Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 78. szám
I I A nap szikrázva szórja sugarait a téli tájra. A Városliget teljesen kihalt. Alig múlik el a délebéd ideje, mintha varázslat történnék. Jeges széllel dacoló gyalogosok, gőzölgő lovak vontatta konflisok, csilingelő szánkók előtt kecsesen vágtató paripák igyekeznek a Nagy-tó felé. Az Epreskert és a Király utca felől éppúgy jönnek, mint Angyalföld, Herminamező vagy Szugló irányából. A korcsolyázóegylet fából készült kioszkja útjuk célja. Csak nem jégünnepély van készülőben? A kioszk előtti téren élénk beszélgetés halk zsongása tölti meg a hideg levegőt. Egy most érkezett kétfogatú konflisból bosszús arcú, középkorú hölgy lép le. Utána csinos arcocskájú, prémes bundájában is fázósan borzongó leányt segít le a kocsiból egy eleven mozgású fiatalember. — Ilyen cudar hidegben kimozdulni a meleg szobából egy jégen ugráló, könnyelmű fiatalember miatt! Ki hallott már ilyent?! — dohog haragosan a hölgy. — De mama! — tiltakozik a kislány, miközben elfogadja lovagjának feléje nyújtott karját. — Hiszen apámuram látta is Bécsben, és elmesélte, mily bámulatos sikert aratott. — Tessék elhinni — érkezik gyors segítség az ifjú részéről —, hogy Jackson Haines a jég valóságos művésze! Keringője, polkája vagy mazurkája akárhány balettmester táncával versenyre kél. A mamát azonban láthatólag nemigen nyugtatják meg az ellenvetések. Elvegyülnek ők is a jégpályára igyekvő tömegben. Az élénken érvelő fiatalok hangját elnyeli az egyre növekvő zsivaj. A jég forradalmára Az Egyesült Államok fiatal jégmüvészét már világszerte jól ismerik. Pedig néhány évvel ezelőtt még aligha gondolta, hogy eljut a világhírig. Egészen fiatalon atyja üzletébe lépett. Vajmi kevés ideje maradt kedvenc szórakozására, a korcsolyázásra. Rövid idő alatt mégis olyan tökélyre vitte ezt a nemes élvezetet, hogy szülővárosán túl is híre terjedt nagyszerű mutatványainak. Bámulatos köny- nyedsége, jégbiztonsága, remek figurái jégen eddig nem látott művésszé, a műkorcsolyázás „forradalmárává" tették az ifjú kereskedőt. Az Óvilágban is felfigyeltek rá, bár itt sokan csak reklámnak vélték a Haines képességeiről érkező amerikai tudósításokat. A jég új csillagát mégis rövidesen meghívták kontinensünkre. 1864-ben kelt át Haines a tengeren, és Európa számos nagyvárosába ellátogatott. Bemutatkozását elképzelhetetlen siker kísérte. Még a felfokozott várakozást is felülmúlták a középtermetű, karcsú fiatalember produkciói. Egy csapásra a közönség kedvence lett. Haines láttán döbbentek rá Európában, hogy kontinensünk legjobb műkorcsolyázóinak tudása csak kezdetleges az amerikai fiú képességeihez mérten. A szabályos, de merev mozdulatokon alapuló európai műkorcsolyázóiskola — összeomlott. Haines látogatása kontinensünkön a műkorcsolyázás történetében új korszakot nyitott. Ahol megfordult, mindenütt utánozni próbálták. A nagy igyekezet nem is maradt eredménytelen. De nemcsak gyakorlatai hatottak példaként, hanem — a korcsolyája is. A Haines-féle speciális műkorcsolya rövid idő alatt közkedvelt lett Európa-szerte. Ez a ragyogó sportember már járt hazánkban. Most másodszor látogatott szép fővárosunkba, hogy ismét elkápráztassa Pest-Buda érdeklődő közönségét. . . Káprázat A kiosz előtt a tó jegének egy részét négyszög alakban elkerítették. Körülötte, a jégen állították fel a nézőtér ülő- és állóhelyeit. Már jóval 3 óra előtt minden talpalatnyi hely foglalt. Pedig a jegyek ára igen csak szép summát tesz ki! De a tó partján, sőt a Páva és Széchenyi szigetecskéken is temérdek ember várja a bemutatót . Végre 3 óra! Hirtelen csend támad a türelmetlenül zsibongó nézősereg soraiban. A négyszög közepén lengyel szabású, prémes öltönyben, mellén számos világváros korcsolyaegyleteinek díszes rendjeleivel, megjelenik a várva várt vendég. Es ettől kezdve mintegy két órára mintha még a metsző északi szél is elveszítené hatalmát! Feszült figyelem kíséri Haines műsorát, amely négy részből áll. Az első háromban a műkorcsolyázás magasiskoláját mutatja be. A világszerte megcsodált gyakorlatok és táncok egymás után peregnek a tomboló közönség előtt. Haines a zene dallamait és ütemét követve, hol siklik, hol száguldozik a jégen. Most lassú lejtésben kering, ami hirtelen tüzes futamba csap át. Rohanása mintha a tomboló vihart személyesítené meg, vagy a számum halálos forgószelét varázsolná a nézők elé. Majd könnyed, kecses mozdulatokkal lebbenő szellőként szinte röpköd a sima jégtükör felett. A harmadik rész után már 5 óra felé jár az idő. De senki sem távozik, nem akarja elmulasztani a befejezést sem. És ekkor, a közben kivilágított lampionok tompa fényében kacagás csattan fel a félig fagyott emberek ajkáról! A művész egy öreg, de kezdő korcsolyázó esetlen csetlését-botlását parodizálja utolérhetetlenül és ellenállhatatlanul. . . De mi történt?! Hirtelen tompa mordulások vegyülnek az önfeledt kacagásba. — Szakad a jég! — kiáltanak fel többen is. Ijedt női sikolyok hallatszanak a gyorsan kerekedő hangzavarban. A tömeg roppant súlya alatt a jég valóban több helyen megrepedt. Szerencsére azonban olyan vastag, hogy nem történik szerencsétlenség. A víz egyre szivárog, és lassan elborítja az imént még tükörsima jégfelületet. Haines azonnal befejezi bemutatóját. A közönség sietve elhagyja az „úszó jégtáblákká" változott nézőteret. A kioszk felőli parton még né- hányan álldogálnak. Kocsira, szánkóra várnak, vagy konflisra „vadásznak". Köztük vannak „régi" ismerőseink is. Most is beszélgetnek, de hangjukat elsodorja a szél. A félhomályban is kivehető azonban, hogy a kipirult arccal, lelkesen magyarázó fiatalokkal most nem zsörtölődik a mama. . . Történt pedig mindez az Ur 1871. esztendejében, január havának 6. napján. Hogy nem csupán látomás vagy mese volt, bizonyítják régmúlt lapok fakult fedelű, de elevenen és igazat regélő krónikái . . . Antal Zoltán T7
