Fradi-híradó (1971)

1971. július

KISZ ÉLET: egész héten

Csak próbálja még valaki azt állítani, hogy a lehetőség nem ad szárnyakat. Alig negyedéve készült el a zöld-fehér sportolók új klubja, de a vonzereje olyan óriási, hogy karonfogva hozzák egymást a fiatalok. S ha már ily nagy a csábítás, él-e ezzel a lehetőséggel, tudja-e hasznosítani az FTC KISZ-szervezete is?

Átfogóbb tevékenység

Ez a gondolat adta az alapötletet, hogy megkeressük Fogarasi Emília KISZ-titkárt, aki hatodik éve tölti be ezt a tisztséget, s akit nemcsak a fiatalok, hanem a sportegyesület minden tagja, sőt, számos szurkolója is jól ismer. Nem véletlenül! A Fradiban atletizált, a 400 meg a 800 volt a kedvenc távja, s noha soha sem ért el valamiféle „kiugró” eredményt, szorgalma, emberi karaktere a legismertebbek közé emelte. Bár már egy éve nem is versenyez, KISZ-titkárként most is régi igyekezetével törődik az egyesületi fiatalság problémáival. S ez nem is oly köny- nyű dolog, mert a Kispesti Textilgyár anyagbeszerzője, s miután munkahelyén már eleget tett kötelességeinek, csak akkor tud az FTC-ben is tevékenykedni.

— No, tévedés ne essék — mondja mindjárt beszélgetésünk elején —, nem egyedül dolgozom. A KlSZ-vezetőség- nek öt tagja van, s társaim áldozatkészsége is közismert.

— Kikből áll a vezetőség?

— A szervező titkár: Hangai György jégkorongozó, az ágit. propos: Kun Miklósné atléta, a gazdasági: Bartha Ágnes tekéző, a kultúros: Horváth József tekéző, illetve Lengyel Lajos atléta.

— Tulajdonképpen tehát nem is öten, hanem hatan dolgoznak. Csak kissé egyoldalú a vezetőség összetétele.

— Igaz, s kissé szükségmegoldásból alakult így, mert — mint ismert — a szervező titkárunk, Gulyás János kézilabdázó egy évvel ezelőtt tragikusan elhunyt, s akkor kértünk fel póttagokat is. Valójában azonban nem a sportági hovatartozás a döntő, hanem a közösség érdekében végzett munka.

E téren viszont valóban kedvező a helyzet. Legalábbis az utóbbi időben. A KISZ-vezetőség aktivitása nőtt, s az egyesületi KISZ-alapszervezet egész tevékenysége átfo- góbbá vált.

— A jó klublehetőség ennek egyik alapfeltétele — véli a titkár. — Amióta felavattuk a klubot, evezősök, kajako- zók és más sportágbeliek áramlása is megkezdődött. Alapszervezetünk 1962-ben alakult meg, én 1965-ben kerültem ebbe a tisztségbe, s azt mondhatom: már régen nincsenek névleges kiszistáink. Jelenleg 75 tagja van alapszervezetünknek, s mindegyik igényli a programot és a feladatokat. Munkánk tehát bőségesen akad, de a szervezésben a klubtanács igen sokat segít.

— Például?

— A klubprogram lehetőséget nyújt filmvetítésekre és élménybeszámolókra, politikai akciók megszervezésére és zenetörténeti előadásokra, irodalmi estekre és külpolitikai tájékoztatásra, s a létszám és az aktivitás mind biztatóbb.

— Nem áll fenn annak a veszélye, hogy végül a klub- programra szűkül az egész KISZ-élet?

— Véletlenül sem! A KISZ-vezetőségnek külön munkaterve van, s ebben a legkülönbözőbb teendők szerepelnek. Edzéslátogatás és sporttársaink biztatása a versenyeken, nevelési vagy szervezési problémák megoldása, lakásépítési akció megszervezése, érettségizők segítése, első választókkal beszélgetés — hosszan sorolhatnám életünk kisebb- nagyobb epizódjait.

Andrea és társai

— A KISZ-szervezet tagjai között élsportolók is vannak?

