Fradi-híradó (1971)
1971. július
FRADI FUTBALLTÖRTÉNELEM (III.) 1906 tavaszára egyfordulós bajnokságot írtak ki a Brüll Alfréd serlegért. A korabeli nyilatkozatokból kiderül, hogy a terv elsősorban az „Ezüstlabda” vándordíj elnyerése volt. A csapat kitűzött célját el is érte, mert a díj harmadszori sorrend nélküli védelmét megszerezte. A kiváló elenfél a megismételt döntőre nem állt ki. Ebben az esztendőben jelent meg először az FTC játékosai között egy karikalábú fiatal tehetséges játékos, hogy az elkövetkezendő években sikert — sikerre halmozzon, a zöldfehér színekben és a nemzeti tizenegyben. A fiatal játékos Schlosser Imre volt. Az igazsághoz tartozik, hogy eleinte bizony többször kimaradt a csapatból. Az ősszel kezdődő és első alkalommal kiírt őszi-tavaszi bajnokságban azután már kiválóan játszott. Ügy látszik, annak idején is időre volt szükség ahhoz, hogy egy fiatal játékos beépüljön a csapatba. Slózinak ez a törekvése olyan sikeres volt, hogy az FTC az első helyről vonulhatott téli pihenőre. Az együttes jó formája állandósult. Tavasszal ugyan nem érte el együttesünk az őszi sorozatot, mégis biztosan nyerte a bajnokságot. A sikert elsősorban a csapatban uralkodó kiváló szellemnek lehetett tulajdonítani. Ez nemcsak a mérkőzések izzó légkörében, de a magánéletükben, a vezetőkkel és szurkolókkal való kapcsolatukban is kifejezésre jutott. A jó öreg Gebauer bácsi visszaemlékezéseiben elmondta, hogy a mérkőzések után a játékosok és szurkolók az Üllői út és Ferenc körút sarkán levő kávéházban találkoztak. Ezt a kávéházat inkább egy nagyobb kávémérésnek lehetett tekinteni, amelynek egy kis beugrójában volt a klubiroda. Berendezése pedig egyetlen magasított íróasztalból állt, itt dolgoztak az egyesület vezetői. Mégis gyakran olyan sokan jöttek össze, hogy a vendégek felének sem jutott ülőhely. Még két törzshelyről tudunk ezekből az évekből. Az egyik a Főherceg Sándor tér és Rökk Szilárd utca sarkán levő „Szana”, a másik pedig a Tompa utcában levő „Antii”. Az első húsvéti torna A bajnoki címért folyó küzdelemben ezúttal az MTK győzedelmeskedett, három ponttal előzte meg együttesünket s kénytelenek voltunk megelégedni — elsősorban az őszi gyengébb szereplés miatt — a második hellyel. A bajnoki küzdelmeken kívül az 1908-as években új kezdeményezéssel lepték meg a szurkolókat a magyar klubcsapatok. A négy vezető egyesület — BTC, MAC, MTK és FTC — részvételével megrendezték a húsvéti serleg mérkőzéseket. A két napig tartó mérkőzés- sorozat kitűnő hírverése volt a lab- dig 6:0 arányban győztek játékosaink és imponáló 8:0-ás gólaránnyal elnyerték az első ízben kiírt Húsvéti serleget. Ekkor rendezték az angol Co- rinthián által alapított vándordíját darúgásnak és a játék további fejlődését szolgálta, különösen a későbbi években, amikor külföldi csapatok is bekapcsolódtak a küzdelmekbe. Első alkalommal a ferencvárosi szurkolók nagy örömére a MAC ellen 2:0, az MTK ellen pe- — és ezt a díjat is megnyerték. A döntőben az NSC-t 5:0 arányban verték. Hogy teljes legyen a kupasiker az Ezüstlabdáért folyó küzdelemben a döntőben 4:3 arányban győzték le a MAC csapatát és ezzel negyedszer elnyerték az értékes trófeát. Szép volt ez a sorozat, amit tetéztek a sikeres nemzetközi mérkőzések. A bécsi és prágai klubcsapatok nagy gólarányú vereségeket szenvedtek