Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Owaimer Oliver: Petőfi, a regényhős (Az első Petőfi-regény)
83 Mint látható, a szabadságharc után élénk diskurzus folyt a költő életéről, azonban az emlékezetkultúra tabui, az állami cenzúra és a politikai elfojtás mechanizmusai is megfigyelhetők.15 Az Alexander Bach belügyminiszter és Johann Franz Kempen altábornagy irányította neoabszolutista berendezkedés (egyre enyhülő) „emlékezet”-, sajtó- és kultúrpolitikája nyilvánvalóan tiltotta és szankcionálta a szimbolikus erejű, ominózus események és személyek ünneplését vagy ábrázolását. Az alkotók, a kiadók, a nyomdák és könyvkereskedők számára komoly egzisztenciális és anyagi kockázattal járt a kényes témák (a szabadságharc, a politikai emigráció, az osztrák–magyar viszony s más napi politikai kérdések) feszegetése. Nem meglepő, hogy ekkoriban az utólagos cenzúra és a rendőrségi ellenőrzés – következetlen, gyakran a hivatalnokok túlbuzgóságának, képességeinek és szeszélyeinek kiszolgáltatott – hétköznapi eljárásai mellett az öncenzúra gyakorlata is általánossá vált.16 Tudható, hogy a sajtórendőrség lefoglalta az 1854-ig hatósági körözés alatt álló Petőfi Összes költeményei második, 1848. évi kétkötetes kiadásának példánya it; s csak Emich Gusztáv hosszas közbenjárása után engedte kiadni. Az 1847–49 közötti verstermést tartalmazó, nagy érdeklődéssel várt, Petőfi újabb költeményei című köteteket be is zúzatta,17 s csak 1858-ban jelenhetett meg (még inkább) megkurtított formában – addig kizárólag az 1847 előtt keletkezett Petőfi-művek voltak ismertek az egyszeri olvasó előtt.18 1854-ig illusztrációt sem lehetett közölni a költőről, hiszen a szabadságharc után az osztrák kormány a politikai üldözöttek vizuális ábrázolását is tiltotta.19 A titkosrendőrség is hasonló szigorral lépett fel: 1851-ben alapos hatósági kivizsgálás követte azt a spontán állampolgári feljelentést, amely szerint egy egri borospincében ünneplő társaság március 15-e alkalmából Petőfi-dalokat szavalt és énekelt.20 1854-ben még Gyulai is nehezen talált olyan sajtóorgánumot, amely elvállalta volna Petőfi-életrajza közreadását: Jókai Mór azért nem merte kiadni a Délibáb ban, mert a lapja egy korábbi számát éppen egy Petőre utaló Tompa Mihály-költemény miatt kobozták el.21 Ugyan az évtized ▼ szolgáltatott volna ürügyet. Most azonban elérkezettnek véljük az időt [...].” Adatok Petőfi halálához , Pákh Albert, Vasárnapi Ujság, 1860. október 14., 506. 15 Ez az ellentmondásos diskurzus – Aleida Assmann fogalmaival – az aktív emlékezés és az aktív felejtés egy ü ttes érvényesülé seként írható le. Aleida Assmann , Canon and Archive = Cultural Memory Studies : An International and Interdisciplinary Handbook , edit. Astrid Erll , Ansgar Nünning , Berlin, New York, Walter de Gruyter, 2008, 97–99. 16 Minderről átfogó képet nyújt: Buzinkay Géza, A Bach-korszak művelődéspolitikája Magyarországon , 1849–1860 , Magyar Könyvszemle 90(1974/3–4): 269–292. 17 Hölgyfutár, 1850. május 28., 515 ; Hölgyfutár 1851. augusztus 29. 788 ; Kiss József, A Petőfi-költemények kiadástörténete 1850-től 1945-ig, Magyar Könyvszemle 95(1979/1): 43–49. 18 Kerényi Ferenc, Petőfi Sándor élete és költészete: Kritikai életrajz , Bp., Osiris (Osiris Monográfiák), 2008, 471–473. 19 Adrovitz Anna , ARCpoetica: Petőfi Sándor életében készült képmásai , Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012, 89. 20 Deák Ágnes, „Zsandáros és policzájos idők”: Államrendőrség Magyarországon 1849 – 1867 , Bp., Osiris, 2015, 198–199. 21 Owaimer , Két Petőfi..., i. m., 129.
