Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Owaimer Oliver: Petőfi, a regényhős (Az első Petőfi-regény)
93 Szokoly már az előszóban hangsúlyozta a regénye felemás életrajziságát, s hogy műve nem kíván megfelelni tudományos igényeknek, amelyet emiatt a rege műfa jához hasonlított: Gyulai, Jókai s Vahot Imre szépen írtak róla, s jobbára tényeket adtak elő. Én azonban jelen könyvemben nem igénylem a száraz adatok elvitathatlan alaposságát, hanem elbeszélésemet csak úgy óhajtom tekintetni, mint ama regéket, mikben az üres hézagokat az író képzelme pótolja ki, s melyek mindazáltal való alapon nyugszanak.69 Úgy tűnik, a szerző valamiképpen a szájhagyományhoz s a népi emlékezethez akarta kötni alkotását. Azonban kezdetben kissé bizonytalan volt, hiszen a rege mellett a (Jókai által is használt, s Erdélyi János által klasszifikált)70 mítosz megnevezést is használta műve jellemzésére: „Romulus eredetét s kimulását a költészet mythoszba burkolja” és „[Petőfi] máris mythoszi lénynyé vált előttünk”. (1) Az 1862-es kiadásra viszont mintha csiszolódtak volna műfaji elképzelései, s a mítoszra tett utalásokat regére írta át: „Romulus eredetét s kimulását a költészet regébe burkolja” és „[Petőfi] máris regék hősővé vált előttünk”. A regében a történeti novella s a mondában a történetírás előzményét felfedező Szajbély Mihály műfajtörténeti tanulmánya alapján érthető, hogy Szokoly a rege képlékeny műfajához kapcsolta regényét. Hiszen a műfajmegjelölést az archaikus és patriarkális közösségi szemléleten alapuló, naiv és prehistorikus történelemtudatot tükröző, szórakoztató igényű, vállaltan fikcionalizáló lírai vagy prózai történetek megnevezésére használták.71 A rege persze nem maradt meg a népköltészet határain belül: Kisfaludy Sándor óta műköltészetté vált, s a nemzeti narratíva keretei között popularizálódott, trivializálódott. „[N]em az egykor valóban mindenki számára közös világlátást, világértelmezést fejezte ki, hanem az attól már eltávolodott, kívülálló embert igyekezett a közös nemzeti múlt iránt érzékennyé tenni, s művelői maguk is [...] a kései utód nosztalgikus visszapillantásából nyertek ihletet. Sikerük pedig éppen azért lehetett, mert kielégítették e befogadói réteg érdekesség-, olvasmányosság- és nosztalgiaigényét.”72 Vagyis a szerző a műve populáris (a kanonikusnak számító történelmi regénytől eltérő) 73 történelemszemléletére utalt, amikor azt a regéhez ▼ 69 Szokoly Viktor, Regényes rajzok Petőfi Sándor ifjukori éveiből , Pest, Vahot Imre Kiadása, 1859, 3. A továbbiakban erre a kiadásra hivatkozom, s a főszövegben adom meg zárójelben az idézetek pontos helyét. 70 Vö. Gulyás Judit, Erdélyi János meseértelmezéséről , Irodalomtörténeti Közlemények 118(2014): 6; Szajbély Mihály, Jókai Mór (1825–1904), Pozsony, Kalligram, 2010, 91–120. 71 Szajbély Mihály, A rege és rokonműfajai a XIX. század elejének magyar irodalmában , Irodalomtörténet 80(1999/3): 424–440. 72 Szajbély , A rege és..., i. m., 435–436 73 A történelmi regény történetéről, elméleti dilemmáiról, olvashatóságáról, egy-egy reprezentáns darabjáról lásd: Bényei , Péter, A történelem és a tragikum vonzásában: A történelmi regény műfaji változatai és a tragikum kérdései Kemény Zsigmond írásművé
