Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 4. szám - Owaimer Oliver: Petőfi, a regényhős (Az első Petőfi-regény II.)
63 hetetlen készségének tekintette mindezt, így fogalmazott eltűnt barátja, Petőfi nyelvtudásáról: „tanúbizonyságot tehetünk róla, hogy több mivelt európai nyelven is beszélt [...] A nélkül mai világban nem is nevezhetné magát valaki írónak.”)43 Később Borostyán a világirodalom klasszikusaiért rajong, intellektusa és szókincse látványosan kitűnik környezetéből. Érveléseiben gyakran használ – indokolatlannak, keresettnek és tudálékosnak ható – antik analógiákat, idézeteket. – Hallottak önök valamit Didóról? – válaszolt az ifjú uj kérdéssel a kérdésre. Az Aeneisböl emlékszem valamennyire ezen személyre, – válaszola az igazgató. – De szeretném tudni, mi közünk nekünk jelenleg Didóhoz és Didónak hozzánk? – Nos direktor úr, nem tudná-e ön megmondani, mennyivel birt ez az asszony, midőn Afrika partjaira lépett Tyrus feldulatása után? – Ugy emlékszem, hogy csak nagyon csekélységgel. – S abból a csekélységből mégis a karthágói birodalmat alapította meg. – De mi közünk nekünk Didóhoz és a karthágói birodalomhoz? – Igen sok. – Tán Didóról készítettél drámát? – jegyzé meg az elsöszerelmes gúnyos célzással, – s ezzel akarod truppunkat felemelni? – Ugyan Didóról is készíthetnék drámát, de hagyom ezt máskorra. Most azonban csak azt kérdezem, hogy erösebbeknek hiszitek-e magatokat egy aszszonynál? – Természetesen! – kiáltottak többen, kik pedig egyetül egyig papucskormány alatt nyögtek. – Legyünk tehát Didónál is erösebbek s alapitsuk meg birodalmunkat semmiből! (14–15.) Azonban a műveltséget, a betűket s annak ismeretét a néphit gyakran mágikus hatalommal ruházza föl. Kerényi Ferenc értékelése szerint a Bach-korszak Petőfiábrázolása „visszatért tehát a garabonciás , ösztönök hajtotta vadzseni portréjához; arra a kb. 1844 eleji, önzsánerező szintre, amelyet Petőfi már 1845-től szinte kétségbeesetten igyekezett meghaladni, megszabadulni a rákövesedő maszktól.”44 A garabonciás diák az ősi pogány hitvilágból származó táltos, a középkori, itáliai és német egyetemeken tanult, önmagát ördöggel cimboráló varázslónak feltüntető vándordiák és a pogány európai vihardémon alakjának egyvelege. Alakját számtalan formában és változatban őrzi a hagyomány, és egészen sokféle (például elásott kincsről szóló) hiedelem kötődik a nevéhez. Általában a falvakat járja hosszú, ron▼ 43 Vasárnapi Ujság, 1856. március 16., 96. 44 Kerényi Ferenc, A körözőlevéltől a szoboravatásig: A Petőfi-kultusz első korszaka 1849–1862 = Kegyelet és irodalom: Kultusztörténeti tanulmányok, szerk. Kalla Zsuzsa, Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 1997 (A Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvei, 7), 134–135. Kiemelés tőlem. – O. O.
