Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Fried István:Előszó (egy elképzelt Jókai-monográfiához)
46 jedelméhez képest) alaposan végzi, utóbb több esztendőt von össze, a történet nem részleteződik. Szász Móriccal megélt viszonyát követően mindössze egy utalás jelzi a művésznő pályafutását a szerelmi történetekben: „Ettől fogva aztán nem volt többé művésznő a férfikínzó Atalanta. Osztotta a boldogságot, amiből van elég.” A következő mondatban a pályaszakaszokból kiemel egyet, amelyet majd szintén részletez, hogy ennek végén visszavezethesse Párizsba Margitot: „Leghíresebb kalandja volt a württembergi uralkodó fejedelemmel.” Innen azonban az elbeszélésbe belerejtett, romantizáló, mégsem romantikusnak általában elfogadott gondolatisághoz érhetünk el. Gauthier Margit megtapasztalván apja anyagi csődje révén a kiszolgáltatottságot, elhatározza, megvédi magát, a férfijogú társadalom ellenében önmagán segít testi ereje segítségével. A férfitörténet helyébe női történetet „ír”, nem kiszolgáltatottja lesz a szokásrendnek, hanem alakítója. Mindaddig, míg Szász Móric nem ismerteti meg a nagyobb erővel és a szerelem kínálta (testi) boldogsággal. Hogy ebből hogyan lép ki, nem tudhatjuk, mivel nincs utalás erre az elbeszélésben. De azt tudjuk, hogy sorsát bizonnyal maga intézi, a megismert szerelmi boldogságnak rendeli alá (a sejtetés szerint) nemcsak a saját, a mások életét is. Függetlenségéből megőriz annyit, amennyit a korszakban meg lehet, meg tud őrizni; s amikor a szakításra kerül sor Württemberg urával, és (ismét, csak kissé másképp) az „erő”-viszonyok változása miatt látszólag vereséget szenved, képes a megtorlásra, annak érzékeltetésére, hogy a női történet elbeszélése az elbeszélésben jelzett módon nem szakítható meg. Ha ő vesztese a kalandnak, legyen más is vesztes. A női történet mégis megszakad, amikor feladja pozícióit, szerelmes lesz, ezáltal kiszolgáltatott, a férfi történet nem enged jogaiból, a társadalmi konvenció erősebb: „A szerető előbb beleegyezett a házasságba, majd családi ellenvetések s egyéb meggondolni való körülmények miatt lemond szerelméről s visszavonul. Amire Gauthier Margit mély búskomorságba esik.” Szerelmének feláldozva függetlenségét egyben igazi kiszolgáltatottjává lesz (társadalmi) előítéleteknek, a szintén elsőrendű művész szerető az „egyéb meggondolni való körülmények”-re hivatkozva vonul vissza. Aligha tévesztés, ha a Dumas-történet egy fontos motívumának az elbeszélésbe szerkesztését gyanítom. Az elbeszélés azonban a komor befejezést nem a „továbbélő” érzékenységbe vezeti, hanem a kolostori élet, az önkínzás jelzésébe. A testi örömöt a test megbüntetése váltja föl, a vezeklés „drámája”. A maga választotta menekülés a társadalomból, a világból, a lemondás a művészetről, a népszerűségről, az „Imádók”ról, azonban a függetlenségét, elhatározó erejét megtartó nő döntése, kilépés egy olyan világból, amely a férfi történetre ezzel a női történettel tud csak válaszolni. Mármost ennek az elbeszélésnek ürügyén (bármily unalmasnak tetszhet is) újból előtolakodik a kérdés: vajon a modernség, a modernitás jegyei ismerhetők-e föl ebben a Jókai-elbeszélésben? Amely karriertörténet, hogy
