Fradi-híradó (1971)
1971. július
Angyalföld macskaköves útján ballagunk, de a Latorca utca felé menet mégis mi más juthatna eszünkbe, minthogy: „Latorca partján a nóta más .. Dehát a Latorca utca a Duna mentén húzódik, és nótáról aztán végképp szó sincs. Az FTC kajakosainak és kenusainak otthont adó csónakház kapujában két kutya — Titusz és Pajti — hangos csaholással fogadja az érkezőt. A másik két hang már a kapun belül egyszerre üti meg a fülünket. Egyik sztentori — Söptei Róbert edzőé — a másik semmi máshoz nem hasonlítható fémes csengés. Ez vas- rudaké. Mert az épület földszintjén, ha nem is pazarul, s a legmodernebb felszerelésekkel, de roppant célszerűen kondicionáló termet rendeztek be az edzők. Fiatal fiúk és lányok viaskodnak a súlyzókkal, úgy, mintha minden mozdulatukat árgus tekintetekkel kísérné a vezető edző. Pedig „csak” egymás közt vannak, Endreffy Lóránt a kikötő tutajról a legfiatalabb vízreszállókat oktatja. Az emeletről Hesz Mihály érkezik. Tudott dolog, ő most a szó szoros értelmében itt lakik. — De miért? — Mert rengeteg időt takarítok meg. Reggel, ha felkelek, helyben van a „futópálya". Egyetem után ide érkezem, és helyben a csónakház, a víz. A délutáni és esti tanulás után pedig, ha már nagyon fáradt a fejem, helyben van a kondicionáló terem is. Olyankor lejövök, húzódz- kodom százszor—százhússzor ... Tehát ezért. S ezek után talán rögtön érhető is az ifik lankadatlan szorgalma. Nagy dolog, ha az ember előtt olimpiai bajnok diktálja a tempót. Vagy pontosabban: olimpiai bajnok is. Mert, csak példaként, a kajak négyes minden tagja magyar bajnok. Madarassy, Csizmadia, Koltai Károly és Mészáros György, aki a maga harmincnégy évével nemcsak a VÍZPARTI ŐRJÁRAT Hesz Mihály klub versenyző korelnöke, hanem a maga 34 magyar bajnoki aranyával, számtalan nemzetközi sikerével szintén élő példakép. Endreffy Lóránt edző így vélekedik: — Négy kajakosunk, és két kenusunk a felnőtt válogatott tagja, s ez éppen a kajak-kenu sportban egyben azt is jelenti, hogy a világ legjobbjai közé tartoznak. Azt hiszem, nem szerénytelenség részünkről, ha abban bízunk, hogy nemcsak a késő őszi magyar bajnokságon, hanem a nagy nemzetközi versenyeken, és a belgrádi világbajnokságon is tovább öregbítik majd az FTC kajakosainak, kenusainak jó hírét... Ebben megnyugodva búcsúzunk. • Továbbállhatunk egy házzal. Pontosabban: egy csónakházzal. Északról délre kell tartanunk. A csepeli Dunaágban gyakorolnak az evezősök. Csónakházunk a Vízisport utcában van. A szakosztályt Lassó Károly vezeti. Az egykori evezőkormányos, a pszichológia jelenlegi tanára, alaposan átszervezte a munkát. A jól szervezett, következetes vezetés alapfeltétel lett Ma — ritkaság — élénk klubélet folyik, a munkából egyaránt és kölcsönösen kiveszi a részét a szakosztály vezetősége és a versenyzőgárda is. Az egyesületi vezetőkkel remek az összhang, a kölcsönös bizalom és megbecsülés alapján folyik a munka. És a nevelés. Cikkünk megírásának idején az FTC evezős élversenyzőit nem találhattuk meg a csónakházban. De, ez mindenki számára, akinek csak kicsit is rokonszenves a zöldfehér szín — külön öröm. Az FTC evezősei közül, felnőttek és ifjúságiak, számszerint húszán, a válogatott tagjai. És a válogatottal akkor éppen Dunavarsányban táboroztak. A vezetők közül dr. Damásdi Miklóst a szakosztályvezető helyettesét találjuk a csónakházban. Kellemes gondokról panaszkodik: — Hosszú időn keresztül, az evezősök és a kajakosok egy csónakházból szálltak vízre. Aztán, mert manapság a kellő felkészüléshez már megfelelőbb az itteni víz, külön költöztünk. De lassan már szűkké válik ez a csónakház is ... — Annyi a versenyző? — Igen. Megháromszorozódott az utóbbi időben a felnőtt első osztályú és az ifjúsági aranyjelvényes versenyzőink száma ... — A növekedéssel lépést tartott a hajó ellátottság is? — Hálátlanság lenne, ha panaszkodnánk. Mert azt is mondhatnám, hogy a hajó mindig kevés. De az igazság az, hogy — mint olimpiai versenyszámokra nevelő szakosztály — kiemelt ellátásban részesülünk. De mivel olimpiai szintű versenyzőket akarunk nevelni nagyon sok fiatallal szeretnénk megszerettetni ezt a sportágat, sok fiatal kezébe adunk lapátot... Egyszóval széles alapokon folyik a munka. Biztos, hogy előbb-utóbb ennek meg is lesz az eredménye. Itt is megnyugodva búcsúzhatunk. Ennyiben legalábbis hasonlít egymásra az „északi” és a „déli” fellegvár. NAMÉNYI JÓZSEF Az evezősök egy csoportja 16
