Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 12. szám - Két beszélgetés Orosz Istvánnal – az Apakönyvről
71 is tudta, mit jelentett akkor még. Valóban többször mondta, hogy építész legyek, ezért is kezdtem el matematikával, geometriával egy kicsit intenzívebben foglalkozni. A praktikus dolgokat illetően sokkal többet beszélgettem édesanyámmal, sokkal több tanácsot adott, mint az Apu. – Köszönöm. És akkor térjünk rá egy picikét a Kecskemét-kérdésre. Kecskeméten születtél, kecskemétinek tartod magad, és nagyon-nagyon szépen leírod azt, mit jelent neked kecskemétinek lenni. Nevezetesen azt, hogy bárhol jársz a világban, bármilyen várost látogatsz meg, azt Kecskeméthez hasonlítod. Tehát akár egy lokálpatriótaként is értelmezhetjük ezt. – Én azt gondoltam, ez természetes, hogy mindenki a szülővárosát, vagy azt a várost, ahová leginkább kötődik, azt képzeli bele az idegen városok bizonyos helyszíneibe. – Az otthon érzése, a gyökerek fontossága, amely édesapádnál is érezhető, hisz azért ő a Kárpát-medencében is tudott gondolkodni, ami nem azt jelenti, hogy mi nem tudunk. De nála már csak a történelmi események kapcsán is más érzelmi kötelék fűzi az otthonához. Beregszász, Csépa, Kecskemét – és egy állandó elvágyódás Budapest irányába. Neked ez nem volt meg, te a mai napig kecskeméti vagy, annak ellenére, hogy most már sokkal többet éltél Budakeszin, mint Kecskeméten. – Az az igazság, hogy Apu, aki ugyan nem Kecskeméten született, szerintem ezerszer kecskemétibb lett, mint én, mert ő egész életében itt él, de elvágyódott. Nekem azért nem kellett elvágyódnom, mert én eleve elkerültem Kecskemétről. – Így alakult az életed. Egy úgynevezett Kecskemét-fóbiát nevezel meg, és az ő szavait idézve a ’48-as levelekből, hogy „Egyetlen vágyam talán csak az már, hogy mégse Kecskeméten temessenek el.”9 Ezt egy kicsit tegyük helyre, hiszen azért eltelt sok-sok évtized, mire megtalálta a helyét ebben a városban. Hogy érzed, amikor te elkerültél Budapestre, az ő meg nem valósult vágyai színhelyére, segített-e neki abban, hogy úgy érezze, jó helye van neki Kecskeméten? Utólag nézve ez a Kecskemét-fóbia szépen helyretevődik az ő életében. – Miután Kecskemétre kerül, vagy visszakerül Kecskemétre, mert azt mondjuk el, hogy ő Csépán született, ami egy közeli kis falu, ahonnan az ő szülei a Kecskeméti Református Kollégiumba hozták be tanulni. Gyanítható, hogy azért választották épp ezt a várost – noha Szolnok vagy Szentes ugyan közelebb lett volna –, mert Kecskemét református város volt a ’30-as évek legelején, és az apám édesanyja pedig egy református pap lány volt, így neki fontos volt, milyen környezetben tanul. Úgyhogy abba a Református Kollégiumba került, ahová Jókai Mór és hasonló nevezetességek jártak. Aztán az első bécsi döntés következtében az ő szüleinek a szülőföldje visszakerült Magyarországra, így már Beregszászon, a ▼ 9 Orosz, Apakönyv..., 123.
