Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Sümegi György: Thorma János Petőfi-képei (A Talpra magyar! először)
60 meg soha a másiknak készülő képeit. Így óvták függetlenségüket. Annyira irtóztak attól a gondolattól, hogy esetleg egyikre ráragadjon valami a másikéból, hogy elmentek e majdnem furcsa titkolózásig. Múzsájával mindegyikük csak négyszemközt óhajtott társalogni” – jegyezte föl Lyka Károly.45 Thorma talán a saját bizonytalanságát, fölmerülő kételyeit szerette volna eloszlatni azzal, hogy néhány kivételt mégiscsak tett: néhány kortársának közvetlenül vagy közvetetten megmutatta a készülő nagy képet. Ferenczy Károly Mikolától hallotta, hogy sokat dolgozik a képen, de „tavaly óta semmit sem haladt – még mindig a házakon vonakodik. [...] A tavaly nyáron már magam is kezdtem bízni, de most már látom, hogy ez az ügy reménytelen” – írta Réti Istvánnak.46 Szinyei Merse Rózsi látta a nagy képet 1918-ban, s erről beszámolt az édesapjának, aki biztatta Thormát: „arra kérlek: ne fesd át még egyszer a gyönyörűen sikerült figurális részt – ez kár volna – a hátteret, az architektúrát hozzá stimmeled úgy, ahogy a figurális rész megkívánja” – írta Szinyei Merse Pál.47 Néhány nagybányai hivatalos látogatónak is megmutatta,48 ám tőlük legföljebb udvarias megjegyzé seket kaphatott. Előfordult, hogy néhány kiválasztott tanítványa is megnézhette: „Ebéd után bementünk a műterembe, hol az oldalfalon a Talpra magyar! hatalmas vászna volt felfeszítve. [...] Gyönyörködhettem ennek a még akkor befejezetlen, lenyűgöző műnek a döbbenetében. Mert valóban döbbenetes volt. A nagyszerűen megvilágított kép minden egyes alakja megelevenedett, megtelt fénnyel-levegővel, szinte robbanásszerűen majdnem szétfeszítette a falakat. Még fokozta érzéseimet a Mester felszólítása, hogy bíráljam meg a képet, mondjam el róla a véleményemet.”49 Végül, élete utolsó évében, betegen még látni akarta a Pestre szállított képét: „Sokáig szemlélte szótlan révedezéssel. Azt hiszem, ki lehet állítani így” – rögzíti a pillanatot Réti István.50 Tragikus pillanat, több évtized munkájának, nagy-akarásának, tehetsége mérlegének a megismételhetetlen pillanata. Így is ki lehet állítani, fordíthatjuk meg Thorma idézett mondatát. Vagyis eddig jutott el a nagykép-küzdelemben, a nagykép-akarásban, s nem tovább, de így is bemutatható. A kép első nyilvános szereplését Thorma már nem érte meg. Halála után az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1938. évi Téli Tárlatán szerepelt ▼ 45 Lyka Károly: Nagybánya bölcsőjénél . Művészeti Szalon, 1930. március-április, V. évf. 3–4. sz. 4–7. 46 András Edit – Bernáth Mária (szerk.): Válogatás a nagybányai művészek leveleiből, 1893–1944. Miskolc, 1997. 222. 47 A Majális festője közelről . Válogatta: Szinyei Merse Anna. Bp., 1989. 252. 48 Földes Béla, a kerület országgyűlési képviselője megtekintette Thorma János „nagyszabású képét”. Földes Béla . Nagybánya és Vidéke, 1909. március 21.; Miss Levetus, a Studio és a Daily Telegraph munkatársa nagybányaiak műtermét látogatta, s megnézte Thorma „hatalmas képét”. Kulturesemények . Nagybányai Hirlap, 1910. június 19.; Zempléni Árpád költő, a Petőfi Társaság tagja „megtekintette a múzeumot, a festőiskolát és Thorma János nagyszabású képét”. Zempléni Árpád . Nagybánya és Vidéke, 1910. július 3. 49 Uaz, mint a 6. jegyzet, 307. 50 Réti István: A nagybányai művésztelep . Bp., 1994. 96.
