Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 4. szám - Owaimer Oliver: Petőfi, a regényhős (Az első Petőfi-regény II.)
70 költő!” (163) (Iser egyébként lexikális szinten megvalósuló kombináció nak tekinti ezt az eljárást, ahogy T. S. Eliot rímelésének elemzésekor fogalmaz: „a kombináció itt a hasonlóban meglévő különbség fölmutatására szolgál.”)63 Nemzetkarakterológiai szempontból lényeges, hogy Szokoly Petőfije – geniális népi karakterként, Csokonaihoz hasonlóan – hevesen pipázik alkotás közben. Ez nem meglepő, hiszen a pipa az 1850-es évekbeli Petőfi-ábrázolások állandó attribútuma – a későbbi kard, lant, esetleg (valamely forradalmi írását tartalmazó) kézirat helyett. A kiskőrösi Petőfi-szobor (1861–62), Jókai Mór Politikai divatok (1863) című regénye (mely a költőt valamennyi „szerepében” ábrázolja), valamint Lotz Károly és Marastoni József Petőfi halála (1863) című litográfiája jól mutatja, hogy a szabadságharc utáni önkényuralom enyhülésével azonnal megkezdődött a hétköznapi-népies Petőfi-ábrázolások fokozatos „militarizálódása” és átpolitizálódása.64 A pipázás – többek között Faludi Ferenc és Csokonai után – természetesen Petőfi költészetében is gyakori téma volt, s a költő alkotási módszeréről beszámoló tanúk is gyakran kiemelték, hogy a költő alkotás közben rengeteget dohányzott. Azonban a motívum korai Petőfi-ikonológiában való rögzülésében és aktualizálódásában talán a Bach-korszakban bevezetett állami dohánymonopólium kiváltotta általános felháborodás és elégedetlenség is közrejátszhatott, mely a neoabszolutizmus alatti központosítások kiváltotta legjelentősebb össztársadalmi ellenállást jelentette.65 Emiatt a bukott szabadságharc után a korábbinál is erősebben igye keztek a dohány termesztését és fogyasztását a nemzet javára tett szolgálatként s hazafias gesztusként megjeleníteni.66 Érzékletes adalék, hogy 1860 nyarán – a Széchenyi-botok mellett – Petőfi-pipákat árusítottak a Nemzeti Színház melletti vásáron.67 ▶ A költő színészkalandjainak és irodalmi beérkezésének ábrázolása önmagában egyáltalán nem lett volna hálátlan feladat – s nem csak a jelentős társadalmi érdeklődés miatt. Például ideális tárgya lehetett volna egy művésztörténetnek , melyben az önmagát kereső, a művészélet kihívásait (pl. a művészi szegénysé▼ 63 Iser, i. m. , 28. 64 Az irodalmi életmű fogadtatástörténetével párhuzamosan. Vö. Margócsy , „Az apostol” sorsa... , i. m. , 1073–1076. 65 Nem véletlen, hogy 1860 tavaszán a kormány enyhíteni kényszerült az (egyébként nem túl eredményes) dohányrendeleten. Az általános elégedetlenségre – a feketekereskedelem különbözői formái mellett – szemléletes példa lehet, hogy Kolozsvárott egy bizonyos Tóth Pál ácsmestert egy Búcsú a pipától című – izgató tartalmú – költemény nyilvános elszavalása miatt állították hadbíróság elé 1851-ben. Deák Ágnes, Társadalmi ellenállási stratégiák Magyarországon az abszolutista kormányzat ellen 1851–1852-ben, Aetas 10(1995/4): 27–59.; Ress Imre, A neoabszolutizmus és a provizórium kronológiája: a Magyar Korona országaiban 1849–1867 , Bp.–Szófia, Institut za Istoricheski Izsledvaniya–Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2022, 38, 42, 11, 129. 66 Patonai Anikó Ágnes, „Nem ölhetik meg jobban a magyar embert!” Tompa Mihály és az 1851-es dohányrendelet , Studia Litteraria 60(2021/3–4): 137–153. 67 Mi ujság?, Vasárnapi Ujság, 1860. július 29., 277.
