Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 78. szám
A mi szurkolóink ,,A közönséget tisztelni kell! vallja Palócz László A pesti Broadway egyik harmadik emeleti lakásának falán seregnyi fénykép a zongora fölött. Otelló, Jágó, Simon Boccanegra, Lima grófja, Háry János, Igor herceg néz farkasszemet a kiváncsisko- dóval. Egy sikerekben gazdag operaénekesi pályafutás jelentősebb állomásairól tanúskodnak a felvételek. No, és köztük szerényen húzódik meg a fenti alakításokért kapott elismerés jeleként a Lisztdíj, valamint az Érdemes művészi kitüntetés. Gazdájuk, Palócz László, az Operaház nyugalmazott magánénekese azonban egy egészen másfajta emléket tesz mosolyogva elém. Már nyitja is ki a kis díszdoboz fedelét, benne az ízléses kivitelű emlékplakett, rajta az FTC címere, alatta pedig a szöveg: „Baráti szeretettel Palócz Lászlónak, az FTC Sporttörténeti stúdiójának nevében." — Nagyon jólesett, amikor nemrég a stúdió egyik összejövetelén — ahol mellesleg énekeltem is kedves barátaimnak — ezzel a kis emléktárggyal megajándékoztak. Nem tudja elképzelni, mit jelent ez egy olyan ember számára, aki több, mint ötven éve él-hal a Fradiért. .. Alattunk a földszinten már zajlik az élet az Operett presszóban, ahol labdarúgásunk minden gondja-baja rendszeresen terítékre kerül . . . Ezeknek a „szakmai" elmélkedéseknek természetesen Palócz László is rendszerint aktív résztvevője, de saját bevallása szerint még ők sem találták meg a villámgyors felemelkedés kulcsát. . . — Egykori kollégám az Operett színházból, Benkő Sándor ott a kétségtelenül legnagyobb szakértő, az 6 vezetésével folynak a vitáink a futballról. Ő alighanem még rajtam is túltesz a zöld-fehér színek szeretetében. . . De talán még ma sem jött rá, miért bosz- szantottam tavaly azzal, hogy a Fradi meccsek előtt mindig a csapat — ellen fogadtam vele. . . Rájöttem ugyanis, ha a vereségünkre tippelek, akkor mindig győzünk! Én persze boldogan fizettem, mert közben bajnok lett a Ferencváros. Ősszel viszont már egyszer sem fogadtunk, miután én rengeteget turnéztam vidéken — meg is lett az eredménye.., Palócz László tősgyökeres tabáni, ahol ugyebár többek között Toldi Géza is nevelkedett. . . Csoda, ha annak idején — miközben nyolc éves korától kezdve a tabáni templom gyermekkórusában énekelt - egyik legjobb barátja, Sáro- si Béla unszolására a futballal is megpróbálkozott, mint jobbhátvéd? De útjaik hamar kettéváltak, mert gyorsan kiderült, hogy Palócz László összehasonlíthatatlanul jobban bánik a hangjával, mint a labdával. . . De ma is jóleső érzéssel eleveníti fel a három évtizedes emléket, amikor a Rudas fürdőben egy délelőtt a ferencvárosi labdarúgók közül Om- bódi Imre torkából Palóczot köszöntve kristálytisztán csendült fel Valentin imája a civil fürdőzők legnagyobb megdöbbenésére. Ők nem tudhatták, hogy előző este a Ferencváros együttese megtekintette az Operában a Faustot, amelyben Valentin figuráját Palócz László keltette életre. .. — A régebbiekkel valahogy közelebbi kapcsolatban voltam, mint a mostani fiatalokkal, de hát ez nyilván így van rendjén. Nagyon jó barátom volt és ma is az Dalnoki Jenő, Dékány Feri, aztán Albert Ftóri, no és Novák Dezső. Meg hát, annak idején még inkább megengedhettem magamnak, hogy kimenjek a lelátóra, és hódolhassak a szurkolás örömeinek. Ma már jobban kell vigyáznom a kiabálással.. . No, de még most, hatvan évesen sem jut eszembe a visszavonulással foglalkozni! Járom az országot a különböző műsorokkal, mert az éneklést nem lehet csak úgy abbahagyni, erre állt be az ember vérnyomása is. Remélem, hogy az Ollői úton is még sokszor dalolhatok a Fradi stúdió összejövetelein! Amikor arról mesél, hogy soha nem felejti el azt a bajnoki mécsesét, amelyen a nagy Honvéd a félidőben már 4-1-re vezetett az FTC ellen, az arca egészen átszellemül. Emlékszik, majdnem sírtak a lelátón ... És akkor becserélték a Fradiba a fiatal Borsost, a végeredmény pedig négy-négy lett. . . Hogy tudtak azok a gyerekek küzdeni! És igen, Kispéter Mihály, akivel sajnos csak néhányszor beszélgethetett, aki szerinte a világ legigazibb embere volt . . . — Egyáltalán nem vagyok híve a feltétlen nosztalgiázásoknak, ami manapság annyira divatba jött. Tetszik nekem az a limbó hin- tós dolog épp úgy, mint a musical, amit magam is szívesen énekelek. A lényeg az — és szerintem a futballban sincs ez másképp — hogy ott kell lenni a pályán, a színpadon, de nem csak testben, hanem lélekben is! Köztünk is akad olyan művész, amelyik meg tudja fogni a közönséget akkor is, ha éppen nincs ott igazán a színpadon. . . De ezt többnyire csak mi vesszük észre, a közönség ritkábban. A futballban mindez sokkal hamarabb kiderül a lelátó népe előtt. . . Pedig a közönséget tisztelni és szeretni kell, mert a művész és a futballista van értük — nem pedig fordítva! Azt hiszem, olyan előadáson, ahol csak tíz néző ül, egy hang sem jönne ki a torkomon. . . És minden elismerésem Nyilasi Tibié, aki egyedül igyekszik vezér lenni a pályán, de kérdem én: legalább a válogatottban miért nem próbálnak segíteni neki jobban a többiek is?. .. Saját fényképei között a fő helyről Lamberto Gardelli, a világhírű olasz karmester mosolyog ránk. Úgy is mondhatnánk, az énekesek vezető edzője. Palócz László elragadtatással beszél róla. Gardelli a próbákon olyan intenzitású munkát követel meg tőle, amelynek teljesítése garancia volt a bemutató sikerére. . . Teli Vilmos áriájának sokadik ismétlésekor egyszercsak azt mondta a még mindig elégedetlen karmester Palócznak, hogy amíg ő — mármint Gardelli — el nem sírja magát, addig nem jó. . . És később valóban megjelent néhány könnycsepp a maistro szeme sarkában. . . — Nagyon szorítok Novák Dezsőnek, hogy sikerüljön neki önbizalmat, hitet, küzdőszellemet önteni a mai ferencvárosi futballistákba. Lehetetlen, hogy azoknak a vészmadaraknak legyen igazuk, akik azt mondták, kár volt mindjárt az első évben bajnokságot nyeret ni a Fradival, mert ennél most már csak rosszabb jöhet. . . Én hiszem, hogy már a tavasszal is játszik majd a Fradi olyan izgalmas mérkőzéseket, mint annak idején. Amikor még az Operett színházban Benkő Sanyival megcsináltuk azt, hogy a sapkájában rejtette el a kisrádióját, így a meccsközvetftést fülhallgatón keresztül hallgatta a színpadon, előadás közben. Az akkori nézők bizonyára i ma sem tudják, miért mutogatott nekem Sanyi az ujjaival különböző összegeket, amikor pedig szerepe szerint éppen integetnie kellett volna felém. . . Zsiday István
