Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Szilágyi Márton: Agitatív vers a pusztulás sejtelmében (Petőfi Sándor: Föl a szent háborúra!)
75 itt az „Értesítés a főváros polgáraihoz” című, június 30-i keltezésű hirdetményre gondolt, amely a város feladását és kiürítését adta hírül. A népgyűlésre tehát a történeti körülmények megváltozása miatt már nem került sor.18 Mivel így a megszülető vers nyilvános elszavalása is elmaradt, felszólító erejének kipróbálására nem kerülhetett sor. S mivel a költemény kiadatlan maradt (nem tudjuk, miért), a hatásáról sem árulkodnak recepciós adatok. Pedig a készülés imént vázolt folyamata azt sejteti, hogy Petőfi ekkor – egy év elteltével – arra tett kísérletet, hogy megismételje azt, ami annak idején, 1848. március 15-én a Nemzeti dal elszavalásával sikerült neki: hogy tudniillik egy vers szóbeli elhangzásával tömeghatást idézzen elő. (Ne feledjük, az Aranyhoz írt levelében a feladat meghatározását a „fanatizálás” szóval fejezte ki...) Persze nem szabad arról elfeledkezni, hogy Petőfi nyilvános szerepléseinek nem kizárólagos eseménye az 1848. március 15-i versmondás, hanem később is vett részt versének elszavalásával népgyűlésen: 1848. április 6-án így mondta el Pesten a Készülj hazám! című költeményét, s erről az eseményről sajtótudósítás is beszámolt.19 Mindazonáltal ennek az április 6-i fellépésnek is a mércéje és előképe a március 15-i szerepvállalás volt, így indokolt ezt az 1849-es költeményt is a kezdethez mérni. Márpedig a két vers (a Nemzeti dal és a Föl a szent háborúra! ) között vannak párhuzamos elemek, de persze az eltérések is jelentősek. Részben más a tér is, ahol ennek a szövegnek el kellett volna hangzania: a cél ezúttal egyértelműen egy előre meghirdetett népgyűlés, amely a Nemzeti Múzeum kertjébe van elképzelve – ne feledjük, a Nemzeti dal az eredeti elgondolás szerint egy úgynevezett reformlakomára készült volna, amelyet a Rákos mezejére terveztek, s a részvevők körét a Pestre, a József-napi vásárra felérkező vidéki, nem nemesi tömeg adta volna. Az események felgyorsulása tette fölöslegessé ezt az eredeti tervet, s helyezte át a vers elhangzását egy rögtönzött módon, de amúgy igen tudatosan felhasznált városi térbe, ahol is a Nemzeti dal többszöri, a szerzőtől magától származó elmondása sajátos és nagy hatású eleme volt a forradalomnak.20 Amennyire ezt a forrásaink láthatóvá teszik, 1849 júniusá ban egyáltalán nem egy ilyen gyalogos és fokozatos mozgósítás volt a cél, hanem egyetlen népgyűlés. Ráadásul nem is egy spontán módon összeverődő tömegnek a mozgósítása volt a cél, hanem egy előre meghirdetett, a kormánytól falragaszokon és újsághirdetésben propagált alkalmon részt vevő sokaság megszólítása, ahol is ▼ 18 Erről legutóbb lásd Szabó G. Zoltán, Petőfi az egykorú horvátországi sajtóban, Életünk, 27. évf. (1989), 3. szám, 216–217.; Spira György, A pestiek Petőfi és Haynau között, Bp., Enciklopédia, 1998, 609–610.; Debreczeni-Droppán Béla, Petőfi utolsó nyilvános szereplése Pesten – Népgyűlés a Magyar Nemzeti Múzeum előtt az orosz betörés ellen, újkor.hu [https://ujkor.hu/ content/petofi-utolso-nyilvanos-szereplese-pesten-nepgyules-a-magyar-nemzeti-muzeum-elott-az-orosz-betores-ellen] utolsó letöltés: 2022. júl. 7. 19 Pesti Divatlap, 1848, 17. szám (ápr. 8.), 453. (a tudósítást újraközölte: Endrődi i. m., 405.). Lásd még Ferenczi i. m., 249. 20 Ennek részletesebb elemzésére lásd Szilágyi Márton, A magyar romantika ikercsillagai: Jókai Mór és Petőfi Sándor, Bp., Osiris, 2021 (Osiris Irodalomtörténet. Tanulmányok), 161–177.
