tagja lehettem. 8. Melyik poszton érzi magát a legjobban? — Jobbhátvédben. 9. Mi az oka a korábbi hullámzó teljesítményének? — Azt hiszem az egész csapatra jellemző ez a megállapítás: egyelőre még érnek minket váratlan csalódások .. . 10. Az az érzésem, hogy eléggé hangulatember. Tévedek? — Nem, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy érzékeny vagyok. 11. Azt is hallottam, hogy sokszor zárkózott, befelé forduló. Ez igaz. Kétségtelen, hogy nehezen nyílok ki, de ha egyszer felengedek, akkor már megváltozik körülöttem a légkör. 12. Ha mellőzik, ettől keserűvé válik vagy ez még inkább fokozza az elszántságát, akaraterejét? — Keserű leszek, de néhány nap után jön az egészséges dac. 13. Mit tart a legszebb emberi tulajdonságnak? — A szeretetet. 14. S mi az, amit megvetendőnek ítél az emberek viselkedésében? — Azt, ha nem őszinték. 15. Gondolt-e már arra, hogy elmegy a Fradiból? — Soha. Természetesen, ha külföldi szerződést kapok, az más dolog. 16. Amikor az FTC-hez jött, még melyik klub hívta? — A Vasas, az Újpesti Dózsa, a Tatabánya és a Debrecen. 17. Hogyhogy hirtelen ilyen gólerős lett fejjel? — Mindig is jól fejeltem, csak ritkábban lopakodtam előre mint Dalnoki Jenőnél. Most érzem a kaput és az edzőm még biztat is, hogy menjek csak bátran fel a szögleteknél. 18. A nyár óta mi változott a Fradi- öltözőben? — Jobb a hangulat, s csak egy van: a győzni akarás. 19. A korábbi öregek-fiatalok ellentét már teljesen feloldódott? — Ez nem is létezik. 20. Melyik autómárkába ülne be, ha lehetősége lenne választani? — Egy sport Mercedesbe. 21. Mire vágyik mostanában? — Egy egészséges kisbabára. 22. Hogy képzeli el az elkövetkezendő öt esztendőt? — Jó lenne külföldre szerződni és ott sikereket elérni. Ezenkívül a legfontosabb a családi boldogság. Na és majd még egy srác. 23. Tanul-e nyelvet? — Most nem, de németül egész jól megértetem magam. 24. Kedvenc étele? — Sültek, pikáns mártással. 25. A legszimpatikusabb magyar színésznő és színész? — Udvaros Dorottya és Bács Ferenc. 26. A televízióban melyik bemondónő tetszik a legjobban? — Baleczky Annamária. 27. Van-e hobbija? — A színházba járás és az olvasás. 28. Kedvenc írója? — Berkesi András. 29. Volt-e olyan játékostársa, akivel nem beszélt? — Soha. 30. Általában szókimondó vagy magába fojtja a véleményét? — Hangulattól függ. 31. Mi az, amiért megsértődik? — Ha a hátam mögött mondanak valamit rám vagy tesznek ellenem. 32. Haragtartó? — Nem, egyáltalán. Hamar megbocsátok. 33. Gyorsan elhatároz valamit, avagy a döntésen hosszasan töri a fejét? — Megfontolom, alszom rá egyet- kettőt. 34. Kik a legközelebbi barátai? — Pogány Laci, Pölöskei Gabi és Kvaszta Lali. 35. Mit tart egy barát legfontosabb tulajdonságának? — A hűséget. 36. Melyik volt az eddigi legnehezebb periódusa? — Az 1982-es Mundial előtti hetek. Közvetlenül a spanyolországi vb előtt sérültem meg, olyan súlyosan, hogy nem is tudott nevezni Mészöly Kálmán szövetségi kapitány. 37. Kíváncsi-e arra, hogy a szemébe mondják a jogos kritikát? — Igen, de megfelelő, kulturált formában. 38. A világpolitika jelenlegi problémái közül melyiket tartja a legsúlyosabbnak? — Az amerikaiak által meghirdetett űrfegyverkezést. 39. Hisz-e a jóslatokban? — Nem. 40. Fél-e a repülőn? — Rettenetesen. 41. Milyen földrészeken járt már eddig? — Dél-Amerikában, Ausztráliában, Afrikában és Ázsiában. 42. Tud-e főzni? — Egy egészen picit. 43. Ha megnyerné az öttalálatost a lottón és hárommillió forint ütné a markát, mit venne ebből? — Építenék egy családi házat. 44. Használ-e arcszeszt és mit? — Igen, egy francia kölnit. A neve: Vétiver Carven. 45. A felesége foglalkozása? — Mélyépítő mérnök. 46. A régebbi labdarúgók közül ki volt az ideálja? — Páncsics Miklós. 47. Jelenleg ki a legjobb magyar focista? — Nyilasi Tibi. 48. Edzőtáborokban általában ki a szobatársa? — Rab Tibi. 49. Hányadik lesz a bajnokságon a Fradi? — A végén ott leszünk a dobogón. 