Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Fried István: Petőfi Sándor: „nemzeti költő” „nemzeti költészete”
5 Eötvös József elsőként minősítette Petőfit „nemzeti költő”-nek, „Petőfi kitűnőleg magyar, legkisebb műve (is) nemzetiség bélyegét hordja magán, (...) Petőfi a szó legszorosabb értelmében „nemzeti költő ” – ezt Eötvös érdeméül tudja be, értékelésének ez adja az alapját. Talán itt nem szükséges Eötvös–Petőfipárhuzamokra, a jól érzékelhető eltérések ellenére látványos megfelelésekre hivatkozni (Eötvös József 1837-es Vár és kunyhó versével szembesíthető Petőfi 1847-es Palota és kunyhó című verse, 4 Eötvös regénye, a Magyarország 1514-ben versus Petőfi A nép nevében című verse). Inkább arra összpontosíthatunk, hogy a magyar jelleg, az tudniillik, hogy Petőfi verseiből szinte következtetni lehet „nemzetiségünk” erényeire és hibáira, azaz Petőfi (kissé leegyszerűsítve) „magyarság-verseket” ad közre, egy érdemteli jelen költészetet és egy teljes bizalommal várt jövőt reprezentál. Az 1840-es esztendők közepe a magyar irodalomban ugyancsak meghozta az „irányköltészet” vitáját, a németben is (erről a Petőfi által fordított, sűrűn olvasott Heine egy szatirizáló komikus eposszal is megemlékezett),5 új műfaj lépett be a magyar irodalmi térre, a népszínmű, és nem utolsósor ban Petőfi, maga is foglalkozott a nemzet művésze, nemzet költője problematikával. Az előbbit is, utóbbit is más-más okból közel álló személyekkel összefüggésben hangoztatta: a színész jóbarát, aki egy „igazi” Shakespeare elkötelezettje volt, aposztrofálódik (versben) mint a nemzet művésze, Vörösmarty Mihály pedig – megszólítottja lévén egy nem teljesen méltányosan akár számonkérőként is emlegethető versnek – a nemzet költője.6 Az 1844-ből való Egressy Gáborhoz eltöpreng a költői és a színművészi sors párhuzamain, önmagát sem kizárva állítja, hogy a költő értetlenségbe ütközhet, de miután „Népét fölviszi / Olyan magasra, honnan az leszédül”, a jövendő igazságot szolgáltathat néki. A színész „végzete”: „Lekötve csügg ő egy rövid bilincsen”, ki van téve a megfelelő pillanat múltával – a jelennek. A „nemzetem művésze” megszólítás mégis olyan kontextusban fogalmazódik meg, mely a meg nem értés, a művész ellenében kitörő „pártos szenvedély” szólamait rekonstruálja. Lefordítva, összhangban Petőfinek Egressy III. Richárd járól közzétett színikritikájával a romantikus groteszkkel jellemezhető alakításról. Az újító, konvenciók közé nem sorolható megjelenítést ünnepli. Azt, hogy e vers tanúsága szerint az önmagát tudatosan képező, ▼ 4 Fried István – Szappanos Balázs, Petőfi-versek elemzése. Tankönyvkiadó, Budapest, 1978, 224–245. 5 Petőfi és Heine költészetének konfrontációjáról szóló dolgozatom: Heine és Petőfi = uő, Egy irodalmi régió ábrándja és kutatása. Lucidus, Budapest, 2016, 136–155. 6 Petőfi verseit az alábbi kötetből idézem: Petőfi Sándor, Összes versei, s. a. r. Kerényi Ferenc. Osiris, Budapest, 2004. A szövegközlés a kritikai kiadás alapján történt, mely 1847-tel bezárólag valósult meg. Az utolsó kötet, 1848/49 verseinek szövege Kerényi Ferenc számítógépében maradt. Az innen kinyert gépirat előzetes lektorálására én kaptam megbízást. A lektori jelentésben megállapítottam, hogy az anyag 70-75%-os készültséget mutat. Néhány kiegészítő javaslatot tettem. Jelentésem az MTA Textológiai Bizottsága számára készült. Ezzel kapcsolatban vö. még Szilágyi Márton, A magyar romantika ikercsillagai. Jókai Mór és Petőfi Sándor. Osiris, Budapest, 2021, 10, 13, 16, 19–21. A versidézeteket a továbbiakban külön nem hivatkozom.
