Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Fried István:Előszó (egy elképzelt Jókai-monográfiához)
48 vállalkozónak, amelynek gyakorlata során messzebbre ható, általánosítható és általában az életmű más, hasonló prózájára vonatkoztatható tanulságok gazdagítják a Jókai-ismeretet, rajta keresztül a magyar, a közép-európai, az európai regénytörténetet. Máshonnan idesugárzó példák ösztönöznek, hogy a Jókaiéletművet, ezúttal ezt az elbeszélést a különféle „iskolák”, „elméleti előfeltevések” ajánlatai szerint kíséreljük meg értelmezni. Egy stuttgarti kiadvány12 Balzacnak – Roland Barthes által különösen nevezetessé tett – Sarrasine című elbeszélését úgy mutatja be rövid bevezető eligazítást követőleg, hogy egy-egy modellértelmezés (Modellanalyse) működtetésén keresztül érzékeltesse egy alkotás sokféle megközelíthetőségét. Az egyes fejezetek: narratológia, dekonstrukció, szövegköziség, médiaköziség, hermeneutika, befogadásesztétika, irodalomtörténet, irodalomszociológia, pszichológia, diskurzuselemzés, gendertanulmányok, posztkoloniális elmélet. Ha e széles körökben ismert, gyakorlott eljárások bevetésével kíséreljük meg a Balzac-elbeszélés „rejtélyének” feltárását, nyilván más-más végkövetkeztetéshez jutunk, ám úgy is lehetne fogalmazni: az elbeszélésnek más-más szempontok szerinti vizsgálata a mű többféle kódoltságára, sokértelműségére vet fényt. Egy másik, nem kevésbé tanulságos kötet13 címe nagyra törőbb célkitűzésről árulkodik: Az irodalom új elméletei a gyakorlatban. Kafka, A törvény kapujában szövegének elemzése. A bevezető az elméletek és a „gyakorlat” együttes alkalmazását hirdeti meg, az alábbi sorrendben közli az 1993-ban újnak mondott elméletek alapján végzett munkákat: posztstrukturalista olvasása a „legendá”-nak, történeti diskurzuselmélet, szimbolika, szociotopografikus nézőpont, a hermeneutika határai, a Kafka-befogadás, értelmezés és blamázs (konstruktivista nézőpont), az asszonyok idegen segítsége, Franz Kafka ajtónállólegendája és végül: új irodalomelméletek az oktatás gyakorlatában. A két enigmatikus elbeszélés (Kafkáé egyben A per egyik fejezete, Balzac esetében az Emberi színjáték egyik ciklusának, az Erkölcsi tanulmányoknak a Jelenetek a párizsi életből című alciklus egy darabja) kiválóan alkalmasnak bizonyul(t) az elméleti előfeltevések „teherbírás”-ának próbájára, nemcsak az egyes elméletek fegyvertárának csillogtatására, hanem mindenekelőtt arra, hogy az elbeszélés felkínálta értelmezési lehetőségek célszerűsége igazoltathassék. Talán a Jókai-elbeszélésből is kiolvashatók volnának efféle késztetések: az egyes megközelítések megmaradnának a maguk választotta területen, ott mutatnák föl, miért érdemes és gyümölcsöző a nézőpont, amit az értelmező választott. Így ▼ 12 Balzac »Sarrasine« und die Literaturtheorie. Zwölf Modellanalysen, hg. Elke Richter, karen Struve, Natascha Ueckmann, Stuttgart, Philipp reclam. jun., 2011. Jókai ránk maradt könyvei között Balzac 1856-ban kiadott Scènes de la vie parisienne-je megtalálható, ebben a ciklusban olvasható a Sarrasine. 13 Neue Literaturtheorien im Praxis. Textanalysen von Kafkas ’Vor dem Gesetz’, hg. Klaus-Michael Bogdal, Opladen, Westdeusche Verlag, 1993.
