Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Fried István:Előszó (egy elképzelt Jókai-monográfiához)
41 által színművé írt történetből8 kiolvasható eseménysort újramondó/szívesen hallgató igénynek. „Ad fontes” – adja meg jelszavát. Nem állítja, hogy „ifjabb Dumas Sándor” érzelmes/érzelgős műve megmásította volna a történetet, ám a címben feltüntetett „igaz” mégis arra int, hogy egy ideig felejtsük el a drámát, hiszen az elbeszélő Gauthier Margit „saját emlékiratait idézi forrásul”. „Hirhedett szépség”-et emleget, ekkorra már a hírhedett = híres-nevezetes jelentésazonosulás halványulni kezdett, s a Dumas-színdarabra tett utalás a szépségre vonatkoztatható előfeltételezéseket erősítheti; nevezetesen azt, mivel és hogyan lett „hírhedett” – hiszen éppen az ebből a pozícióból való kilépés, majd önfeláldozással visszahátrálás, végül a halálban újra önmagára találás folyamatának megjelenítése adott lehetőséget ünnepelt színésznőknek, hogy átváltozásaikkal megkönnyeztessék a színházba járókat. Ehelyett az elbeszélő illúziókat rombol: Gauthier Margit messze nem egy képmutató társadalom kiszolgáltatottja, a színészi pályát nem annyira tehetsége hívására, mint inkább kényszerből választotta, noha tehetségét senki kortárs nem vitatta. S az elbeszélő is megleli ama jelzőket, amelyekkel ezt a tehetséget kétségtelenné teheti. A „króniká”-ból vett történet bevezetésében mód nyílik a színészi pálya másféle szemszögből történő bemutatására. Gauthier Margit pályáján találkozik (ezúttal nem a szereposztó dívánnyal, hanem) a társadalom (az elbeszélésben így!) „erkölcsi lefokozás”ával. A színésznők nemcsak a kísértésnek vannak kitéve, hanem elsősorban annak, hogy a világ (ez is az elbeszélő jelölése) „üldözött vad”-nak tekinti őket. Gauthier Margit azonban rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel meg tudja magát védeni. „A természet oly rendkívüli testi erővel ruházta fel, aminő ritka férfinak adatott. A tolakodó udvarlóit ököllel utasította vissza, s volt annak mit dicsekedni a két folttal szeme alatt.”9 Efféle alapozásból aligha „fejlődhet” a Dumas-éhoz hasonló érzelmes történet. Pedig – hogy előreugorjak az elbeszélés utolsó bekezdéseihez – Jókainál mindenből lehet minden, a közvetlen elbeszélői megokolás esetleg néhány odavetett mondatra szorítkozik, ezúttal még erre sincs szükség, mivel az elbeszélő előre „bebiztosítja” az elbeszélés hihetőségét, hiszen nem tesz mást, csak tömörítve, összefoglalva, a lényeget kiemelve az emlékiratban olvasottakra hagyatkozik. Akinek kevés volna a „pszichológia”, aki nem elégszik meg a szűkre szabott narrá▼ 8 Alexandre Dumas fils, La Dame aux camélias, A kaméliás hölgy regényformában 1848-ban jelent meg, ebből készült a sikeres színmű, melynek budapesti bemutatója 1855. nov. 26-án volt. A regény magyarul 1865-ben jelent meg. Szalczer Hilda, Ifj. Dumas Sándor a magyar irodalomban és a magyar színpadon, Bp. Spitzer Aladár könyvnyomda, 1937 (A pécsi egyetem francia intézetének értekezései, 15). Nem ismeri Jókai elbeszélését, mely először a Pesti Hírlapban látott napvilágot, 1901-ben, 248–250. sz. Vö. még: Kakas Márton, Gauthier Margit = Jókai Mór, Kakas Márton humoristikus levelei, kiválogatott versei és apróbb elbeszélései, Pest, Heckenast, 1871, 127. 9 A férfias, erőteljes, áldozatvállaló, nemegyszer férfiruhát öltő nő alakja korán feltűnik Jókai műveiben. A Szomorú napok Kamienskája mellett emlékeztetek A varchoniták elbeszélésre, az ebből készült színmű Dalmájára, a Milyenek a nők? ciklusból Fredegondára, a Rab Ráby Fruzsinájára, a Politikai divatok női főszereplője más típus.
