Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 78. szám

V endég a csillagokból

1981-ben a Ferencváros Sporttörténeti Stúdióban sok érdekes program zajlott le. Mégis úgy érezzük, hogy ezek közül is kiemelkedett a december 17-ei összejövetel. Kedves karácsonyi ajándékot is kaptak a stúdiótagok, egy-egy Fradi- emblémával díszített üvegpoharat, és az MLSZ Kiskönyvtár sorozatban megjelent újabb Nagy Béla művet, az „Ezüstlabdától az MNK-ig", is hazavihették a fenyőfa alá. Ezt követően a Lottó Áruház és a Cooptourist díjai kerüK tek kisorsolásra. Azoknak a cégeknek az ajándékai, akik egész évben segítették a zöld-fehér klub propaganda munkáját, tevékenységét. Az utolsó ilyen nagy akció a búcsúzó óévben egy fejtörő játék volt a Fradi műsorlapban. A nyertesek kapták a Lottó Áruház és a Cooptourist ajándékait. A sorsolás is ezen az estén zajlott le, a széksorok között is sokan voltak, akik Hélisz József rejtvényeit helyesen fejtették meg.

Az est vendégének személyét az utolsó pillanatig nagy titok övezte. A sok, nagyszerű labdarúgó csillag után olyan személyiséget köszönthettünk klubházunkban, aki a szó szoros értelmében a „csillagokban járt": Farkas Bertalan alezredes, a Magyar Népköztársaság űrhajósa. A magyar kozmonauta meleg szavakkal köszöntötte a hallgatóságot, majd készségesen válaszolt a műsorvezető és a közönség kérdéseire.

A találkozó legérdekesebb epizódjait elevenítjük fel egy cikk erejéig. Az est hangulatát, légkörét csak érzékeltetni lehet, de visszaadni aligha. Először arról a nyolc napról esett szó, amelyet Farkas Bertalan a világűrben töltött.

— Az ember mi mindenre gondol ott fönn, az űrben, az űrhajó kabinjában?

— Sok minden eszembe jutott, hiszen nemcsak munkával telnek a napok a kozmoszban. A pihenés időszakában az ember polemizál- gat, gondolkodik. Bár ilyen időszak az alváson, a pihenésen kívül alig van, hiszen minden jó előre kiszámított. Az orvosok és a pszichológusok másodpercre kidolgozott programot állítanak össze az űrhajósoknak. Ott fönn eszembe jutott a családom, a barátaim, a zene, a sport, mindaz, ami az emberhez közel áll. Ezek persze mind-mind csak átfutnak az agyunkon, mikroszekundumok, tized másod percek.

— Álmodott-e a világűrben?

— Természetesen, ez nincs megtiltva.

— Milyen a jó öreg földgolyó a kozmoszból?

— Csodálatos! Az volt a baj, hogy a mi picinyke Magyarországunkat nem lehetett jól megfigyelni. Ennek objektív okai voltak. Máskor, mint mondják, a Kárpátmedence gyönyörűen kivehető. De most az európai rész nem látszott, ugyanis olyan pályaadataink voltak, hogy azok nem tették lehetővé az európai rész vizuális megfigyelését. Ellenben Afrikát, Amerikát, Kubát és Ázsia déli részét nagyszerűen megfigyelhettük.

— Mit esznek az űrhajósok a repülés alatt?

— Természetesen mindenféle vitaminokat, de ezen kívül tubusban többféle levest. A konzervek két variációban vannak,dobozban, illetve műanyag zacskókban. Ezt az ember felönti hideg vagy langyosvízzel, majd tíz-tizenöt percig állni hagyja, és teljesen élvezhető lesz az étel. Még burgonyapüré és rizs is van a világűrben. Aszalt alma és szilva is kerül a jelképes terített asztalra, újabban földieper, sőt, dinnyeszeletek is kerülnek a világűrbe. Mostanában a tejjel kísérleteznek. Őszintén megmondom, rendkívül változatosan étkeztünk. Például libamájat és pörköltet is vittünk fel konzerv formájában.

— Hol ismerkedett meg először a repüléssel?

— Nyíregyházán, még a gimnáziumi évek alatt.

— Milyen hosszú volt az első tanulóútja Nyíregyháza felett?

— Mindössze negyvenöt

percig tartott.

— Napi hány órát edzenek az űrhajósok?

— Óriási fizikai felkészültséget igényel egy-egy űrutazás. Senki sem kerülhet közénk, akinek ne lenne tökéletes az erőnléte. Enélkül lehetetlen a helytállás. A Csillagvárosban minden reggel tornával kezdődik a nap, ezután elméleti felkészülés következik, amely nagyfokú szellemi és pszichikai leterhelést jelent. Ennek feloldásában rendkívüli szerepe van a sportnak. Egyébként csak tökéletes kondícióval rendelkező, és maximálisan terhelhető űrhajósjelöltek kerülhetnek ki Csillagvárosba a kiválasztás után. Speciális sportfoglalkozások is vannak, heti háromszor két óra.

