Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

IV. Plébániák jelentik

és privát értékünk védelme miatt is, no meg a bérelt lakásunkban való állandó szovjet zaklatás miatt valósággal bevettük magunkat a romok alatti légópincékbe, s így, puska nélkül, kézzel-lábbal védekeztünk a zabrálások ellen, meg a hozzánk menekülő pár nő védelmében. Nem is tudtak lejönni hozzánk többször, csak egy óvatlan pillanatban fehérneműs kofferjainkat emelték el. Kiválogatva, a maradékkal azokat is visszaszármaztatták. Ágh káplánomnak és házvezetőnőmnek okoztak ezzel nagyobb kárt, mert abban volt a pénzük is, engem inkább a tüzelőmtől (kb. 25 q) fosztottak meg.

Személyi bántás nem történt, pedig egyszer fejszével döngette 5 részeg katona az ajtónkat, de a légóajtó bombabiztos volt, ezek ellen is védett. Párszor fönt hadakozva, puskacső előtt is álltunk, de józanok fogták ránk, azokat könnyen lefegyvereztük pár jó szóval. Bombakárom után kölcsönkapott bútorokat „agyonhasználták” és párat elvittek. A szenvedésekből tehát főleg azért jutott ki, mert nov. elejétől mai napig pincében háltunk, s márc. 1-jétől pedig ott is kellett laknunk.

Ma éppen befejezték a plébániatemplom épületben a javítómunkálatokat az óvóhely fölött, s így ideiglenesen kb. 7 vagy 8.000 Pvel lakhatóvá tétettem a konyhát, cselédszobát, és hivatalnak - az egyben káplánszoba - előszobát, sőt: a fürdőszoba is majdnem ép maradt.

Hivatalom eddig a sekrestyében volt. Bérelt lakásból vitték el a télen a Templomszámadási főkönyvet és az Egyházközség jegyzőkönyvét, illetve széttépték, ugyancsak a szétturkált iratokból hiányzik pár kevésbé fontos, meg kisebb irodai felszerelési tárgy. Anyakönyvek, pecsétek és fontos iratok azonban biztonságban voltak. Pénztárkönyvek szintén mind megvannak, pénzállománnyal együtt.

Templomunkba egyszer tévedtek be egy óvatlan pillanatban, de szokott kutatómunkájuk után csak egy üveg misebort s pár kisebb gyertyát vittek el. Tabernáculum ajtaját is kitépték, de nem nyúltak hozzá, látván, hogy bor nincs benne. Értékes felszerelések pedig óvóhelyen voltak őrizve. Ma is még.

Istentiszteletet sem az ostrom, sem a megszállás alatt, sem vasárnap, sem hétköznap egyetlen egyet sem hagytunk el. Belövések és robbanásaik pillanataiban sem. Természetesen két szentmisénél többet nem mondtunk az ostrom alatt. Közeli becsapódások idején is jöttek 100-200-an misére vasárnap. Megszállás után mindjárt bevezettük a 3 szentmisét, az iskolák megindulásával pedig a negyediket. Minden szentmisén azóta telt ház van. Föltámadási körmenetünk impozáns volt. Zavartalanul végzünk mindent. Megszállás elején anyakönyvezést is magunk végeztük, mert polgári anyakönyvezés egy hónapig szünetelt. Ezalatt csak egyházi esküvők voltak hatósági utasításra. Temetések nagyon megszaporodtak. Bombatámadásunk idején nem volt annyi halottunk, mint az ostrom és megszállás idején. De nem éppen a helövések, hanem inkább kórház- és orvosnélküliség szaporította meg ezt a statisztikánkat.

A sok esküvő, temetés, de főleg a hívek ide-oda küldözgetésének elkerülése végett ebben a közlekedés nélküli és még szörnyűbb robotolási nehéz időkben megállapodtunk a lazarista főnökatyával, a III. kér. egyházközség lelkipásztorával, hogy márc. l-jétől kezdve átveszik tőlem a III. kerületi hívek önálló lelkipásztori gondozását, amiről jegyzőkönyvet is vettünk fel, s most utólag terjesszük fel Püspök Atyánkhoz végleges jóváhagyásra. De a megszállás idejére kapott pápai felhatalmazásokkal élve, a maxima necessitast12i látván, márc. 1-jétől kezdve a lazarista atyák önállóan vezetik az anyakönyveket és végzik az önálló lelkipásztori tevékenységeket, esketnek, temetnek, keresztelnek stb. Ehhez a nálam megszabott stólát szedhetik, egyházközségi költségvetésükben már múlt években előirányzott és jóváhagyott stólamegváltási díjakat pedig kiutalhatják ez évben maguknak.

Hitoktatást beállítottuk mindjárt kezdetben, ahogy az iskolák gyerekcipőben lábra álltak, s kezdtek tipegni-topogni. Ha iskolák több ízben kényszerszüneteltek, akkor is a mi templomunkban szedettük össze mind a polgáristákat, mind az elemistákat. Eleinte Rajna, Ágh káp-Legnagyobb szükség, legnagyobb kényszer - latin.

124