Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Csákvár Szabó Jenő plébános kísérőlevele jelentéséhez, 1945. június 29. (SzfvPL No.4514 - 472/1945, gépelt) 17-18/1945. Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság! A csákvári róni. kát. Egyházközség háborús helyzetéről és szenvedett károsodásáról megírt jelentésemet teljes tisztelettel felterjesztem. Ugyanide csatolom a csákvári templomrablás folytán mutatkozó felszerelési hiányainak pótlására az Országos Központi Oltáregylethez benyújtandó alázatos kérvényemet. Teljes tisztelettel kérem kérvényünk pártoló felterjesztését. Az előírt leltárt nem mellékelem, mert nincs miről. A Megmaradt kijavítható tárgyakat csak úgy, mint a rablás folytán előállt hiányokat a kérvényben röviden felsoroltam. Mély tisztelettel vagyok a főtisztelendő egyházmegyei Hatóságnak Krisztusban engedelmes szolgája: Csákvár, 1945. június 29-én. SzabóJenő plébános Csepel II. 0ézus Szíve Lelkészség) Szabó Pál lelkész jelentése, 1945. április 25. (SzfvPL No.4515A - 238/1945, gépelt, kézírásos kiegészítéssel) Jelentés Csepel II. plébániáról 1945. április 25-én. Mellékelve 3 drb jegyzőkönyv. Mint nagy vihar után a határ, olyan benyomással tárul elénk egyházmegyénk képe. Szegény Fehérvár, Bicske és ezek környéke, a Duna vonala, a mi Szigetünk, a Velencei tó környéke. Elmondhatjuk a prófétával: „hol van még hely rajtad, ahol üthetnélek... csupa sebhely...”.122 Püspök Atyánkról és más egyházmegyei paptestvérről szállongó hírek is megrendítettek bennünket. Mégis úgy csendben hálát adunk a jó Istennek. Mert hátha még többet érdemeltünk volna?! És mert a nehezén biztos túl vagyunk. Bár a tisztogató utóviharzás még csak most kezd dühöngeni, főleg itt nálunk. (Róbl kanonok úr napok óta vizsgálati fogságban Őrszem miatt, az én világi elnököm is hetek óta, meg sok jó munkatársam...) Reméljük, hogy minél jobban belemelegedtek, annál hamarább lesz ennek is vége... Csepel II. a bombatámadások nagy anyagi károsodása után (a szép plébániaépület összeomlott), a hosszú frontközelség ellenére sem szenvedett említésre méltó újabb károkat. Sem az ostrom, sem a megszállás alatt, sem azóta. Templomunk bombatámadáskor kétszer rongálódott meg, de őszig kétszer ki is tudtam javíttatni. Az ostrom alatt semmi bántódás nem érte. Két kisebb ablakszem esett ki csupán. Pedig hosszú időn át elég gyakori volt a közeli és távolabbi akna vagy kisebb bomba becsapódás. Még gyakoribb a légi gépágyúzás. [A] plébániaépületet, a romok értékes darabjait, főleg faanyagot kezdték széthordani, katonák is, civilek is; úgy hogy emiatt is, meg az alatta levő óvóhelyen elrejtegetett sok egyházi 122 VÖ.: íz 1,5-6. 123