— A családja?

— A kisfiam, Berci, 1981. márciusában született. Áll és imádja a labdát, rugdossa a focit. Hiába, nem lehet elég korán kezdeni! Négy és féléves kislányom tornázni jár, gyerekgimnasztikára.

— Hány éves volt, amikor a labdarúgás szerelmese lett?

— Körülbelül három-négyévesen szerettem meg ezt a csodálatos játékot egy kis szabolcsi faluban, Gyulaházán. Tulajdonképpen ettől a perctől kezdve lett szenvedélyem a labdarúgás.

— Milyen focista volt Farkas Bertalan?

— A falu csapatában én voltam a gólzsák. Fejjel és lábbal egyaránt sok gólt szereztem. Fejemhez is verik otthon, amikor hazamegyek, hogy a mi időnkben játszott igazán jól a csapat. Bár nagyon vézna gyerek voltam, de nagyszerűen éreztem a kaput. Ha helyzetbe hoztak a társaim, akkor sok mérkőzést eldöntöttem.

— Ki volt az a labdarúgó, aki gyerekként példaképe volt?

— Nem mondanék konkrét nevet, inkább úgy fogalmaznám meg a választ, akik szívüket, lelkűket adták. Képesek voltak küzdeni, magukkal ragadni társaikat.

— Beszéltünk már a fociról, de további életében milyen szerepet kapott a labdarúgás?

— Amikor jólment a játék, minden vágyam az volt, hogy futballista legyek. Édesanyám lebeszélt erről, mondván, hogy baleset- veszélyes. Igen? — gondoltam magamban. Hogyha ez balesetveszélyes, akkor választok olyat, ami kevésbé az. így lettem repülős.

— Mást is sportolt a focin kívül?

— Igen, a középiskolai évek alatt a kollégiumban röplabdáz- tam, kézilabdáztam és kosaraztam. Akkoriban a sport volt az igazi életelemem, csaknem minden sportágban iskolaválogatott voltam. Ahhoz, hogy sportoljak, egyvalami kellett: a feltétel így hangzott, tanulj jól, ellenkező esetben,

amíg nem javítottunk jegyet, eltiltottak minket a sportolástól.

— Aztán megismerkedett a repüléssel, és ez lett az életeleme.

— Rá kellett jönnöm, hogy a labdarúgás és a repülés összeegyeztethetetlen. Rengeteg edzést, gyakorlást igényel mindkettő. A repülés vált a szenvedélyemmé, amibe szerintem csak egyszer kell belekóstolni és örök szerelem válik belőle.

— Többször járt Tatán és a labdarúgó válogatott néhány tagjával baráti viszonyba került.

— Remélem, legalábbis én így érzem, és ezt vallja barátom Ma- gyari Béla is. Remélem, a válogatott játékosok is így érzik.

— Név szerint kikkel került szorosabb kapcsolatba?

— Nagyon jókat beszélgettünk Mészöly Kálmán szövetségi kapitánnyal, Nyilasi Tibivel, Martos Győzővel, Mészárossal és Katzirz- zal, sőt, teniszeztünk is. A fiúk nagyon jól játszanak, jól megizzasztották minket.

— Az űrhajós párosnak hogy megy a teniszezés?

— Mi nem játszunk olyan régen, mint a focisták, megyeget.

— A hazai VB-selejtező mérkőzések után az öltözőben elsőként gratulált a játékosoknak.

— Természetesen. Ki ne örülne annak, ha győz a magyar válogatott. Megérdemlik a megbecsülést a játékosok, lelkes, odaadó teljesítményükért. Méltán jutottak be a spanyolországi VB hu- szonnégyes döntőjébe. A tapasz talatom az, hogy rendkívül jó kollektíva jött össze Mészöly Kálmán keze alatt.

— Végül árulja el, hány éves korában látta először a Fradit játszani?

— Pontosan nem tudnám megmondani, de úgy kilenc-tíz- éves lehettem, amikor a televízióban Fradi meccset láttam. Tetszett a csapat játéka, olyannyira, hogy a játékosok nevét rögtön megjegyeztem. Valahogy közelebb került hozzám a zöld-fehér gárda, mint a többi csapat. Nem mondanám azt, hogy valamiféle elvakult zöld-fehér szurkoló lettem, reálisan figyelem és értékelem a csapat játékát. Nemcsak a focit szeretem, minden sportágat szívesen nézek, és jól esik, ha a zöld-fehérek különböző bajnokságokban ott végeznek az élcsoportban.

Ezután kérdések hangzottak el az űrhajósok felkészülésével, a kozmoszban tett utazás legnehezebb periódusaival kapcsolatban. Szóba került a kiválasztás hosszú és különösen körültekintő időszaka, majd humoros epizódokat is felelevenített Farkas Bertalan. Végül a hallgatóságnak egy pohár bor kíséretében Farkas Bertalan kívánt kellemes ünnepeket és Boldog új esztendőt.

13