Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Fried István: Tandori Dezső „Költészet”-regénye („A költészet-regény, költészet-élés vajon egyáltalán?”)
131 vázol föl, önmagáról sem feledkezve meg, de attól óvakodik, hogy személyét a névsorba írja, noha ez sem volna elítélendő, inkább egy ötletszerűnek vélhető névsor jogosultsága mellett kíván érvelni. „Nekem Kosztolányi, Pilinszky, Szép Ernő, Jékely, József Attila. Ez az öt biztos a századból, magyar.” Néhány oldalt kell lapoznunk, hogy ezt olvashassuk: „Jékely. (Vagy Szép Ernő; Kosztolányi; József Attila, Pilinszky, körbehatároltabb felfoghatatlanság. Kosztolányit a pontosvesszővel szándékosan helyeztem köztes-tartományba”). E megjegyzés némileg enigmatikusnak tűnhet. Kosztolányi nem kulcsfigurája e költészetregénynek; igazolható, hogy a maga fejezetében mindegyik költő az. Még az sem állítható, hogy Kosztolányiból indulnának ki a megállapítások, és hozzá térnének vissza. Talán a Tandori-életműben elfoglalt hely lenne a magyarázat? Az, mily sokszor, mily különbözőképpen, önmagát Kosztolár nyként feltüntetve bukkan föl a költőtárs Tandori élet- és pályaszakaszain, nem bizonyosan perújrafelvétel tárgyaként, mint Szép Ernő vagy Jékely Zoltán, hanem állandó forrásként, éltető pályatársként.25 Persze, nemcsak Kosztolányi lép elő a költőtársak fejezeteiben, hanem a költőtársak is helyhez jutnak, amikor súllyal Kosztolányiról esik szó. Kosztolányi „Csáth-vers”-ét idézve, e versnek köteteken és pályaszakaszokon átívelve van jelentősége a Tandori-életműben, olvasható: „Szép Ernő jön elő itt” — a rövid, chansonszerű Add a kezed látszik tanúsítani hangvételek összecsengését, kiegészítve a De szégyen élni -vel. Az Izgatott séták méltatásába iktatódik: „Kicsit Füst Milán, kicsit Szép Ernő, Babits is benne van.” Szép Ernő Magányos éjszakai csavargása olvas(tat) ásakor a Hajnali részegség re emlékeztet. A Kosztolányi-vers vallomás a létezésről, melynek során számot ad a költő, miért nem figyelt oly kevéssé „a világmindenség nagy transzcendens élményeire”. 26 „Persze, figyelt ő, ahogy Jékely is.” „Ám ez Szép Ernőnél részben egészen más minőség, részben egy kicsit másmilyen.” Kosztolányi emlegetése itt valóban a köztességről árulkodik, hiszen Jékely másképpen aligha említődne. Az alábbi megjegyzés ismét bővebb magyarázatot igényelne: „Kosztolányi? » Tudod, hogy nincs bocsánat « . Plusz a besuhanó majdnem-anyag, kette jük közt. De itt nagyon együtt vannak, és ez jó, nagyon jó.” Finom megfigyelés: Kosztolányi és József Attila utolsó pályaszakaszának egymás felé fordulásáról nem tagadja két lírai elgondolás eltéréseit. A Költészetregény jellegénél és vállalásánal fogva nem csupán „ötletel ”, nem a pillanatnyi benyomásokat rögzíti, hanem egy megfigyelést igyekszik találó rövidséggel,továbbgondolást igénylően fölvetni, hogy akár – mint ezúttal – egy jelzős szerkezet részletezőbb elemzést indíthasson el. Még egy apró adalék, mely a Szép Ernő–Kosztolányi összeéréshez irányít, és amely a hasonlóság és az eltérés párhuzamosságára int. Ha Szép Ernő verssora eképpen hangzik: „Zengő fehér angyalka, angyal, nagy szárnyú angyal”, az elbeszélő hozzáteszi: „Hajnali részegségben mozogják ezt ajkai”. A Szép Ernő-fejezetben rábukkanhatunk valami nagyon személyesre, amelynek felvilágosításával az elbeszélő nem tud vagy nem akar szolgálni. A Szép Ernő-líra egy része rendkívüli módon megérintette, s erre esszéi mellett maga célzott néhány versének (ön) értelmezésével »áthatás« -nak nevezi egyhelyütt a kettejük között létesült viszonyt, „ezek járhatóak (ne bonyolítsam: átjárhatóak) voltak nekem is. Vagy csak ő szólt hozzám” (Közbevetésként: nem kérdés, bármily óvatos, kijelentés). Kissé, de nem nagyon visszakozik: „Bár ezt nehezen tudnám racionálisan megmagyarázni.” Igaz, a Költészetregény 25 A Tóth Ákosnak 2019. február 5-én küldött versanyag több darabjában bukkan föl Kosztolányi; verseire utalva fejezi be rövid prózaversét. (A. [rany] és Szép Ernő mögé visszajött a 3. helyre.) 26 A Kosztolányi-vers legújabb értelmezése: Kulcsár Szabó Ernő, Boldogan és megtörötten? A »fen séges« alakzatai a kései modernség korszakküszöbén. Klasszikusok a modernség fordulópontján, Budapest, Akadémiai, 2018, 19-60.