— Sokan. Gyarmati Andreát, Mészáros Gyurit vagy Csányi Bélát említsem? Vagy labdarúgókat, asztaliteniszezőket, evezősöket, sakkozókat, jégkorongozókat soroljak fel? Tag és tag között nem teszünk különbséget.

— A szakosztályi életet mennyire ismerik s közvetlenül vagy közvetve tudnak-e rá hatni?

— Szakmai kérdésekbe nem szólunk bele, a neveléssel annál inkább törődünk. Ezért most azt is célul tűztük ki, hogy a KISZ-csoportvezetők legyenek tagjai szakosztályuk vezetőségének, mert így szoros összekötő kapcsot képezhetnének a vezetők, edzők, társadalmi aktívák és versenyzők, játékosok között. Az úszóknál már volt ilyen kezdeményezés, de valamennyi szakosztályban, egységes törekvésként és úgymond: hivatalosan szeretnénk a vezetőségben látni a csoportvezetőket.

— Mi volt a legnehezebb nevelési problémájuk?

A titkár hirteleniben nem tud mit mondani. S ez nem csoda, mert zömmel kisebb sportszerűtlenségek, magánügyek szerepeltek a „gondok listáján”. A KISZ-titkár szerint talán szerencséjük volt, hogy nagyobb fegyelmi ügyekkel nem kellett foglalkozni, de ebben alighanem az egyesületi, a szakosztályi és csöppet sem kis mértékben a KISZ-vezetőség jó munkája is benne van.

— Hány KISZ-csoport működik az FTC-ben?

— Tizenkettő. Azért csak ennyi, mert megalakulásunk óta megszűnt a természetjáró, a súlyemelő, az ökölvívó, a tenisz, az atlétikai szakosztály, s az egészen kis .létszámú közösségeknek nincs szükségük külön csoportra. Jelenleg a legtekintélyesebb KISZ-csoportjaink az úszó, az evezős és a birkózó szakosztályban működnek.

I

— Hogyan képzelik el a további fejlődést?

— Részben tapasztalatcserék útján, részben új elképzelések kialakításával. A Bp. Honvéd, az Újpesti Dózsa és a Csepel KISZ-vezetőivel négyes csúcstalálkozón szeretnénk megvitatni a KISZ-alapszervezetek helyzetét, feladatát a nagyegyesületekben. Ezenkívül az Ü. Dózsa minket hívott meg, mi pedig a Bp. Honvédőt hívjuk meg KlSZ-tapaszta- latcserére.

— És azok a bizonyos új elképzelések?..,

— Mindent nem lehet, néha nem is érdemes előre felsorolni. Lesz ezek között egészen kicsi, de lesz jelentős elképzelés is. Eseménynapló, faliújság, később esetleg KISZ- hiradó épp úgy idetartozik, mint jó hagyományok felújítása.

— Mire gondol?

Eszmei nevelés

— A szakosztály magnósvetélkedőkre, „sztoritalálkozókra”, amikor egy-egy érdekes és tanulságos esemény elmondása képezi a programot. Az olimpiai felkészülés közvetett segítésére, így például olimpiai vetélkedő meghirdetésére a szakosztályok között. Eszmei nevelésre s a tájékozottság fokozására, mert amikor március 1-én a IX. kerületi KISZ-bizottság ágit. prop. titkára, Regene Anna a párt ifjúságpolitikájáról tartott előadást, igen nagy sikere volt, s hasonló előadásokra ezután is szükség lesz. A szurkolók nevelésére, mert erre egyesületünk számos barátja kért bennünket. Zenés beszélgetés formájában, példamutató, népszerű labdarúgók bevonásával szeretnénk elérni, hogy túlbuzgó szurkolók ne vonulgassanak a Keletinél, hogy inkább a pályán biztassák kedvenceiket. Szóval — nem egyszerű dolog ez.

Ebben maradtunk! S ha minden új elképzelést nem is tudtunk meg, az ismertetett tervek arra utalnak, hogy ezután még többet hallunk majd a zöld-fehér gárda fiataljairól.

Z. VINCZE GYÖRGY

3