az FTC-től (Sparta 4:0, Wiener SC 5:1, Vienna 3:0, Rapid 4:2). Kialakulóban az „aranycsapat” A szurkolók már a hazai labdarúgás őskorában megérezték, mikor és hová kell kimenni, ha jó sportot, jó labdarúgást akarnak látni. Eddig is lelkes szurkolótáborral rendelkezett az FTC és játékosok küzdőké- peségükkel, eredményükkel rászolgáltak erre a bizalomra. De az 1908 —09-es bajnoki év sikerei véglegesen a csapathoz láncolták az egyre nagyobb számban megjelenő nézőket, akiknek fanatikus buzdítása nem egyszer emlékezetes sikert hozott. Ezzel a bajnoki évvel kezdődött az FTC első aranykorszaka. Kiemelkedő játékos egyéniségek alkották a csapat gerincét: Fritz, Rumbold, Bródy, Gorszky, Weisz, Koródi, Schlosser. Az 1903-as évben első ízben kiírt Ezüstlabda vándordíját ebben az eseményekben gazdag évben szerezte meg végleg a labdarúgó csapat, 1903, 1904, 1906, 1908 és 1909 években sorrend nélküli ötszöri győzelemmel jutottak a szép és nagyértékű trófeához. A vándordíj kiírása értelmében véglegesen egyesületünk birtokába jutott és ma is egyik dísze serleggyűjteményünknek. A Corinthián díj, a Húsvéti serleg és a bécsi Challenge Cup — amelyet az első kiírás, 1897 óta mindig osztrák csapat nyert — megnyerésén túl, a fővárosi és vidéki csoport első helyezettjének összecsapásából is győztesként került ki az FTC. Október 3-án a Kassai AC ellen 11:0 arányban hengerelt a Fradi és ezzel a győzelemmel az első országos bajnoki címet is elnyerte. Győzelem angol csapat ellen! A szakemberek várakozásának megfelelően az FTC ebben az évben is tovább fejlődött, játéktudása, stílusa már kialakult a kiváló balszélső, Borbás Gáspár visszatért az Üllői útra, és már szerepelt abban a csapatban, amely 1910. március 27- én Schlosser, Weisz, Szeitler góljaival 3:0 arányban győzött az angol Surrey Wanderers ellen. Ez volt az első mérkőzés, amelyen magyar csapat angol együttes ellen győzött! Fritz — Kucsera, Manglitz — Weiber, Bródy, Gorszky — Szeitler, Weisz, Koródy, Schlosser, Borbás dr. tizenegy vívta ki a sikert. Az angolok mentségére egyedül azt említhetjük meg, hogy a mérkőzés alatt végig széllel szemben játszottak. Az történt ugyanis, hogy a szünetben az FTC-vel „fordult” a szél is, és a második félidőben ismét a hazai csapatot támogatta. Az 1910-es év krónikájához tartozik a Magyar Kupa mérkőzéssorozat kiírása. Az első MK mérkőzést 1910. május 22-én az NSC ellen játszotta csapatunk, és Schlosser (3) valamint Bródy góljaival 4:0 arányban győzött. Új központ születik Az FTC sorozatos sikerei mágnesként vonzották a közönséget, hétről hétre emelkedett a nézők száma. A pénztár mégis rendszerint üres volt, mert a pályán kevés nézőt tudtak elhelyezni és a bevétel nem fedezte a kiadásokat. A Soroksári úti pálya befogadóképessége 1500 volt, de a kisméretű játéktér nem felelt már meg az igényeknek, hiszen az FTC atlétái is ezen a pályán tartották edzéseiket. Űj, nagyobb méretű és befogadó- képességű pályára volt szükség. De hol és főleg — miből? Az egyesület akkor csak saját erejére és tagságának anyagi támogatására számíthatott. A gondolat realitását a terv gyors megvalósítása bizonyította. Az első feladat olyan terület keresése és kiválasztása volt, ahol a korszerű igényeket kielégítő pálya felépíthető: az előírásoknak megfelelő labdarúgó és futópálya, amit nagy befogadóké4
