Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 11. szám - Fried István: Hanyatlás? Ismétlés? Szövegköziség? (Jókai regényeinek belső utalásrendszeréről)
41 tenem s a szereplő alakokat, helyzeteket mind összeválogatnom, hihetővé tennem. De azok az alakok és helyzetek mind megvoltak valósággal.” Ez a passzus részint megismétlése egy, a regényben elhangzott mondatnak, mikor is az elbeszélő belép a regénybe, meglátogatja Ada Kaleh szigetén a főhőst (akinek „modelljét” szintén a komáromi hagyomány nyomán alkotta meg az író), ekképp jellemzi önmagát leplezve le regényét: „Az [ti. a regényírói] egy olyan ember, aki egy történetnek a végéből ki tudja találni annak a történetnek az egész összegét.” A regény vége felé Tímár maga is elbeszéli önnön történetét (Noéminak), ám ez feloldódik a narrátor elbeszélésében. Így csak az „önvallomás” tényéről kapunk információt, annak részleteiről nem. Mindezek ellenére a regényen belüli regények közé sorolandó. Persze megtéveszt a regényíró, hiszen nyitva hagyja: Szűcsné elbeszélése megegyezik-e a végül is elkészült regénnyel, amelyet az utóhang szerint kevésbé kellett kitalálni, inkább összeszerkeszteni. S ha a történet fő vonalai gyermekkori örökségként a komáromiak elbeszéléseiből származnak is (vagy igen, vagy nem), az elbeszélő nem szorítkozik a hallottak leírására. Ugyanakkor a meglátogatott sziget szépapává öregedett aggastyánja szintén összegzi a maga történetét: „No hát találja ön ki az én történetemet! – szólt megragadva kezemet. – Volt egyszer egy ember, aki odahagyta a világot, amelyben bámulták, és csinált magának egy másik világot, ahol szeretik.”11 Nemcsak az összegződés frappáns volta érdekes, hanem az is, hogy a Szűcsnétől hallottak előzménye fogalmazódik meg. Azaz legalább két regény konkordanciajegyzékében valamennyi olyan Jókai-mű (vagy részlet) párját leli, amelyben a világból kivonulás, a „Sziget”-eszme realizálódása, a társadalmi kötöttségekkel szemben megvalósuló boldog együttélés kap prózai epikus alakzatot. Itt térhetek vissza az ismétlés mint változat kérdéséhez, a felolvasás révén körvonalazódó Delejország globalitása (Fekete gyémántok ) és A jövő század regénye Otthon államának és Európának észszerű gazdasági berendezkedése, melybe beleépül a Tatrangi házaspár boldogsága, még egymás közelében szemlélhető, az Ahol a pénz nem isten civilizációtagadása a Capitano bölcsessége kormányozta szigeten már a keserves századfordulós tapasztalatokra emlékeztet.12 Hozzájuk képest a sokak által, különböző értelemben emlegetett arany ember a feloldhatatlan személyes válsága elől menekül a sziget boldogságába, hogy aztán negyven év alatt egy családnyi kisközösség életrendje szerveződjék meg. Az egy motívumkörbe foglalható és egy regénycselekmény alaphelyzeteit tartalmazó „katalógus” szerint egymás alfajaiként funkcionáló utópiaváltozatok e néhány regény említésével volnának úgy tár▼ 11 A Senkivé lett Timár önstilizációja ellentétes a Timea- vagy Athalie-történet kicsengésével, mint ahogy Tódor története is a feledésbe merült eszerint. 12 Fried István, „Bevezetés Jókai Mór: Ahol a pénz nem isten című regényének olvasásába”. In Az olvasás labirintusában. Tanulmányok Eisemann György hatvanadik születésnapjára, szerk. Bednanics Gábor, Hansági Ágnes, Vaderna Gábor. Historia Litteraria Alapítvány–Ráció Kiadó. Budapest, 2013, 355–369.