50. Hány éves szerződés köti még az FTC-hez? — 1987 júliusában jár le a szerződésem. (gyenes) Vízilabdaremények. Bevallom, immár több mint négy évtizedes újságírói pályám alatt mindig akadtak sportolók, edzők, vezetők, akikkel barátibb kapcsolatba kerültem, mint sok mással. Igaz, ez néha kisebb-nagyobb gondot okozott, mert kötelességszerűen őket is meg kellett bírálnom, ha a helyzet úgy kívánta, de többségük ezt el is fogadta. Ilyenkor vitatkoztunk is, elmondtuk egymás véleményét, végül azonban ez mit sem rontott — csaknem a legtöbb esetben — a kapcsolatunkon. A számomra mindig „megkülönböztetett” sportemberek közé tartozott és tartozik ma is dr. Szívós István, az FTC vízilabda-szakosztályának vezető edzője, olimpiai, világ- és Európa- bajnok, az egykori 320-szoros válogatottjátékos. A baráti szálak viszont a 37 éves Mesternél is „öregebbek”, mert annak idején nemcsak tudósítója, hanem csodálója is voltam idősebb Szívós István remek játékának, felejthetetlen alakításainak és góljainak. Mondták is Szívós II. feltűnésekor: „Az alma nem esett messze a fájától ...” Remélem megbocsátanak az olvasóim, hogy ilyen előzményekkel vezettem be azt a beszélgetést, amelyet nemrég folytattam pólósaink edzőjével. Régi fradista, hiszen annak idején itt kezdte a pályafutását... — Ennek most éppen huszonöt éve, s egészen 1968-ig játszottam zöld-fehérben — mondta. — Csak azért igazoltam az OSC-be, mert orvosegyetemi hallgató lettem, s feltétel volt, hogy ott játsszam. A ferencvárosi kapcsolatom azonban nem szakadt meg, s örülök, hogy már a negyedik éve itt edzős- ködöm. Igaz, ezt nem főfoglalkozásban teszem, hiszen fogorvosi hivatásomat nem adtam fel, de eddig mindig sikerült nagyon jól összeegyeztetnem a kettőt, s remélem így lesz a jövőben is. — A kettőt igen, de sokak szerint túl sok volt, hogy a nyáron az ifjúsági válogatottat is dirigálta, s nem is akárhogyan, hiszen világ- és Európa- bajnoki ezüstérmet nyertek. — így igaz, s azt a helyzetet, hogy több hétig nem tudtam az egyesület, a szakosztály, a csapat rendelkezésére állni, néhány konkurens klub több játékosom elcsábítására használta fel. Szinte rohamot indítottak a tehetséges fradistákért, s néhányukról végül le is kellett mondanunk. Az Udvardi fiúk például a sokszoros bajnok Vasashoz igazoltak, Győri az OSC-be, Szako- nyit kiadtuk a Kecskemétnek, Fejért pedig az Újpesti Dózsának. Vadot is nehéz volt megtartanunk, de végül maradt a tehetséges játékos. — És kik jöttek? — Két lényeges erősítésünk Tamás az OSC-ből és Kiss az Újpesti Dózsából. A változások miatt újból hozzá kellett látni a csapatjátékra vonatkozó elképzeléseim megvalósításához, s bizony elég sok tavalyi munkám kárba veszett. A múlt évi fiatal csapat még fiatalabb lett, akadnak, akik még nagyon rutintalanok, s a kiegyensúlyozott bajnokságban ez tekintélyes hátrány. A legutóbbi bajnokságban például kétszer is legyőztük az első helyen végzett BVSC csapatát, egyszer a Vasast is, ami egyetlen más gárdának sem sikerült. Bár ilyenről idén nem álmodhatunk, s számítok arra, hogy most is lesznek „hullámzások” a teljesítményben, meggyőződésem, tavaszra megerősödik, összekovácsolódik a két év alatt másodszor átalakult csapat. — Mit jelent majd, hogy az FTC rövidesen a Népligetben, a saját uszodájában fogadhatja ellenfeleit? — Rendkívül sokat. Régi igazság, hogy a hazai környezet előnyt jelent, oda szívesebben is jönnek a nézők, s ha megtelnek a tribünök, harsog a biztatás, szinte szárnyra kap a csapat. A Népligetben minden igényt kielégítő uszoda áll a rendelkezésünkre, s bizonyára vonzza majd a fiatalokat is. Mert akármennyire is csökkent egyes sportágak iránt az érdeklődés, mi ezt nem nagyon érezzük. Tehetséges az utánpótlásunk, számítunk sok új gyerek jelentkezésére, 5 a mostani fiatalok pár éven belül erősségei lehetnek az első osztályú együttesnek. Célunk mindenképpen, hogy a régi sikereket folytassuk, szeretnénk a magyar vízilabdában jelentős szerepet betölteni. — Segítői? — Kemény