Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 5. szám - Acsai Roland: Szép Ernő alexandrinjai
50 ugyanezt a sémát, bár az én ízlésem szerint meglehetősen erőltetetten: „Elhagyni a ligetet...” Ehhez az esethez hasonlít e Tandori által is kiemelt félsor is: „Hangjuk sérti a fülem...” Ha Szép ezekben az esetekben tényleg anapesztizálná a félsorokat, akkor verstanilag megint teljesen rendben lennénk, szó sem lehetne a Tandori által emlegetett rontásokról, sőt, még nagyobb verstani tudatosságról is beszélhetnénk bizonyos nézőpontból. Viszont ezekben a félsorokban már nem nagyon történhetett anapesztizálás, ezek csak „rontottak”: „Szeretnék véled kezet...”, „S végre orvosságot a...”, „És tréfarabság lesz az...”, „Mind levetkőztek, szemök...”, „Hozzám, elkapnák a két...” A Néked szól utolsó sorának első félsorába is egy ilyen ritmikailag nehezen értelmezhető, rontott sor kerül: „Ahogy tűnnek mind a nagy...” Szóval elképzelhető, hogy Szép anapesztizált, vagy aprózott néhol (akár ti-ti-tik alkalmazásával) egy-egy jambus helyett, de én mégis inkább talán laza jambusnak veszem az kérdéses félsorokat, méghozzá olyan laza jambussornak, amiknek végei kiléptek az időmértékből, a ritmusból. Érdekes megnézni, hogy a már említett Kosztolányi másfelé lép ki az első félsorok ritmusából: Kosztolányi a francia alexandrinok első félsorát a példáink szerint is többször hat szótagosnak írja, amivel még nem is lenne probléma, de elhagyja a ritmust, hiszen hímvégződés helyett nővégződést kapnak. Szép Ernő viszont hét szótagosnak veszi az alexandrin első félsorát, amivel szintén nem lenne még baj, de a kívánt nővégződés helyett hímvégződést alkalmaz. Tehát ugyanazt a logikát látni mindkettőjüknél, csak ellentétes kifutással. Egyébként az írásom elején emlegetett Szép Ernő-monográfiában a monográfia szerzője, Purcsi Barna Gyula mind a Margitsziget című verset, mind az Egy szűz után való bánkódás című verset, mind a Magányos éjszakai csavargás t hibásan szabadversnek veszi. Először a Margitsziget címűről, majd a többi említett vers ről ezt írja: „A szabad versben a mondatok primitív, kötőszóhalmozásos mellérendelésben áramlanak, ami a gyermeknyelv szerkesztési sajátsága. A próza kötetlenségéig kalandozik el az Egy szűz után való bánkódásban (1911), ahol csak rendszertelenül cseng fel egy-egy rím, az Egy magányos éjszakai csavargás (1913) még ezt sem alkalmazza.” Purcsi Barna Gyula azt is írja tehát, hogy az Egy szűz... ben rendszertelenül cseng fel egy-egy rím, holott ez is tévedés, a rímek nagyon is szabályosak e versben. A háromsoros strófák utolsó sorainak végrímei csendülnek egybe mind a 14 strófán keresztül: elkűldtem-fekűdtem, gyáva-páva, eredj el-eggyel etc. (És a Magányos éjszakai csavargás címét is megtoldja egy határozatlan névelővel.) Jó példa ez arra a dologra, amiről Ferencz Győző is ír a verstankönyvében (Gyakorlati verstan és verstani gyakorlatok), hogy a versek olvasásának esetében is úgy van, mint a futballmérkőzések nézésekor: valamennyire mindenki élvezi a meccset, de igazán csak azok tudják élvezni, akik tényleg ismerik a szabályait. A többi ember csak futkározó embereket lát, meg maximum gólt. Aki nem ismeri az adott versformát,
