Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 2. szám - Sümegi György: Thorma János Petőfi-képei (A Talpra magyar! először)
54 Intermezzo: Szeptember végén A festmény készülése időpontjának a meghatározásában van némi bizonytalanság, fölmerült 190110 és 1902 is ennek dátumaként, ami azt jelzi, hogy a Talpra magyar! első változatának az időszakában, még megsemmisítése előtt kezdhetett a festéséhez – vagy már el is készítette – a festője. Ez önmagában már sejtetni engedi azt, hogy a készülő nagy képpel nem volt megelégedve, és egy másik Petőfiinspirációhoz, az általa talán leginkább szeretett, a Nagybányáig elhangzó költemény megjelenítéséhez, talán leglíraibb képvallomásához kezdett. „Thorma János egyik legnagyobb alkotásán, a Szeptember vége című képén olyan levegő reszket a messzi völgyek felett, amilyen egész Magyarországon sehol” – csodálkozik rá a képre, és emeli ki egyik fontos jellemzőjét Krúdy Gyula.11 Réti István azt írja, hogy „1902-ben keletkezik nagy képe, a Szeptember végén , boron gó melankóliával telített kompozíció, Petőfi gyönyörű költeményének átérzett illusztrációja”.12 Réti később így beszélt róla: „illusztrálta a Szeptember végén t a ködös Rozsállyal, a Lápos zavaros vízével, amelyben sok érzelem, kifejezés tanúskodik Jancsi tudásáról”.13 Thorma ebben a kompozíciójában is „a történeti-lírai hangulatot kereste”.14 A költő Koltón versbe öntött élménykörét a festményen az alkotója szervesen összekapcsolja a saját nagybányai tájélményével. Ezzel egybecseng Lázár Béla Thorma portréjából a Szeptember végén re vonatkozó passzus: „Az érzelem mélysége, a jövendőbelátás döbbenete, mely e költemény szépségét földöntúli fénnyel járja át. Thorma, a helyi hatás alatt kényszerítő erővel megjelenítette a költőt és ifjú hitvesét, amint ülnek a réten, a virágok még nyílnak a völgyben, de a látóhatárt elzáró bérces tetőt már hó takarja. Nem kis vázlatról van itt szó, Thorma új feladatot tűzött maga elé, komoly feladatot, a férfi és nő alakját egy hatalmas természeti látványba úgy beleállítani, hogy az alakokat a környezet el ne nyelje. Ez pedig tökéletesen sikerült neki, mert mindenre egységesítő finom liláskék tónusfátyolt borított, mindenre, a távolban feltörő Rozsály hólepte tetejére éppen úgy, mint a költőre és hitvesére, amint egymásra hajolva ülnek a természet mélységes melankóliájába merülve. Petőfi hangulata ez, ez hatotta át ▼ 10 „39. Szeptember végén , 1901 (Petőfi és felesége), o. v. Mgt. (Fiume), Lóránth/30”. Thorma János műveinek alkotásjegyzéke. In: Bay Miklós-Boros Judit-Murádin Jenő: Thorma. Bp., 1997. 11 Krúdy Gyula: A magyar Barbizon . Nagybánya, 1909. november 11. 12 Réti István: Thorma János festőművész . Pásztortűz (Cluj-Kolozsvár), 1926. november 21. XII. évf. 23. sz. 530–532. Réti írásában utal a Pásztortűznek egy korábbi számára, amelyben közölték a festmény reprodukcióját: Thorma János: Szeptember végén . Pásztortűz, 1926. szeptember 26. XII. évf. 19. sz. 445. Tóth István: A nagybányai műtermekben (Pásztortűz, 1926. szeptember 26. XII. évf. 19. sz. 446–448.) című írásához több nagybányai képet – köztük a Thormáét – közölt a lap és néhányuk fényképet is, Thormáról a műtermében ábrázoló fotográfiát. 13 Hollósi Sándor: Réti István beszél Thorma Jánosról . Sajtó, 1937. december 12. LXVIII. évf. 10. sz. 6. 14 Rózsa Miklós: Thorma János 1870–1937 . Politika, 1949. január 29. III. évf. 5. sz. 6.