Ferenc, aki korábban az OB I-es csapatnál volt az első számú segítőm, edzőm, pár hónapja az egész utánpótlás irányítását vette át. Nagy tudású szakember, jól kézben tartja a jövő reménységeit, s dr. Szity- tya Károly, Németh Gábor, Csorna Zoltán és Pálinkás Tamás edzőkkel olyan utánpótlást alakíthatnak ki, ami talán párját ritkíthatja majd a hazai pólóséletben. Az első csapatná! Juhász Károly lett a közvetlen segítőm, az úgynevezett „pályaedző”. Evekig a Vasas Izzó, a Tungsram szakosztályában dolgozott, onnan került hozzánk. — Beszéljünk még a csapatról, a játékosokról. Kik alkotják a jelenlegi „törzsgárdát”, kik szállnak vízbe hétről hétre a bajnoki és kupatalálkozókon? — Mint már említettem, cserélődött a létszámunk, s most 15 játékos képezi a csapat gerincét. Ambrus, Honti, Molnár, Vad, Varga, Kemény, a két Gyöngyösi, Tamás, Rázga, Kun, Harsányi, Kiss, Mátsik és Márton játékától várom, hogy az elmúlt évek 11., 3., majd a legutóbbi 7. helyezés után esetleg ötödikként végezzünk. A csapat gyors, mozgékony, látványos pólót játszik, de még hiányzik a tapasztalat. Igen, nekünk előny, hogy megszűntek a hét végi kettős fordulók, egy-egy találkozóra jobban tudunk felkészülni, a fiatalok jobban kipihenhetik magukat a pár napos szünetekben, így a taktikai variációk megvalósítása is könnyebb. — Az 1985-ös esztendő a magyar vízilabdának nem sok sikert hozott. Fenntartás nélkül csak a dr. Szívós István vezette, irányította ifjúsági csapatot lehet dicsérni. Az uszodai berkekben szakvezetői változást rebesgetnek a felnőtt válogatott élén. Hallani jelöltekről és önjelöltekről, pályázókról és olyanokról, akik szóba jöhetnek a felelősségteljes poszton. Nyílt titok: az FTC edzőjét is emlegetik. Miként viszonyul ehhez? — volt beszélgetésünk befejező kérdése. — Én is hallottam, de október közepéig, tehát beszélgetésünkig semmi konkrétumról nem tudok. Azt viszont szeretném leszögezni: én egyetlen lépést sem tettem ennek érdekében, nem az az ember vagyok, aki „hajt” a pozíciókért. De ha netán egyszer felkérnének, azt nagy-nagy megtiszteltetésnek venném. Ahogy annak tartottam, hogy a magyar vízilabda-válogatottban játszhattam. Dr. Szívós István nemcsak két méteren felüli termetével volt kiemelkedő egyénisége a magyar válogatott „aranykorszakának”. Emberi magatartása révén is. S ilyen most, mint az FTC edzője is. Játékosaink, fiataljaink tőle csak tanulhatnak. Példakép lehet mindenki előtt. Ezt nemcsak azért írom le, mert kicsit elfogult vagyok, ha róla van szó . . . Kozák Mihály A KIS GYÖNGYÖSI Ritkán adódik egy fiatal sportoló életében, hogy egyetlen esztendőben világ- és Európa-bajnokságon is részt vegyen. Gyöngyösi Andrásnak, a vízilabdacsapat 17 éves reménységének ez megadatott, s ráadásul a magyar ifjúsági válogatott tagjaként mindkét eseményen ezüstérmet vehetett át. A kis Gyöngyösi — két évvel idősebb bátyja, Zsolt is az FTC-t erősíti — ugyancsak a családi hagyományok folytatója, hiszen édesapja is neves pólós volt. András még alighogy elkezdte az általános iskolába járást, már ismerkedett a vízilabdával, s hamarosan egyik legnagyobb vetélytársa lett — a fivérének. A ma már 186 centi magas, 83 kilós ifjú a legigényesebb szakemberek szerint is nagy jövő előtt áll. Gyors, jó a helyzetfelismerése és remekül lő. Jobbkezes bombái már eddig is sok gondot okoztak a kapusoknak, s ha fejlődése töretlen marad. . . A legnagyobb kritikusa az édesapja. Nincs olyan nap, hogy ne kerülne a családi „asztalra” a vízilabda, a mérkőzések után pedig közösen elemzik a történteket. A papa nagyszerűen ért a lélektani felkészítéshez, szinte ráhangolja fiait a mérkőzések hullámhosszára. A kis Gyöngyösi nagy terveket sző. Jövőre szeretne stabil tagja lenni a junior válogatottnak, s ha majd eljön az idő, természetesen a „nagy válogatottnak” is. De tudja, annak érdekében nap mint nap nagyon sokat kell gyakorolnia, ahogy erre szoktatja a Szívós—Juhász edzői kettős. No meg természetesen a papa. *
