Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 7-8. szám - Halmi Tibor: Csendtől pattogó; Egy keskeny fémpalló okozta révület (versek)
45 Halmi Tibor Csendtől pattogó csendtől pattogó fülek és a zsibbadó lábak arborétuma, asztal alá rejtett kezek, fölénk rongyolódik a takaróponyvás éjszaka; a söntéspult előtt áll, akinek megígérték, hogy most következik, de hiába vár, nem kerül sorra, hátul pakolnak a zenészek, aki ebben a pillanatban érkezne meg, tudná, hogy mindenről lemaradt; mégis itt tolták össze a székeket az asztalok körül, a kócos és foghíjas ülésrendet itt találták ki, paravánokkal itt kerítettek le egy kisebb teret a nagy egészből, és hogy ez már így maradjon, elnevezték; itt történtek meg lépések milliói hüllőaggyal, madármedencével, kopoltyúk, léghólyagok, emberemlékezet, és lombjaikat rázták a részeg fák a pusmogó tuják felett; itt, ahol időtlen dióbélboldogság lett volna az életünk, ha a poharak nem kezdenek el összetörni, nem inognak meg a széklábak, ha az újonnan érkezők arcára nem a növekvő sötétség rajzol célkeresztet mégis ezt a helyet kell dicsérnünk, ha a párnahuzatot,
